Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-15 / 270. szám

iBÉKÉS MEGYEI HlKLAP­KÖRKÉP 1994. november 15., kedd o Kérem a Mondeót! Még mindig nem jelentkezett senki az Univerzál Áruház fő­díjáért, a Ford Mondeóért. Kérjük, figyeljen a nyertes szám tulajdonosa! Ha még nem tudná, kedves Hölgyem, Uram, a 22 351 számú sors­jeggyel Ön nyerte meg a gép­kocsit. Nem tudom, tudják-e, ha a szórakozott sorsjegy-tu­lajdonos nem viszi el a kisor­solt autót, abból csakis az ál­lamnak lesz haszna! Ugyanis akkor az autó átkerül a tulaj­donukba. Nyugdíjasfórum. A nyugdíjasok érdekvédelmé­vel kapcsolatos fórumot ren­deznek november 16-án, szer­dán délután öt órakor a mező- berényi Petőfi Művelődési Központban. A rendezvény vendége lesz dr. Pankotai Ist­ván, a Békés Megyei Nyugdí­jas Szövetség elnöke. Békési jelölt. Békésen újabb jelölt szállt ringbe a pol­gármesteri szék elnyeréséért. Óvári Mihály, a megszűnt Gépgyártó Vállalat igazgató­ja a FKGP, az MDF és a KNDP közös jelöltjeként indul az ön- kormányzati választásokon. Kerékpárosok balesete. Tegnap délután Békéscsabán a Gyóni Géza utca és az And- rássy út kereszteződésében két kerékpáros ütközött össze. A baleset során egyikük sú­lyos sérüléseket szenvedett. „NE TÁRGYALJUNK SOSEM FÉLELEM­BŐL — DE NE FÉL­JÜNK SOSEM TÁR­GYALNI” (J. F. Kennedy) „Ami az igazsághoz tartozik” Tudósításainkban többször szóltunk Gábortelepnek arról a törekvéséről, amelyben a Medgyesbodzástól történő el­szakadást szorgalmazták. Mint tudjuk, a Belügyminisz­térium elutasította az önállósá­gi kérelmet, ám a kezdemé­nyezők úgy nyilatkoztak, hogy jövőre, a feltételezhető­en kedvezőbb törvényi lehető­ségekkel újra próbálkoznak. Ez utóbbi megjegyzés késztet­te Kozinszky Zoltánná polgár- mester asszonyt, hogy — mint mondta — a reális esélyekre is hívjuk fel a figyelmet. A polgármester asszony ki­emelte, hogy a kezdeménye­zők tévúton indultak el. — Bármilyen szépnek is látszik az elszakadás gondolata, a tör­vények azonban nem teszik le­hetővé a válást — mondta. — Félő, hogy az ilyen Jövőre kedvezőbb feltétel lesz” han­goztatása félrevezeti az embe­reket. Valójában ez a kijelen­tés sem a kormánynak, sem a Belügyminisztériumnak, de a módosított önkormányzati törvénynek sem felel meg. Az ezekkel történő érvelés pedig megtévesztő és az emberek­ben hiú reményeket ébreszt. Valós és tényfeltáró állásfog­lalásra van szükség—hangsú­lyozta a polgármester. — Elhi­szem, hogy 30 éves sérelmek halmozódtak fel a lakosság egyes csoportjainál, amit jó lenne most orvosolni. Ha azonban tárgyilagosan szem­léljük az esélyeket tudomásul kellene venni: több pénz nem állt rendelkezésünkre. Ará­nyaiban Medgyesbodzáson se történt több fejlesztés, mint a gábortelepi településrészen. A létrehozott fejlesztések pe­dig nem csak az ittenieket szolgálták. A közösségi ház, a tornaterem, a felújított és fel­szerelt orvosi rendelő a gábor- telepiek és bodzásiak ellátá­sát egyformán biztosította. Nem hiszem, hogy a tervezett kistelepülési összevont iskola magasabb fejlődési lehetősé­get kínálna a jelenleg működő oktatásnál. Ezen kívül szeret­ném megemlíteni, hogy a közmeghallgatásokon soha nem vetődött fel az időszakos orvosi ügyelet igénye. Tudni kell azonban azt is, hogy iga­zából a felsoroltak feltételei sem adottak. A Belügymi­nisztérium látta ezt, és ezért utasította el a válásnak még a szándékát is. Az igazsághoz mindenképpen hozzátarto­zik, amit az október 6-ai Ma­gyar Közlönyben az önkor­mányzatokról szóló törvény egyértelműen megfogalmaz: ,A helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, legalább három­száz lakosú lakott település- részből, amely feltételei alap­ján képes az önkormányzati jogok gyakorlására, a 8 § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére a szol­gáltatások színvonalának csökkenése nélkül. Új község alakításának feltétele, hogy a működés pénzügyi feltételei mind a megmaradó, mind az új község esetében pótlólagos támogatás nélkül rendelke­zésre álljanak." A 8. paragra­fus pedig nem mást takar, mint az orvosi rendelő és alsó­fokú oktatási intézmény meg­létét. Ezt erősíti meg a tör­vénymódosításról megjelent indoklás is: „Az Ötv. célja az volt, hogy az a településrész válhasson csak községgé, ahol már van legalább alsó tagozatos iskola, orvosi ren­delő. A törvény céljától elté­rően a gyakorlatban ott is alsó tagozatos iskolát építettek vagy rendeztek be, ahol az nem volt indokolt. Ugyanak­kor a községek szétaprózódá­sa sem támogatható. Te­lepülésszerkezetük figyelem- bevételével a legalább há­romszáz lakosú és a továbbfej­lődésre képes településrész önálló községgé nyilvánításra indokolt lehetőséget adni. A gyakorlati tapasztalatok alapján viszont ki kell zárni az olyan kezdeményezéseket, amely ekforráshiány os önkor­mányzatot eredményeznének akár az új, akár a megmaradó község esetében.” Ezt a tör­vényt nemrég alkották és nem valószínű, hogy 1—2 hónap alatt változni fog. Mindez pe­dig önmagáért beszél. H.M. Választási „lufi” Szeghalmon Szétpukkant egy választási lég­gömb hétfőn Szeghalmon, vagyis nem lett „ügy” a Sárrét Tv és a helyi pártok egy részé­nek nézeteltéréséből. A hét vé­gén a „falurádió” tudni vélte, hogy több párt a választási bi­zottsághoz akar fordulni, mond­ván, a helyi kábeltelevízió, a Sárrét Tv nem akar eleget tenni a jogszabályban előírt kötele­zettségének, azaz ingyenes be­mutatkozást biztosítani az ön­kormányzati választások pol­gármester- és képviselőjelöltje­inek. Az ügynek külön érdekes­séget adott, hogy a tv ügyvezető igazgatója, Hajdú István egy­ben független polgármesterje­löltként maga is indul. Nos, hétfőre minden rende­ződött. Kiderült, kölcsönös fél­reértésekről van szó. Mint Haj­dú Istvántól megtudtuk, a tele­vízió nem zárkózik el a jelöltek bemutatásától, erre a megfelelő lehetőséget biztosítják, térítés nélkül. A polgármesterjelöltek három percet kapnak, az egyéni jelöltek pedig röviden bemutat­kozhatnak. Természetesen azok a jelöltek, akik ennél többet szeret­nének elmondani programjukról, önmagukról, ezt is megtehetik, de csak, ha fizetnek érte. A pár­tok vezetői mindezek ismereté­ben már nem fordultak pa­nasszal a választási bizottság­hoz, így az egész szeghalmi mi­ni médiaügy léggömbje még az­előtt kipukkant, mielőtt szép kövérre felfújta volna magát. Hogyan adózunk jövőre? Az Országgyűlés hétfőn kezdte meg három adótörvény — a személyi jövedelemadó, a tár­sasági adó és az adózás rendjé­nek — módosításáról szóló ja­vaslatok tárgyalását. Békési László pénzügymi­niszter együttes expozéjában kiemelte: a jövő évi adócsomag úgy kívánja az ország erőforrá­sait a gazdaságpolitikai célok elérésére koncentrálni, hogy az elosztható „kevés” néhány he­lyen valamivel több legyen. A személyi jövedelemadó­ban a havi 38 ezer forint alatti jövedelmek esetében az adó­terhelés csökken, felette pedig nő. Miután 30 milliárd forint bevételcsökkenést jelentett a nyugdíjjárulék kivétele az adóalapból, ezt a lehetőséget a kormány most szűkíteni kí­vánja úgy, hogy a kötelező já­rulékok 25 százaléka lehessen levonható az adóból. Nem vál­tozik az adótábla, megszűnik viszont néhány nagyon szigo­rú elszámolási szabály. Átalá­nyadót vezetnek be a hivatali gépkocsik magáncélú haszná­latára az eddigi adókikerülés megszüntetésére. Megszűnik az adócsökkentő gyermekked­vezmény, hogy az ebből szár­mazó 8 milliárd forintos meg­takarítást a gyes, a gyed mérté­kének és rendszerének meg­változtatására fordítsák. A társasági adóban a társasá­gok adóztatása átlagosan 6— 7,5 százalékkal csökken. Ez lenne a hatása a vállalkozásból ki nem vont jövedelmek 18 szá­zalékos adójának, ami azt jelenti, hogy a vállalkozások 18—34 szá­zalékos kulccsal adóznak majd. Az Országgyűlés az esti órákban lezárta a társadalom- biztosítás idei költségvetésének módosításáról szóló törvényja­vaslat általános vitáját. Az előterjesztés lényegét összefoglalva Kovács Pál nép­jóléti miniszter elmondta: an­nak érdekében, hogy enyhítsék a betegeket, illetve a kórházakat sújtó terheket, a társadalombiz­tosítás saját költségvetésének terhére egymilliárd forint erejé­ig kompenzációt nyújt a forgal­mazóknak. A fold a legfontosabb termelőeszköz Tegnap tartotta ülését a Békés Megyei Mezőgazdasági Ter­melők és Szövetkezők Szövet­ségének elnöksége. Győrfi Károly titkár beszámolójában az elmúlt időszakban végzett munkájukról, a kamarai bi­zottságok előkészítéséről és a kongresszusra való fel­készülésről beszélt. Az októberben megtartott körzeti tanácskozássorozat eredményeként született meg az az írásos anyag, amelyben megyénk mezőgazdasági ter­melőinek a véleményét összegzik. Ebben megfogal­mazzák, hogy a választások, az új kormány megalakulását követő események a termelők­nek mélységes csalódást okoz­tak. Véleményük szerint rá kell mutatni arra, hogy egy esős ősz teljes katasztrófát okozhat a mai technikai fel­szereltség mellett. Békés me­gyében a kárpótlás mintegy 5,5 millió aranykorona földet vont el a szövetkezetektől. En­nek éves bérleti díja ma több, mint egymilliárd forint lenne. Mindez a „történelmi igazság- tétel” ára, amit az egész or­szágnak kellene viselnie, nem maradhat egyedül a termelő nyakán. Tűrhetetlen, hogy a mező- gazdasági támogatás címszó alatt igazából a bankokat, a kereskedőket és a monopóliu­mokat támogatja az állam. Az előző négy év politikai légkö­re, törvényhozása súlyosan megfertőzte a szövetkezeteket és erősen lecsökkentette az életben maradás lehetőségét. Az átmeneti helyzetet végre meg kellene szüntetni, de nem feltétlenül az átalakulás lezá­rásával, hanem a sokszínűség megtartásával. A.Gy. húsos, aki nem csak panaszkodik Kugyelka János: „Szenved az egész szakma" A békési (Folytatás az 1. oldalról) nagy vágóhidak, nagy feldolgo­zók feladata lesz. Áz a nagy vágóhíd viszont, amelyik min­denáron jelentős arányban részt akar venni a belföldi tőkehúsel­látásban, belebukhat. Az a véle­ményem, hogy körülbelül egy­forma arányban fognak kicsik és nagyok tönkremenni, amíg ki nem alakul a piaci igényeknek megfelelő kapacitás. Ebben nincs semmi rendkívüli, ilyen a piacgazdaság. —Egyelőre Ön a nyerők közt van, mit gondol, meddig tud ott maradni? — Úgy gondolom, ha három év múl va is ott leszek, akkor 100 év múlva a dédunokám is ott lesz. Három év múlva ugyanis éves eredményszükségletünket ki tudják termelni vállalkozá­sunknak a vágóhídon kívüli ré­szei is. — Nem értem, hiszen Ónt mint vágóhidast ismerték meg. Milyen akkor a vállalkozása? Bemutatná? — Szívesen. Igaz, hogy egy vágóhíd megépítésével és üze­meltetésével kezdtük el tevé­kenységünket, s ez alapján is­mertek meg bennünket. Jóma­gam mindig egy komplex élel­miszer-gazdaság kialakítására törekedtem. Mára egészen kö­zel vagyunk ennek a teljes meg­valósításához. Van egy hizlaló telepünk, ahol jelenleg 3000 sertést és 350 bikát hizlalunk. A jövő évben már 15 ezer hízóser­tést és 500 darab hízómarhát szeretnénk itt előállítani 350 millió forint értékben. Hízó­marháink tömegtakarmányát magunk állítjuk elő, a szerves trágyát földjeinken hasznosít­juk. A vágóhidunkon naponta tonnaszámra keletkező szerves hulladékot saját melléktermék­feldolgozónkban dolgozzuk fel, sterilizáljuk és hízósertése­inkkel ' feletetjük. Elmondhat­juk, hogy előállítunk valamit, azt feldolgozzuk és közvetlenül juttatjuk el a fogyasztóhoz. A termelő, a feldolgozó és keres­kedelmi folyamatok során ke­letkező valemennyi mellékter­méket házon belül hasznosít­juk. Ez komplexitás! —Ön számára vállalkozásá­nak melyik része a legkedvesebb és melyik a legeredményesebb? — Tudom, hogy ezért a vála­szért most sokan keresztre feszí­tenek, mégis állítom, hogy messze a legtöbb eredményt a hizlalástól várom. Mivel agrár­mérnök vagyok, ez a szakmám, ez is a legkedvesebb. A kereske­delem igén szolid, de biztos jö­vedelmet ad. Mi 5—15 százalé­kos árréssel dolgozunk, és 7 szá­zalék körül vannak a költsége­ink. A vágóhíd a „sötét ló”, soha nem tudom megmondani, hogy a következő hónapban 2 száza­lék veszteséget vagy 3 százalék nyereséget ad-e. A hízóállatok­nál is és a húsnál is teljesen kiszámíthatatlan az ármozgás. — Értékelné vállalkozásának rövid, hároméves történetét? — Tényeket szívesen mon­dok, amiknek alapján bárki al­kothat véleményt. A legfonto­sabb, hogy 100 családnak bizto­sítunk az átlagosnál talán jobb színvonalú megélhetésre lehe­tőséget. Három éve ellátjuk tő­kehússal a megye három kórhá­zát, szociális intézményeinek zömét, 16 iskolakonyhát, köztük a legnagyobbakat. Meg­határozó szerepünk van Békés­csaba, Gyula, Békés, valamint több kisebb település lakossági húsellátásában. Ügy gondolom, nem túl kockázatos kijelenteni, hogy ma Békés megye területén senki neműd el annyi tőkehúst, mint mi. Megemlítem még, hogy 15 budapesti húsbolt a ve­vőnk és beszállítói vagyunk 3 húsfeldolgozónak. —Irigylésre méltó piaci hát­tér. Vajon miért pont Önöknek sikerült megszerezni? — Ez nagyon sok apróságon múlik, aminek a lényegét így tudnám megfogalmazni: mi újak vagyunk a szakmában, nin­csenek rossz beidegződéseink. Mások előállítanak valamit és elindulnak kilincselni, hogy eladják. Mi megkérdeztük a ve­vőket, hogy mit kémek és azt, úgy és akkorra szállítjuk, aho­gyan kérik. Egy piac sokszor azon múlik, hogy reggel 5 órára visszük oda a húst vagy csak 8 órára. — Minél tovább beszél­getünk, az embernek egyre job­ban az az érzése, hogy ez a cég már megy magától, itt nincse­nek és nem is lehetnek különö­sebb gondok. — Ez óriási tévedés. Ön a kérdéseivel úgy irányította ezt a beszélgetést, hogy az eredmé­nyek oldaláról mutattuk be vál­lalkozásunkat. Engedjen meg néhány mondatot az érem má­sik oldaláról is. Nálunk még semmi nincs teljesen kész, s semmi nem működik tökélete­sen. Rendkívül magas hitel- és kamatterheink vannak és fojto­gat bennünket a forgóeszközhi­ány. Az embereink jórésze dol­gozott az állami és a szövetke­zeti szektorban, s még mindig nem tudtuk elérni a kívánt mér­tékű szemléletformálást. —- Talán az olvasók többsé­gét legjobban az érdekli, hogy Ón szerint mi lesz a húsárakkal? — Nézze, a húsárakat né­hány ezer vagon hús importjá­val két hét alatt le lehetne tömi. De ez nem érdeke a kormány­nak, hiszen keményen megígér­te, hogy segít a mezőgazdasá­gon. Most segít is, csak mivel támogatásokra nincs pénze, a fogyasztókkal fizetteti ezt meg. A mostani hízóárakkal tőke­erőssé válnak a hizlalók, akik jövő nyáron már készpénzes ve­vőként jelentkeznek a gabona­piacon. Tehát bekerül egy olyan jelentős tőke a fogyasztók zse­béből a mezőgazdaságba, ami már jövőre segít az ágazat talpra állásában. Ez tudatos politika, amit elítélni nem lehet, csak nehéz elviselni az európai hús­árakat a magyar fizetéssel. A bukdácsoló, egyre jobban el­adósodó vágóhidak a bizonyíté­kai, hogy a magas húsárakból származó profit nem a húsipar­ban marad — mondotta végül Kugyelka János. Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom