Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-10-11 / 292. szám
1994. december 10-11., szom bat-vasárnap ÄBH ^ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Vanília: egy egzotikus kúszó orchidea feldolgozott termése Vanília, A vanília szó gyermekkori emlékeket ébreszt fel bennünk: az advent vaníliás kiflijének, a frissen sült bukta vaníliaszószának, a nagymama vaníliacukros süteményének édes emlékét. Ez az egzotikus fűszer a mai napig semmit sem vesztett mágikus hatásából. A vanília tulajdonképpen egy, az orchideák családjába tartozó, a trópusi területeken, leggyakrabban a kakaóbab közelében termő lián 10-20 centiméter hosszú toktermése. A vanília nagy, sárga virágai csak néhány órára nyílnak meg, s abban a néhány órában történik mesterséges beporzásuk. Mielőtt teljesen megérnének összegyűjtik zöld termésüket, kiszárítják őket, s a kiszárított hüvelytermés a meleg, a levegő és a nedvesség hatására megerjed. Ez alatt az erjedés alatt kapja a vanília jellegzetesen intenzív,- finom, összetéveszthetetlen aromáját. Az aroma megőrzése érdekében a kiszárított terméseket egy légmentesen záródó üvegcsőbe helyezik. Különösen nagy szakértelmet és tapasztalatot kíván annak eldöntése, mikor tekinthető az érési folyamat befejezettnek. A hosszabb termések ugyan értékesebbek, a túl korai vagy túl késői szedés azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a vanília végül nem kapja meg sajátos aromáját. S itt már egy nap különbség is „végzetes” lehet. A növény terméséből kiváló vanília-eszencia készíthető. Felvágjuk fis darabokra, magas hőfokú alkoholt öntünk rá, majd egy jól zárható üvegbe helyezzük és négy hétig meleg, sötét helyen érni hagyjuk. A négy hét alatt gyakran rázzuk fel az üveget. Az így nyert eszencia sokáig felhasználható, adagolását kávéskanállal végezzük. Vaníliacukrot is előállíthatunk otthon. A vanília hüvelytermését felbontjuk, kis darabokra vágjuk, cukorral vegyítjük, majd egy légmentesen záródó üvegben három hétig állni hagyjuk. A boltokban kapható vaníliacukor egy úgynevezett fűszercukor, amelyet szintetikus úton szegfűszeg olajból és kumarinból nyert vanillinból állítanak elő. (A Neue Krone Zeitungból fordította: Stummer Andrea) Reinhard Ger er mesterszakács egy receptjét ajánljuk Önöknek: Vanília Parfé Hozzávalók 6—8 személyre: 5 tojássárgája, 100 gramm kristálycukor, 800 gramm fehér csokoládé, 90 gramm vanílialikőr, 2 vaníliarúd bele, 400 gramm felvert tejszín 1. Egy levesestál formát kibélelünk alufóliával és a mélyhűtőbe helyezzük. 2. A fehér csokoládét kis darabokra vágjuk és gőz fölött megolvasztjuk. 3. A vaníliarudat felvágjuk, a belsejét kikaparjuk. Hozzáadjuk a tojássárgáját, és cukorral habosra verjük. Hozzáadjuk a megolvasztott fehér csokoládét és a vanílialikőrt. A felvert tejszín egyharmadát hozzákeverjük, a maradék kétharmadát pedig óvatosan a massza alá terítjük. 4. A vaníliaparfét az előhűtött formába töltjük, majd visszatesszük a mélyhűtőbe és egy éjszakára állni hagyjuk. Tipp: marinírozott narancsszeletekkel tálaljuk. Teniszlabdát a pizsamába! Hogyan csökkenthető az éjszakai horkolás? Élettani okait még nem derítették föl, de tény, hogy minden második férfi és minden ötödik nő — horkol. Az ártatlan éjszakai csendháborítás, amely azonban a hálótársnak fölöttébb kellemetlen lehet, nem betegség. Persze nem is valami rossz szokás: a légutak bizonyos mérvű elzáródásának a következménye. A porcgyűrűkkel megerősített légcső fölött a légutak egy tömlőhöz hasonlítanak, amelyben a levegő áramlik. A tömlőt körkörös izmok tartják nyitva, alvás közben azonban elemyed az izomzat. A lágy szájpadlás és a garat hátsó fala között csak kis rés marad. Az így keletkező szűkületben felgyorsuló levegő a szájpadot minden be- és kilégzésnél rezgésbe hozza — ez a horkolás. Az önmagában veszélytelen akusztikai jelenség „gyógyítására” mindmáig nem sikerült biztos szert találni. Vannak, akik szerint a legjobb orvosság egy teniszlabda, amit lefekvéskor a megátalkodott horkoló pizsamakabátjának hátsó részébe kell bedugni. Ez megakadályozza, hogy alvás közben hanyatt feküdjön és túl hangosan húzza a lóbőrt. A tapasztalatok szerint persze vannak más, jó hatású módszerek is az éjszakai hangoskodás csöndesítésére vagy megszüntetésére. Ilyen például, hogy lefekvés előtt legalább 2 órával már léptessünk életbe szesztilalmat; az alkohol ugyanis még a nemhorkolókat is „fűrészelőkké” teszi. A rendszeres testmozgás során ne feledkezzünk meg a nyakizomerősítő gyakorlatokról, mert az átmozgatott izmok alvás közben is jobban tartják a légutakat. Az altatók és nyugtatok viszont épp az izmok elernyedését segítik elő; orvosi javaslat nélkül tehát ne éljünk velük. Közvetve ugyan, de a súlyfölösleg is „horkolás-serkentő”, mert a nyaki zsírpárnák ugyancsak szűkítik a garatot. A pihentető, csöndes alvás nélkülözhetetlen kelléke a friss levegő. Ezért lefekvés előtt néhány percig hideg időben is szellőztessünk és lehetőleg ne használjunk meleg takarót. Aki hanyatt fekve alszik, gyakrabban horkol—de fokozatosan hozzászoktathatjuk magunkat, hogy oldalsó testhelyzetben aludjunk el. Ügyeljünk végül arra is, hogy fejpárnánk ne legyen túlságosan vaskos és magas, mert az alvás közben előrebillenő fej szintén horkolásra ingerel.- PTK Ferenczy Europress A Vbiedermeier korszak „találmánya”, a virágnyelv arra szolgált, hogy szavak nélkül is elmondhassuk érzéseinket. S mivel a virág a szerelem ősi jelképe, így természetesen elsősorban a szerelmeseknek segített szavak nélkül megszólalniuk. Akkoriban az illendőség megkívánta az érzelmek leplezését, szükség volt tehát titkos jelbeszédre. A jelrendszer, a virágnyelv-szótár azonban korántsem volt egységes, nem is lehetett, hiszen ez éppen a titkosságot veszélyeztette volna. így hát a jeladónak bizonyosnak kellett lennie abban, hogy ajelvevő ugyanazt a nyelvet beszéli. Vegyünk most egy tarka csokrot: mit üzennek benne a virágok? A liliom, amely az egyik legrégibb virág (végigkíséri az egész kereszténység történetét), a tisztaságot, az ártatlanságot jelenti a köznyelvben. Az utóbbit fejezi ki a biedermeier korszakban is: „ártatlanságod lefegyverez”, mondják a szemérmes virágkely- hek. A nefelejcs, a „Ki úgy szeret, mint én, az nem felejthet” üzenetet viszi a csokorban, az igazi szerelmet jelképezi a virágnyelvben. Az ibolya szerénységet, alázatosságot jelez. „Mi sem választhat el tőled” suttogja a régen szemvidítónak is nevezett virág. Talán éppen ezt gondolta Josephine hercegnő is, amikor Napóleonnal házasságot kötött, s az esküvőn ibolyával díszítette ruháját és hajkoronáját... A nárcisz a biedermeier virágnyelvben a megcsalt reményeket fejezte ki, a hóvirág épp ellenkezőleg, a remény és az elégtétel szimbóluma, a gyöngyvirág pedig a jóságé, a szűzi tisztaság. Lángol a szíve, forró szerelmi vallomást tesz, aki tulipánt ajándékoz, míg a margarétával a változatosság utáni vágyát érezteti, A szegfű különös módon a komoly és a szeszélyes szerelmet egyaránt jelentheti. A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek című, az 1800- as években kiadott gyűjtemény szerint a kedvesének átadott jácint egyszerű kérés: „Sose felejts el!”, a levendula pedig „Szép vagy, de ne légy csalfa!” E könyvecskében a napraforgó jelentése „Te vagy a nap, s én a bolygó csillagod!” Az üzenetet vivő biedermeier csokorban a szerelmi részegséget jelentette. Túl sokat fecsegsz, figyelmeztet a harangvirág, társai, a pipacs a feslettséget, a mákvirág a szerelmi álmosságot jelképezték. No és a rózsa? A lovagkorban az imádott nő kapott rózsát a lovagjától, s így lett a rózsa a virágok királynője. A virágnyelvben szinte minden része, levele, bimbója külön jelentést kapott, a színekről nem is szólva. Például míg a fehér azt jelentette: „Szeress szeretettel”, addig a sárga a féltékenységet szimbilizál- ta, a piros pedig, az egyik virágszótár szerint ezt: „Sebző a pillantásod”.
