Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

«ÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. december 20., kedd Földink volt. Ezen a na­pon hunytéi 1855-ben Inczédi László író, újságíró. Jogi ta­nulmányaitfélbehagyva újsá­gíró lett. Pályáját harcos füg­getlenségi párti publicista­ként kezdte. 1893 végétól a Magyarország felelős szer­kesztője. Később kiábrándul­va a liberalizmusból, roman­tikus antikapitalista, s ugyan­akkor soviniszta nézeteket vallott. 1892-től a Petőfi Tár­saság tagja. Karácsonyi koncert. A József Attila Általános Műve­lődési Központ és a helyi ró­mai katolikus egyházközösség közös rendezvényeként kará­csonyi koncertet tartanak Me­zőhegyesen a katolikus temp­lomban december 22-én 18 órai kezdettel. Közreműköd­nek az alapfokú művészeti is­kola tanárai, valamint az álta­lános iskola tanulói. Nyugdíjasoknak. Oros­házán a városi nyugdíjas klub karácsonyi ünnepséget rende­zett a Pacsirta utcai pártok há­zában. Dr. Násztor Sándor kö­szöntője után a József Attila Általános Iskola előadói szak­köre, a 7. c. osztály énekkara, valamint a zeneiskola néhány növendéke adott műsort. Az év utolsó rendezvényén az idős emberek fehér asztal mel­lett beszélgettek, hallgatták Hevesi Gábort és zenekarát. Tiltakozás. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület (ODE) tiltakozik amiatt, hogy a Népjóléti Minisztérium nem terjeszti a kormány elé a do­hányzást és a dohányosokat korlátozó jogszabályterveze­tet. Az ODE vezetői ezt a hat és félmillió nemdohányzó ma­gyar polgár személyiségi joga­inak semmibevételeként érté­kelik. Megítélésük szerint a döntés visszalépés az öt évvel ezelőtti kormányzati hozzáál­lásához képest. Gyulay Endre a politikáról, sajtóról, választásokról Felkapott téma az egyház Sajnos manapság nincs olyan személy hazánkban a :özéletben, aki karizmájával összefogná, vezetné a nemzetet." Mintha ismét változott vol­na közvélekedésünk az egy­házról. A korábbi nagy ér­deklődés helyébe vitázók léptek, akik más álláspon­tot vallanak, és ezt el is mondják. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüs­pök ura közelmúltban több ízben is tapasztalhatta a közfigyelem megélénkülé­sét nyilatkozatai nyomán. — Püspök úr, a rendszervál­tás idején hatalmas zarán­doklat indult az egyház irá­nyába, ami mára elhalkult. Ilyen hullámzó lenne hazánk polgárainak érdeklődése a keresztény egyház irányt? — Nem hiszem, hogy ez a polgárok világképének vál­tozását jelenti, mert az alig változott. Legföljebb arról van szó, hogy a politika tájé­káról megindult egy roham az egyház felé, amikor a kül­ső korlátok leomlottak. Az egyház nem csinált titkot a hitoktatásból addig sem, de a rendszerváltozásig ezt vál­lalni sokaknak hátrányos volt. A nagy föllendülés te­hát csak a külső korlátok megszűnése után lehetett. Akik netán politikai számí­tásból látták jónak vállalni a vallásosságot, azok mostan­ra lekoptak tőlünk. Amire maga célzott kérdésével, an­nak a hangoskodásnak jó ré­sze a média ügye. Általában akkor érdeklődnek, ha vala­mi botrányról lehet tudósíta­ni. Ilyen hangvétel jellemez­te például Dabas-Sári ügyét. Vagy hogy megemlítsem, az elmúlt hetekben igazán nagy sajtóérdeklődés tisztelt meg a Krisztus utolsó megkísérlé­se című film tv-bemutatásá- nak lekérése miatt. — Utólag tekintve, mi er­ről a véleménye? Számított akkora elutasításra, jóllehet teljesítették kérését? — Nincs értelme újra fel­kavarni a dolgokat. Szerény véleményem szerint teljesen más dolog egy kitalált művé­szi alkotást készíteni vagy egy történelmi személyről forgatni filmet. És mind­ezektől különbözik, ha az egyházak által Isten szent fi­ának tartott személyről készül ez a film! A művészi alkotásnál bármilyen fantá­zia megengedett, a történel­mi személynél már köt a hű­ség, a történeti valóság, az isteni személynél viszont parancs az evangéliumok­hoz való ragaszkodás. Nemcsak szóval lehet ká­romkodni, hanem képekkel is. Szidni, gyalázni, be­szennyezni valakit, akit egy­házak szentnek tartanak, méltatlan magatartás. Ilyet jó érzésű alkotó nem tesz. És még valamit: levelem nem parancsolt, nem tiltott, csak kért. Sokak nevében. —Európa számos orszá­gában bemutatták ezt a fil­met. — Nézze, biztos voltam benne, hogy kérésünknek nagy visszhangja lesz, mert minden országban tiltako­zás kísérte a film bemutatá­sát. Hogy ekkora lárma ke­rekedik belőle, arra nem gondoltam. De ha a sajtó botrányt szimatol, akkor csinál is. Arról, hogy négy teherautónyi segélyt juttat­tunk nemrégiben a Vajda­ság szegényeinek, arról bezzeg hallgatott a média. — Püspök úr, a közel­múltban cikket írt az önkor­mányzati választásokban részt vevő keresztények út­baigazítására. Ezt miért érezte szükségesnek? — Amiért II. János Pál pápa közzétette Krisztus­hívő világiak kezdetű ápos- toli buzdítását a politikai életben részt vevő hívek számára. Összegyűjtöttem őszentsége enciklikáiból az egyház politikával kapcso­latos cikkelyeit. Ezekben világosan olvasható, hogy a híveknek, mivel e világban élnek, kötelességük részt venni a társadalmi-gazdasá­gi életben, de meg kell válo­gatnak, hogy kit választa­nak vezetőül. Olyanokat vá­lasszanak, akik mentesek az egyéni törtetés, hatalomimá­dat, önzés, korrupció bűnei­től. Márpedig ezeket a váda­kat gyakran hangoztatják a közügyekben tevékenykedő vagy képviselőséget vállaló, az uralkodó osztályhoz tarto­zó, a különböző politikai pár­tokhoz csatlakozó emberek­kel szemben — írja a pápa. Majd hozzáteszi: az az igen elterjedt vélemény, ami a po­litikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének te­kinti, semmiképpen sem iga­zolhatja a keresztények közügyekkel szembeni kö­zömbösségét vagy tartózko­dását... —Ezek a szavak szinte kö­telezővé teszik az egyházak és a politikai csoportok, pár­tok kapcsolatát. — A közös cél, a nemzet felvirágoztatása érdekében, ezt szolgálva. Sajnos manap­ság nincs olyan személy ha­zánkban a közéletben, aki karizmájával összefogná, vezetné a nemzetet. Ezért is jellemző a szétszórtság, a megosztottság. A pártok és egyházaink kapcsolatához pedig annyit, sohasem az egyházak kerestek politikai szövetségest, hanem ez min­dig fordítva történt. Ilyen ér­telemben az egyházunk füg­getlen volt mindig. És azok kívánunk maradni a jövőben is. (tráser) Szénáson az orosházi fúvósok Nagyszénáson a Czabán Samu Általános Iskola és a helyi mű­velődési ház közös rendezvé­nyeként nagysikerű hangver­senyt adott az Orosházi Fúvós- zenekari Egyesület. K. Tóth László karnagyot a műsor után kérdeztük: — Az idén hol lép még fel a zenekar? — Orosházán a hagyomá­nyos szilveszteri koncerten, ahol egyben magalakulásunk 65. évfordulóját is ünnepeljük. —Az új év első részében mire készülnek? — Szigligeten a Balatoni Ünnepi Napokra, Nagyvá- zsonyban a várjátékokra, ápri­lisban pedig Orosházán a váro­salapítás évfordulóján adunk toronyzenét, de mindenhová el­megyünk, ahová hívnak. Beszélgetésünk ideje alatt a zenekar már csomagolt. Egy vékony, szőke fiatalember ha­talmas hangszerével, a dobbal „birkózott”. — Szőke Szabolcsnak hív­nak, 5 éve játszom a fúvószene­karban mindenféle ütős hang­szeren — mondta. — Nagy örömmel készülök, készülünk a fellépéseinkre. Szeretnénk min­dig, mindenhol a legjobbat nyújtani. Iskolás korú kislány kapasz­kodott szülei kezébe. Árra a kér­désünkre, vajon hogy tetszett az előadás, így válaszolt: — Eddig csak a televízióban láttam ilyen hangversenyt. A színpadon sokkal szebb, má- sabb volt... Míg keresgéli a megfelelő szavakat a copfos kislány, anyukája a segítségére siet: — Felemelő élményt nyúj­tottak az orosháziak. Jó lenne, ha gyakrabban kerülne sor ha­sonló rendezvényekre Széná­son. J.V.K. Ajándékcsomag ajándékműsorral Igazán emlékezetessé vará­zsolták a péntek estét Szeghal­mon a jótékonysági gála szer­vezői, fellépői. A városból több, mint kétszáz többgyer­mekes, rászorult családot hí­vott meg a helyi Vöröskereszt, hogy karácsony közeledtével ajándékcsomagot adjon át ne­kik, benne édességgel, dé­ligyümölccsel, élelmiszerrel. A városi művelődési központ­ban megtartott kedves ünnep­ségen „részt vett” a Mikulás bácsi is, a legkisebbek nagy örömére. A környék népdalkö­rösei közül a füzesgyarmatiak, a vésztőiek és a helybeliek zsú­folt nézőtér előtt adtak műsort, elegyítve a Gyémántgyűrű ci­gány folklórcsoport fellépésé­vel. Az igazi attrakció az volt, amikor a három település nép­dalkörei közösen adtak műsort és arattak nagy sikert. A műsor végeztével a dalo­sok még nem indultak haza, együtt ünnepelték a kará­csonyt tovább dallal-tánccal, ahogy szokták. Versenyfelhívás a IV. Országos Berzsenyi Dániel Vers- és Prózamondó Versenyre A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság névadó költője példaadó életművének és a magyar irodalom mind szélesebb körű megismerteté­sére törekedve — 1986, 1989, 1992 után — negyedik alka­lommal hirdeti meg 1995 telé­re a Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó versenyt. Nevezési feltételek: — betöltött 14. életév, felső korhatár nincs. — 5 lírai vagy prózai alko­tásból (részletből) kell fel­készülni: két verset, prózát Berzsenyi Dániel életművé­ből, három művet az 1900-as századfordulótól 1945-ig született magyar irodalmi al­kotások közűi kell választani (ide sorolandók az e korszak­ban alkotói pályára induló szerzők is). Jelentkezési határidő: 1995. . január 15. Jelentkezési cím: Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 7400 Kaposvár, Honvéd u. 5. Telefon: (82) 319-948. Értékelés: — A jelentkezők arányában regionális, illetve budapesti selejtezőt rendezünk 1995 feb­ruárjában. — Az ifjúsági és felnőtt döntő időpontja és helye: 1995. március 17—18—19. Marcali város művelődési központ. Mindkét kategória legjobbjai értékes díjakban — pénzjuta­lom, különdíjak—részesülnek. Kéz a kézben, szeretetben Nem is sejtették a csabacsűdiek, hogy a tavalyi gyermeknap megrendezésével hagyományt teremtettek. A település apraja- nagyja mellett felsorakoztak az önkéntes szponzorok is, a helyi­eken túl még a környékbeliek is. Az ez évi gyermeknap hasonló­an sikeredett. Ezért úgy döntöt­tek a szervezők, közöttük Ku- gyeláné Kohut Csilla, aki orosz­lánrészt vállalt a gyermeknapok megrendezésében, hogy foly­tatják e szokást, s felbátorodva a közösségi szellem ilyen erős megnyilvánulásán, december 6-án megjelent Csabacsűdön az első Mikulás. Hintó elé fogott paripák, kivilágítva, feldíszít­ve, csengőszó mellett hordták szét az apróságoknak a Miku­lás-csomagokat. — Úgy éreztük — mondja Kugyeláné Kohut Csilla —, hogy valamilyen módon meg kell köszönjük a felnőttek hoz­záállását, ezért megszer­veztük Csabacsűd első közös karácsonyi ünnepségét, mely­re december 16-án meghív­tunk mindenkit, aki a felsorolt gyermekünnepségek idején valamilyen módon hozzájá­rult azok sikeréhez. A gyerekek már délelőtt szüleik és tanáraik segítségé­vel karácsonyi díszeket, aján­déktárgyakat készítettek. Megtanultak agyagból díszt formálni, mézeskalácsból for­mákat készíteni, azokat kisüt­ni, és a nevelők azt is megmu­tatták, hogyan kell az ünnepi asztalt megteríteni. Mindenki segített ki mivel tudott. Hatal­mas mennyiségű, nagyon sok fajta apró sütemény gyűlt össze, ezzel kínálták meg a meghívottakat. Az óvodások az ünnepség kezdetén énekkel köszöntötték a felnőtteket. Eljátszották a Di­dergő király című kis jelenetet, mely nem egyszer könnycsep­pet csalt szüleik szeméből. Áz általános iskolások által bemu­tatott kisnovella és az ünnepi köszöntőjük szintén nagy sikert aratott. Ä szünetben minden résztvevő kapott egy szál gyér-, tyát, amellyel körbe állták a mű­velődési ház nagytermében fel­állított fenyőfát, és a gyertya fényénél kéz a kézben együtt énekelt mindenki, gyermek és felnőtt egyaránt. Az összefogás a gyermekek karácsonyáért ismét bizonyí­totta, hogy az őszinte érzések, egymás megbecsülése mindig meghozza gyümölcsét, külö­nösen akkor, ha akadnak lel­kes emberek, akik a programot megszervezik és irányítják. Papp János Minden résztvevő elérzékenyült Csabacsűdön, amikor a gyerekek által feldíszített fenyőfát körbeállták és egymás kezét fogva gyertyafénynél énekeltek Fotó: Lehoczky Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom