Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-10-11 / 292. szám
A színésszé lett rendező Virág-szótár Az idei évad meglepetése: az Alku előadása a Budapesti Kamaraszínház Shure Színpad nevű stúdiójában. A meglepő: Solomont, a becsüst ezúttal maga a rendező, Ruszt József alakítja. — Kényszermegoldás — mentegetődzik Ruszt. (7. oldal) ,,A rózsa azt jelenti, hű vagyok,..” No, és a nárcisz? A virágszótár szerint az a megcsalt remények kifejezője a biedermeier virágnyelvben, míg a hóvirág épp ellenkezőleg, a remény és az elégtétel szimbóluma, a gyöngyvirág pedig a jóságé. (8. oldal) A biztonság kedvéért beadott „páciensének" egy altatóinjekciót, majd fertőtlenítette műszereit, s a következő pillanatban az emaszkulátorral az alvó bikát szánalmas ökörré változtatta. könnyűszerrel maga alá gyűrte, egy rántással letépte áldozata bugyiját, és rövid tusakodás után elérte célját. A nő ellenállása egyre gyengült. Iván a vége felé már úgy érezte, hogy áldozatát is elkapta a hév. Aztán mikor megszólalt az angyalarcú lény, azt hitte álmodik: ,,Még folytassuk egy kicsit. Ilyen jól még egy férfival sem éreztem magam.” Iván melle csak úgy dagadt a büszkeségtől. Amikor partnernője felajánlotta, hogy az együttlétet meg kellene ismételniük, lehetőleg sokkal kellemesebb és kényelmesebb környezetben — ágyban, párnák közt — és persze előtt* erősítésnek egy pezs- gős vacsora sem ártana, Iván azonnal ráharapott, sőt nagylelkűen felajánlotta, hogy ő fizet. Mindez úgy zajlott, ahogy eltervezték. Egy csárdában ettek-ittak, majd következett volna az est fénypontja, az ígért forró szerelem. Angéla hazavezette partnerét, és üdvözlésképpen megkínálta egy pohár vörösborral. Iván türelmetlenül felhajtotta, és már indult volna a kitárt hálószobaajtó felé, ám félúton összecsuklott, és mély álomba zuhant. Az orvosnő azonnal munkához látott. A biztonság kedvéért még beadott „páciensének” egy altatóinjekciót, majd levetkőztette, fertőtlenítette, elővette a műszereit, és a következő pillanatban az emaszkulátorral az alvó „bikát” szánalmas „ökörré” változtatta. Természetesen a „műtét” nem maradhatott titokban, és az orvosnő a vádlottak padjára került. A bíróság — figyelembe véve az enyhítő körülményeket — maradandó kárt okozó súlyos testi sértésért kétévi szabadság- vesztésre ítélte az önbíráskodó nőt, aki megerőszakolását kiheréléssel bosszulta meg. Kétségtelen, az amerikai Bobbit házaspár világszerte bekerült az emberek tudatába. Kétes népszerűségét nem holmi művészi produkcióval Wl vagy valami nagy Ä horderejű felfedezéssel ; érte el, hanem az IÍIk asszonyka amatőr sebészeti :lmk s:5 beavatkozasaval. A tragikomikus sztorin a I világ valamennyi lapja '0( % „csámcsogott”. Csak emlékeztetőül: a feleség ™ lenyisszantotta férje hímvesszőjét. ^ A megcsonkított férfi még idejében orvoshoz^ ^ , került, és a sebészek gyors és szakszerű beavatkozásának köszönhetően a megoperalt testrész Jr* * (állítólag) visszanyerte hajdani funkcióját, aminek egyik bizonyítéka, hogy a porul járt férfinak mar uj barátnője van. Természetesen nem Mrs. Bobbit volt az egyetlen asszony, aki ilyen drasztikus módon kompenzálta féltékenységét. Németországban hasonló eset történt, amely ellentétben a Bobbit- sztorival nem végződött happy end- del. A megcsonkított férj hiányzó „része” szeszben tárolva előbb corpus delictiként szolgált a bírósági tárgyaláson, majd a berlini bűnügyi múzeumba került. Nem is olyan régen a Kárpát-medencében is történt egy hasonló eset. Igaz, érthető okokból nem kapott túl nagy publicitást. A vaskos rendőri aktából kiderül, hogy a tettesnek és a szenvedő félnek a történtekig fogalma sem volt a másik létezéséről. A mindkettőjük számára balszerencsés találkozás tehát a véletlen műve volt. A furcsa eset záróakkordját — Dosztojevszkijt idézve — Bűn és bűnhő- dés-ként jellemezhetnénk. Az orvosnő Angéla, aki 1962-ben látta meg a napvilágot, csinos, emancipált, jó alakú (178 cm magas) nő volt, olyan típus, akit nem lehetett nem észrevenni. Nemcsak szép és céltudatos, hanem okos is volt. Orvos akart lenni, és tervét maradéktalanul teljesítette. Vörös diplomával végezte az egyetemet, aztán egy vidéki városka kórházának sebészeti osztályára került. Sokan körülrajongták, hamarosan kérője is akadt, ám ő beérte flörtöléssel és a vidám társasággal. Hobbija a röplabdázás volt. Több esztendeig a járási bajnokságban szereplő együttes erősségei közé tartozott. Napjait a kórházban, a sportpályán és barátai társaságában töltötte. Időnként ellátogatott vidéken élő idős szüleihez is. És még valami! Volt egy kedvtelése, amely inkább a férfiakra jellemző. Szenvedélyesen szeretett gombázni. Amikor langyos eső áztatta a természetet, beszervezett néhány kollégát, kora reggelre állította az ébresztőórát, és pirkadatkor már az erdőben voltak. Azon a bizonyos napon is gombázni ment. Csakhogy ezúttal hiába próbálta beszervezni a szokott társaságot, hiába bizonygatta, annyi a gomba, hogy egy hajókoffer is megtelne velük, a kollégáknak reggel más elfoglaltságuk volt. ,.íla vársz délig, veted tartunk” —javasolták, ám Angéla lehurrogta őket. „Délben legfeljebb afélnótások indulnak gombázni. Az erdóhe csak kora reggel érdemes menni” — mondta. „Gondold meg magad, tudod jól, milyen veszélyes egyedül kóborolni. Még valaki megtámad" — intették félig komolyan, félig tréfásan a barátok, ám Angéla nem hallgatott rájuk. „Ti csak engem ne féltsetek, tudok magamra vigyázni” — válaszolta magabiztosan. A börtöntöltelék Iván, a 34 éves, hét osztályt végzett segédmunkás nem volt valami fürge észjárású. A robusztus, egy mázsán felüli férfiú leginkább a kocsmai verekedésekben tűnt ki. Különösen akkor érezte magát erősnek, amikor felöntött a garatra. Egy ideig a helyi szövetkezetben dolgozott. Közben megnősült, egy gyermeke is született, ám amikor a garázda férfit súlyos testi sértésért elítélték, felesége elvált tőle. Szabadulása után különböző építkezési vállalatoknál helyezkedett el, de lopásért, aztán csalásért, majd három rendbeli erőszakos nemi közösülésért ismét dutyiba került. Büntetése letöltése után sem változtatott addigi életmódján. Alkalmi munkákból élt, és ideje nagy részét italboltokban töltötte. A végzetes találkozás Angéla kosara gyorsan telt. Már igyekezett volna haza, amikor egy tisztás közepén megtorpant. A magas fűben egy mozdulatlan, nagy darab férfi feküdt. Furcsa testtartásából arra a következtetésre jutott, hogy valami baja lehet. Hivatástudata azt diktálta, segíteni kell a szerencsétlenen. Az ismeretlen fölé hajolt, hátára fordította, és csuklója után nyúlt, hogy kitapintsa a pulzusát. Ekkor a másnapos, még félig részeg férfi felocsúdott, és meglepődve látta, hogy egy gyönyörű nő térdepel felette. Ez a kellemes felfedezés azonnali cselekvésre késztette. Tarkón ragadta jótevőjét, magára rántotta, és csókolgatni kezdte. Az orvosnő menekülni próbált, de már késő volt. Hiába kiabált, ütött, rúgott, karmolta támadóját, az