Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

BEKÉ MEGYE! HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1994. október 27., csütörtök Földink volt. Százötven­hét évvel ezelőtt Geszten született Tisza Domokos köl­tő, Tisza Lajos biharifőispáni helytartó fia. Tisza Kálmán és Lajos öccse. A szülői háznál tanult. 1850—51-ben Arany János volt a nevelője, aki költői kísérleteit is irányítot­ta. Később súlyos tüdőbaj tá­madta meg, állapotán itáliai és egyiptomi tartózkodása sem tudott már segíteni. Hát­rahagyott verseinek kötetét édesanyja, Teleki Júlia adta ki. Sajtó alá rendezte és elő­szóval ellátta Arany János. Költő az iskolában. Eleken a mezőgazdasági és ipari szakmunkásképzőben Hetényi György mezőkovács­házi költő október 27-én dél­előtt író-olvasó találkozót tart a diákok részvételével. A ta­lálkozón több írása mellett be­mutatja a „Nap sugarát gyűj­töm” legutóbb kiadott verses­kötetét is. Két bizottság. Magyar- dombegyház képviselő­testülete október 20-ai ülésén a választási bizottságba vá­lasztotta Vandra Zoltánnét és Tóth Tibort. A szavazatszám­láló bizottság elnöke Papp Ist­ván lett, tikára Kovács Sán- dorné, tagja Molnár István. Egy beruházás, aminek nem mindenki örül Piac 200 millióért - mindannyiunknak? Békéscsabán az önkormányzat és az AGORA-CSABA Rt. koncessziós szerzó'dése alapján mintegy 200 millió forintért átalakítják a piacteret. Az építkezés során bevá­sárlóközpont, kulturált piactér, több mint 450 új parkoló készül majd el, ötszáz fát, növényt telepítenek majd a helyszínre. A szerzó'dés szerint a vállalkozó tíz évig kapja használatra a területet a beruházás fejében, a tulajdon a városé marad. Az építkezés azonban nem folyik zökkenó'- mentesen: hol a piaci árusok, hol a környéken lakók jelentkeznek újabb és újabb problémákkal. „Öt éve élünk áldatlan álla­potok között a piac miatt. Ál­landó zajban, koszban, féle­lemben telnek napjaink. Nincs zöldterületünk, nem engedhetjük le a gyerekeket az utcára. Az új piac építé­sekor azt ígérték, tekintettel lesznek ránk, és minél inkább elszigetelnek minket a piac­tól. A munka megkezdődött: a házunktól alig pár méterre építenek olyan garázsokat, amiket mi nem tudunk meg­fizetni, így azt valószínűleg a piacosok fogják raktárnak használni, ezzel még köze­lebb kerülve hozzánk. Rá­adásul az amúgy is kevés par­kolónk egy részét is elve­szítjük.” — mondták Békés­csabán a Szabó Dezső utcai­ak azon a lakógyűlésen, melyre meghívták Bánfi Ádámot, a városüzemeltetési iroda vezetőjét, Baczóvszky Pált és Murányi Miklóst, az AGORA-CSABA Kft. veze­tőit és Herczeg Tamást, a terület képviselőjét. Bánfi Ádám elmondta, úgy gondolták, a lakóknak tesznek jót azzal, hogy a piac és a lakóház közé egy maga­sított tetőzetű garázssort épí­tenek, védve ezzel az ott élő­ket a zajtól. A piac építése során több mint négyszáz parkoló is készül, ezek nagy része ingyenes. Épp az épületek előtt fizetőparkolót terveztek, azért, hogy oda in­kább csak azok parkoljanak, akik rövid időre, bevásárolni jöttek, nem árusítani. Többen sérelmezték, hogy a kivitelezők sok fát is kivágtak« ezzel is csökkent­ve az amúgy is kevés zöldet a környéken. Bánfi Ádám elmondta, hogy a terv szerint sokkal több fa lesz a környéken, mint eddig. Baczóvszky Pál tájékoz­tatta arról is a lakókat, hogy a garázsokat nem eladják, ha­nem bérbe, csak a bérleti dí­jat előre kérik 10 évre. Ez mai árakon számolva 600 ezer forint. Erre jelenleg fi­zetőképes kereslet van, nem is kevés. A bérleti szerződés­ben így kiköthetik, hogy amennyiben nem a rendelte­tésének megfelelően hasz­nálja a bérlő a garázst, azon­nali hatállyal felbonthatják a szerződést. Remélik, hogy nem raktárnak, hanem való­ban garázsnak használhatják majd ezeket az épületeket. Közben az is kiderült, hogy a garázsok bejárata mi­att több parkolót meg kell szüntetni azok közül, ame­lyekbe jelenleg a lakók tud­nak beállni, így is sokszor szűkösen. Bánfi Ádám szerint, ha a többi négyszáz parkoló meg­épül, nekik is több hely ma­rad. A garázsok bejáratának a piac felé fordítása pedig több millió forintjába kerülne a városnak, hiszen a vállalko­zóval kötött szerződést borí­taná fel, így annak minden ebből adódó kárát a városnak kell kifizetnie. Döntés ott ter­mészetesen nem születhetett: Herczeg Tamást kérték meg, hogy vigye a problémát a közgyűlés elé. A képviselők elé a követ­kező határozati javaslatok kerülnek majd: vagy marad minden a régiben, hivatkoz­va arra, hogy a lakókat idő­ben és kellőképpen tájékoz­tatták, ezért az építkezés je­lenlegi állapotában már nincs mód változtatásra. A másik megoldás szerint a lakók kedvezményt kapnának a ga­rázsok megvásárlására, még­pedig úgy, hogy csak az összeg felét kellene most befi­zetniük, a fennmaradó részt pedig két év alatt — a várostól kapott kamatmentes hitelre. Az ügyben a közgyűlés ma délután dönt. A.Gy. Zambo-groteszkek Békéscsabán Zámbó Kornél festőművész különleges groteszk világot te­remtett festményeivel az el­múlt három-négy esztendő­ben. A múlt és a jelen „szörny- alakjaival” népesíti be festmé­nyeit, a középkori Bosch külö­nös világát is felidézve. Ezek az emberi „szömyalakok” azonban jelképiségükben is valóságos figurák — az elmúlt világ rekvizítumai, őskövüle­tei, veteránjai —, a képmuta­tás, a harácsolás, a hazugság, a paráznaság, a mértéktelenség megtestesítői — közülünk va­lók, vagyis mi vagyunk. Zám­bó groteszkjein az „emberiség nevetve búcsúzik múltjától”, s ez az önironikus leleplezés és búcsú felszabadító erejű, ka­tarzist teremtő is egyúttal. Legutóbb a miskolci Nem­zeti Színház Hamlet-előadá- sának premierjéhez kapcso­A váltakozó A sarkadi I-es Számú Általá­nos Iskolában jelenleg 29 ta­nulócsoportban 684 gyermek tanul. Mint Szabó Gyula igaz­gató elmondta, iskolájukban hamarosan a váltakozó tanítás réme fenyeget. Az oktatási tör­vény szerint ugyanis egy-egy osztályban 27 diáknál nem ta­nulhat több, s ha ezt betartják, 1996-tól minden évfolyamu­kon négy-négy osztályt kell in­dítaniuk. Ez pedig összesen 32 tanulócsoportot jelent, amihez jelenleg 29 tanterem áll ren­delkezésükre. Az iskola igaz­gatója a problémát felvetette a legutóbbi városi testületi ülé­sen is. A lehetséges megoldá­sokat taglalva elhangzott töb­bek között a fizikai és kémiai előadótermek feladása. Ezzel lódva láthatta a közönség a képeket — most újabb színhá­zi bemutató kísérőtárlatán sze­repelnek az alkotások. A bé­késcsabai Jókai Színházban a Csabai Páholy előadásaként Dürrenmatt János király című drámáját mutatja be október 29-én este, és a hatalom és a lelkiismeret összeütközését tragikomédiában oldó színjá­tékhoz várhatóan jól illesz­kednek majd e groteszk fest­mények a színház előcsarno­kában — és mintegy bevezetik a képek a nézőt az előadás hangulatába is. Az első úgy­nevezett „páholy-előadást” (a színházat anyagilag támoga­tók, páholyt vásárlók alkotják a közönséget) parti követi, tár­sasági est, amelyen Mezei And­rás költő mutatja be a művészt és a kiállítást—a festő rajzaiból aukciót is rendeznek. tanítás réme kapcsolatban ellenérvként Szabó Gyula elmondta, hogy jelenleg minden tanulócso­portnak saját osztályterme van, a fizika és kémia előadók „bevonása” a kabinetrendszer bevezetését (vagyis az osztá­lyok óráról órára történő ván­dorlását) vonná maga után. Egyesek szerint jelentősen könnyítene a helyzeten a re­formátus iskola megalakulása esetén bekövetkező létszám- csökkenés is, ám a református iskoláról sem Szabó Gyulá­nak, sem másnak nem volt kö­zelebbi információja. A város képviselői megegyeztek ab­ban, hogy a felvetett problé­mára a közeljövőben tovább kell keresni a lehetséges meg­oldásokat. ---RIA G loria in excelsis Deo — Dicsőség a magas­ságban Istennek! Ez a felirat áll a végegyházi katolikus templom pasztellszínű felületekkel barátságossá tett belső homlokzatán. A tekin­tetet az oltár vonzza: már égnek a gyertyák, előtte a szertartás valamennyi kelléke. A teret halk ima moraja tölti be, az első sorban fehér ruhás apróságok ülnek izgatottan. Gyermek­misére készülnek a hívek. Kisvártatva rendi ruhába öltözött hölgy kö­szönti az egybegyűlteket. Mosolygós arca de­rűt, kedvességet és már-már alázatosságba haj­ló szerénységet tükröz. Mindenki ismeri őt, hiszen évek óta lelkesen végzi munkáját itt. Hamar tanítványai felé fordul, felhangzik az ének a Teremtő dicséretére. Eközben veze­tőjük — Müllerné dr. Beöthy Zsuzsanna — segítő és aggódó pillantásai követi minden lépésüket. Istenbe vetett hittel Ki is ő valójában? Mi készteti arra, hogy a pihenés jól megérdemelt, múlandó éveit maga vállalta misszióként mások szolgálatába állít­sa? Erről már a templomkertben, hamis cipru­sok árnyékában kérdezem. A szerénység okoz­ta szűkszavúság lassan oldódik. Vallomása munkáról, hitről és szeretetről sok tanulságot hordoz. — A második világégés előestéjén szület­tem a fővárosban. Édesanyám kitartó céltuda­tossággal és meggyőződéses, mély vallásos­sággal nevelt fel engem. Noha mindig humán beállítottságú voltam, kérésére elvégeztem a szegedi vegyipari technikumot. Ezután a deb­receni agrártudományi egyetemen szereztem diplomát, majd szakmérnöki oklevelet. Talaj­tani témájú kutatómunkám eredménye az ezért megkapott mezőgazdaság-tudományi doktori fokozatom. Nagyon sokat kellett tanulnom. Míg mások táncolni jártak, én a templomban töltekeztem fel, gyűjtöttem erőt ehhez — szövi emlékei fonalát Zsuzsika néni. Majd hozzáte­szi: Közel három évtizeden át laborvezetőként, majd agrokémiai ágazatvezetőként egy válla­latnál dolgozott. Ma — Isten kegyelméből — korkedvezményes nyugdíjas. „S ha embert látok, Isten szólít...”* Cecília nővér vallomása „A mélyen megélt vallásosság vágya is embertársaim önzetlen segítésére ösztönöz" Két kezét összefonva, halk sóhajjal maga elé tekint. Fél évszázad megpróbáltatásai, öröme és bánata ül ki arcára. — Meséljen kérem, magánélete eseményei­ről is. — Harmincéves koromban kötöttem házas­ságot. Tizenöt boldog esztendővel ajándékoz­tuk meg egymást. Ami addig hiányzott életem­ből — az apa, a férj és a barát —, azt egy személyben megadta nekem a sors. Párom, Müller Lajos humánus beállítódottsága, reális életszemlélete és emberszeretete paptanárnak készülő nagyfiúnk személyiségében is tükrö­ződik. Sajnos, hosszan tartó, súlyos betegség után magához szólította őt az Úr. Ézt a megpró­báltatást csak a viszontlátásba vetett vallásos hitemmel sikerült feldolgoznom. Azóta csalá­domnak élek, ápolom beteg édesanyámat, egyengetem gyermekünk útját. Tágabb család­ra is találtam: a betegek, elesettek, remény- vesztettek egyre népesebb csoportjára. Óra et labora — Imádkozz és dolgozz! — Mi készteti arra, hogy önmaga gondjain túl másokéval is foglalkozzon mai, alapvetően az önzéssel jellemezhető világunkban? — Ez elsősorban nevelés és lelki beállítódás kérdése. Emellett a mélyen megélt vallásosság vágya is embertársaim önzetlen segítésére ösz­tönöz. — Kérem, meséljen rendi tevékenységéről! — Minden ember törekvése, hogy hasonló gondolkodású, életfelfogású társak között is éljen. Én ezt a Szociális Misszió Társulatban találtam meg. Ez Farkas Edit alapításával, a századelőn élő püspök urunk, Prohászka Otto­kár lelki vezetésével jött létre. Feladata az egyházközösségi nővéri teendők ellátása, a börtön- és fogházmisszió, az idősek és betegek ápolása, a népgondozás, továbbá az ifjúság keresztény szellemű nevelésében való aktív részvétel. Rendi ruhámon viselt kék ke­resztünk belső oldalán a következő idézet áll: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt velem teszitek!” Nem lenne ma sem oly sok a szenvedés, a gyengékkel szembeni vétkezés, ha megfogadná mindenki a bűneinkért a ke­resztre feszítést is vállaló Megváltó szavait. — Úgy látom, személyiségéhez a gyermekek állnak a legközelebb. Kérem, meséljen hitokta­tói munkájáról is! — A katolikus egyház felhívására és a kapott lehetőséggel élve többek között Végegyházán látom el ezt a feladatot, mellyel életem egy új, tartalmas szakasza kezdődött el. Hogy az elvá­rásoknak meg tudjak felelni, hatodik ikszem taposása közben elvégeztem a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiát, ahol nemsokára ál­lamvizsgázok. Ezen a kis településen mindent megkaptam, ami munkám végzéséhez szüksé­ges: a nevelőtestület, a szülők, az iskola és a község vezetése részéről. Értékes pedagógiai tapasztalatokra tettem szert a sokszínű szemé­lyiségű, etnikai hovatartozású gyermekcso­portokkal való foglalkozás során. Egy sikeres pásztorjáték, melyet a templomban adunk elő, minden küszködésért kárpótol bennünket... Engedjétek hozzám a gyermekeket! —Milyen terveket kovácsol a jövőre nézve? — Szorgalmas munkával szeretném elérni, hogy minél több gyermeket vezethessek el a keresztény vallás és Isten megismeréséhez, szere- tetéhez, emberségük igaz megéléséhez. Életük során szükségük lesz egy erkölcsi támaszra, ame­lyet a vallás nyújthat számukra. Hit nélkül halvá­nyabb az öröm és mélyebb a bánat... Nagyon remélem, hogy az erős erkölcsi tartás szükséges­ségét belátják a szülők is, ezért támogatják gyer­mekeik ez irányú érdeklődését. Mert Jézus szavai a következők: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg Őket, hadd jöjjenek hoz­zám, hisz ilyeneké a mennyek országa.” (Mt. 19,14.) Még be sem fejezi gondolatait, a gyermekek már vonulnak is ki a templomból. Mosolyog­nak, átélték a szentmise élményeit. Az esperes úr társaságában megcirógatja őket, szépen sze­repeltek. Átöltözés után ki-ki hazatér szerettei­hez. Cecília nővér is lezárja gondolatait, ked­vesen elbúcsúzik. Négy, távol lakó gyermeket bezsúfol kis bogárhátú Volkswagenjébe, majd integetések közepette távoznak. Eltelt egy szép kora őszi vasárnap délelőtt. Ugye, boldog lehet ez az ember az ő hitében? Kálmán János ' Az idézet Sík Sándor piarista papköltő tollából való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom