Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-30 / 283. szám
MS MEGYEI HlRLAPMEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS 1994. november 30., szerda A KÖTELEZŐ HAVONTA Sokszor elfelejtjük, hogy negyedévenként be kell fizetni a gépjármű kötelező felelősségbiztosítást. Ha Önnek OTP lakossági folyószámlája van és a Garanciánál köti meg a kötelező biztosítást, havonta utaltathatja át a díjat. ARANCIA BIZTOSÍTÓ RT. A Z I oln CSOPORT TAGJA ______ CL Q. CŰ * Egy nagybank és egy biztosítótársaság együtt: EZ PÁRATLAN PÁROS A címet Kosztolányitól kölcsönöztem (ha már idegen toliakkal ékeskedik az ember, legyen igényes), ő ír magával ragadó sorokat „semmis életünk örökkévalóságáról” — a könyvről 1929 júniusában, a Literatúra hasábjain. De miért éppen a könyv? Hisz’ nincs könyvnap. Nos, éppen azért. Mert nagy baj az, ha napok (talán hónapok) múlnak el könyv nélkül. Pedig soha ennyi jó könyv! (És soha ennyi szemét...) Mindazonáltal a könyvektől én nem féltem a társadalmat. A könyvnélküliségtől igen. A könyv szerepe 1929 óta sokat változott. De pótolható-e mással? Mindenféle kísérletek történtek erre vonatkozóan. Deltát sem az elektronikus eszközök, sem a nagy művek zanzásított változatai, sem a különböző regény-vers-dráma-eposz kalauzok nem pótolhatják a teljes mű élményét. Mi a teendő? A „tanuljunk, könnyen, gyorsan” újabb divatjának idején, a „tanuljunk rela- xálva”, s mindenféle csodaígérő kurzusok közepette — mikor azt akarják velünk különböző hamis próféták elhitetni, hogy megspórolhatjuk, vagy pénzzel megválthatjuk a szellemi erőfeszítést — térjünk vissza a könyvhöz! Könnyű ezt mondani. De vissza lehet-e még igazából térni a könyvhöz (rákapatható-e a kisgyerek az olvasmányokra), mikor az egész család ott ül a képernyő előtt, s nézi, amit éppen láthat. S ez még a szerencsésebb eset, mert a műsorfolyamban sok érték is fellelhető. A „jobban szituált” családok azonban már nem elégszenek meg a különböző tévécsatornákkal: az ő mindennapi szellemi táplálékuk a video. S noha sok-sok klasszikus értéket is őriznek a tekercsek (magam is tagja vagyok egy videotékának, tudom mi található a piacon), a legnépszerűbbek nem az esztétikai értékükkel kiemelkedő alkotások, hanem az idegborzoló akciófilmek, a kétes értékű tudományos-fantasztikus játékok, valamint a szex és a horror. Mindez azért jutott eszembe, mert riasztó dolgokat olvastam, hallottam az (általunk irigyelt) amerikai átlagpolgár humán műveltségéről. Az ottani felnőttek a mi 12—13 éves gyerekeink irodalmi tájékozottságával rendelkeznek. Még egyszer mondom: az átlagról van szó, nem a filosznak készülő ifjakról, nem az értelmiségről. Hogy mindez mennyire látszik meg a társadalom arculatán, azt mi — a tengeren túlról jövő filmek, úgynevezett sikerkönyvek, s az átlagamerikai valamelyes ismerete alapján — legfeljebb csak sejthetjük. Azért tértem ki erre, mert: amerikanizálódunk. Most is majmolunk, mint korábban. Lehetőleg minél gyorsabban alkalmazkodni akarunk a jóléti társadalomhoz — anélkül, hogy a jólétért megdolgoznánk. A polgári fejlődés lehetőségének hajnalán, nem a polgár százados erőfeszítésének példáját látjuk és követjük: gyors és olcsó sikerekre vágyunk. Jut-e idő eközben a könyvre? Mondjuk egy-egy nagyregényre. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy nagyregényre manapság már az íróknak se futja. No, nem az idejükből, hanema pénzükből. Vajon miből élne ma egy magyar író, ha annyi ideig ima egy regényt, mint Solohov a Csendes Dont? Az írói lét manapság nem jelent egzisztenciális biztonságot. Vagyis: mind az író, mind az olvasó siet pénzt keresni. Kemény, kegyetlen törvénye ez az életnek. Meggyőződésem azonban, hogy az igazi írók így is megírják műveiket. De lesz-e olvasójuk? Hát, ha már a gyerekeket rákapatjuk a könyvekre ugyebár, akkor talán... Igen, igen a szoktatáson sok minden múlik. De mikor kell kezdeni? Nem lehet elég korán. (Én későn kezdtem el a rendszeres olvasást — csak tízesztendős koromban. Még mindig nem pótoltam be a kisgyerekként elmulasztottakat.) Meg kell tanulni olvasni! Móricz Zsigmondról jegyzik föl, hogy bármilyen szöveghez nyúlt, kisvártatva a pezsgő élet forrása fakadt föl érintésére. Minden följegyzett tényből, sorból, mondatból formálódott valami a kezei között. S most nemcsak Bornemissza Péter Magyar Élektrájára gondolok, vagy más művek, mítoszok újjászületésére, hanem akár egy mesemotívumra, egy népdal szövegére, vagy bármely tréfás mondókára. / Miről — mi jut eszedbe? Miből, mi lesz? Szakszerűbben: milyen asszociációkra vagy képes? Könyvek nélkül? Persze könyvek nélkül is lehet, de... De — igazat kell adnunk Kosztolányinak — „könyvek nélkül szellemi sehonnaik volnánk, bitang jöttmentek, akikre nézve nem -is létezik az, amit előttünk járó testvéreink tapasztaltak és láttak... (...) A könyv nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket az időt.” Lássunk hát neki gyorsan és könnyen... Nem, ne áltassuk magunkat, és tanítványainkat különösen ne! A könyvek kinyílnak ugyan, de nem nyílnak meg—nem tárulkoznak fel—az első érintésre. Birtokba kell venni őket, s ha már mieink — bőségesen kárpótolnak bennünket! Kosztolányi — fiának írt — soraival fejezem be: „Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombá- komok, melyek pusztán egy másik lélekben ébredtek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. Éppen ezért ne is kölcsönözz nekem könyvet. Én nem olvashatom ki belőle azt, amit te. Mert mit tudom, milyen vegyületet hoz létre könyv és ember? Tenálad ez pezsgő volt. Nálam talán csak limonádé lesz...” Vagyonvédelmi kiállítás A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság és a Békéscsabai Vagyonvédelmi Alapítvány csütörtökön 10-től 16 óráig Békéscsabán a Party étteremben vagyonvédelmi és biztonságtechnikai kiállítást rendez. A rendezvény célja, hogy bemutassa a megyében működő, biztonságtechnikával foglalkozó cégek kínálatát, tanácsot, ötletet nyújtson azoknak, akik értékeik védelmére fokozott figyelmet akarnak fordítani. Én ilyennek látom a körülöttem lévő világot—mutatja képét az ifjú alkotó, Csiga Bernáta szeghalmi gyermekrajz-kiállításon Fotó: Balogh László Gyarmati Béla
