Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-02 / 285. szám

BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Takács Dezsőt jelölte Takács Dezső: „Ami igazán fontos az életben, azt mind a battonyai emberektől tanultam" Battonya város pecsétje Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Telefon és fax: Battonya, 310. Rádiótelefon: 06 (60) 302-933. Fotó: Lehoczy Péter Hírek Programismertető. Ke­vermesen Bálint János polgár­mesterjelölt programjával is­merkedhetnek meg az érdek­lődők ma este 6 órai kezdettel a művelődési házban. IBM PC-tanfolyamok. Alap- és középfokú számító­gép-kezelői tanfolyamok indí­tását tervezik Battonyán a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. A tudnivalók megbe­szélésére december 12-én kerül sor 10, illetve 16 óra 30 perckor. Házhoz mennek. A ke­vermesi Mikulás — a művelő­dési ház és a könyvtár felkéré­sére — már december 5-én el­kezdi szolgálatát. Falujárása során Flópihécske és két kram­pusz kíséri. Másnap, 6-án az óvodákat és az általános iskola első osztályait is felkeresi a Mikulás. Úgy hírlik, a sok-sok ajándék mellett néhány vir­gács is van a zsákjában. Vetnek, aratnak. A bat­tonyai szakközépiskola az idén is eredményesen gazdál­kodott 15 hektáros tangazda­ságában. A tanulók 4 hektárról 218 mázsa búzát, 11 hektárról pedig 509 mázsa kukoricát ta­karítottak be. Az idén ősszel már elvetettek 4-4 hektár bú­zát, illetve őszi árpát, a többi terület felszántva várja a tava­szi munkákat. Jövőre 2 hektár napraforgó és 5 hektár kukori­ca vetését tervezik. REIKI. A battonyai klub tag­jai legközelebb december 10- én este 6-kor találkoznak a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Battonya Battonya egyedüli polgármes­terjelöltje Takács Dezső. Va­jon hogyan látja a város utóbbi egy évtizedét, mit gondol a december 11-ei választásokról s az eljövendő négy évről? — 1948-ban születtem Bat­tonyán. Itt jártam általános és középiskolába. A Szegedi Ta­nárképző Főiskolán 1971-ben szereztem diplomát, később elvégeztem az Államigazgatá­si Főiskolát is. Leszámítva a szegedi éveket és a katonasá­got, mindig Battonyán éltem, így valóban ismerem a te­lepülést — kezdi válaszát. — Első munkahelyem a 2. számú általános iskola volt, onnan 1983-ban kerültem a battonyai nagyközségi tanácshoz. Ami­kor a testület elnökévé válasz­tott, akkor azt mondtam: min­den olyan dolgot, ami az élet­ben igazán fontos, az itt élő emberektől tanultam. A tiszt­ségemet lehetőségnek tekin­tem arra, hogy minél többet segítsek a battonyaiaknak, hogy minél többet tegyek értük. Azt hiszem, az a 11 év, melyet a település élén töltöt­tem, ennek a gondolatnak a jegyében telt el, legalábbis az én szándékom ez volt. — Úgy tűnik, a jövőben is lesz lehetősége... bizonyítani. — 1990-ben hármónk közül választottak polgármesternek. Most olyan helyzetben va­gyok, hogy egyedüli jelöltként várom a soron következő ön- kormányzati választást. Ez nagy valószínűséggel csak­ugyan azt jelenti, hogy a kö­vetkező négy évben is én fo­gom ellátni a feladatot. Vajon miért van az, hogy egyes dél­békési településeknek, így a — Kevermes önkormányzata az alapellátást nyújtó intézmé­nyek működtetését, valamint az áthúzódó beruházások befeje­zését tekintette legfontosabb feladatának — mondja Domsik Jánosné polgármester. — Tár­sadalmi-gazdasági lemaradott- ságunk miatt részt vehettünk különböző pályázatokon. Leg­fontosabb beruházásaink a kö­vetkezők: otthonház, járda a Kossuth és a Battonyai utcában, kommunális hulladéklerakó­hely, valamint a könyvtár nye­regtetővel való ellátása. Még az idén megtörténik a tornaterem átadása. Nagy jelentőségű volt az önerős telefonhálózat-fej­lesztési programunk is: ennek során 298 család jutott telefon­hoz; az új jelentkezőket a pol­gármesteri hivatalban veszik mi városunknak is csak egy polgármesterjelöltje van? Va­lószínű, hogy ezeken a helye­ken mára rendkívül bonyolult és rendkívül nehéz helyzet ala­kult ki. Annak, aki ilyen körül­mények között is vállalkozik arra, hogy egy-egy település élére álljon, nagyon meg kell gondolnia döntését. Úgy vé­lem, a feladat nagysága és ne­hézsége sokakat visszatartott az indulástól. Ok valószínűleg úgy vélték, hogy most nem alkalmas az idő a váltásra. Ta­lán a korábbi, némi gyakorlati tapasztalattal is rendelkező vezetők —- együtt a képviselő- testülettel — könnyebben bol­dogulnak a következő idő­szakban. —Mit emelne ki a közelmúlt történéseiből? — Ami a város elmúlt négy nyilvántartás­ba. A vezeté­kes gázháló­zat kiépítésé­vel régi vágya teljesült a la­kosságnak. A munkálatok befejeződtek, várjuk, hogy gáz is legyen a vezetékekben. Megjegyzem, a telefonért, a tornateremért és a gázért komoly anyagi áldoza­tot hozott Kevermes lakossá­ga­Az eredmények mellett sú­lyos gond a munkanélküliség, egyre többen élnek jövede­lempótló támogatásból, se­gélyből. Tavaly már csak ki­egészítő állami támogatással tudtuk működtetni intézmé­nyeinket. évét illeti, szeretném hangsú­lyozni, hogy a most leköszönő képviselő-testület meg tudta változtatni a település pozíció­ját: Battonya a határátkelő megnyitásával végállomásból átmenő forgalmat lebonyolító településsé válik. További fontos eredmény, hogy azt a szociális válságot, amely itt mélyebb, mint az ország más vidékein, sikerült kezelnünk. Ezek alapján talán él az embe­rekben a remény: hasonló irá­nyítás mellett így lesz ez az eljövendő négy évben is. Kö­szönöm mindazoknak a ma­gánszemélyeknek és mind­azoknak a pártoknak a támo­gatását, akik ismételten aján­lottak polgármesternek. Min­den erőmmel azon leszek, hogy továbbra is megfeleljek a bizalmuknak. Gépbeszerzés. Vontató- vezetői képzésben is részesül­nek a mezőgazdasági gépész ta­nulók Battonyán. A Központi Szakképzési Alap segítségével az iskola még a nyáron beszer­zett egy Zetor 5211 típusú okta­tó-traktort és két darab Agrobil oktató pótkocsit, melyek együt­tes értéke 1 millió 970 ezer fo­rint. A Decentralizált Szakkép­zési Alap pályázatán 500 ezer forintot nyert az intézmény. Eb­ből a pénzből a napokban vásá­rolnak egy Vogel Noot típusú függesztett váltvaforgató ekét. Rajzfilmhösök. AND­REA és SZTIV1, a Rajzfilmslá­gerek c. kazettasorozat előadói szórakoztatják a battonyai gyer­mekeket december 6-án 14 órai kezdettel a József Attila Műve­lődési Központban. A zenés mesetörténetben megelevened­nek a közkedvelt rajzfilmhő­sök. Szorító munkanélküliség Évente 2,5 millió! Becsülettel helytálltak — „Magyardombegyház kép­telen lesz megállni a saját lá­bán. Még a villanyszámláit sem tudja kifizetni, a gyerme­kek iskoláztatásáról nem is be­szélve” — idézi fel Gyüre András polgármester egyik el­lenfelének négy évvel ezelőtti véleményét. — Önkormány­zatunk képviselő-testületének és hivatalának sikerült rácá­folnia e kishitűségre. Mara­déktalanul elláttuk a kötelező feladatainkat, kifizettük a gáz­beruházás 1 millió forintos hi­teltartozását, s már az első év­ben megépítettünk 1300 fo­lyóméter járdát. Amire csak lehetett, pályáztunk: a 4 év alatt mintegy 10 millió forintot nyertünk. így tudtuk felújítani 4 millióért a községházát, 1 millióért az orvosi rendelőt. Három évig elhúzódott az út­építésünk, most, novem­ber elején végre sikerült befejeznünk; a Petőfi és a Ságvári ut­cákban össze­sen 6500 négyzetméterre került szilárd burkolat. A polgármesteri hi­vatalt korszerű irodagépekkel láttuk el... Jelentősek a szociá­lis kiadásaink: minden évben minden gyermeknek biztosí­tottuk az iskolakezdési támo­gatást és az ingyenes tanköny­veket. Vásároltunk egy Lada gépkocsit, ezzel oldjuk meg az ebédszállítást, a gyógyszerbe­szerzést. De maradt még tenni­való bőben: folytatni kellene az út- és járdaépítést, az önkor­mányzati konyha kialakítását. — Önkormányzatunk képvi- selő-testülete minden tőle tel­hetőt megtett a falu fejlődésé­ért — bocsátja előre Róka Ru- dolfné polgármester. — Lehe­tőségeinket behatárolta az alacsony költségvetés, a la­kosság állandó csökkenése. Ennek ellenére működtettük intézményeinket, középülete­inket felújítottuk. Sor került a művelődési ház és az iskola tetőszerkezetének nagyjaví­tására, több intézményünk belső villanyhálózatának felülvizsgálatára, a házasság- kötő terem, az iskolai konyha, a játszótér, több szolgálati la­kás, valamint a mázsaház fel­újítására. Piacteret, parkolót, kövesutat, járdákat, a gázcse­retelep előtt leállósávot épí­tettünk, átad­tuk a gyógy­szertárat, a fi­ataloknak a konditermet, az idősek napközi ott­honában pe­dig a videokölcsönzőt. Az ön- kormányzat és a lakosság összefogásának szép példája­ként emlékművet avattunk a II. világháború áldozatainak, végrehajtottuk az önerős tele­fonhálózat-fejlesztést, szor­galmaztuk, szerveztük a veze­tékes gázhálózat kiépítését... Alkalmanként tudtuk segé­lyezni a rászorulókat, a gyer­mekeknek minden évben biz­tosítottuk a beiskolázási tá­mogatást. 1994. december 2., péntek Utolsó vacsora Sorra jelennek meg tudósítások arról, hogy megtartotta utolsó ülését egyik vagy másik településünk képviselő­testülete. A koreográfia (akarom mon­dani: a napirend) Szeghalomtól Mező­hegyesig, Szarvastól Gyuláig szinte teljesen azonos. Az ülések a jövő évi költségvetés koncep­ciójának megvitatásával kezdődnek, és az egyéb bejelen­tések tudomásulvételével érnek véget. Mindezek után a képviselők és az apparátus vezető tisztségviselői—élükön a polgármesterrel — elvonulnak egy kevésbé hivatalos helyre. ' Mindenhol akad képviselő, aki előzetesen nem értesült erről e napirendről. A többiek fanyar humorral elmagya­rázzák neki, hogy hátravan még az utolsó vacsora. Ezen átadatnak a kitüntetések, az emlékgyűrűk, az emléklapok. A jelenlévők kölcsönösen köszönetét mondanak egymás­nak a négyéves munkáért. Kétségtelen, hogy az ünneplők döntő többsége rászolgált az elismerésre. ,,Utolsó vacsora.” De ki itt a mester, és ki itt a tanít­vány!? Merthogy árulás történt, az már az első napirend tárgyalásakor kiderült. |> „ ­A Virágban tanulta Cukrászda nyílt a közelmúlban Battonyán a Fő utca 93. szám alatt. Ä vállalkozó, Kiss János az áfésztól bérli az ízlésesen berendezett üzlethelyiséget és az udvaron található műhelyt. — Húszéves vagyok, a cuk­rász szakmát Szegeden a Krúdy Gyula Vendéglátó-ipari Szak- középiskolában tanultam — hagyja félben egy pillanatra a torta díszítését az ambiciózus fiatalember. — A Virág cukrász­dában voltam tanuló, később Bu­dapestre kerültem a Gerbeaud-ba. Amikor értesültem erről a lehe­tőségről, hazajöttem Battonyá- ra. Az épület felújítására, beren­dezésére, valamint a gépek be­szerzésére csaknem egymilliót fordítottunk. Az eladóhelyiség­ben a feleségem és a sógornőm dolgozik, a műhelyben pedig velem együtt négyen vagyunk. —Milyenek az első tapaszta­latok? — Jobbak a vártnál, bár a közönség még nem szokta meg ezt a gazdag választékot. Ter­mékeinkből helyi és vidéki, üz­letekbe (Dombegyházra, Tót­komlósra, Nagyérre) is szállí­tunk. A közelmúltban vásárol­tunk egy üzletet Békéssámson- ban, de talán Kaszaperen is megjelenünk hamarosan. Csak addig nyújtóztak. — A gazdálkodásunk nem mí- nuszos, hiteltartozásunk nin­csen, viszont van egy startra kész pályázatunk a szemétte­lepre. A négy év alatt több tíz­millió Ft értékű pályázatot nyertünk. Kiemelném, hogy a gépkocsivásárlást és az idősek klubjának kialakítását is pályá­zati pénzből fedeztük — elöljá­róban ennyit tudunk meg Gyar­mati Jánosáétól, Dombegyház polgármesterétől. — Jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtottunk végre. Tizenegy ut­cában épült járda. Megépült — igaz, nem önkormányzati pénz­ből — az államhatárig vezető út; 7 millió 112 ezer Ft-ba került. Az önerős telefonháló­zat-fejlesztés során 202 új vonal létesült, a lakosság 8 millió 80 ezer forintot fordított erre a cél­ra. A fejleszté­sek mellett meg kellett ol­danunk a le­pusztult köz­épületeknek a felújítását is. Minden intéz­ményünkben áttértünk a gázfűtésre. A teme­tőben umafalakat, pihenőpado­kat állítottunk fel, az idén el­készült a ravatalozó előtti fedett tér is. Még 1992-ben felavattuk a n. világháborús emlékművünket. A kevermesi rendőrőrs létrehozá­sában aktívan közreműködtünk. Szociális téren támogattuk a gyermekek iskolakezdését, a fi­atal házasok első lakáshoz jutá­sát. Támogattunk és támoga­tunk minden munkahelyterem­tő kezdeményezést. Minden évben gyarapodtak — Kisdombegyház arculata igencsak megváltozott az 1990- es választások óta. — Minden évben jutott pénz felújításra és fejlesztésre—tud­tuk meg Vanger Sándor polgár- mestertől. — A választásokat követően a községháza épületét kívül-belül tataroztuk, beren­deztük az irodákat. Minden közintézménybe, sőt két szol­gálati lakásba is bevezettük a gázt. Elkezdtük a járdásítást, megvásároltuk a hús- és a táp­boltot, majd a volt téeszirodát is. 1991- ben a Hajnal, a Hunyadi, az Erzsébet és a Liget utcában befejeztük a járdaépítést, felújí­tottuk az iskolánál lévő két szol­gálati lakást, kibetonoztuk a gázcseretelep bejáróját. Intéz­ményeinkbe iroda- és pénztár­gépeket, tele­víziót és vide- okészüléket vásároltunk. A következő esztendőben került sor a katolikus templom, a református ima­ház, a közösségi ház és az óvo­da felújítására. Ekkor készült el a temetőben a fedett szertar­tástér, és ekkor kezdtük el a Lehel utcai út építését. Az 1993-as esztendő nagy ered­ménye az orvosi rendelő fel­szerelése korszerű műszerek­kel. Az idén átadtuk az óvodát, és — a pályázaton nyert pénzt kiegészítve saját erővel — vá­sároltunk egy vegyes haszná­latú gépkocsit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom