Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-22-23 / 250. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. október 22-23., szombat-vasárnap Utolsó vacsora. (1955). Krisztus egy futballsztárra emlékeztet a képen. Vallásos tárgyú művei közül említésre érdemes a magyarul és még kilenc nyelven a Miatyánkot tartalmazó Pater Noster, Dali 9 festményével Alice Csodaországban. (1977). Az örök gyermekit formázta a 44 centiméteres kecses bronzszobrocskában. Kezét és haját rózsaként örökítette meg A múló emlékezet. (1980). A képlékeny óra állandóan visszatérő motívuma. Anyagban fejezi ki. hogy az idő múlékony és megállíthatatlan A németországi Baden-Württemberg tartomány patinás, előkeld, olykor kissé sznob, de gyönyörű városa Baden-Baden. Mondják az ottélők, hogy státuszszimbóluma a német közép- és felsőosztály tagjainak, hogy életük utolsó évtizedeit a játékkaszinó, a gyógyító forrásA klasszicista stílusú épület hatalmas csarnokát intim fekete sátorrá alakították. Elvont, misztikus zene áradt a teremben, mellette Dali francia nyelvű duruzsolása a festő személyét varázsolta művei közé. Korok, stílusok, műfanyek, regényillusztrációk, színpadi díszletek, különleges anyagokból fantasztikusan formált tárgyak, mind külön- külön tervezett megvilágításban, fokozott hatást válthattak ki a művészetek és a különlegességek kedvelőiből. 1904. május 11-étől 1989. január 23-áig élő, ható, alkotó, spanyol—francia—amerikai világpolgárral való ismerkedésben. Kiderült számomra, hogy az Alt-Banhof-i (a régi pályaudvar német neve) kiállítás nyaival, bohóckodásaival oly sokáig leplezni művészetének fokozatos kiüresedését. Népszerűségében, önlegendate- remtő exhibicionizmusában jó adag irónia bujkál, hiszen legértékesebb, legkiforrottabb életszakaszában az őt ünneplő díszletet, balettjelmezt. Egy párizsi kiállításon a Taxi esőben című műve egy valódi párizsi taxi, amelybe hullott az eső a benne ülő mocskos, kre- tonruhás kirakati próbababára. A ruhára prózai szöveget nyomtatott és többszáz élő csiga mászott a testen. „Bájos látvány” ellen tiltakozott a New York-i Fifth Avenue-n látható Bonwit Teller Áruház közönsége is. Az egyik kirakatba vízzel telt kádat helyezett a művész asztrahán prémmel bélelve, ebben feküdt egy zöld toliakba burkolt, vörös parókás bábu. A másik kiraAz „isteni Dali” játékai Gondolatok, élmények egy baden-badeni kiállítás hatására „Köztem és egy örült között csak az a különbség, hogy én nem vagyok őrük". A tárlaton jelentéktelenebb eredeti művei és másolatai háromezertől negyvenezer márkáért keltek el vizek, az elegancia és a jólét városában élhessék le. Ottjártunkkor isteni szerencsénk volt: a régi állomásépületben Salvador Dali életműkiállítást láthattunk. jók, különféle alkotások látásába csak hosszan merülhetünk. Ezt a tárlatot a művész személyét, képességeit övező (főként magateremtette), el- lentmodásos mítosz, öngerjesztette botrányok kísérte életút tette számunkra és a látogatók ezrei előtt még vonzóbbá, érdekesebbé. Ékszerek, szobrok, festméKi is volt ez az ember, az „isteni Dali”, ahogyan önmagát nevezte? Segítségemre szolgált a tárlat élménye, az itthoni kutakodás (leginkább Eric Shanes Dali-albuma), amely nem hagyott nyugodni a „nagy ripacs, az őrült, aki nem bolond, a huszadik század legnagyobb botrányhős-művésze” jelzőkkel teleaggatott, korántsem öleli fel ennek az örökké nyughatatlan, meglehetősen perverz, fékezhetetlen fantáziájú, hiún magamutogató, kísérletező kedvű festő alkotásegyüttesét. Mindenféle furcsaságait, lenyűgöző, botrányövezte festményeit, szobrait, bronzból, színes üveghatású műanyagból formált tárgyait hosszú percekig néztem, ám az otthonomban nem szívesen látnám mindegyiket. Elsősorban a művészileg kevéssé értékelt, de rengeteg pénzt (dollármilliókat) és népszerűséget hozó, a negyvenes évek után, a 60-70-80-as években keletkezett alkotásokaj hozták Baden-Badenba. Őszintén szólva rám leginkább a szobrai voltak múlhatatlan hatással, különösen az Alice Csodaországban, a fején kristálykúpot viselő, hosszú lábú elefánt, a magasszámyalású paripák, az egyszarvú unicornis, a Dalira oly jellemző „lágyóra”-figura festészetből szoborrá átván- dorló megformálása. Salvador Felipe Jacinto Dali y Domenech a katalóniai Fi- guerasban született, élt és tanult a madridi művészeti akadémián. Innen kirúgatta magát, hogy Párizsban, Picasso közelében dolgozhasson tovább. Picasso egyébként „le- állíthatatlan farmotorosnak” minősítette. Legjobb barátai közé tartozott Federico García Lorca, a világhírű spanyol költő-drámaíró és Luis Bunuel filmrendező. Mindkettővel dolgozott is együtt, Bunuellel a filmművészet két klasszikusát, Az andalúziai kutyát (szürrealista film) és az Aranykort közösen alkották. Számos klasszikus és modem festő volt rá komoly hatással, legtovább a szürrealizmus híveként dolgozott. A negyvenes években a társadalmi konvenciókat tagadó szürrealisták atyamestere, André Breton kizárta maguk közül, de mit érdekelte ez már akkor a különlegeseen fellengzős, nagyhatású egyéniséget? Legjobb alkotásai időtlen, általános emberi gondolatokat járnak körül, ezért is tudta botrátársadalom szociális, szexuális és kulturális értékei ellen irányul minden tette. Felesége Paul Eluard költő volt neje lett, Gala, aki szibériai aranyásó lányaként nőtt fel Kazanyban. Ellenállhatatlan vágy vonzotta hozzá, istenként tisztelte, ámde „házastársi jogaival” egyre kevésbé élt. Gala kielégítette önmaga egészséges vágyait, még nyolcvanéves korában, 1982-ben bekövetkezett haláláig is fiatal barátokkal vette körül magát. Éltek Spanyol- és Francia- országban, siker és pénz áradt hozzájuk az Egyesült Államokban (a pálya kezdetén egy Dali-képért ezer dollárt, míg évtizedekkel később akár másfél millió dollárt is lepengettek az őt imádó gazdagok). Gondolom, az olvasókat érdekli néhány meglepő különlegesség, amely Dalit Dalivá tette. Egy amerikai előadásán mélytengeri búvárruhát öltött, hogy a tudatalatti mélységeit szemléletesen kifejezhesse hallgatói előtt, csupán a légzőkészülékről feledkezett meg. Tervezett divatot: felfordított cipő alakú kalapokat, csokoládét utánzó gombot méhekkel, tárgyakat (rákos telefont), katban fekete szatén ágyon, izzó parázspárnán fekszik a másik bábu, fölé bölényfej lóg a mennyezetről, a szájában véres galambbal. Leghíresebb képe a Lágy szerkezet főtt babbal: a polgár- háború előérzete, őse az 1812- ben keletkezett Goya-mű, a Kolosszus. A másik, Az emlékezet állandósága, amely a relativitás elmélet századában a képlékeny óra figurájával a képlékeny idő kifejezője. Önéletrajzi kötetet írt 1941-ben Salvador Dali titkos élete címmel, amelyre OrweI esszében reagált: „Dali egyfelől kitűnő stiliszta, másfelől azonban visszataszító jelenség.” Stílusvilágát változtatta nukleáris miszticizmusra, absztrakt expresszionizmusra, op artra, pointillizmusra, alkalmazta a sztereoszkópot, a holográfiát, a számítástechnikát — nyitott volt irányzatokra, műfajokra, anyagokra, kereskedelemre és szexuális aberrációra... Egy bizonyos, nem mindennapi egyéniség, nem mindennapi művész. Tetszik, nem tetszik, mindenki maga döntse el! Bede Zsóka Az ébredést közvetlenül megelőző álom, amelyet egy gránátalma körül szálldosó méh váltott ki (1944). A tigriseket egy cirkuszi plakátról vette át, a kép egésze plakátszerű, a felszínes szürrealizmus példája. Tulajdonosa: Sammlung Thyssen-Bornemissza
