Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-26-27 / 280. szám
Ne hagyjátok cserben az éneket! Énekművész, szellemi szabadfoglalkozású — ez áll Faragó Laura személyi igazolványában. A jeles művész 1970-ben, a Röpülj páva adássorozatán tűnt fel gyönyörű hangjával, tiszta énekével. (19. oldal) A halhatatlan kedves A hagyaték iratai után kutatva találtak rá ama híressé vált üzenetre, a halhatatlan kedvesnek írt levélre. Ki lehetett a címzett, kinek írhatta Beethoven ezt a csodálatos szerelmi vallomást? (24. oldal) Novemberi délután. Ervinnel, negyven év körüli riportalanyommal Katalin nevű, férjezett nőismerősöm lakótelepi lakásán süppedős bőrfotelekben ülünk egymással szemben a dohányzóasztalkánál. Háziasszonyunk aprósüteménnyel, itallal kínál. Ahogy hármunkat elnézem, mind a hárman mások vagyunk. „Ez velünk született hajlam. Miért szilva és miért ringló? Védekezni nem lehet ellene. Már úgy értem, én belülről nem védekezhetek ellene, nem változtathatok rajta" Férfi a férfivel Célom, egy homoszexuálissal való beszélgetés alapján tárgyilagosan írni a homoszexualitásról, egyszeriben ködösnek, távolinak és esetlegesnek tűnik. — Beszélgetésünk elején rögtön kiderült, Ön azért vállalkozott erre az interjúra, mert én a homoszexuálisokról akarok írni, és nem a buzikról. A köztudatban ez a két fogalom egyként használatos. Mi a kü-lönbség a kettő között? —A buzik válogatás nélkül létesítenek kapcsolatot bárkivel, jó nekik, aki jön, nem kötődnek egy személyhez. Ellepik a wc-k, parkok környékét, megfelel nekik a kapualjban is. Esetenként molesztálják a magányos járókelőket. Az AIDS terjesztésében ezeknek nagy a szerepük. — Ha buzinak nem, akkor minek tartja magát? — Olyan férfinak, aki érzelmileg kötődik egy másik férfihoz. Hogy kimondjam a szót: melegséget tud adni neki. — Mi az amit először megnéz a partnerén? —A szemét, a száját. A testét. Sportos alkata legyen. Azután persze a fenekét. Az is fontos. —Mi a legfontosabb? — Legyen ápolt, tiszta. Öltözzön ízlésesen. Kellemes legyen az illata. Ne legyen a cipője piszkos, és a zoknija háromnapos. — Miből tudja, hogy kivel érdemes kezdeni? Mivel kezdődik egy kapcsolat? — Ezt rögtön látni lehet az elején, hogy ki az aki mellé egy cukrászdában érdemes letelepedni. A kapcsolat mindig beszélgetéssel kezdődik. Ha nem megy a dolog, soha nem szabad erőltetni. így is előfordult már nem egyszer, hogy szájon vágtak. —Utána mit csinált? — Elnézést kértem. Én úriember vagyok. —Melyik típust kedveli? — A szőkéket, a világos bőrűeket. —Miért? — Nem tudom. Ez így volt, amióta az eszemet tudom. Az unokabátyám már csinálta —-Hogy lesz valaki homoszexuális? — Ez velünk született hajlam. Miért szilva és miért ringló? Védekezni nem lehet ellene. Már úgy értem, én belülről nem védekezhetek ellene, nem változtathatok rajta. —Próbálta? — Csak titokban tartani. De azt sem sikerült. Egy áruházban vagyok kirakatrendező. Tudják a kolleganőim, de megértőek. Egyébként megfigyelhető, a nők sokkal megértőbbek velünk, mint a heteroszexuális férfiak. —Mit gondol, miért van ez? —Egyszerű. Egy jó nagy adag valami van bennünk belőlük. — Az első szexuális élménye is a saját neméhez kötődik? — Nem. A szomszédunkban lakott egy lány. Már tizenhárom évesen voltak fiúi. Azt hiszem egy kicsit perverz is volt, szerette ha az aktus után a hasára pisilnek. De más lányokkal is lefeküdtem, kettővel jártam is, ami elég sokáig, fél évig tartott. Ez tizenhat éves koromban volt. — Amit idáig elmondott, abban a pisiszexet leszámítva semmi különöset nem látok. —Az apámnak voltak pomófilmjei. Szalagon. Egyszer titokban megnéztem egyet, amin férfiak voltak. (Az apám nem volt homoszexuális.) Férfi a férfivel. Különös megszállottság lett únrá rajtam. Másfajta, eddig sohasem tapasztalt izgalom, gerjedelem. Harmadikos gimnazista voltam, azon a nyáron nálunk vendégeskedett az unokabátyám. Egy év volt közöttünk. Az én szobámban laktunk. Beszéltem neki a filmekről. Kiderült, hogy ő már csinálta... — Félig-meddig a kíváncsiság vitte bele. Nemdebár? — Fennkölten fog hangzani amit mondok. Engedelmeskedtem a bennem meglevő hajlamnak, és betöltöttem a sorsomat. Lányt vitt, férfit szeretett —De ez még csak biszexualitás volt. — Sohasem tartottam magam biszexuálisnak. A biszexualitást az unalom, és maximum, az Ön által említett kíváncsiság viszi a kapcsolataiba. Ezáltal több akar lenni. — Ezek után csak férfiakkal barátkozott? —Hát húsz fiú után ha akadt egy nő. A látszat kedvéért, mert akkoriban ha Pestről hazamentem — ott végeztem a kirakatrendezői tanfolyamot — Vésztőre, ahol a szüleimmel laktunk, még számított az ilyesmi. — Ilyenkor lányt vitt magával. Mit szóltak a szülei, amikor megtudták az igazságot? — Apám katonatiszt volt, de hm szonnégy éves koromban meghalt. Ő sohasem tudta meg. Ahogy ismertem, ha megtudja, kettéhasít. Anyám tanítónőként ment nyugdíjba, és jelenleg Kecskeméten él. Huszonhat éves koromban egyszer feljött Pestre, és rám nyitott, amint egy barátommal, egy egyetemista fiúval éppen közösültem az ágyon. Nagy traumát okozott neki, de mindig felvilágosult lélek volt, és ha nem is könnyen, de belenyugodott. — Ahogy hallottam, három éve együtt él egy önnel egykorúférfival, aki a feleségét és a két gyerekét hagyta ott emiatt a kapcsolat miatt. —Ez nem igaz. Nem miattam hagyta ott a családját, hanem azért, mert a házasságát már nem bírta elviselni. — Sok férfi nem bírja elviselni a házasságát, de akkor vagy keres egy szeretőt (nőt), vagy elválik és újranősül. Mit tud ön jobban, mint egy feleség? — Azt csak az tudja, aki velem él, hogy mennyire figyelmes, kedves tudok lenni. Ézt most nem az ágyra értem, mi nem abból állunk, hogy állandóan szexuális aktust vég-zünk.-—Hanem? — Ugyanúgy élünk, mint más normális család, ahol nincs gyerek. —Kifőz? — Az élettársam, mert ő nemcsak szeret, de tud is főzni. —A nemi szerepek hogyan oszlanak meg? Kétférfiről lévén szó, ki a fiú, és ki a „lány” ? —- Az a kapcsolat elején eldől. Egy kapcsolatban az a „lány”, akibe belé- hatolnak, a végbelébe, és az a fiú, aki a behatolást végzi. Az orális szexre ez nem vonatkozik, az ugyanis az előjáték részeként, kölcsönös figyelmesség egymás számára. Kapcsolatunkban én vagyok a férfi. Hát ez is egy párkapcsolat — Az a bizonyos zöldszemű szörny kísért-e Önök között is? — A félrelépést meg lehet és meg is kell bocsátani, de egyetérteni vele? Hiszen ott vagyok én mellette?!-—Milyen jövőt szán a kapcsolatuknak? — Minden szerelem a mindörökké - vel kezdődik. Aztán öt—hat év múlva nagy veszekedések közepette véget ér. Elkopik a bizalom, érdektelenné válik a másik teste. —Akár a férfi—nő kapcsolatban... — Igen. Hát ez is egy párkapcsolat. A mi esetünkben a szokásos korkülönbség egymás mellett tarthat bennünket. A mi köreinkben természetes, hogy egyiknek a fiújára vagy a „nőjére” ráhajtanak, így velem is, vele is megtörténhet, hogy ott hagyom, vagy hagy egy másikért. De mondom, a mi köreinkben a kilengést nem vesszük olyan szigorúan... —n—
