Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-26 / 253. szám

Biharugra címere Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon: (66) 371-139. Az oldal fotóit Balogh László készítette Hírek Megújult a daráié. Kö­rösnagyharsányban nemrég fejeződött be a daráló építése, melyet az önkormányzat vál­lalkozásba adott ki. A régi, el­avult épület helyén új épült, amelynek a berendezése is új. Kevesebb kisiskolás. A tavalyi tanévhez képest csök­kent az általános iskolai tanu­lók száma Körösújfaluban. Jelenleg 68 diák van az előző évi 72-vel szemben, ám pél­dául ötödikes gyerek egyálta­lán nincs. Szabadság Kupa. Októ­ber 23-án került sorra Szeghal­mon a helyi SZDSZ által szer­vezett, immár hagyományos kispályás labdarúgó-tornára a Szabadság Kupáért. A torna fővédnöke dr. Pelcsinszki Bo- leszláv, a régió korábbi or­szággyűlési képviselője volt. Füzesgyarmat, művelő­dési ház. Október 29-én öt te­lepülés nyugdíjasainak klub­találkozója. No.vember 18-án tánciskolái vizsgabál. Szeghalom, művelődési központ. November 14-én fél háromkor és 15-én fél tízkor a Szegedi Miniszínpad gyer­mekelőadásai. November 14- én este héttől „Őszi bál” lesz. Vésztő, Sinka István Műve­lődési Központ. Október 29- én felvonulásai egybekötött szüreti bál lesz. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 26., szerda „Összeköt bennünket egyfajta emberi kötelék” New York-i tanárnő Körösladányban Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor az „mind­össze” annyi, hogy a körösla- dányi általános iskolások an­gol nyelvtudását új pedagó­gus csiszolja tovább, Kim­berly Maybar személyében, aki az Amerikai Békeszolgá­lat képviselőjeként érkezett New Yorkból. Kérdéseinkre készségesen válaszolt. — Miért döntött úgy, hogy a Békeszolgálat tagjaként — akár a föld másik oldalán—az angol nyelvet oktassa? — Brooklynban születtem és egyetemi tanulmányaim kezde­téig ott is éltem szüleimmel és két testvéremmel. Tízéves le­hettem, amikor egy reklámfil­met mutattak be az Amerikai Békeszolgálatról, ennek hatá­sára nővéremmel együtt elhatá­roztuk, hogy mi is tagjai leszünk a szervezetnek. Az ő élete más­ként alakult, én azonban kitar­tottam gyermekkori ábrándom mellett. Az egyetemet New Yerseyben végeztem spanyol— politológia szakon, ám diplomám átvétele után 17 nappal már Ma­gyarországon voltam. — Hogyan fogadta a hírt, hogy az állomáshelye Magyar- ország lesz? Még tudok gyerekfejjel gon­dolkodni — Őszintén szólva Afriká­ba szerettem volna kerülni, de már a jelentkezéskor tájékoz­tattak, hogy valószínűleg egy közép-európai országra szá­míthatok. Amikor megtud­tam, hogy ide jövök, a kíván­csiságon kívül mást nem érez­tem. A távolságot már volt al­kalmam megszokni, mivel egyetemi éveim alatt fél évet töltöttem Londonban és Chilé­ben. Korábban Magyarország­ról csak annyit tudtam, hogy egy Ausztriával határos volt, szocialista ország, a fővárosa Budapest. Ja és hogy a magya­rok szeretik a gulyást! — Idegen országban, 21 évesen nyelvet tanítani nem egyszerű dolog. Milyenek az első tapasztalatai? — Akadnak kihívások, de ezeket igyekszem megoldani. A munkatársaimmal a nyelvi nehézségek ellenére is jól megértjük egymást. Társal­gást tanítok és fiatal korom miatt még tudok gyerekfejjel gondolkodni és közvetlenebb, oldottabb kapcsolatot terem­teni. — Végezetül, ha most, 5 hó­nap után hazamenne, mit me­sélne rólunk azon kívül, hogy szeretjük a gulyást? — Ami a legjobban szíven ütött ezalatt a néhány hónap alatt az az, hogy különbözzék bár a kultúránk, hitünk, esz­méink, mégis összeköt bennünket egyfajta emberi kö­telék. Ha most vissza kellene mennem az Államokba, ez lenne a legfontosabb dolog, amit érzékeltetnék a barátaim­mal és a családommal. Kiss Károly Ványai graffiti Dévaványán a Körösladányi úti általános iskola falát „ismeret­len művészek” graffitivel pin- gálták tele. Az újonnan kőporo­zott épülettel ocsmány módon bántak el, idegen hangzású fel­iratok, szlogenek és rajzok „ékesítik”. A helybeliek egyik újsága, a Ványai Hírmondó leg­utóbbi számában a lakosság se­gítségét kérte a tettesek felkuta­tásához, ám a felhívás eddig nem vezetett eredményre. Az is kiderült, hogy nagy az érdekte­lenség, hiszen sem az iskola, sem az önkormányzat nem tett feljelentést a rendőrségen. A vá­nyai rendőrök természetesen tudnak az esetről, amely sze­rintük nem egyedi eset, hiszen az ilyen jellegű rongálások saj­nos meglehetősen gyakoriak. Ők készek az együttműködésre, ám sókat segíthetne a lakosság is. K. Sz. Z. Aranylakodalom. Nemrég ünnepelte Zsadányban ötvenedik házassági évfordulóját Fekete Károly és neje. Szilágyi Irén. A férj 42 évi közszolgálat után ment nyugdíjba, felesége a helyi étterem vezetője volt. A családi megemlékezésen együtt ünnepelt hét gyerekük és tíz unokájuk is. További sok boldogságot, jó egészséget, Feketéék! Fotó: Balogh László Magad uram... Panaszkodnak a cseppnyi falu lakói, bor­zasztó, mik történnek náluk, mármint a falu­ban. A „vezetőség” négy év alatt semmit sem tud felmutatni, hacsak azt nem, hogy elüldözték előbb az állatorvost, majd a falu népszerű „dokiját” is. Eziel szemben benn a,,hivatalban” ...és már szedik is le a keresztvizet az ott dolgozókról, de megkapják a magukét a képviselők is. Mikor egy kicsit lélegzethez jutok, elmondom, itt a lehetőség, decemberben válassza­nak jobbat a régieknél. Csakhamar kiderül, nemigen törik magukat a helybeliek, hogy tisztséget vállaljanak, aki meg mégis, attól meg az ég mentien meg. Kezdek zavarba jönni. Ha a régiek alkalmatlanok, az újak meg csak a hatalomra vágynak, de ők sem jobbak, akkor ki lesz itt, aki megoldja gondjaikat?! Egyikük keserűen megjegyzi, itt mindenkit csak a saját érdeke vezérel, a saját pecsenyéjét sütögeti a falu „krémje” is. Az egyszerű embereket már annyiszor becsapták, hogy nem hisznek senkinek és senkiben, nem is igazán érdekli őket a választás sem. Szomorúan hallgatom őket és azon tűnődöm, mit is mond­hatnék nekik. Csak közhelyeket, amik azonban az őesetük­ben fájóan igazak. Saját sorsukat csakis maguk tudják jobbra vagy rosszabbra fordítani, csakis magukra számít­hatnak. Ha nem érdekel senkit a falu négyéves jövőjét eldöntő választás, akkor négy év múlva még sokkal több elégedetlen lesz a településen és fogja szidni azokat, akik helyett most—esetleg—tudott volna jobbat is választani. Tehát kizárólag maguk — hölgyek és urak — dönthetnek saját sorsukról, tessék jól meggondolni! Q^JsL­Bolt a falu legszélén Ez az üzlet a bogárzóiaké! Bucsa szélén, ahol a házak vé­get érnek, található Hegedűs György és neje üzlete. Tulaj­donképp nem is egy üzlet, hi­szen egymás mellett van a kocs­ma és a vegyesbolt is. A kör­nyékbeliek bogárzóiaknak vall­ják magukat és nem is kicsit büszkék arra, hogy „saját” bolt­juk van. Ez persze kevés ahhoz, hogy Hegedüséknek érdemes legyen a boltot fenntartani, ám a férj nem panaszkodik: —Talán azért tudunk megél­ni és három alkalmazottat fog­lalkoztatni ezen a szegény vidé­ken is, mert az áruösszetétellel a vevők igényeihez alkalmazko­dunk, vagyis elsősorban ol­csóbb árukat szerzünk be. Lehe­tőséget biztosítunk akciós ked­vezménnyel megvenni az alap­vető élelmiszercikkeket, példá­ul cukrot, lisztet stb. Sajnos, szinte napról napra csökken a vásárlóerő, ezt először a kocs­mai forgalom húszszázalékos visszaesése jelezte. Mi bízunk abban, hogy jobb idők is jönnek, ezért évről évre fejlesztjük to­vább a két üzletet, legutóbb a kuglipályát építettük meg. Szeghalom középületei A községházától a polgármesteri hivatalig Ma már nem használjuk a köz­ségháza elnevezést, de bizo­nyára az 1711-ben végleg ide­települt lakosságnak is volt egy háza, ahol hivatalos ügyeit intézte. Jó lenne tudni, vajon hol volt?! Annyit sikerült kide­ríteni, hogy „1849—56 között felépült az új köségháza”. Van, aki úgy hallotta, a mai pékség helyén volt, mások szerint a templom mellett, ahová az „új” épült. A torony­gömbben talált 1858-as em­lékiratban olvasható: „Simay János a köség javát méltókép­pen szívén viselte, folyamatos hat évi erélyes bíróságában építtette, ...a mára már romba dülendett egyszerű köségháza helyett ugyanennek templom felől lévő udvarán... a köség- házát.” Készítői Mold Já­nosi?), Fried Ferenc és Simon József helybeli ácsok voltak. Sajnos, erről a Kossuth téri épületről sem fénykép, sem rajz nem maradt fenn. A követ­kező változásról Kovács Gyu­la községi főjegyző 1910-es emlékiratából értesülünk: „ 1884-ben korszakot alkotó és történelmi nevezetességi ese­mény adta elő magát a község életében, ugyanis megvásárol­ta az uradalomtól a regálét az összes jogokkal együtt, s a re­gáléval együtt kapta a község a községházát. 1885 évi október 1 -én költözött át az elöljáróság a régi helyéről gr. D’Orsay Emil féle díszes kastélyba.” Abban az időben a mai Nagy Miklós utca házaiból alig egy- kettő állt. Érdekes, hogy 1928- ban gondoltak egy emeletes községháza építésére a Schil- linger bolt helyén, ez azonban nem valósult meg. 1945 után is ez volt a közsé­gi tanács épülete, az ötvenes években azonban az öreg épület állaga egyre romlott. 1969-ben a községi tanács a járási tanács helyére költözött, a mai Nagy Miklós utcai épületbe. Ezt az tette lehetővé, hogy még 1966-ban döntés született egy új járási tanács épület felépítésére, melynek alapozása 1967-ben kezdődött meg a Szabadság téren. A munkát az ÉM Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat vé­gezte és 1969 közepére készült el! A háromemeletes épület átadására 1969. augusztus 19- én került sor. 1976-ban megszűntek a já­rási tanácsok, majd amikor 1984-ben Szeghalom városi rangot kapott, a régi épületből ide költözött a városi tanács és jelenleg is itt van a polgármes­teri hivatal. A modem épület nem egyedi terv, a hatvanas évekre jellemző módon tervezőcsoport munká­ja. Az épület a várossá fejlődő Szeghalom képében jelentős, nevezhetjük a stílust racionalis­tának, funkcionálisnak. Az utó­kor majd ítélkezik az esztétikai értéke felől. A XX. századi épí­tészet merészség és ötletesség dolgában csodálatra méltó. A szeghalmi polgármesteri hiva­tal épületének formája egysze­rű, zárt, Európa nagyvárosaiban már a század elején építettek hasonló tömböket. Szarka Sándorné, a Sárréti Múzeum igazgatója Szüreti bál Okányban Az okányiak szüreti mulatságáról már hírt adtunk, ezúttal egy, a bálban felolvasott, Fekete Zoltán által rímbe szedett vidám rigmussal és egy fotóval emlékezünk meg róla: Kedves közönségünk, hogy senkinek ne lógjon az orra, minden szüretkor Vas Berti gondoskodik róla. Álljon itt példának a következő eset ami Bertivel hetente többször is megesett. Tudjuk, hogy ő a Sport utca kígyója mert éppoly cikkcakkban közlekedik haza. Láttam a múltkor az árok mélyén alva, egy kóbor kutya pedig épp a száját nyalta. Elkapta Berti a hatalmas nagy agárt, azt hitte, hogy nő és nyalta fülét-farkát. Amikor felébredt, verte az eb fejét mert nem viszonozta csókjai özönét. Perdül a szoknya, ropja öregje, fiatalja

Next

/
Oldalképek
Tartalom