Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-11 / 267. szám

Mezőkovácsháza címere Az oldalt írta és szerkesz­tette: Halasi Mária. Tele­fon: 68/381-555. Fax: (68) 381-851. Az oldal fotóit készítette: Such Tamás Hírek Regionális szövetség. A közelmúltban Tömörkény­ben Bács, Békés, Csongrád és Pest megyei kistelepülések képviselőinek részvételével megalakult a Regionális Pol­gármester-szövetség, majd csatlakozási felhívást juttat­tak el az ország valamennyi polgármesteréhez. A tanács­kozáson megyénket a méhke­réki és a pusztaottlakai pol­gármester képviselte. Kiállítás és vásár. A mezőkovácsházi művelődési központban ezen a napon kerül sor a már második alka­lommal megrendezett bútor­bemutatóra, valamint virágki­állítás és vásár várja az érdek­lődőket. Irodatechnika. A békés­csabai B és T Irodatechnikai Bt.-nek e napon még megte­kinthető az a bemutatója, amelyet a mezőkovácsházi polgármesteri hivatalban tar­tottak három napon át. Bemu­tatásra kerültek a Canon, Se- lex, Sharp fénymásolók, szö­vegszerkesztők, író- és számí­tógépek, telefonok, telefaxok és különféle nyomtatók. Községi krónika. A pusztaottlakai önkormányzat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ajánlására meg­rendelte a Község krónikája című ismertető könyvet, amely 20 évre szóló „betéttel” biztosít lehetőséget a falu tör­ténetének megörökítéséhez. MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE ABC, amelyet kedvelnek a vevők Medgyesegyházán járva töb­ben a figyelmembe ajánlották a Gárdonyi utcai élelmiszer- boltot. Az ABC-t, mint kisvál­lalkozást Benczik Jánosné ve­zeti, aki segítő- és szolgálat­készségével gyorsan meg­nyerte az emberek bizalmát. Mint megtudtuk, az üzletet ta­valy ősszel nyitották, amit a munkanélküliség kényszerí- tett ki. — Valamit kezdeni kellett és mivel a férjem a korábbi évekből jártas a kereskede­lemben, a bolt mellett dön­töttünk. Először zöldség­gyümölcsöt szerettünk volna, aztán mégis a vegyi és élelmi­szeráruk mellett döntöttünk. Igaz van több vegyesbolt is a községben, de ahol megvettük az ingatlant, eléggé „kiesik” a központtól. Az épületet átala­kítottuk. Azóta megépült előttünk a kerékpárút, ami áru- szállításkor az üzletbe történő közlekedést is segíti. Mindent saját erőből valósítottunk meg. Akik idejárnak szeretik, hisz majdnem mindent meg­kapnak, ami a háztartásba kell. Állandó vevőkörünk van, de szép számmal jelentkezik az átmenő forgalom is. Szeren­csénk, hogy a szomszédban van az autósbolt, a gumiszere­lő és a benzinkút, így sokan megállnak útközben. Beval­lom, magunk se gondoltuk, hogy „bejön” az üzlet, de most nem panaszkodhatunk. Az áru­kínálat bőséges, igyekszünk mindenből tartani egy keveset. Nagyon keresettek az olcsó száraztészták és a kunágotai pékáruink. A kenyér itt 5 fo­rinttal olcsóbb, a tojást pedig közvetlen a „tyúkólból”, azaz a termelőtől hozzuk. Kínála­tunk a kozmetikumtól kezdve a felvágotton át a fagyasztott termékekig bővül. Minden öt­letre nyitottak vagyunk és igyekszünk mindenben meg­felelni a vevőkör elvárásainak. Reméljük sikerrel. Családias hangulat uralkodik a medgyeseayházi Benczik Jánosné ABC jellegű kiskereskedésé­ben. Ide szívesen jönnek a vevők, mert széles az árukínálat és barátságos a kiszolgálás Iskolabüfé a gyerekekért Úszásoktatás A kaszaperi általános iskolá­ban működő iskolabüfé tavaly óta működik, amelyet Bi- herczné és Társa Rt. egyedül­álló módon üzemeltet az isko­la épületén belül. Mint meg­tudtuk ugyanis, a tulajdonos a lehető legkedvezőbb árakkal dolgozik, sőt a többletbevételt sem viszi haza, hanem azt az iskolának adja át felhasználás­ra. Mindezt teszi úgy, hogy ő biztosítja a felszerelést, eszkö­zöket és valljuk be, a nem ke­vés munkát. A büfét egyéb­ként gyorsan megszerették a tanulók, amelyet ottjártunkkor éppen korszerűsítettek. Mind­ezt miért vállalja fel egy ma­gáncég? — kérdezhetnék so­kan. A válasz pedig egyszerű: szívén viseli a gyermekek sor­sát. Ez az önzetlenség sajnos igen ritka, éppen ezért figye­lemre méltó. Köszönet érte! A választék igazodik az igé­nyekhez: olcsón lehet regge­lizni, tízóraizni, hisz 10—20 forint a szendvics ára, vala­mint az egészség védelmében csak szénsavmentes üdítőt tar­tanak. A hideg-, melegszend­vicsen és más élelmiszereken kívül a legszükségesebb isko­lai felszerelések is megtalál­hatók. A kaszaperiek méltán mondhatják: ez az iskolabüfé valóban a gyerekekért van. A medgyesbodzási önkor­mányzat és az általános iskola az év elején a Nemzeti Sport­alaphoz nyújtott be pályázatot a gyermekek úszásoktatásá­nak megszervezésére. Tervük, hogy a hétvégeken a békéscsabai belvárosi iskola uszodáját rendszeres felkere­sik a tanulókkal. Itt megfelelő oktatásban részesülnének az úszni vágyó nebulók. A fel­mérések szerint 36-an jelent­keztek, hogy novembertől részt kívánnak venni az úszás- oktatáson. Ha az igények és a lehetőség engedik, akkor már­ciustól újabb csoportot is szer­veznek. 1994. november 11., péntek A személyiség védelmében Már csak néhány hét és az önkormányzati választások kampánya is eljut a finistől az izgalmas megmérettetésig. Beszélgetve a még posztjaikon levő polgármesterekkel igen vegyes a kép a kampány megítélésé­ben. Természetszerű, hogy ott, ahol keve­sebb a jelölt „csendesebb” harcra számí­tanak, mint ott, ahol mondjuk 7-8 személy is ringbe lép a győzelemért. A vélemé­nyekből kitűnik, hogy sajnos most sem kerülhetjük el az egymásra mutogatást és a sárdobálást, mert máris hallani fals hangokat. Sőt az is előfordult — pedig még csak a jelöléseket gyűjtik az érintettek! —, hogy nem is az ellenfél ellen vonták ki a kardot, hanem annak családját célozták meg. Visszagondolva a korábbi választásokra, többször is tapasztalhattuk: sosem szolgált igazán jó célt a támadás fegyvere. Másrészt az is tapasztalat, hogy sokkal inkább toleránsak az állampolgárok azon politikusok, közemberek iránt, akik maguk is érzékenyek mások problémáira, illetve a békejobb nyújtása mellett, becsületes harcban kívánnak győzedelmeskedni. Ha az újságíró annyit tehet, hogy ráirá­nyítja a figyelmet a becsületes megmérettetés fontosságára, akkor ez talán segítség lehet a tisztességgel kiálló jelölteknek. Reméljük a többség figyelemmel lesz a társak személyiségé­nek védelmére. Kisdiákok önkormanyzata A magyarbánhegyesi általános iskolában Kovácsné Virág Em­ma tanárnőt a diákönkormány­zat munkájáról kérdeztük. Mint elmondta, bizony a demokráci­át is tanulni kell, hogy tolerán­sak legyünk mások gondjaival szemben. Az önkormányzatot osztályonként 3—3 tanuló kép­viseli és kéthetente üléseznek. — Mi vagyunk az a szervezet, akiket bármikor mozgósítani lehet, s ezt örömmel tesszük — mondta. És hogy milyen felada­tokat látunk el? Ide tartozik ün­nepségek rendezése. Nagy sike­rű volt a tavalyi március 15. és az idei október 23. A diáktanács elnöke Kovács Eszter, titkára Sódar Anita 8. osztályos tanu­lók. Létrehoztuk a fegyelmi bi­zottságot, ahol egyeztetve az is­kolavezetéssel felelősséggel döntünk. Szerencsére erre még nem volt szükség. Munkánk ré­sze az alsós osztályok patroná- lása, tisztasági őrjárat szervezé­se, védnökségi területek kiala­kítása, kapu- és folyosóügyelet, a termek esztétikus dekorálása, valamint a gyerekek javaslatára Megnyílt a hal­A Villand Sütőker Kft. Mező- kovácsházán az Alkotmány ut­ca 40. szám alatt hal- és barom­fiboltot nyitott. A változatos árukínálatban elsősorban élő, valamint előfagyasztott halat, előhűtött és fagyasztott barom­fitermékeket találunk. A terve­emlékplakett-alapítás. Ezt olyan felnőtteknek szeretnénk adni, akik sokat tettek a te­lepülés gyermekeiért. Úgy gon­doljuk a tragikusan elhunyt Tassy János igazgató és László János tanár úr elsőként egy-egy posztumusz éremre minden­képpen jogosult. Szeretnénk egy iskolajelvényt meghonosí­tani, valamint tanulmányi ver­senyt hirdettünk az osztályok között. Eredményeinket a hír­adófalon mutatjuk be. Parkosí­tást, hulladékgyűjtést hir­dettünk. Szoros a kapcsolatunk az „Esthajnal” Nyugdíjasklub­bal, rajzpályázatot szerveztünk és műsoraikon szerepeltünk. November a fogászati vetélke­dők hónapja. Elsősegélynyújtó, egészségmegőrző tanfolyamot szervezünk a védőnők és helyi orvosok segítségével. Végül ki­emelném a diákotthonnal kez­deményezett kapcsolatot, amely több közös programról szól. A diákönkormányzat igyekszik a települést és az isko­lát érintő minden megmozdu­lásban részt venni. és baromfibolt ikben szerepel a különféle vad­húsok árusítása is. A nyitvatar­tási idő elsősorban a piaci na­pokhoz igazodik: a hét első há­rom napján délelőtt 8-tól 13-ig, csütörtökön 11-től, illetve pénte­ken 8-tól 17-ig, szombaton pe­dig 8-tól 11 óráig tart nyitva. Zágoni delegáció Kovácsházán Az önkormányzat meghívására Mezőkovácsházán vendéges­kedett az a román delegáció, akik elsősorban az oktatás és a kultúra területén kívántak tájé­kozódni a magyar viszonyok­ról. A háromnapos tapasztalat- cserén a zágoniak részéről Göd­ri Albert polgármester, Domo­kos Dezső kultúrház-igazgató, Török Magdolna óvónő, vala­mint Kozma Csilla, a Mikes Ke­lemen Alapítvány alelnöke vett részt. A helyieket Nagy András alpolgármester, Mucsi Tiborné tanácsos és Argyelán György, a művelődési ház igazgatója kép­viselte. Mivel az eseményt kö­vető tudósítás helyhiány miatt a napi oldalról kimaradt, ezúton foglaljuk össze a történteket. A csoport látogatást tett a gimnáziumban, a zeneiskolá­ban, majd megtekintették a pá­vakor főpróbáját. A vendégek­nek többek között a mezőko­vácsházi színjátszó társulat, a társastáncklub és a könyvtár is bemutatkozott. Este gitárkon­certen vettek részt. Battonyán megtekintették a szerb és román ortodox templomot, majd meg­nézték a Molnár C. Pál-kiállí- tást. A vendégek elmondták, hogy a régen magyarok lakta község közigazgatásilag Ko- vászna megyéhez tartozik és ma már vegyes lakosú település. Az 5986 lakosból — a céltudatosan irányított betelepedések követ­keztében — jelenleg 52 száza­lék a magyar és 48 a román anyanyelvűek száma. A te­lepülésnek több híres személyi­sége volt. Zágon Mikes Kele­men szülőfaluja, valamint in­nen indult útjára Kiss Manyi színésznő és Szabó Katalin ma­gyar tomászvilágbajnok. A közigazgatás mellett hanyatlás mutatkozik a kulturális életben és az oktatásban, ezért a tapasz­talatcserén éppen e témában ve­tődött fel a legtöbb kérdés. A házigazdák és vendégek továb­bi kapcsolatépítésben állapod­tak meg. Hatvankét év együtt A magyarbánhegyesi Széli Já­nos és felesége 62 éve élik a kétkezi munkások megszokott hétköznapi életét. — Az ötvenéves évfordulót még megünnepeltük, amikor az októberi litánia után nagy csalá­di összejevetel volt és beszédet mondott a plébános úr. Most már jó nekünk így csendesen itthon eldolgozgatni — kezdi a bemutatkozást a 87 éves János bácsi. Mindketten gyerekkoruk óta a magyarbánhegyesi tanyákon éltek, ahol földműveléssel fog­lalkoztak. János bácsiék család­jának volt 60 kishold földje, amin gazdálkodtak. Tizenkét évet aludt az istállóban, ahol a 15 ló meg a 8-10 szarvasmarha gondozását látta el. Az édesap­ját 11 évesen veszítette el, amely máig is szomorú emlék. 1932-ben házasodtak össze a sógor kommendálására. — Szent Anna napján ismer­kedtünk és már októberben esküdtünk — mosolyodik el Széli János, mire az „anyu” paj­kosan hozzáteszi: „Bár ne tet­tem volna!”.. Mint mondták, „savanyúan” kezdték az életet, mert kicsi földdel és kevés esz­közzel indultak. Ahogy gyara­podtak úgy szaporodott a mun­ka. Közben születtek a gyere­kek, ráadásul kitört a háború. A gyerekekkel csak a nagymama segítségére lehetett számítani. 1943 augusztusában bevonulás, Don-kanyar, a finn határ, majd Oroszország. 1944-ben fogság, Kijevben munkatábor. A férj 1944-ben került haza, amikor a gyerekek már iskolába jártak. Eközben a feleség dolgozott mindannyiuk helyett. Mint mondták, nagyon büszkék arra, hogy a 17 hold és a néhány hektár haszonbéres földön szé­pen gyarapodtak. Kórházban sose voltak, betegek se igen. Három gyermeket neveltek, akik közül egy Kaliforniában, egy Budapesten él, egy család pedig itthon. Segítő, összetartó a család. Most a kis nyugdíj, a jószág és a visszakapott kárpótlási föld biztosítja a megélhetést. Földműveléssel és kétkezi munkával kereste meg kenyerét a magyarbánhegyesi Széli János és felesége. A nehéz sors ellenére becsülettel nevelték gyermekeiket és 62 éve élnek boldog házasságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom