Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-07 / 263. szám

♦BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­HÁTTÉR 1994. november 7., hétfő'-------------------------------------------------------------------------------------------------------^ A mezőhegyes! gyár az alapítás óta többször gazdát cserélt Sarkad neve 1912 óta összefonódott a cukorgyártással A cukor(gyártás) amely megkeserítheti az életü(n)ket A múlt héten az írott és az elektronikus sajtó egyaránt jelentős terjedelemben foglalkozott a mezőhegyesi és a sarkadi cukorgyár sorsával. Mint ismeretes, a külföldi érdekeltségű kábái cukorgyár magyar származású vezérigazgatója, Leslie Bonay kerek perec arra szólította fel az Állami Vagyonügynökséget, hogy vagy zárja be, vagy adja el megyénk két cukorgyárát. Ha nem teljesítik a kérését — fenyegetőzött a tengeren túlról hazaszakadt hazánk fia —, elárasztja olcsó cukorral a belső piacot, tönkretéve ezzel a még magyar kézben lévő gyárakat. E „vadkapitalista” megnyilvánulás ellen minden érintett tiltakozik; Békés megye közgyűlése levéllel fordult több minisztériumhoz és a vagyonügynökséghez, Tóth Sándor, a 7. számú választókörzet országgyűlési képviselője pedig november 15-én interpellál a parlamentben... De lássuk, mit is veszítene megyénk, ha megvalósulna Bonay úr elképzelése! Hadüzenet nélküli háború A mezőhegyesi cukorgyár megépítését a ménesbirtok kezdeményezte a múlt század végén. Az első répafeldolgo­zási idény 105 évvel ezelőtt, 1889. november 1-jén kezdő­dött napi 300 tonnás teljesít­ménnyel. (A gyár jelenlegi ka­pacitása ennek éppen a tízsze­rese!) Az alapítás óta a gyár több­ször gazdát cserélt. 1891-től a Mezőgazdasági Ipar Rt. volt a tulajdonosa egészen az 1948- as államosításig. Ettől fogva 1964-ig formailag önállóan működött. 1964-től 1971-ig a Magyar Cukoripar nevű nagy- vállalat gyáregysége volt, majd a Cukoripari Vállalatok Trösztjéhez tartozott egészen 1980. június 30-áig. A tröszt megszűnését követően — rö­vid, 6 hónapos önállóság után — a gyárat „bekebelezte” a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát. Az innen való kivá­lásra pontosan 10 év múlva, 1991. január 1-jén került sor. Ezt követően a földművelés- ügyi miniszter alapító határo­zata szerint a gyár állami vál­lalatként funkcionált 1992. jú­nius 30-áig, amikor is átalakult részvénytársasággá. Az Állami Vagyonügynök­ség 1993. szeptember 27-i ha­táridővel pályázatot hirdetett az ácsi, az ercsi, a mezőhegye­si, a sarkadi és a sárvári cukor­gyárak egy tömbben és meg­osztás nélkül történő értékesí­tésére. A meghirdetett mini­mális névértékű részvénypa­kettet az Első Hazai Cukor­gyártó és Forgalmazó Konzor­cium vásárolta meg 1 milliárd 828 millió forint névértéken, ebből a mezőhegyest részvé­nyek értéke 351 millió forint. Jelenleg a gyár jegyzett tő­kéje a következőképpen oszlik meg: a konzorcium rendelke­zik 50,1 százalékkal, az Álla­mi Vagyonügynökség 45,75 százalékkal, az érintett önkor­mányzatok pedig 4,15 száza­lékkal. — A Hajdúsági Cukorgyár nem most kezdte ezt a játékot. Már két éve hadüzenet nélküli háborút folytat Mezőhegyes és Sarkad ellen — mondja Bi­hari László, a Mezőhegyesi Cukorgyár Rt. vezérigazgató­ja. — Megjelent a piacainkon és lényegesen olcsóbban adta a cukrot, bennünket is rákény- szerített arra, hogy engedjünk árainkból. De ezáltal a bolt­ban nem lett olcsóbb a termék. Tehát nem a fogyasztó járt jól, hanem a nagykereskedők, akik „lenyelték” a különböze - tet. A kabaiak harca idáig nem volt sikeres: Mezőhegyes is áll, Sarkad is áll annak ellené­re, hogy magunkra hagyatot- tan kellett ilyen nagy küzdel­met folytatnunk. Nagyok vol­tak a veszteségeink, ezek kö­vetkezményeit még ma is érezzük. Minden baj és nehéz­ség ellenére eljutottunk a pri­vatizációig. A mezőhegyesi gyár 105 éve létezik, szeret­nénk, ha még 105 év múlva is létezne. — Milyen következménnyel járna a kábái terv megvalósu­lása? — Mezőhegyes leállítása esetében termelői oldalról ez azt jelentené, hogy veszélybe kerülne 7-9 ezer hektár répa­termő terület. Az csak mese, hogy Kaba hosszú távon itt termeltetné meg a répaszük­ségletét. Időlegesen igen, ad­dig, amíg a saját, közelebbi termőterületét ki nem alakíta­ná. Kettőszáz kilométerről ugyanis neki sem lenne kifize­tődő a termeltetés, a szállítás. A cukorpiacon pedig mono­polhelyzetbe kerülvén, diktál­ná az árakat. Tehát a leállítást nem csak Mezőhegyes lakos­sága érezné meg, hanem a kör­nyező településen élők is. Négyszáz ember kap itt állan­dó munkát, fele a szomszédos településekről jár be. Kam­pányban további 140 főt vettünk fel. A gyár eladása (s ami ezzel egyenértékű: bezá­rása) esetén ezek a munkahe­lyek megszűnnének. S akkor még a fuvarozási lehetőségek elvesztéséről, a lakosság vá­sárlóerejének csökkenéséről, a kereskedelmi forgalom visszaeséséről nem is beszél­tem. Ha „elesne”- Mezőhe­gyes, annak következményét legalább 5 ezer ember szen­vedné. —Meddig kell tartani ettől? Várhatóan mikor kerül pont az ügy végére? — Sajnos pillanatnyilag a konzorcium, illetve az ötök együttműködésében zavarok mutatkoznak Sárvár kiválási szándéka miatt, s ezt a pénzin­tézetek nem veszik jó néven. A december 5-ei rendkívüli köz­gyűlésen várható, hogy vissza­áll a korábbi, szerződés szerin­ti állapot a konzorcium és a Sárvári Cukoripari Rt. között. —És addig? — Ezek az események nem vonhatják el a figyelmünket az érdemi munkától. A jövő év előkészítése zavartalanul fo­lyik. Elsődleges célunk, hogy a termelőinkkel megfelelő módon, időben elszámoljunk. Nagyobb termelőinknek 2 és 25 millió forint között fi­zettünk előleget, bár erre nem vállaltunk szerződéses kötele­zettséget. Amit vállaltunk az az, hogy a teljes beszállítás után, az egyeztetést követően 10 napon belül kiegyenlítjük a számlát. Ennek a kötelezett­ségünknek maradéktalanul eleget tudunk tenni. Ez a felté­tele annak, hogy jövőre is bír­juk termelőink bizalmát. Már több mint egy hónapja kötjük az előszerződéseket, melyek alapján biztosítjuk a műtrá­Az 1912 előtt íródott földrajz­könyvek szerint Sarkad a fok­hagymatermesztésről, a tövis- borona-gyártásról és az ihatat­lan (emberbolondító) boráról volt híres. Miután azonban 1912-ben felépült a sarkadi cu­korgyár, a település neve szo­rosan összefonódott vele. Et­től kezdve Sarkadról minden­kinek a cukorgyár jutott eszé­be. A gyár részvénytársaság­ként indult, napi 1000 tonnás kapacitással. Időközben több formációban is működött. Volt állami vállalat, tröszt tag­ja, önálló gazdasági egység, 1992 júliusától ismét rész­vénytársaság, amelyet több tu­lajdonos irányít. A gyár folya­matosan fejlődött az eltelt 82 esztendő alatt. Ma 3300 tonna répa a napi kapacitása. A nyolcvanas évek átlagát te­kintve évente 350 ezer tonna répát dolgoztak fel. Ehhez 110-120 napos kampányra volt szükség. gyát. Örömmel mondhatom, hogy a szükséges terület közel felére már előszerződésünk van. Az irányárat mázsánként 400 forintban kívánjuk meg­határozni, egyéb árelemek (termeltetési prémium, öntö­zési felár, szántóföldi prizmá- zás, fuvarvisszatérítés) figye­lembevételével. November 7- én, hétfőn tanácskozunk Bé­kés és Csongrád megyei ter­melőinkkel. Szeretnénk tuda­tosítani: hosszú távon őket is A gyár történetében a 90-es évek volt a mélypont — tudtuk meg Vígh Imre termelési ve­zérigazgató-helyettestől . — Az 1990-es kampány év még normális évjáratnak szá­mított — mondta. — A követ­kező évben úgy látszott, túlter­melési válság lesz, azonban az esőzések hátráltatták a répa­szedést, és évtizedek óta elő­ször kampány közben hat nap­ra meg kellett állítani a gyárat. Hamarosan beállt a fagy is, ami miatt mintegy 500 hektár répa maradt a földben. A túl­termelési válság így nem lett akkora, mint amilyennek elő­ször látszott. A répatermelők viszont elcsüggedtek, csök­kent a répatermelési kedv, így 1992-ben csupán kétharmad annyi répa termett, mint a megelőző években azelőtt. Jött az aszály, ősszel meg az esőzés, és a gyárnak ismét le kellett állni kampány közben. Ezúttal 12 napra. A legmé­hátrányosan érintené a kábái terv megvalósulása. — A dolgozói kollektíva ho­gyan viszonyul a történtekhez? — Az embereket fölháborí­totta a kábái fellépés. A dolgo­zók — együtt az üzemi ta­náccsal és a szakszervezeti bi­zottsággal — egyértelműen a vezetőség mellé álltak. Meg­ingás nélkül, rendületlenül folytatják a munkát. Bizakod­nak... Ménesi György lyebb pont 1993-ban volt. Mindössze 100 ezer tonna répa termett. Sok répa ki sem kelt, megindult az újravetés, nem sok eredménnyel. A gyár, hogy a vevőkörét el ne veszít­se, import sűrűié behozatalára szorult. Igaz, ez nem egyedi eset volt, hiszen sok cukorgyár kényszerült erre, mégis jelen­tősen visszavetett bennünket, hiszen a csekély, 14 milliós eredményből fejlesztésre már nem futotta. Fellendülés az idén állt be, amikor végre a jó termés ismét jó eredmények­kel kecsegtet, ám ezúttal a konkurencia fenyegetőzése nehezíti a helyzetünket... Fazekas Gergely répaosz- tály-vezető konkrét példát is mondott a támadások formái­ra: — Régi trükk, hogy a szom­szédos cukorgyárak egy-két Sarkad környéki répatermelő­től áron felül veszik meg a répát. Nekik egy-egy kister­melőt kifizetni nem jelent túl nagy erőfeszítést, nekünk vi­szont óriási kárt okoznak, hi­szen emiatt arra kény­szerülünk, hogy mi is ilyen magas áron vegyük meg a répát áz összes többi termelő­től. A gyár vezetői szerint jó lenne, ha a sarkadi önkor­mányzat valamilyen módon megadóztatná mindazokat, akik nem itthon adják el a ré­pát. A Sarkadi Cukorgyár ugyanis jelentős iprűzési adót fizet a városnak, és mindabból a répából, ami máshol kerül feldolgozásra, nem Sarkad­nak, hanem egy másik város­nak van haszna. M.M. A mezőhegyesi gyár adatai több év átlagában A Sarkadi Cukorgyár adatai több év átlagában Kapacitás: Répatermőterület: Termeltetett répa: Gyártott cukor: Cukorkihozatal: Szántóföldi cukorhozam: Temielők száma: 3000 tonna/nap 7000-8000 hektár 250-350 ezer tonna 30-40 ezer tonna 12,5-13 százalék 5-6tonna/hektár 300 fölött Kapacitás: 3300 tonna répa naponta Répatermelőterülete: ' 7000-8000hektár Termesztett cukorrépa: 300 ezer tonna Gyártott cukor: 35 ezer tonna Cukorkihozatal: 12,5-13% Szántóföldi cukorhozam: 5-6 tonna/hektár A termelők száma: 700 1994. évi adatok, tervek Augusztus 31-ei létszám: 335 Kampány alatti létszám: 480 Nettó árbevétel: 2 200 000 000 Ft Adózás előtti eredmény: 14 500 00G Ft A Mezőhegyesi Cukorgyár részesedése a hazai cukorpiacon: 6,45% 1994. évi adatok, tervek A gyár-dolgozóinak állandó létszáma: 340 Átlaglétszám a kampány idején: 476 Bruttó árbevétel: 2 milliárd 505 millió Adőzáseiőtti eredmény: 10 milliós nagyságrendű A Sarkadi Cukorgyár részesedés a hazai cukorpiacon: 7,8% Eddig az időjárás pusztított, most a konkurencia?

Next

/
Oldalképek
Tartalom