Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-11 / 240. szám

1994. október 11., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Műsorszünet. Karbantar­tási munkák miatt október 13- án 12.00 és 16.00 óra között nem sugároz műsort a kabhe- gyi, a szentesi, a komádi, a sze­gedi és áz uzdi TV-adó — tájé­koztatta az Antenna Hugária Rt. tegnap az MTI-t. Ugyancsak karbantartási munkák miatt ok­tóber 13-án 12.00 és 16.00 óra között Kabhegy, Szentes, Ko­mádi, Szeged, Debrecen térsé­gében adáskimaradás lesz az URH-rádióadók műsorában. Újra Friderikusz. Teg­napi sajtótájékoztatóján arról számolt be Friderikusz Sán­dor, hogy újra indítja műsorait a televízióban. A Friderikusz- show október 13-án, azt köve­tően pedig minden második hét csütörtökén látható majd a TV 1-en. A sztárokat is felvo­nultató műsorban műholdas kapcsolások is lesznek, s re­ményeik szerint ily módon a Dallas filmsorozat hőse, Bob­by is szerepel majd műsoruk­ban. Más műsorokkal is je­lentkezik Friderikusz Sándor. A Békítő show-ban haragosok engesztelődhetnek ki egy- •mással, a Váratlan vendég cí­mű műsorban pedig híres em­berek rég nem látott ismerőse­ikkel találkozhatnak. A Talk- show című műsor kéthetente szombatonként lesz látható. A tematikus program többek kö­zött a balszerencsés emberek­kel, az alibiházasságokkal és a horoszkóp szerint élőkkel foglalkozik. Decembertől is­mét műsorra tűzik Az én mo­zim című élettörténeteket be­mutató adást. Fél százada jelent meg az Alföldi Népújság Kereken fél évszázada annak, hogy a szovjet hadsereg Békés megyei bevonulását követően hazánkban elsőként hírlap je- lentmeg, 1944. október 11-én, Békéscsabán, a Petőfi Nyom­dában. Korábban október- 7- én ugyan napvilágot látott már a Fedoszajev ezredes kiáltvá­nyát közlő Békésmegyei Hír­lap, de az nem volt napilap és IV. évf. 11. számmal jelölték. Az első hírlap—napilap— a Gyöngyösi János szerkesz­tette „Alföldi Népújság” volt, a Független Kisgazdapárt 1937. október 10-én indult polgári ellenzéki lapjának folytatása, melyben későbbi külügyminiszterünk három nyelven írott vezércikkében — „Nyílt levél Malinovszky tábornagy úrhoz!” — kíméle­tet és igazságos elbánást kért a vétlen nép számára. (A vezér­cikket alább újraközöljük.) Az „Alföldi Népujság”- nak októberben még egy szá­ma jelenhetett meg, 12-én, mert Gyöngyösi Jánost és se­gítségét, dr. Bánhegyi József felsőkereskedelmi iskolai ta­nárt —aki kiváló gyorsíró volt — a szovjet parancsnokság bevonta a megszállókkal érke­zett Ráth Károly és Ék Sándor által előállított „Uj Szó” szer­kesztésébe. (Az „Uj Szó” pár nap múltán Gyomára költö­zött át, ahonnan aztán Gyön­gyösi politikai pályájára lé­pett. Bánhegyi pedig — nem akarván ott maradni —, a megszállók egyetértésével még októberben megszervez­te és megindította a tanítást a Békéscsabai Felsőkereskedel­mi Iskolában, amely az új világ elsőként indult középiskolája lett.) Az „Alföldi Népújság” a következő években, többszöri megjelenéssel, fontos közéle­ti-politikai szerepet vállalt. 1945 márciusában és áprilisá­ban közel egy hónapon át Le- hoczky László és Zsillé Zsig- mond szerkesztésében jelent meg, majd 1945. nov. 3-án rendkívüli választási számmal jött ki, oroszlánrészt vállalva az akkori FKP (Kisgazda Párt) választási győzelmében! Az „Alföldi Népújság” a későb­biek során is jelen volt a lappi­acon, a legkritikusabb idők­ben, 1946 tavaszán és őszén, egészen 1948-ig... (E sorok szerzője Gyöngyösi János mi­niszter és Gálik János képvise­lő kérésére hónapokon át ve­zércikkek, riportok és soroza­tok írásával segítette a lap munkáját és szinte a „minde­nes” szerkesztő szerepét vál­lalta, de tanári hivatását az új­ságírással felcseréli nem kí­vánta. Különösen az 1945— 46-ban előtte álló nagyobb horderejű feladatok miatt. Ilyen volt az „Igazság, béke, rend nyomában...” című könyvének kiadása, a párizsi béketárgyalások előkészítésé­be való bevonása, memoran­dumszerkesztés és egyebek, amelyekre felső ígéreteket ka­pott. Szeretett volna indítani egy színvonalas nemzeti, bé­ke- és igazságpárti folyóiratot a különben létfontosságú Népújság mellett. Ezekről azonban a kor áldatlan körül­ményei miatt le kellett monda­nia.) Az „Alföldi Népújság” a maga idejében kiválóan telje­sítette hivatását! Irányi Dezső Nyílt levél Malinovszky tábornagy úrhoz! Tábornagy Ur! 1944. október hó 6-án a vö­rös hadsereg csapatai diadal­masan bevonultak városunk­ba. Mi tudjuk, hogy a fegyveres magyar hatalom ellenségként állott szemben az Önök hade­rejével. De ez az ellenség csak az uralkodó magyar rendszer volt és soha séma magyar nép, amelynek a hatalomból csak az elnyomatás jutott osztály­részül. A magyar parasztság, munkásság és a dolgozók so­ha nem akarták a háborút s akaratuk ellenére állították szembe a hatalmas szovjet-bi­rodalom munkás- és paraszt­népével, amely annyi véráldo­zattal vívta ki a maga számára a szabadságot és a politikai és emberi jogokat. Ha vétke van ennek a ma­gyar népnek, úgy egyedüli bű­ne az, hogy nem volt ereje le­rázni az elnyomókat és kezébe venni az ország sorsát, ame­lyet verejtékes munkájával ő tartott fenn. Ezért kell most bűnhődnünk. Amikor Tábor­nagy Ur csapataival mint élet és halál ura, bevonult e város falai közé, megértést és kö­nyörülhet kérünk a város bé­keszerető, munkás népe szá­mára. Mert ez a nép még a háború sodrában is részvétet és megértést mutatott minden ellenféllel szemben és utálattal fordult el minden embertelen­ségtől. E város lakosainak jelentős része szlovákny elvű. Tudjuk, a felvilágosodott szovjetbiroda­lom nem ismer semmiféle faj- elméletet. De talán mégis kö­zelebb áll hozzá az a nép, amelynek nyelve és lelkülete olyan sok hasonlóságot mutat fel az ugyancsak szláv, orosz néppel. A győző kezében vagyunk. Elnézést és könyörületet kérünk a győzőtől. Tábornagy Ur és vitéz csa­patai oltalmába ajánljuk ma­gunkat. Mély hódolattal Békéscsaba város lakosai---------------------------aSKÉKfe MEGYEI HÍBUP Lebenszky Attila reménykedik Az SZDSZ ügyvivői testületé elfogadta Lebenszky Attila jelö­lését a gyulai polgármester-vá­lasztásra. — Negyvenoldalas intelli­gencia- és politikai tesztet kel­lett kitöltenünk — mondta Le­benszky Attila. — Az ügyvivői testület ennek értékelése után, a megyei egyeztető testület javas­latára döntött mellettem. — A tesztkészítéshez Buda­pestre kellett utaznia? — Nem, elküldték ide az anyagot. Már korábban elhatá­roztam: ha a régi választási rendszer .valósul meg, akkor nem indulok, mert kicsi lett vol­na az esélyem. Új rendszerben választhatunk, tehát „benevez­tem” a választási küzdelembe. Ehhez a helyi SZDSZ-szerve- zet támogatása is kellett. Az el­múlt négyévi alpolgármestersé- gem alapján élvezem a tagság bi­zalmát. Égyetlen jelöltként, egy­hangú szavazással álltak mellém. — Koalíciós tervek nem áll­tak ennek útjába? — Az MSZP megkeresett bennünket, két megbeszélésre is sor került. Tisztázódott, hogy mindkét párt önálló polgármes­Lebenszky Attila alpol­gármesterből polgármesterré szeretne válni Fotó: Such Tamás terjelöltet állít. Megegyezés a testületi tagok választása kap­csán valószínűbb, s várható megállapodás arról is, hogy kor­rekt kampányt folytatunk. Há­romesélyes az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ versengése. Ha a má­jusi tendencia érvényesül, több reménye lehet az MSZP jelölt­jének, ha viszont az emberek megnézik azt is, hogy kire sza­vaznak, akkor magamat látom esélyesebbnek. K . . Felvételi előkészítő Debrecenben Az 1994-ben felsőoktatási in­tézményekbe jelentkező kö­zépiskolások és érettségizet­tek számára újszerű, önköltsé­ges felvételi és egyetemi, főis­kolai szintrehozó előkészítő tanfolyamokat szervez mate­matika, fizika, kémia, bioló­gia, földrajz, történelem, an­gol, német tantárgyakból Deb­recenben, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem Természet- tudományi Kara. A tantárgyak csoportosítása a felvételi szakpárok szerinti, de egy tárgyból is lehet előké­szítést igényelni. A most érett­ségizők, illetve korábban érettségizettek részére intéz­ménytípusonkénti és szakon­kénti csoportokat szerveznek. A minisztérium engedélye alapján ezt a fajta előkészítőt már az elmúlt években is meg­hirdették és kedvező tapaszta­latokkal lebonyolították. Az előkészítő november 5- étől—szombatonként—ápri­lis 22-éig tart (22 alkalom, 8 órától 14 óráig) tárgyanként 3- 3 óra. Az önköltség — a kis­csoport létszámától függően — 200-220 Ft/óra. A foglalko­zások helye: KLTE TTK Deb­recen, Egyetem tér 1. Érdek­lődni és jelentkezni lehet októ­ber 27-éig a tanulmányi osztá­lyon (4010 Debrecen, pf.: 18. Telefon: 52/316-666/2351 mellék.) • • / Ötvenöt óra Göncz Árpáddal Franciaországban Mikrofon a mandzsettagomb mellett 2. Motorok és rendőrök pihenőben — barátságosan megpaskolták a robogó autók sárhányóját A szerző felvétele A magyar küldöttség hatvan­hat tagú volt, közülük 17-en a hivatalos küldöttség tagjai, miniszterek, államtitkárok, szakértők, tanácsadók, proto­kollfőnök, tolmács és három biztonsági ember. Mi újság­írók a kinti tudósítókkal együtt 15-en voltunk. A többiek gaz­dasági szakemberek, összesen tehát 34-en, akik fizettek min­dent, a repülőjegyet, a hotel­számlát, a párizsi utaztatást és az étkezést — napidíjból. Az utazást a két fél hivatalos látogatásnak minősítette. En­nél egy fokkal magasabb szin­tű az államfői látogatás. A fo­gadó államfőre ilyenkor na­gyobb protokolláris kötele­zettség hárul. Mitterrand azonban nincs abban az álla­potban, hogy túl sokra tudjon vállalkozni. Utazásunk előtt nem sokkal adta hírül a francia sajtó, hogy prosztatarákja van, s maga nyilatkozta — amennyiben egészségi állapo­ta rosszabbra fordul —, meg­történhet, hogy mandátuma le­járta előtt megválik posztjától. No de Göncz Árpád fogadtatá­sán nem lehetett érezni, hogy látogatását „csak” hivatalos­nak minősítették, hiszen sze­mélyében először utazott ma­gyar köztársasági elnök Pá­rizsba. (Ha erre most azt mondják magukban, íme a ma­gyar történelem elnöki látoga­tásban elbeszélve, hát igazuk van. De akkor is, ha hozzáte­szik: ebben a franciáknak is vannak „érdemeik”.) A gép 28-án délután fél ket­tőkor indult. A küldöttség tag­jai a kormányváróban gyüle­keztek. Ez semmivel nem különbözik a nem kormány vá­rótól, hiszen itt is elkérik ellen­őrzésre az útlevelet és meg­vizsgálják az embert csipogó szerkentyűkkel. Csak itt meg­kínálják az utast egy pohár üdítővel és adnak két nyomta­tott füzetecskét, az egyik az Elnök programját tartalmazta percnyi pontossággal és olyan részletekkel, hogy mikor, hol (melyik eseményen), ki vesz részt. A másik csak nekünk szólt és a sajtóprogramot írta le. Ez a két füzet volt az irány­tűnk, segítségükkel tájéko­zódhattunk az időben. Elége­detten írom le, alapos, pontos segédeszköznek bizonyultak. Göncz Árpádot Párizsban, a francia és magyar zászlókkal fellobogózott Orly repülőté­ren díszszázad fogadta. A rep­téren túl gépkocsikonvoj várta a küldöttséget, csupa Renault. Az Elnöknek fekete luxus 25 V6-OS állt rendelkezésére, egész párizsi tartózkodása alatt ezt használta. Nekünk, új­ságíróknak két mikrobuszt ál­lítottak elő, amelyeket a könnyebb felismerhetőség kedvéért még külön PRESSE felirattal és S1, illetve S2 jel­zéssel láttak el. Természete­sen ezek is Renault-ok voltak. Csak érdekességként jegyzem meg, Poitiers-ben, vidéki útja során az Elnököt fekete Peu­geot 625 SV-vel szállították, a márka zászlóshajójával. A franciák tehát büszkék iparuk teljesítményére és legjobb ko­csijaikat tartják olyan előkelő­nek, mint mi magyarok a kor­mánykörökben használatos német márkákat. Különben is — francia—német barátság ide vagy oda —, egy francia aligha tudná elviselni, hogy vendégeit német kocsikba ül­tessék. Hogy milyen is a fran­cia-német kapcsolat, illetve, hogy mit is gondolnak rólunk, az érdekszférákhoz való vi­szonyunkról a franciák, jól jellemzi a következő történet. Párizsi kormánykörökből szerzett értesüléseink szerint a francia miniszterelnök mele­gen ajánlotta Göncz Árpád­nak, pontosabban rajta ke­resztül a magyar légiközleke­désnek az airbusokat. Amikor Balladur látta, hogy elnökünk nem „csap le” a nagy lehető­ségre, fanyarul hozzátette: még választaniuk sem kell, mert a németekkel közösen gyártjuk a gépeket. Göncz Árpádot és küldött­ségét mindenhová motoros rendőrök kísérték. A konvoj élén fekete rendőrautó haladt kék villogóval, majd az Elnök kocsija következett, utána pe­dig a küldöttség többi autója. A kísérethez tartozó hét moto­rosrendőr közül egy a felveze­tő és az elnöki kocsi között haladt, négy a Renault 25-ös sarkainál, kettő pedig hátrébb. A kereszteződésekben rend­őrök irányították a forgalmat és a kocsisor közeledtére azon­nal szabaddá tették az utat. Ügyesen, az úrvezetők rövid idejű várakoztatásával oldot­ták meg a feladatot, de így is kaptunk a párizsiaktól egy-egy kürtöt. Egyszer-egyszer elő­fordult, hogy mi még dolgoz­tunk, a konvoj pedig már elin­dult. Ilyenkor kaptunk két mo­torosrendőrt, akik művészi módon „húztak” keresztül bennünket a dugókon. Mint valami karmesterek, úgy diri­gálták az autókat, amelyik nem akarta megérteni karjel­zéseiket, annak első sárhányó­ját a százzal robogó motor nyergéből lehajolva tréfásan megpaskolták: ugyan, húzód­jon már félre egy kicsit. Az Elnök a Renault hátsó ülé­sén utazott, mellette tanácsadó­ja, a vezető melletti ülésen pe­dig általában a tolmácsa foglalt helyet. A testőrök hátrább, egy másik kocsiban utaztak, felesle­ges lett volna bármelyiküknek is bezsúfolódnia az elnöki ko­csiba. Különben gorillákból nem volt hiány Párizsban, a franciák nagyon vigyáztak az Elnökre. Fülhallgatóval és mandzsettagomb mellé csip- tetett apró mikrofonnal felsze­relkezve ott nyüzsögtek Göncz Árpád körül, s még a lábatlankodó magyarokat is odébb tessékelték, ha a helyzet megkívánta. (Folytatjuk) Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom