Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-29-30 / 256. szám

MÉS MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1994. október 29-30., szombat-vasárnap Orosházán ma búcsúznak a helikopter-szerencsétlenség áldozataitól Balogh Zoltán és Varga Adél Becsei Zsolt Csizmadia Lajos Csizmadia Szabolcs Kaczkó Attiláné Bere Erika Tar Zoltán Megállt az idő. A Citi­zen karóra kormos számlapján mementó- ként merednek a muta­tók örökre emléke­zetünkbe vésve a bor­zalom pillanatát: 14 óra 57 perc. Október ne­gyedik szombatján, ko­ra őszi, békés, napsüté­ses délután egy kalan­dos repülőút tíz ember­életet követelt. Ennyi volt csupán. A szerke­zet a tragédia pillanatá­ban mondta fel a szol­gálatot. Most ott pihen Csizmadia Lajos özve­gyének asztalán. Apa és Tia A karikagyűrű, amit 29 évvel ezelőtt húzott fel az orosházi keres­kedő ifjú felesége uj­júra, fénytelenül hever a megtalált tárgyak között. Tárgyak — az r 55 éves pékmester sze­mélyes holmijai —, ame­lyek újabb és újabb emlé­keket ébresztenek e to­rokszorító napokban. És a családnak kétszeresen fáj a hiány: a 28 éves Sza­bolcs is a szerencsétlen­ség áldozatává vált. Pedig mennyire másként indult minden... Amikor megszülettek (1966-ban) az egypetéjű ikrek, Szabolcs, majd öt perc múlva Csaba, a ter­vekből nem volt hiány. Szilárd, a harmadik fiú 1972-ben köszöntött be a Csizmadia családba. A fi­úk felnőttek, Szabolcs és Csaba 1992-ban családot alapított. Szabolcs soha nem tagadta meg önma­gát: szerette a társasági életet, a barátaiért bármit megtett volna. Testvéré­vel sárkányrepülős vizs­gát szerzett, hogy repül­hessen. Azon a szörnyű napon is felszállt már egyszer — másodjára nem tért vissza. Azóta hiába várja haza másfél éves kisfia Richárd, felesége Edit. A kislány pedig — aki még meg sem született — so­hasem tudja meg, milyen érzés odabújni az ő édes­apjához. Imádott autózni A falon fénykép, alatta az írás: iskolai emlékem. A mosolygós kisfiú, Becsei Zsolt képkeretét gyász­szalag övezi. Az időköz­ben 14 évesre felcsepere­dett srác mindene volt az autózás. Alig várta a pén­teket, hogy a pékségbe mehessen segíteni, ahol barátaival találkozhatott. Szombaton is nevetve ment el otthonról, majd a kenyérszállítás után ha­zaszaladt átöltözni és in­dult az autócrossozók versenyére. Az édesanya és a két testvér este tudta meg, hogy Zsolti életét az értel­metlen halál szabta rövid­re. Mindössze a fél pár fülbevaló maradt utána. Anya a temetőben van? A 30 éves Kaczkó Attilá­né Bere Erika egy bájos kislány anyukája — volt. Sokat láttuk őket kézen fogva, amint az óvodából együtt sétáltak hazafelé: anya és lánya. A hétvégi program ter­vezésekor a egész család hitte: ilyen remek időben az együtt töltött órák feled­hetetlenek lesznek. Apa, anya és a négyesztendős Regina az autóverseny mellett a sétarepülősöket is megnézte. Erika nem akarta kihagyni a lehetősé­get — ha alkalma volt rá, repült —, így került fel a helikopterre. Regina a földről integetett anyja után, majd végignézte a nagy „utazást”. A kislány gyakran kérdezi apjától: Ugye anya már a temető­ben van? Örökre együtt Milyen helyesek így együtt! — állapítottuk meg a fiatal pár láttán, amikor találkoztunk velük Orosházán. Való­színű, a 27 éves Balogh Zoli is úgy gondolta 1992 szilveszterén, hogy ezt a kislányt, a 23 esztendős Varga Adélt az Isten is neki teremtette. Szerelem volt első látásra — azóta is tartott. Közös életet ter­veztek. Az új bútorok még dobozokban hever­nek a Balogh lakásban, de már hiába várják az ott­honteremtőket. A fiatalok, akik állan­dóan úton voltak, mert mindketten az üzletkötők nehéz kenyerét keresték — aggódtak éppen eleget a szülők —, a szombatot is a családi fészektől tá­vol, az autóverseny szín­helyén töltötték. Zoli kedvelte ezt a sportot, Adél pedig mindenhová követte őt. Hogy miért ül­tek fel a helikopterre? Ta­lán a társaság rábeszélé­sére, talán elhitték, mennyire jó lesz. Együtt szálltak fel, együtt pihen­nek már ÖRÖKRE. Búcsúzóul azt mondta, nem repül Mindent kipróbált, amit egy sportszerető fiatal­ember kipróbálhatott. Az atlétika, a birkózás, a pingpong után a teniszt választotta, egy évvel ez­előtt pedig belekóstolt a sárkányozás csodála­tos érzésébe a 26 éves Tar Zoltán. Édesapja — aki elvesztette már egyik fiát és feleségét — próbálta lebeszél­ni: fiam, veszélyes a repülés! A kevés be­szédű, de mindig víg kedélyű Zoli nyugtat­gatta hozzátartozóit: ha minden szabályt betartanak a pilóták, akkor nincs nagyobb veszély a levegőben, mint a földön. Szombaton felesé­gével és 4,5 éves kisfi­ával indult autónéző­be. Az ebédmeghívás után — ígérettel maga mögött, miszerint nem ül fel a gépre — a kis Balázzsal tért vissza az üzletkötő a sétarepülés színhelyé­re, ahonnan számára már nem volt visszaút. Csete Ilona Segélykiáltások több „műfajban” Szentmise a Kempf testvérekért A templom jótevőjéért. Szentmisével emlékeznek a 100 esztendővel ezelőtt szüle­tett Molnár—C. Pál festőmű­vészre októberber 30-án, vasár­nap a battonyai római katolikus templomban. A délelőtt 9 óra­kor kezdődő szertartáson részt vesz a szegedi Vedres István Kol­légium Concentus kórusa. A cen­tenárium alkalmából a Molnár— C. Pál tervei alapján elkészített 4 mennyezeti seecót november 20- án áldja meg Gyulay Endre sze- ged-csanádi megyés püspök. Orgonahangverseny. A mezőberényi I. kerületi evan­gélikus templomban október 29-én, szombaton a Protestáns Napok keretében orgonahang­versenyt rendeznek, ahol fellép Kormos Gyula orgonaművész. Kiugrott a negyedikről. Öngyilkosági szándékkal a mélybe ugrott tegnap délután három óra után néhány perccel Békéscsabán, a Bartók Béla úti lakásának negyedik emeleti ab­lakából egy fiatalasszony, akit súlyos, életveszélyes sérülések­kel szállították kórházba. Két ütközés. Tegnap dél­előtt Békéscsabán, az Orosházi úton két tehergépkocsi és egy személyautó ütközött, sérülés nem történt. Délután a Szarvasi út—Szerdahelyi út keresztező­désében egy ífa ütközött sze­mélyautóval, amely során egy személy könnyű sérüléseket szenvedett. „EGYETLEN DOL­GOM E FÖLDÖN A SZERETET.” (Victor Hugo) (Folytatás az 1. oldalról) központ ügyvezető igazgatója egy harmadik változatban kért segítséget a „Békés Megyé­ért” Település és Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány megmentéséért. Kiderült ugyanis, hogy megjelentek az alapítványt támogató Phare- hitelek szűkülésének első je­lei. A számítások szerint 1995- től 20 százalékkal csökken a támogatás mértéke, ennyivel kell hozzájárulnia az alapít­Győztek (Folytatás az 1. oldalról) A tegnapelőtti békéscsabai közgyűlésen jelenlévő lakók képviselője azonban egyértel­műen kijelentette: nem tűrnek meg semmilyen ipari tevé­kenységet azon a területen. Félnek, hogy ha az önkor­mányzat eladja a területet, még azt a kis beleszólási jogát is elveszíti az ügyben, ami ed­dig volt neki. Domokos László alpolgár­mester figyelmeztette a képvi­selőket, hogy érvényes köz­Orosházán a városatyák teg­nap este tűzték napirendjükre a kórházigazgatói pályázat el­bírálását. (Az orosházi kórház huszonnégy település 130 ezer lakójának egészségügyi ellá­tásáról gondoskodik, regioná­lis feladatokat lát el.) ványnak az alapító tőkéből a program megvalósításához. Ily’ módon csökkennek az esé­lyek, s csupán másfél évre ele­gendő a rendelkezésre álló pénz. Nagy Béla, a gazdasági bizottság nevében kifejtette, a cél érdekében sürgető a közös gondolkodás. A bejelentések között a me­gyegyűlés intézményi és egyéb támogatási igények té­májában döntött. Szilágyi Menyhért, a művelődési, ifjú­gyűlési határozat van a terület eladásáról, ráadásul a felépít­mény nem az önkormányzat, hanem az Erőkar Kft. tulajdo­na. Ok 1996. december 31-éig bérbe adták azt az Öntöde és Fémmegmunkáló Kft.-nek. Ez olyan bonyolult jogi problé­mát vethet fel, ami nem biztos hogy elősegíti a helyzet meg­oldását. A képviselő-testület azon­ban a lakók mellé állt: úgy döntött, hogy nem adja el a területet és mindent megtesz Egy szakértői szakmai bi­zottság két pályázót tartott az igazgatói posztra alkalmas­nak: dr. Farkas János osztály- vezető főorvost és dr. Hampel Ferenc jelenlegi igazgató-fő­orvost. A titkos szavazás so­rán a 23 városatya 23 érvényes sági és sportbizottság nevében sajnálatát fejezte ki, hogy sporttámogatásra továbbra sincs forrás. E napirend kere­tében hangzott el a Gyulai Várszínház támogatásának ü- gye is; a javaslat szerint ha Gyula december közepéig megfizeti 10 milliós tartozását a megyének, mintegy mentő­övként elengednek belőle 2 milliót a várszínház támogatá­sára. L. E. azért, hogy a városnak ezen a részén ne legyen többé semmi­lyen ipari tevékenység. Dr. Polgár László az öntöde vezetője nyilatkozatában el­mondta: nagyon meglepett a város döntése, mindenképpen egyeztetnünk kell az Erőkar Kft.-vei a további lépésekről. Sajnos egyre kilátástalanabb- nak tűnik a helyzet, de van remény, hogy a megmaradt 33 dolgozónak mégsem kell fel­mondanunk. Antal Gyöngyi szavazatot adott le. Dr. Farkas János öt, míg dr. Hampel Ferenc tizennyolc szavazatot kapott. A kétharmados dön­tés értelmében a határozat­lan időre szóló vezetői meg­bízást a régi igazgató kapta meg. Tegnap dél körül Gyulán, a németvárosi római katolikus templom felé több száz gyász­ruhába öltözött idős és fiatal igyekezett. A hatalmas temp­lomban és körülötte ritkán lát­ható embertömeg szorongott. Pontosan 12 órakor megszó­laltak a harangok és elkezdő­dött a gyászmise. Az oltár előtt a Kempf test­vérek urnáját virágok vették körül. A fekete miseruhába öl­tözött Kovács József plébános celebrálta a szertartást. Két igét helyezett a gyászolók szí­vére: „Tudom, hogy megvál­tóm él és a végső napon felke­lek a földből és meglátom az ő dicsőségét” és „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki ben­A tanítóképző főiskolán rende­zett magyar—szlovák fórum negyedik találkozójának il­lusztris vendége Tomás Borec, a Szlovák Köztársaság nagykö­vetségének első titkára, Karol Wlachovsky nagykövetségi ta­nácsos, Szlovákia Kulturális In­tézetének igazgatója, dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlo­vákok Szövetségének titkára to­vábbá Jakab Róbertné ^Nem­zeti és Etnikai Kisebbségi Hiva­tal munkatársa. Megnyitóbeszédében dr. Radó Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Et­nikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetője utalt a Szlovákia és hazánk közt elin­dult kedvező folyamatra. A szlovák nemzetiség az ország különböző térségeiben más és más problémával küzd, így nem hisz, az élni fog”. A két szentírásból vett idézetet a tra­gikus körülmények között el­hunytakkal kapcsolta össze. A feltámadást jelképező égő húsvéti gyertyát és a két urnát szenteltvízzel meghintette és tömjénfüsttel tiszteletet adott. A templomból végelátha­tatlan tömeg hömpölygött a Szent József temetőbe, ahol ima és ének kíséretében he­lyezték örök nyugalomra a 17 éves Kempf Róbertét. Kempf Zsolt hamva édes­anyja otthonába került, s majd a közeljövőben — ha elkészül a sírja — a Szentháromság te­metőben szűk családi körben búcsúznak tőle. Ormos i Héla anyanyelvi oktatásának fej­lesztésére sincs egységes re­cept. Az adott településen mű­ködő iskolák, illetve az őket fenntartó közösségek dönthet­nek arról, milyen típusú okta­tási formát választanak. Az ál­lam csupán a tartalmi szabá­lyozásból vonul ki, a különbö­ző feltételeket — eszközöket, vendégtanárokat — úgyneve­zett közoktatási szolgáltatás­ként biztosítják a jövőben. Chlebniczki János, a Szlovák Kutatóintézet tudományos tit­kára előadásában a jelenlévők áttekintést kaptak a magyaror­szági szlovák nemzetiségi okta­tás 1945-től napjainkig tartó tör­ténetéről. A program folytatá­saként a békéscsabai szlovák gimnáziumban tartottak bemu­tató órát. Cs.R. Régi igazgatóból lett az új a környéken lakók? Magyar-szlovák tanácskozás Békéscsabán

Next

/
Oldalképek
Tartalom