Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-29-30 / 256. szám
A gyomaendrődi hídnál, a Hármas-Körös partján állunk meg először, de a szélirány nem kedvező. — Menjünk át a rét túloldalára, hogy a kutyák széllel szemben keressenek — mondja Hegedűs Elek, akit az állatbarátok vizs- latenyészetérol ismerik Magyarország — nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa — szerte. Megérkezünk a kiszemelt, jó helyre, kinyitom a kocsi ajtaját, és Vava, a 17 hónapos németvizslám majnem kirepül a lábam mellől. Hát igen, olyan, mint egy zabolátlan kiscsikó... Van még mit csiszolni az idomításon — próbálom magyarázni a bizonyítványunkat. Az enyémet és a kutyámét. Pontosabban éppen az a kérdés, hogy a vizslámban, avagy bennem kell keresni a nevelési kudarcok okát. Tudniillik — kihasználva az alkalmat — erre a beszélgetésre elhoztam saját kutyámat is, hogy a hozzáértő szemek megállapítsák a diagnózist: Miért nem csinálja azt az én vizslám, amit szeretnék? A bajnok a gazdája, Hegedűs Elek lába mellett szemléli Vava, rakoncátlan rokona szertelenségét Bogi több, mint professzor Vendéglátónk persze teljesen más minőségű kapcsolatot épített ki vadászkutyájával. Kinyitja a Wartburg csomagtartójának fedelét és alig hallhatóan mondja: — Bogi, gyere! És Bogi jön. Nem ugrándozik, nem rohan bele a vakvilágba — mint az én büszkeségem, akit már nem is látok, úgy eltűnt a gazosban —, hanem megáll gazdája lábánál. Ido- mítója a sípjába fúj, mire Bogi hasra vágja magát. A nagykönyvekben szoktak hasonló dolgokat leírni, „mintapélda” címszó alatt. Dehát nem akárki- ' ről van szó. O a Körös-úti Bogi, aki a vadászkutyák között több, mint professzor, a legnagyobb tekintélyt vívta ki magának. Az elmúlt hétvégén megnyerte az országos vizslaversenyt! Vava szerencsére megkerül, a lábamhoz hívom és pórázra fogom. — Induljunk el, munka közben szeretném látni a vizslát — mondja Elek. Elindulunk, leveszem a pórázt Vaváról, aki abban a minutumbam nekivág a szélnek. Hatalmas szenvedéllyel, mindent elsöprő rohammal messze a látóhatáron keresi le- föl a vadat. Nyelek kettőt zavaromban, próbálom menteni, de a látvány mindent elárul. Még az a szerencse, hogy a második próbánál, az apportfa elhozásá- nál jól vizsgázik, sőt a folytatásban egészen elfogadható szinten teljesít néhány alapvető fegyelmi feladatot. Házigazdánkkal megbeszéljük a teendőket és azután jöhet az, amiért tulajdonképpen itt vagyunk. Bogi bemutatója, a dicsőséget hozó verseny felelevenítése. Elindulunk a réten, mintha vadásznánk. Bogi és gazdája között láthatatlan kötél feszül. A vizsla a különböző sípjelekre hiba és késedelem nélkül reagál. Előreszökken, balra, azután jobbra fordul, lefekszik, gazdájához szalad miközben olyan szabályosan pásztázza át a terepet, amilyet még nem láttam, pedig gyermekkorom óta rengeteg vadászaton megfordultam. Miközben Bogi munkájában gyönyörködök, gazdája a versenyről mesél: — Huszonöt éve idomítok vizslákat. Ezalatt hatvan kutyával foglalkoztam, de legalább 150-et kipróbáltam. Bongó, Büki, Szandra, Csini, Emir, Ajax, Négus — mindahányan nagyszerű vadász-, és versenytársak voltak. De a kiemelkedő eredményeket egyetlen vérvonalhoz tartozó kutyákkal értem el. Egy németországi és egy csehországi ágat párosítottam. Nekik köszönhetem, hogy ma én vagyok Magyarország legeredményesebb versenyzője a korábbi első Sajtos Lajos előtt. — Hogyan talált rá ezekre a vizslákra? — Hetvenkettőben történt. Miskolc alatt megálltunk ebédelni. A parkolóban feltűnik, hogy egy merciből kiszáll egy német úr, akit követett az étterembe fekete németvizslája. Gyönyörű kutya volt. Megszólítottam az illetőt és elmondtam, hogy jómagam is vizslákkal foglalkozom. Előző évben az egyik vizslám küllemi világgyőztesi címet kapott. Ha hiszed, ha nem, a kiállíAz országos bajnoknak járó trófea Bogi parancsszóra lefekszik, majd felpattan és keresni kezd tási katalógusból emlékezett a nevemre. Összebarátkoztunk, megígérte, hogy küld egy köly- köt a kutyájától, hogy a következő világversenyre — amelyet németvizsláknak írtak ki — tanítsam be. S tényleg elküldte néhány hónap múlva. Több, mint egy éven át foglalkoztam a vizslával, amellyel a világverseny előtt próbaként elindultunk az NSZK klubbajnokságon. Győztünk, ráadásul a kutyának akkora híre kerekedett, amire senki sem számított. A világversenyt is megnyertük... De néhány hét múlva idehaza „csak” a második helyezést értük el.-—Ez volt a német vonal. Miért kelleti „cseh vérrel” keresztezni? — Mert a kutyák mentalitása olyan, mint a különböző nemzeteké. A Németországból származó vizslák hihetetlen munkabírásúnk, robosztusak, mennek előre tűzön-vízen át, az idomítónak erősen a sarkára kell álljon, ha meg akarja fogni őket. A „cseh” németvizslákpe- dig kezesek, könnyen kezelhetőek és nagyon jó az orruk. Ezeket a tulajdonságokat szerettem volna ötvözni, hogy a gyakorlatban a lehető leghasználhatóbb vizsláim legyenek. Mint a Bogi... A Bogi, aki időközben a Körösben folytatja a munkát, szinte vidrát játszik. A sípjelekre úgy manőverezik le-föl, mint egy távirányítású hajómodell. —Mennyi munkád van bemre? — Huszonöt év tapasztalat és napi'több óra. — A genetikai adottságokon és rendszeres idomításon kívül mi kell még a sikerhez, az ilyen kutyához? — Következetesség, hogy a kutyánk feltétel nélkül teljesítse a gazdája parancsát. S természetesen szeretni kell az állatokat. Ha mindez együtt van, akkor lehet reményünk arra, hogy vizslánkkal eredményeket érjünk el. De minden hiába, ha a szerencse elpártol tőlünk. Én például hétszer voltam második az országos versenyünkön. Hétszer. S most a győzelem mellett öt díjat hozhattam haza. Szinte észre sem veszem, hogy ismét a kocsiknál vagyunk, Bogi mutatványa véget ért. Beugrik a csomagtartóba és lábaira hajtja fejét. Tájon most mi járhat okos kobakjában? Talán a jövő év i verseny? Talán egy epizód, amikor vadkacsát keresett meg a nádban, vagy az erdei bravúrja, amikor kibogozta azt a rafinált vércsapát. De az is lehet, hogy Vava látványán rágódik, magában bosszankodik és sehogyan sem érti: miként lehet ilyen neveletlen egy különben sokra hivatott rokona. Lovász Sándor Fotó: Lehoczky Péter Ha megnövök, majd én is megmutatom, hogy mennyit ér egy németvizsla
