Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-18 / 246. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. október 18., kedd o Földiák volt. Százkét év­vel ezelőtt ezen a napon szüle­tett Kertész Dezsőszínész. Isko­láit Aradon végezte, majd Bu­dapesten Pethes Imre magán­növendékeként színi tanulmá­nyokat folytatott. Első szerző­dését Krecsányi Ignác budai színtársulatával kötötte. Innen Aradra szerződött és 1915-ig különböző vidéki társulatoknál dolgozott. 1915-től a Vígszínház tagja; 1925-tőla Király Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház színpadán játszott. A felszabadulás után egy ideig a kecskeméti Katona József Színház, majd a budapesti Jó­zsef Attila Színház tagja volt. Rajzpályázat. A mezőko­vácsházi Városi Nevelési és Családsegítő Szolgálat a nem­zetközi családév alkalmából korcsoportos rajzpályázatot hirdetett meg 3-tól 18 éves korig a településen lakó, illetve itt ta­nuló diákok részére. A rajzpá­lyázat témája és technikája kö­tetlen. A pályázó maximum 5 darab A4-es vagy A3-as méretű rajzot küldhet be, amelyhez csa­tolni kell (zárt borítékban!) a pályázó nevét, életkorát és cí­mét. A pályázatot a nevelési tanácsadóban (Mezőkovácshá- za, Hősök tere 1.) kell leadni 1994. november 18-áig. A mun­kákat független zsűri bírálja el és 4 korosztályban adnak ki igen értékes díjakat. At eredmény- hirdetést várhatóan — kiállítás­sal egybekötve—december 6-án a művelődési központban tartják. Erkel-emlék. Erkel Sán­dornak, Erkel Ferenc negyedik fiának, a kiváló karmesternek, zeneszerzőnek emlékét őrzi Bé­késcsabán egy ház, az Erkel ut­ca 16. szám alatt. Az épületet táblával jelölték meg. Erkel Sán­dor, aki az Operaház zeneigazga­tója is volt, 1846. június elsején született Budapesten és 54 éve­sen, 1900. október 14-én halt meg Békéscsabán. Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik. A sarkad! ovisok számára mindig ünnepnap, ha valamilyen alkalomból előkerül a felfújhatós ugróvár. Képünkön a leengedett ugróvárat simogatják a gyerekek Fotó: Such Tamás Amire büszkék a sarkadi óvónők Elégedetten kezdték az 1994— 95-ös óvodai évet a sarkadi óvodák — tudhattuk meg a közelmúltban Ungor Margit­tól, a sarkadi óvodák vezető­jétől. A meszelés, a parketta­lakkozás, az ajtó- és ablakfes­tés, a textíliák és játékok mo­sása, fertőtlenítése elsősor­ban az óvodák dolgozóinak és néhány segítőkész szülőnek köszönhető, akik ezzel a nyár végi nagytakarítással több mint százezer forintnyi társa­dalmi munkát végeztek. — Igaz, ez évek óta így van — mondta Ungor Mar­git —, de mégis jó érzés, hogy mindenki ugyanolyan lelkesedéssel segít, mint ed­dig. Örülünk, hogy mindig akadnak szülők is, akiknek fontos, hogy tiszta, szép kör­nyezetben kezdjék az óvo­dai évet a gyermekeik. A sarkadi óvodák vezető­je azonban nem csak emiatt elégedett. Mint mondta, a városban hat óvodai egység működik, ahol 18 csoport­ban foglalkoznak a kicsi­nyekkel. Hivatalosan 384 férőhelyük van, ám a sarkadi szülők legtöbbjének fontos, hogy gyermekeik óvodába járjanak, ezért már évek óta 120 százalékos a kihasznált­ság. A zsúfoltság ugyan nem tartozik a pozitívumok közé, mégis öröm, hogy az utóbbi öt évben egyetlen 3-7 éves korú gyermeket sem kellett eluta­sítani, mert nem tudtak helyet szorítani neki. Folyamatosan növekszik a beíratott cigány- gyerekek száma is, így mára már nyolcvan cigánycsemete játszhat és tanulhat a sarkadi óvodákban. Arra is büszkék a Sarka­don dolgozó óvónők, hogy óvodáikban úszást, nyelvet ' és népitáncot tanulhatnak az érdeklődő kicsinyek. Nem­régen bevezették a hittanok­tatást is a református vallású szülők gyermekei számára. A sarkadi önkormányzat azzal igyekszik elismerni az óvodákban folyó magas szintű oktató-nevelő mun­kát, hogy az óvodapedagó­gusok 20 százalékánál anya­gilag is elismerte az „F” ka­tegóriát.----RIA B áloznak a karatésok Látogatókat kapott a minap szerkesztőségünk a kyokushin­kai karatét űző Gyulai Kamika­ze Sportegyesület két vezetője személyében. Balogh Lajos el­nök és Boros György nem jött üres kézzel: hírét hozták, hogy november 5-én, szombaton este nyolctól bálát rendeznek a gyu­lai Erkel Gyógyszállóban. Sze- rencsebálat. — Miért éppen ezt a nevet választották? — Mert nem találtunk jobbat — válaszolták. — Imrebál mégsem lehet, bár kétségte­lenül ez a név áll a naptárban. Tavaly Mikulás bálát szer­Csorvási sikerek Olaszországban A Csorvási Ifjúsági Fúvósze­nekar és Majorette-csoport nemrégiben olaszországi kon­certturnén vett részt. A ven­dégszereplésre az adott lehe­tőséget, hogy tavaly Csorvá- son járt az olaszországi Poggi- bonsi város zenekara, illetve L. Assoc Banda Folk La Tos- canina együttese. — A kiutazást komoly elő­készítő munka és rengeteg koncert előzte meg — idézi vissza a történteket Debrecze- ni István karmester. — Nagy várakozással és reményekkel tettük meg a hosszú autó- buszutat Velencébe. Itt kezdő­dött el az a fantasztikus él­ménysorozat, amelynek része­sei lehettünk, a csorvási gyere­kekkel együtt. Este találkoz­hattunk vendéglátóinkkal, egy Poggibonsitól 16 kilométerre lévő hegyi kisvárosban, Ta- vamelle-ben foglalhattuk el szálláshelyünket. Másnap Marcialla-ba látogattunk, s itt léptünk fel először a helyi kö­zönség előtt. — Vendéglátóink bőséges programról gondoskodtak — folytatja az élménybeszámo­lót Szalai Erzsébet művészeti vezető. — Hétfőn délelőtt San Gimignano középkori te­lepülést tekintettük meg. Ezen az estén a helyi sportlétesít­mény szabadtéri színpadán mutatkoztunk be. — A firenzei városnézést követően másnap Sienába lá­togattunk — veszi át a szót Debreczeni István. — A város érdekessége, hogy minden év augusztusában lóversenyt ren­deznek, melynek színtere a vá­ros macskaköves kőtere. A környéken 15 kisváros dele­gálja ide- a fiatalembereket, hogy megmérkőzzenek egy­mással. Mi is egy ilyen házi­versenyen mutatkoztunk be. A hét végén Pisába látogat­tunk. A gondtalan időtöltés után a nap fénypontja követke­zett. Poggibonsi felszabadulá­sának 50 éves évfordulóját ün­nepelte a magyar történelem nagy alakjáról, Nagy Imréről elnevezett téren. Nagy örömükre arra kérték fel a csorvási ifjúsági zenekart, hogy ők szórakoztassák az ün­neplő olasz közönséget. — Ilyen élményben, siker­ben régen volt részünk. Úgy éreztük, ennek a „fiesta” han­gulatnak soha sem lesz vége. Őrölünk annak, hogy nem val­lottunk szégyent, méltókép­pen képviseltük Csorvást és egy kicsit hazánkat is — mon­dotta befejezésül Debreczeni István. Papp János veztünk. Tavaly háromszázöt­venen jöttek el. A bál vacsorával egybekötött karateshow is lesz. — Mit törnek össze a terem­ben? — Ami jön. Tavaly elrepült egy deszkadarab, akkor — ter­ven felül —- konyakos poharak is a produkció áldozataivá lettek. —Sok szponzor jelentkezett? — Még fémének a keretbe... K.A.J \ HAZA MINDEN F.l.őtT! Bfkes mm hírlap 1994. október 15-ei, szombati számunkban tévesen megjelent kézbesítő-felvételi hirdetésünk helyesen: DÉVAVÁNYA helyett BÉKÉSCSABA. Fák, fények és árnyak az Arany kollégiumban Békéscsaba nevét őrzik az emlékezetben... Öt éve húzódó ügy, tizenkét bírósági tárgyalást megért tulaj­donjogi vita jellemzi a Békéscsabán lévó', de megyei feladat­kört ellátó Arany János Középiskolai Kollégium életútját. Dr. Gyebnár László ügyvéd a napokban sürgette ismét meg a vagyonátadó bizottságot, hogy tűzze újra napirendre a vitás tulajdonjogi kérdést. Arany kollégium az őszi napfényben Fotó: Such Tamás Részletezni nemigen kívánjuk a témát, emlékeztetőül csupán annyit, hogy valamikor 1960— 61-ben mérték ki a területet, Baukó Mihályék társadalmi munkában építették, a telket a város adta. Állami támogatással is létesült, kellemes, dús növényzetű erdőben található intézmény riportunk színhelye. A rendszerváltást követően ve­tekedett érte a DEMISZ, a váro­si és a megyei önkormányzat. Az ez évi januári másodfokú ítélet alapján nem lehet kezelője a városi önkormányzat, erre is­mét a vagyonátadó bizottság napirendjére és még ki tudja, hány fórum elé kerül az ügy. Szerencsés esetben a megyei önkormányzat tulajdonaként továbbra is kollégium marad­hat. Amíg a perek és tulajdonjo­gi viták egymást érték, tulaj­donképpen tovább romolhatott volna az épületek állapota. Hi­szen ki fizesse az állagmeg­óvást, ki finanszírozza a felújítá­sokat a kétes siker reményében? Szerencsére azonban, ami­kor legutóbb náluk jártunk és dr. Lovász Matild igazgatónő kör­bekísért, nyomát sem láttuk an­nak, hogy zavarná az ott élő fiatalok életét a tisztázatlan ügy sorozat. — Tizenhárom iskolából la­kik nálunk 250 fiatal—tájékoz­tat az igazgatónő.----A le gkülönbözőbb korosztályú­ak, 14-től 22 évesig. A város megyei és megyén túli beisko- lázottságú középiskoláiból a különböző szakmákat, szako­kat és zenei művészeti ágakat tanuló gyerekek ezek. Egyez­tetjük az iskolákkal is a külön­böző oktatási programokat, el­várásokat. —Hogyan lehet rendet, egy­séget tartani ilyen sokféle korú és képzettségű diák között? — Az épületegyüttesek adottságai jók. A napirendeket különbözőképpen alakítjuk ki. Lehetőleg nem zavarják egy­mást, a tanulóidő az szent és csendes. A „zenészszámyban” időnként zeng a muzsika, ők a próbakezdésekhez és koncer­tekhez igazodóan kelnek és fek­szenek. Közgyűlést tartunk év­kezdetkor szülőknek, gyere­keknek, ahol az alkalmazkodási pontokat megbeszéljük. Nyolc főhivatású tanár, két mellékál­lású foglalkozik kifejezetten a diákok irányításával, de már az idősebbek is figyelnek, vigyáz­nak a fiatalabbakra. —Szomorú szemmel nézem a szomszédos sportpálya pusztu­lását. Itt a kerítésen belül, bár ráférne még néhány millió fo­rint az épületre, mégis más kép fogad... — Másfél év alatt úgy fordí­tottunk 25 milliót rekonstrukci­óra, tetőfelújításra, fürdőszoba­kialakításra, a fűtési rendszerre, hogy a tulajdonjog máig eldön­tetlen. Gondoltuk, bárkié lesz a ház, ne változzon romhalmaz­zá. A megyei önkormányzat ki­egészíti a központi fejkvótát. Úgyhogy a gyerekeknek nem kell a kollégiumért külön fizet­ni, étkezési térítési díjjal járul­nak a működéshez. Bevételünk még a testnevelő-terem bérbea­dásából, a nyári szállodáztatás- ból adódik. Büszkék vagyunk a sok pályázat közül az egyikre, amelynek díjából konditermet építhettünk a fiataloknak, egy másikból pedig 27 gyerek in­gyen lakott, étkezett nálunk egy tanévben. Jutottunk már pályá­zattal színház- és uszodabérlet­hez, sportszerhez, könyvtárfej­lesztéshez. — Ez a kollégiumi élet nem másodrendűjelentőségű a diák­ság életében. Mivel teszik még teljesebbé? — Az étkeztetés is a gyere­kek elfoglaltságához alkalmaz­kodik, ha szükséges akár este 9 órakor is kapnak vacsorát. Hat­ezer kötetes könyvtárunk, tévés társalgóink, videózási lehető­ségünk, két zongoratermünk van és ez a csodálatos környezet. A kollégiumok jelentősége, szerepe a jövőben törvényszerű­en nő, hiszen a kistelepüléseken élő szülők is szeretnék taníttatni gyermekeiket. A családok szoci­ális helyzetének romlásával az otthon-jelleget is erősíteni kell. Számtalan műveltségi, készség- fejlesztő, különböző érdeklődé­si köröket kielégítő szakkör, foglalkozás, emberi, nevelői, di­áktársi kapcsolat teheti ezeket az éveket örökre felejthetetlenül széppé. És ezek az évek Békés­csaba nevét őrzik az emlékezet­ben... BedeZsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom