Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-29 / 282. szám
1994. november 29., kedd HAZAI TÜKÖR feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Távozó vezetők. Érdemeik elismerése mellett január 1-jei hatállyal Katona Béla, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter felmentette tisztségéből a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatóját, Simon Sándor vezérőrnagyot és első helyettesét, Chladek István ezredest. Katona szerint a főigazgatói tisztre jelölt Vidor Tibor képzettségénél és pályafutásánál fogva alkalmasnak látszik a poszt betöltésére. Az utód személyével kapcsolatos koalíciós egyeztetés már megtörtént, és így a következő napokban a Nemzetbiztonsági Bizottság meghallgathatja a jelöltet. Patika-privatizációról. A patika-privatizációt illetően nincs kibékíthetetlen*ellentét a gyógyszerész társadalom és a települési önkormányzatok érdekei között, mégis sok még a bizonytalanság a gyógyszertárak magánkézbe adása körül — derült ki a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége hétfői sajtótájékoztatóján. Mert bár a két szervezet vezetői napokon belül megállapodást kötnek a privatizációról, kérdés, hogy az ön- kormányzati választásokat követően megalakuló új képviselő-testületek mennyiben veszik ezt majd figyelembe, hiszen a törvény szerint nincs privatizációs kötelezettségük. Tanév '95. 1994. december 8—9. között Budapesten, a Villányi úti konferenciaköz- ponban „Suligazda” címmel konferencia lesz önkormányzati költségvetésű intézményekben dolgozó gazdasági .vezetők, oktatók részére. A tájékoztatót minisztériumi tisztviselők, tudományos kutatók, gyakorló munkatársak tartják. A rendezvényhez kapcsolódva „Tanév” témájú kiállítás is kíséri a rendezvényt, ahol a látogatók tájékoztatást is kapnak a jövő évi új tankönyvmegrendelésről. Emberi körülmények a gondozóházban ,Mosonyi díj” Új-Zélandban Lehetsz-e próféta a saját hazádban? A New Zeland-i University of Auckland 1993-ban, Mosonyi Emil professzor tiszteletére „Mosonyi Prize”-t azaz Mosonyi Díjat alapított. A megtiszteltetésben minden évben az a hallgató részesül, aki a vízére hasznosítás témakörében kiemelkedő tanulmányi és kutatási eredményt ér el—olvashatjuk dr. Kozák Miklós nyugdíjas egyetemi tanár tollából a vízügyi igazgatóság lapjának, a Körös Vidéki Hírlevélnek legfrissebb számában. A továbbiakban a cikk így szól: A „Mosonyi díjat” az idén, 1994. október 1'4-én adták ki először New Zelandban az Aucklandi Egyetemen Michael Fox szigorló mérnöknek. Az egyetem és az illetékes külső szakmai köreiből álló díjodaítélő bizottság az ő téziseit találta a legjobbnak a vízerőhasznosítás témakörében. A New Zeland-i Villamosipari Társaság műszaki igazgatójának (Mr. Grilli) leveléből az is kiderül, hogy a díjat (Mosonyi Emil 3 kötetes Water Power Development című könyve) és az oklevelet ünnepélyes külsőségek között adták át az egyetemen az illetékes szakmai Tavaly Új-Zélandon járt, és tartott nagy sikerű előadá- sokata világhírű magyar professzor körök vezetőinek jelenlétében. Az ünnepségen hangoztatták Mosonyi Emil világméretű érdemeit, melyet a vízerőmű-hasznosítás terén elért és fejt ki még ma is, halhatatlan érdemeket szervezve ezzel hazánknak is. Felolvasták Mosonyi professzor úr levelét és üzenetét, melyet a hallgatóság „long applause”-vel, vagyis „hosszan tartó lelkes tapssal” fogadott. Az üzenet egyik tanulságos mondata így hangzik „Sohase feledjék: a vízenergiának feltétlen elsőbbsége van minden más energiaforrással szemben — még környezeti hatás szempontjából is —, hogy megvédjük földünk légkörét.” Furcsa világban élünk. Világhírű tudósainkat külföldön megbecsülik és joggal magasztalják. Nálunk ugyanezeket a szellemi géniuszokat, szürke kis technikusok és hivatalnokok — a politikai hatalom erejével — rendre semmibe vesznek, azaz nullifikálnak. New Zelandban és a világnak még néhány tucat országában Mosonyi professzor úr vízerő-hasznosítási tanácsai termékeny talajra hullottak és hullanak ma is. Ott tanácsaiért hálával emlegetik nevét. Ugyanakkor nálunk, az általa tervezett nagymarosi vízlépcső megkezdett építkezését egyes új „zöldakadémisták” igyekeznek megsemmisíteni, eltüntetni, nehogy — a megépült mű üzemi tapasztalatai alapján — kiderüljön eddigi súlyos kárt okozó felelőtlenségük. Vajon meddig tehetik mindezt büntetlenül? Dr. Mosonyi Emil emeritus professzor, az Akadémia rendes tagja sok szállal kötődik a Körös-vidékhez. O tervezte a békésszentandrá- si duzzasztót, amely ötven éve épült. Visszavonták a tb-kintlévóségek rendezéséről szóló javaslatot Az Országgyűlés plenáris ülésén elnöklő Kóródi Mária bejelentette: a kormány visszavonta a tb-kintlévőségek egyszeri rendezéséről benyújtott javaslatát. Mint ismeretes, az előterjesztés lehetővé tette volna, hogy a tb-adósok kedvező feltételekkel, adósságuk egy részének elengedésével rendezzék tartozásukat. A javaslat vitájakor mind az illetékes bizottságok, mind az ellenzéki, valamint a kormánypárti felszólalók élesen bírálták a kezdeményezést, mondván: az bünteti a becsületes járulék- fizetőket, s preferálja a visszaélést elkövetőket. Néhány héttel ezelőtt bejelentették, hogy a kormány kéri: a témát egyelőre vegyék le napirendről, mert az illetékes bizottságon belül új előterjesztés körvonalazódik. Ezt követően meglepetést keltett, hogy az e heti plenáris ülés napirendi javaslatába változatlan formában került be az előterjesztés. A millecentenáriumi ünnepségek Az 1996-os megemlékezések fő rendezvénye a Magyar Nemzeti Múzeum új Magyar- ország története című kiállítása lesz. Két közvetlenül államilag finanszírozott vidéki program szerepel a tervek között. Pannonhalmán a Magyar iskola millenniuma címmel nyílik kiállítás, Ópusztaszeren pedig felállítják a Feszty-kör- képet. Az oktatásügy elmúlt ezer évét bemutató tárlatoknak Sárospatak és Debrecen, illetve Budapest és Érd ad otthont. A benedeki idősek otthona percről percre közelebb kerül a konszolidált állapotokhoz. A Békés Megyei Képviselő- testület Hivatala Intézmény- felügyeleti Osztálya gyors és hatékony intézkedéseket tesz. —Dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke még pénteken este igazgatói feladatkörrel kiküldte az otthon élére osztályunk egyik munkatársát, Rich- weisz Ferencet •— mondta dr. Balog Erika, az intézményfelügyeleti osztály vezetőhelyettese. —Tájékoztattuk a ti sztior- vosi hivatalt is, az illetékesek néhány órával a hír vétele után már a gondozóházban voltak. Eleinte nem volt tisztázott, hogy hány gondozottja van a háznak, később kiderült, hogy hatvanhárom. Az ott mellék- foglalkozásban tevékenykedő orvossal tisztáztuk: a lakók között éppen nem volt beteg, kórházi ellátásra senkinek sem volt szüksége. A raktárak üresek voltak, azonnali ágyneműcserére volt szükség, az étkeztetést azonnal meg kellett szervezni. Ma Richweisz úr elbeszélgetett a dolgozókkal és a lakókkal is. Pulmonológiai és rehabilitációs szakkórházunk látja el a szükséges gazdálkodási teendőket, a minisztérium utólagos elszámolással valóban vállalja a költségeket. Holnap utazom Budapestre, a minisztériummal megbeszéljük a részleteket. A lakók további sorsát is igyekszünk megnyugtatóan rendezni, úgy tudjuk, hogy újabb személy je- letkezett az épület tulajdonlására. A mostani átmeneti intézkeA Magyar Nemzeti Bank saját hatáskörben november 29-ei hatállyal egy százalékkal leértékelte a forintot a valutako- ■ sárral szemben. A tájékoztatás szerint a lépésre a Magyar Nemzeti Bank meghirdetett árfolyampolitikájával összhangban került sor. Az idén a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kormány összesen hét alkalommal korrigálta a forint árfolyamát a valutakosárhoz képest, amelyben 50 százalékkal szerepel a dollár és 50 százalékkal az ECU. Az ez évi első leértékelésre még désekkel mindenkinek biztonságot és megnyugvást akarunk teremteni. Ezt teljes körű ellátással és emberi szóval igyekszünk megvalósítani. Például a diétára szorulók is a többiekkel azonos étkeztetésben részesültek, ma már 12 személyre diétás reggelit, ebédet és vacsorát szállítanak a gondozóházba a szakkórházból. Richweisz Ferenc éppen a gondozóházból érkezett vissza Békéscsabára, amikor tegnap délután tapasztalatairól kérdeztük. — Most hatvanöt gondozott van a házban — mondta. — A gondozottak érzékelhető örömmel vették intézkedéseinket. A körülmények rendezése Barcsné Kajtor Lenkénél, szakkórházunk gazdasági igazgatójánál csúcsosodik ki. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a megyei ÁNTSZ már egy éve be akarta záratni a házat. Az illetékeseket korábban — úgy hallottuk — késsel, baltával, pisztollyal kergették el a gondozóháztól. A tegnapi beszélgetéseken tisztázódott, hogy két ápolónő, valamint egy anyagbeszerzéssel és fűtéssel foglalkozó férfi hagyja el a személyzetet. Péntektől december elsejéig megbízási szerződés alapján fizetést kapnak a dolgozók, utána pedig közalkalmazotti státusba helyezzük őket. Fel kell vennünk néhány dolgozót, viszont további gondozottak elhelyezésére nem kerülhet sor: felvételi zárlatot rendeltünk el. K. A.J. január 3-án került sor, egyszázalékos mértékben, február 16-án a korrekció 2,6 százalék volt, május 13-án újabb 1 százalékos, majd június 10-én 1,2 százalékos leértékelés változtatta meg a forint hivatalos árfolyamát’. Augusztus 5-én a kormány 8 százalékkal devalválta a forintot, s ezt követően az MNB két ízben módosította az árfolyamot, október 10-én 1,1 százalékkal és november 28-án 1 százalékkal. A mostani leértékeléssel összesen 16,9 százalékkal devalválódott ebben az évben forint. Forintleértékelés Novák Éva Bernadett: Drogcsempész voltam 1. Újra börtönben Tudtam, hogy a fővárosba visznek, de hogy melyik börtönbe, azt nem. A hegyeshalmi határállomáson kísérőim megkérdezték, nincs-e valamire szükségem, majd figyelmeztettek, hogy ne kíséreljek meg szökést. Ereztem a hangjukon, hogy a rutinszöveget mondják, s egy pillanatig sem féltek attól, hogy megpróbálom eltéríteni a rendőrkocsit Ausztriába. A történtek után magamba roskadtan gubbasztottam a hátsó ülésen. A Budapestig tartó hosszú úton kísérőim alig szóltak hozzám, egymással sem beszéltek túl sokat, így alkalmam volt végiggondolni, mi történt az elmúlt órákban. Bonito felhívott délelőtt, megkérdezte, jól vagyok-e, aztán mondta, hogy menjek el a Martinelli térre, ott találkozzunk. — A szokott helyen foglak várni, a „búzadarát” feltétlen hozd magaddal, és vigyázz, nehogy szétszóródjon az úton. A fekete fiú szeretett viccelődni, most a gyalázatos magyarsággal kiejtett „búzadara” szót keverte bele az angol mondatba, alig értettem meg, mire céloz. Nevetett is hozzá, pedig tudtam, hogy komolyan beszél, azért ködösít, ha valaki lehallgatja a telefont, ne tudja meg, hogy kokainról beszélünk. Bonito az új kapcsolatom volt. Lilien barátnőm ajánlotta, megszánt, mert nagyon el voltam keseredve Karacsi után. Nem volt munkám, lakásom, pénzem, de ruhám, cipőm is alig. Amit nélkülözni tudtam, már rég eladogattam a biziben, meg kéz alatt, hogy valahogy fenntartsam magam. Lilien elmesélhette Bonitó- nak, milyen nagy bajban vagyok, ő meg üzent, hogy szívesen segít, s ha utazok, ad pénzt, meg mindent, amire szükségem lesz. Hallani sem akartam az utazásról, a csempészésről. Még Karacsiban elhatároztam, hogy abbahagyom, elég volt nyolc hónap a rács mögött. Üzentem Bonitónak, hogy nem kell a pénze, a segítsége... De... Aztán mégis kellett. A Martinelli téren várt rám Bonito a barátnőjével. Én a fiúval elmentem telefonálni, szállodát rendelni Bécsben. Bonito nagyon jó szervező volt, nem úgy, mint Pietro, aki maga a megtestesült trehány- ság, aki néhányszor engem is nagy bajba sodort. O volt az, aki megígérte, hogy eltesz láb alól. De erről majd később. Bonito mindig pontosan készítette elő az utat, azért is telefonáltunk együtt, hogy tudja a helyet, ahová a bécsi rezidenst küldeni kell. A címek, telefonszámok Bonito cetlijén sorakoztak, én hívtam fel őket sorban. A Ta- bor-Strassen találtam egy helyet, fogalmam sem volt, miféle szálloda lehet, az 500 schillinges szobaárból következtetve, nem túl elegáns. Akármilyen is, egy éjszakát elviselek valahogy. Bonito adott pénzt buszjegyre, meg 1000 schillings szállodára és költőpénznek. Délután öt órakor indult a Blagus-járat. Senki nem kísért ki az állomásra, nem integettek utánam zsebkendővel. Miért törődött volna bárki is Novák Éva Bernadettel? Csak egy magyar turista voltam a sok közül, aki az osztrák fővárosba igyekszik. Ki tudhatta, hogy ott van a zsebemben egy kis csomag, alig öt deka... Hegyeshalomnál először a határőr jött fel a buszra, elkérte az útleveleket, rövid pillantást vetett rájuk, majd leszállt. Azt gondoltam, nemsokára indulunk, de feljött a vámos is. Ok kifelé menet nem szoktak ellenőrizni, rögtön rossz érzésem támadt. A Karacsi reptér jutott az eszembe, az a pillanat, amikor beléptem az előcsarnokba, s az ottani vámos menten magához intett. Mint később megtudtam, már várt rám... A vámos mindenkitől elkérte az útlevelét, futó pillantást vetett rájuk, majd visszaadta. Mellettem egy osztrák srác ült, az ő útlevele a vámost nem érdekelte, az enyémet viszont ott szorongatta a kezében. — Asszonyom, megkérem, vegye magához a csomagjait és jöjjön velem. Megéreztem, hogy baj van. Csak engem szállítottak le, a többiekkel ment tovább a járat! Ok már a bécsi buszpályaudvaron lehettek, amikor én a hegyeshalmi vámosok irodájában aláírtam a jegyzőkönyvet. Ebben az állt, hogy a dzsekim zsebében találtak egy kis csomagot, s abban kábítószergyanús fehér port. Megszűnt az akaratom, azt tettem, amit mondtak. A rendőrkocsi jóval száz fölöt robogott a pályán. Nyitott szemmel bámultam az elsuhanó fényeket. Jobbról egy dombvonulat, fényes ablakszemek világítanak a sötétben. Mintha csak otthon lennék Kőszegen, a Királydomb oldalában. Megérkeztünk a börtönhöz. Bekísértek a kapun, aztán te- kervényes folyosón egy cellához. A rendőr kinyitotta az ajtót és intett. Beléptem a szűk helyiségbe. Az éjszaka csendjében felerősödve hallatszott a zár kattanása. (Folytatjuk) Lejegyezte: Halász Kálmán
