Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-22-23 / 250. szám
1994. október 22-23., szombat-vasárnap í ____3 A ÍSrékés megyei hírlap hétvégi magazinja Őszi tájnak... Őszi tájnak hervadása! Őszi napfény ragyogása! Hervadásból, fényből támad Lelkemen e kedves bánat. Omlik a lomb, hallgat a dal; Visszatérek gondolattal A tavaszra... ah de annál Betegebbnek tetszik a táj! Ez a rét volt olyan ékes? Ez a határ olyan népes? Ez a halom, völgy és tájék... Mintha a sírkertben járnék! Lemegy a nap nemsokára... Haldoklásnak szent országa! Olyan édes forró vággyal Ölel téged lelkem által! Az elmúlás bája rajtad, Lelkemen vesz mély hatalmat, S bár meghalni kéne véled, Mégis, mégis szeretnélek! Néma a táj, arca sápadt, Rá derengő napfény árad; Ah, mi vonzó szép halál van E mosolygó hervadásban! Édes terhed, édes álom! Szinte érzem szempillámon; Hogy lehajtsam, szinte vonja Fejem áfák hulló lombja. A fák lombja csendesen hull!... Nem küzdéstiil, fájdalomtul; Itt a végharc ösmeretlen: Lehet-e meghalni szebben...?! Tompa Mihály verse Such Tamás felvétele Halló! Beszélg r o Kétszáznegyven éve született Kazinczy Ferenc A nyelvújítás vezéralakja, író, költő, akadémikus Kazinczy Ferenc 1759. október 27-én Ersemlyén született, és 1831. augusztus 22-én Széphalomban halt meg. 1788- ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt egyik megindítója volt a kassai Magyar Museumnak, az első magyar irodalmi folyóiratnak. Mivel részt vett a jakobinus mozgalomban, 1795-ben halálra ítélték, amelyet később várfogságra változtattak. Rabságát híres Fogságom naplója című művében örökítette meg, amelyet csak halála után száz évvel adtak ki. 1801-ben szabadult, és továbbra is harcolt a nyelvújításért, az irodalmi élet szervezéséért, a politikai és társadalmi haladásért. Földink volt. Orlai Pet- rich Soma festő 1822-ben ezen a napon született Mező- berényben, és Budapesten, 1880-ban halt meg. Petőfinek, akiről több arcképet festett, rokona és jóbarátja volt. Eleinte írónak készült. 1846- ban Marastoni Jakab, 1847- től pedig Bécsben F. 'Waldmüller iskolájának növendéke. 1847 telén készült első kompozíciója: István király és az orgyilkos. Szabadságharci élményeit litográfiasorozatban rögzítette. Mezőberényben festette utolsó Petőfi-képét. Később Debrecenben arcképfestésből élt. Rövid ideig Bécsben tartózkodott. A hazafias célok tudatos művészi megjelenítése tette a reformkor jelentős alakjává. Mondták Beteljesülnek Horn Gyula elmondotta, hogy népi-nemzeti összefogást sürget és igényel. Ez számomra azt jelenti, hogy a teljesség politikáját gondolják és kívánják gyakorolni. (Dobos László író, politikus) Szex szex nélkül Vállald a felelősséget. A te életedről van szó. A legbiztosabb szex, ha nincs szex. De ha a szex mellett döntesz, mindig és mindenkor tartsd be a védekezés előírásait. Engem utolért a HÍV, ezért tudom: téged is utolérhet. Azt akarom, hogy biztonságban légy. Az életed megér ennyit. (Magic Johnson, AIDS-es kosárlabdázó) Fölfoghatatlan ország Egyébként ha az ember az MSZP-t lényegében az MSZMP-nek tekinti, akkor fölfoghatatlan valóban, hogy az emberek őket választották, azaz fölfoghatatlan az ország. (Esterházy Péter író) Torgyán lelke Akinek kicsi a múltja, az nagy jövőre vágyik. Torgyán Józsefnek nem a múltja kicsiny. A Jelke nagy. Mint egy hangár. Akkora, hogy a Kárpát-medencében egy közepes világháború is belefér. (Bodor Pál író, újságíró) Önmegtartóztatást! Nehéz helyzetben van a mostani ellenzék, és nagyon sok bölcsességre, szerénységre és önmegtartóztatásra lenne szükség, hogy az ellenzékiek között olyan együttműködés alakuljon ki, amely nem jelent önfeladást. (Orbán Viktor, a Fidesz elnöke) Békési tallózó Lehet, hogy bunkó vagyok, de nem hallottam még róla. Azt hiszem, író volt—mondta tegnap a Calypso rádió riportere Eminescuról. Eminescu költő, az-viszont nem lehet, hogy a riporter bunkó. Ez biztos. (Pest Megyei Hírlap) —Halló, Bucsa27? — Igen, Berényi Pálné vagyok. — Kezét csókolom, a Békés Megyei Hírlaptól Gila Károly vagyok. Szeretném egy rövid beszélgetésre kérni. — Nem hiszem, hogy én jó beszélgetőpartner lennék. Semmi különlegeset nem tudnék mondani. — Nem is különlegességet szeretnék én hallani, hanem például egy rövid bemutatkozást kérnék. — Mit mondjak magának? A férjem 76 éves és hadirokkant, én 68 éves vagyok, nyugdíjas. Itt élünk Bucsán már nagyon régóta. —Hogyan telnek a napjaik? — Öregesen. Hol egyikünk, hol másikunk ébreszti a másikat azzal, hogy itt fáj, ott fáj. Ma például már négy órakor felébredtem és nem is tudtam visszaaludni. —Csak ketten laknak itt? — Igen, a két lányom másutt lakik, nem volt lehetőségük itt a faluban, el kellett menniük. Van négy unokám, akiket nagyon szeretek. A lányok egy kis szerétéiért járnak gyakran haza, hál’ Istennek még el tudjuk látni magunkat. Meg hát tudja, nincsenek nagy igényeink, három pár papucs kell egy évben, vagy ahogy mondani szokták, megelégszünk a felemás zoknival. De nem akarok panaszkodni, megvagyunk és kész. — Szoktak-e valahová eljárni? — Hová, kedves uram? Egyébként is nehezen mozdulunk ki itthonról, bár én eljáro- gatok a helyi nyugdíjasklubba, de ez minden. Ebben a korban már nemigen van baráti kör és ha volna se nagyon tudnánk egymáshoz eljárni, mert mindannyiunknak nehezére esik a mozgás. Marad esténként a televízió, bár azzal sem vagyunk megelégedve, esténként sok benne a rockzene meg a vallási műsor. Nem a vallás ellen van kifogásom, de ne főműsorban legyen. Sokkal jobban szeretjük a vidám műsorokat meg a sorozatokat. — További jó egészséget kívánok és köszönöm a beszélgetést! A következő részlet a „Fogságom naplójáéból való: Május 8. — Jön a tiszt, s jelenti, hogy biráim elébe kell álla- nom. — Protonotarius Somogyi János olvasá fel a hosszú halálos ítéletet. Németh kevé- lyen pislog rám, hátra vetvén balját széke karján. Nyugalommal hallom, hogy megölnek, s míg az ítélőmester azt olvassa, én azon négy processus titulusát olvasám, mely előtte az asztalon feküdt, a betűk fonákul állván felém. Egyike a Szulyovszkyé vala, a másika Szent-Jóbi Szabó Lászlóé, a harmadik címjét el nem olvashatóm, mert eltakaró a rávetett Szulyovszky pere. — Appellatne? — kérdé a direktor. — Appello. Bay mondá, hogy Dienes Bécsbe ment fel. Midőn visszavittek szobámba, a hét katona közül egyik szobámban maradt, s ránk zárák az ajtót.—Tudako- zám, mit akar. Ujját ajakára nyomá, jelentvén, hogy szólnia nem szabad, de suttogva elmondó, hogy valaki ily ítéletet kap, őrt is kap. Nyílék az ajtó, s a führer (al- porkoláb) jött, kivivé ágyamat, kofferemet, s minden holmimat. — Minek az? — Nem felele. Akkor levetkeztete, s megmotozott, ha ingem s lábravalóm alatt titkon nincs-e •kés, amivel magamat megölhetném. Mert gróf Zsigray Jakab, felolvastatván neki a halálos ítélet, fenyegető a kapitányt, hogy magát megöli, s talpa és strimflije közt egy lapos tolikést mutata elő. — Nálam semmi sem találtatott. — A citatóriát és a direktor Németh céduláját visszahozák fejér ruháimmal, de ingemnek nem az ujjábán. Jele, hogy ráakadtak. Május 16. — A septemvira- lis tábla helybenhagyja halálos ítéletemet. Jelen valónak ennek felolvasása alatt Mai- láth György, később personalis, protonotarius Melczer, Bo- ronkay és dikrektor Németh, sőt nem az asztalnál, hanem a falak mellett sokan mások, s ezek közt Madách, a prókátor. A többit nem ismerém. — Ar- cpm színe sápadt, hajam megnőve és fésületlen; szakállam hegyes, mert fülem alatt, egész az állig, kevés szőr, s még akkor minden szála szakállamnak s hajamnak fekete. Május 17. — Miklós öcsém szabadon eresztett, de cum im- putatione perpessae captivita- tis. Május 18. — Martinovicsnak, Hajnóczynak, Laczko- vicsnak, Szentmarjaynak, Zsigraynak felolvastatik a kir. kegyelmet megtagadó válasz, s mindenkinek külön... „Ebben a mai, politikával és egzisztenciával küszködő, szétzilált világban szeretném én is hittel vallani, amit Juhász Gyula fogalmazott meg «Himnusz az emberhez» című versében: «Oh Ember, én hiszek tebenned, / Óh Ember, mint szeretlek én, / Te nyomorúságos, hatalmas, / Te végzetes, Te diadalmas, / Utód, az Isten örökén.» Pelsőczy László színművész, az István a király című rockopera címszereplője írta e sorokat olvasóink Emlékkönyvébe. Fekete fehéren Hősi pátosz nélkül Kezdetben voltak maguk az események, 1956. október 23- tól november negyedikéig. Utána volt az ellenforradalom, aztán az ’56-os sajnálatos események, majd a népfelkelés, végül a forradalom és szabadságharc. Hosszú „fejlődés- történet” végére került tehát pont, remélhetőleg véglegesen. Elnevezésben legalábbis. A tartalmat nézve dúl még a vita: az egykor oly egységes nemzet kénytelen elszenvedni az 56-os szervezetek veszekedését október politikai színeiről és a pártcsatározásokat arról, ki méltó, s ki nem arra, hogy beszédet mondjon 23- án. A forradalmárok száma is szaporodik, mint hajdanán a partizánoké, s lózungoknak sem vagyunk híján. Közben az ifjúság értetlenül figyeli, kik és mit ünnepel- getnek itt október 23-án. A történelemkönyvek csapnivalók, a művészet adós a múlt irodalmi igényű feldolgozásával, a szülők és a nagyszülők általában hallgatnak, rosszabb esetben egymásnak ellentmondó történeteket mesélnek ’56 októberéről, a mozik levetítik a Napló gyermekeimnek című filmet, mint a legjobb ’56-os alkotást, amiből a diákok egy kukkot sem értenek. Miközben tehát épül ’56 emlékműve, az idő máris kikezdi, mert újra csak az emlékmű a fontos, a körötte álló közönség alig. Göncz Árpád párizsi látogatásán, az írók házában okkal sürgette — mellesleg több ötvenhatos jelenlétében —, hogy 1956 mivoltát a maga teljességében kellene feltárni. A köztársasági elnök — akit nehéz lenne azzal vádolni, hogy távol állt az akkori eseményektől —, a múltat tisztázandó még hozzátette: „1956-ban az ország nemzeti szuverenitást és munkásönkormányzatot akart és visszajöttek a 48-as jelszavak. Mindent összevetve ’56 baloldali mozgalom volt és persze nemzeti és ami sehol másutt nem valósult meg: tanácsforradalom, ahol működtek az önkormányzatok.” Egyszerű, pontos szavak. Talán vitathatók is. Nem ez a fontos, hanem az, hogy végre az elnökhöz hasonlóan világosan — hősi pátosz nélkül —- kellene beszélni. Az idő megérett rá! Árpási Zoltán
