Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-17 / 245. szám

CSABAI NAPLÓ 1994. október 15-16., szombat-vasárnap Hangfal tojástartóból Balról jobbra: Kovács Gabriella, Csenki Szilvia és Csicsely Zoltán, éppen élőadásban A festészet boldogságot ad... például ismeretterjesztő filme­ket forgatunk. De megörökítjük a kirándulásokat, az iskolában zajló eseményeket és bemutat­juk az új tanárokat, vagy most, nem rég például az iskola fogor­vosát. — Hadd mondjam el, mint érdekességet — veszi át a>szót Tóth Balázs —, hogy mielőtt a stúdiót berendeztük, tapaszta­latcserére felutaztunk a Nap TV stúdiójába. Azt hittük szuper berendezést találunk. Ehelyett azt látjuk, hogy a padlótól a plafonig papír tojástartó szolgál hangszigetelőként. így aztán mi is viszonylag olcsón úsztuk meg ezt a jól bevált hangszigetelést. A képen is látszik, Kovács Zoli komoly, szolid fiú Nem hagyom, hogy a fiam el­kallódjon. Igyekszem neki se­gíteni a magam módján. — Tetszik tudni — szólal meg Zoli, bátorságot merítve anyja szavaiból — eddig má­soltam. Mondta a tanárom, hogy rosszul teszem. Azóta a természetből veszem a témái­mat. Kovács Zoli nagyon sze­rény gyerek. Hiszek abban, hogy ilyen marad akkor is, amikor talán már ismertté vá­lik a neve. Fontos, hogy pontos! A szabadkígyósi iskola konzerv-tan- műhelyének avatására gondolok. Min­den úgy ment, mint a karikacsapás. Dicséretére legyen mondva, percnyi pontossággal érkezett a miniszter asszony is. Állítják: a pontosság a királyok ud­variassága! De ugye nálunk nincs egy fia király, de még királyfi sem. Emlékszem nem egy olyan esetre, amikor középmagas pozícióban lévők egy-egy eseményen meg­várakoztatták a vendégeket, s eszükben sem jutott egy csöpp elnézést sem kérni. Én magam nagyon kényes vagyok a pontosságra, s ha nem objektív körülmények akádályoznak, akkor szeretek a megbeszélt idő előtt egy perccel megérkezni. Semmi­képp sem várakoztatom meg beszélgetőpartnereimet, hi­szen az idő mindenkinek drága. De elvárom, hogy engem se várakoztassanak meg. Kicsit csaponganak a gondolataim, de még mindig a miniszter asszony szabadkígyósi látogatásánál tartok, s itt ugrik be egy emlék, amikor ugyancsak ide érkezett egy másik illusztris vendég, dr. Torgyán József, aki 13 órára ígérte érkezését. Lenyűgöző volt, amikor a kisgazda pártelnök gépkocsija 13 óra 00 perckor begördült a településre. Nem tudom, hány napot, hány órát készült erre a rendezvényre Tábor ístvánné, a szakmunkásképző intézet pedagógusa. Csak azt tudom, hogy a program gördüléke­nyen, percnyi pontossággal zajlott, a csiripelő verebek szerint Táboménak köszönhetően. Biztos vagyok abban, hogy sokan tanulhatnának tőle programot szervezni, ven­dégeket fogadni, és időpontot tartani. Tiszta vizet a pohárba Régi épületben új kon­zerv műhelyt létesítettek a sza- badk/gyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmun­kásképzőben Hírek Cifra az én... Október 29- én, 18 órakor „Cifra az én szű­röm alja” címmel kiállítás nyí­lik Újkígyóson, az Ipolyi Ar­nold Népfőiskola székházá­ban. A kiállítás anyagát Ha­rangozó Imre gyűjtötte. A ki­állítást dr. Grín Igor néprajz- kutató nyitja meg. Közremű­ködik: Szokolay Balázs és Fábri Géza népzenész. Mesejátékok. A szabad­kígyósi óvodások és általános kisiskolások bérlettel, négy részből álló mesejátékot néz­hetnek meg ebben az évadban a helyi művelődési házban. Jané boltja. Az újkígyósi Kis utca lakóinak legnagyobb megelégedésére egy új élelmi­szerboltot nyitott Búj János. A gyulai fiatalember élelmiszer- boltjában reggel hat órakor már friss kenyeret, tejet talál­nak a vásárlók. Emlékhelyek és... mű­szaki emlékek a békési utak mentén címmel a Békés me­gyei Közúti Igazgatóság a na­pokban kiadványt jelentetett meg. Ebben térképek is talál­hatók, amelyek utat mutatnak a megyében található világhá­borús emlékművekhez és az irodalomhoz, művészethez kötődő létesítményekhez. Üzletemberek. Október 25-én Spanyolországból ér­keznek üzletemberek Békés­csabára akik a Magyar Befek­tetési és Kereskedelmi Rt. Bé­késcsabai Irodájának vendé­gei lesznek. A spanyol vendé­gek kereskedelmi és gazdasági téren egyaránt szeretnék fel­venni a kapcsolatot megyénk vállalkozóival. Térségünkből falfestékek, nyílászárók, úszó­medencék gyártására keres­Békéscsaba Házasságkötések: Pataki Ildikó és Krajcsó Ist­ván, Cseh Edit (Békéscsaba) és Krajcsó Béla György (Két- soprony), Orvos Hajnalka (Békéscsaba) és Tóth Imre (Szabadkígyós), Filó Margit (Szeged) és Maár Sándor (Bé­késcsaba), Szmka Annamária (Kondoros) és Paluska György (Kondoros), Agárdi Ilona (Elek) és Brusznyiczki Mihály (Kondoros), Pauló Edit (Sza­badkígyós) és Pajkó Lajos (Csanádapáca). Születések: Székely Zoltán és Nagy Szil­via fia Ádám, Jó Sándor és Dézsán Krisztina fia Dávid, — Jó reggelt kívánok minden­kinek! Sziasztok. Nem vélet­lenül kezdünk ma hamarabb, máris Zolié a szó. Körülbelül három hete jártunk Klárival, Nórával és Gabival a Jókai Színház próbatermében... Kí­váncsiak voltunk Levente Péter gyermekdarabjára. Vele be­szélgettünk. Lássuk a filmet!... S a tévéadás indul! ¥ — Fantasztikusan ügyesek vagytok! Riportertársaim, be­mutatkoznátok ? — Csenki Szilvia, Kovács Gabriella, Csicsely Zoltán. Mindhárman nyolcadikba já­runk. * Helyszín: a békéscsabai Szabó Pál téri Általános Iskola iskola­televíziójának stúdiója. Idő­pont: 1994. október 13. csütör­tökreggel 7 óra 40 perc. Minden héten ezen a napon felhangzik a szignál és kezdődik az élő adás. Tóth Balázzsal és Podani Györggyel beszélgetünk. Há­rom évvel ezelőtt ugyanis a két pedagógus indította el az iskola televízióadását. Ok ketten keze­lik féltő gonddal a kamerát, Po­dani György ezenkívül gondoz­za a stúdió technikai berendezé­sét. Sugárzik róluk a lelkesedés. S ahogy elnézem mindent bele­adnak, hogy sikeres műsort pro­dukáljanak mindenki örömére. A stáb tagjai: Szilvi, Gabi és Zoli nem egy híres embert szó­laltattak már meg. Érdekes mó­don erről nem a két lány, hanem inkább Zoli beszél: — A Mi Csatornánk hetente egyszer ad, s ilyenkor láthatják a gyerekek azokat a riportokat, amiket mi készítettünk például Bajor Im­rével, Józsa Imrével és amit most tetszett látni, Levente Pé­terrel. De volt négyrészes Mun­kácsy sorozatunk, amelyet a festőművész születésének év­fordulójára készítettünk... * — Az iskolahíradó csak egy része tevékenységünknek—tá­jékoztat Podani György. — Ha valamelyik tanár arra kér, akkor — Mondd csak Zoli, mikor kezdtél el festeni, rajzolni? Gondolkodik egy kicsit, mi­előtt válaszolna. Aztán megte­szi, de csak röviden: — Komo­lyabban csak egy éve. Zoli mamája, megkönyörül a fián és átveszi a szót. — Tulajdonképpen már óvodás korában észrevettük, hogy tehetsége van a rajzhoz. De tudja, hogy van, mindenki úgy érzi, hogy az ő gyereke a világ legtehetségesebb ígére­te. Aztán ahogy nőtt, láttuk, hogy ami a kezébe kerül, le­gyen az egy keménypapír, egy vékony léc, vagy papír, arra festeget. Beiratkozott rajz­szakkörre. Azt mondta a tanár, hogy érdemes vele foglalkoz­ni, mert van érzéke a festéshez. Öt gyereket nevelek a férjem­mel, ne vegye sírásnak, de nem könnyű ebben a kegyetlen vi­lágban. Azt szeretném, ha ők többre vinnék és tanulnának. Egy megilletődött kislány verssel köszönti a gyönyörű szabadkígyósi kastély díszter­mében az újkígyósi Králik Já- nosnét, akinek képeiből a na­pokban nyílt kiállítás. A meg­nyitót dr. Komáromi Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző igaz­gatója mondta: „Az ember lé­tezése óta szereti a színeket, amelyek kifejezik érzéseit, lelkivilágát, a világról alkotott képét... — kezdte bevezetőjé­ben, majd így folytatta: — A festészet boldogságot, szépsé­get ad művelőjének és nézőjé­nek egyaránt. Ezt a folyamatot láthatjuk Králik Jánosné Füze­si Etelka képein, aki most, nyugdíjas éveiben juthat el odáig, hogy festészete kitelje­sedjék. Hiszen hosszú évtize­dekig dolgozott történelem­rajzszakos tanárként, és az új­kígyósi általános iskola igaz­gatója volt több mint egy évti­zedig... A kolleganő képei nagy-nagy szeretetről tanús­kodnak. Arról a szeretetről, amelyet már a pécsi vagy a szikszói művésztelepeken is próbált kifejezni. Mindenki megfigyelheti, hogy mennyire szereti a virágot, a vádregé­nyes hegyi tájat, a simogatás- ra, védelemre szoruló állatot, a valamiért kedves tárgyakat és a mindannyiunk álmát, az itá­liai Velencét. Mégis úgy ér­zem, hogy legjobban az alföl­di, a kígyósi táj iránt elkötele­zett... Az Alföld egyes részei is azért szépek, mert rajtuk em­ber kapaszkodik, történelem tapad rájuk... Králik Jánosné képeit nézve valami nagy nyu­galom tölt el bennünket, áten­Létezik egy alapítvány, amely­nek „Életért, a Földért, az egészségért” elnevezést adták. Életre hívója Erős Győző Ka­posvárott él, s elhatározta, hogy lehetőségeihez mérten megpró­bál az egészséges, tiszta víz mellett agitálni, különös tekin­tettel a gyermekintézményekre. Ezért körleveleket juttatott el a megyék közgyűlési elnökei­hez, amelyben arra kéri őket, hogy működjenek együtt az ala­pítvánnyal. Abban például, hogy a körlevelet továbbküldik az intézményvezetőkhöz, akik szülői értekezleten hívhatják fel a figyelmet arra, hogy gyerme­keik egészséges ivóvízzel való ellátására van egy mód. S az alapít­vány ebben kínál segítséget. Célja, hogy a gyermekintéz­ményeket felszereljék víztisztí­Sorskérdések. Lakatos Demeter halálának 20. évfordu­lójára háromnapos programot szervez az újkígyósi Ipolyi Ar­nold Népfőiskola október 28— 30-ig. Á csángó sorskérdések címmel rendezett tanácskozáson neves előadók is részt vesznek. Czeizel Endre például: „A csán­gók származása a népességgeneti­kai vizsgálatok tükrében” címmel tartja előadását. De érdekesnek ígérkezik a Csíkszeredái Tánczos Vilmos: Moldvai csángókErdély- ben című hozzászólása is. gedjük magunkat a szépség igazi élvezetének...” A szép környezetben kiállí­tott képeket nagy számú kö­tő berendezéssel, illetve beteg­ségmegelőző programokkal ke­ressék fel őket. Az alapítványt létrehozó Erős Győző szeretne egy olyan természetgyógyászati közpon­tot is létrehozni, ahol nem kell a betegbiztosítási kártya és ahol tiszta szívből elfogadják majd a köszönömöt fizetségül... Az ala­pítvány egyelőre nem elég erős ahhoz, hogy a teljes összeget az iskolák, óvodák rendelkezésére bocsássa. A szülőknek is hozzá kellene járulni egy csekély ösz- szeggel, a hiányzó pénzt pedig pótolná az alapítvány s megávásá- rolná a víztisztító készüléket. Ezek után a gyermekintézmé­nyeken, no és persze más hivata­lokon a sor, hogy a témában megkeressék Erős urat, akinek a telefonszáma: 06-60—385-136. Papírgyűjtés. A békés­csabai Szabó Pál Téri Általá­nos Iskola tanulói 16 ezer 315 kilogramm papírt gyűjtöt­tek, amiért közel százezer fo­rintot kaptak. Ezen az össze­gen az osztályok, a diákön­kormányzat és a diáksport- kör osztozik majd. A gyűjtés­ben a legjobb eredményt a 4/c, és a 7/c tanulói érték el. Az egyik szülő, Szaszák Albert azzal, hogy ő maga szállította el a papírt, 16 ezer forintot spórolt az iskolának. zönség tekintette meg, s lát­hatják még pár hétig azok, akik ellátogatnak a szabadkí­gyósi kastélyba. nek partnereket. Anyakönyvi hírek Az oldalt összeállította: Béla Vali A fotókat Kovács Erzsébet készítette Zoli, az ifjú tehetség Ezt a fiatalembert képtelenség szóra bírni. Abszolút lámpalá­zas. Nincs min csodálkozni, hiszen most adja élete elsó' inter­júját. Ha adja. De egyelőre én beszélek, ő meg bólogat. Kovács Zoltán még nem szo­kott hozzá a nagy nyilvános­sághoz. A fiatalember mind­össze 14 éves. Újkígyóson la­kik szüleivel és négy testvéré­vel. Tehetségével érdemelte ki, hogy újságba kerüljön. Zo­linak ugyanis pár nap múlva kiállítása nyílik Békéscsabán, az ifjúsági házban. Húsz fest­ményét dr. Cs. Tóth János mű­vészeti író, Baji Miklós Zoltán festő és Kántor Zsolt kritikus zsűrizték. Megállapították, hogy a pá­lyakezdőnek számító, tizen­négy éves ifjú korosztályának egyik legígéretesebb tehetsé­ge, aki meglepően magabizto­san kezeli a technikákat és mo­dorosság nélkül fejti ki vizuá­lis mondanivalóját... Egyaránt otthon van az akvarell és az olajtechnika területén, bár né­mely képén még észrevehetők iskolás hatások és túldimenzi­onált megoldások... Nádudvari Lajos András és Domokos Mária fia Lajos Gá­bor, Kovács Sándor és Rákóc­zi Katalin leánya Brigitta, Szarvas László és Fabulya Éva leánya Rita, Nyíri Ferenc és Baukó Irén leánya Renáta, Sztahovics György és Galgóc- zi Zsuzsanna leánya Cintia Csilla, Sandrika Károly és Bárdi Mariann leánya Mari­ann (Mezőberény), Varga Ru­dolf és Borsi Katalin fia Ru­dolf (Szabadkígyós), Máté Jó­zsef és Pocsaji Margit leánya Diána Viktória (Békés). Halálesetek: Lipcsei András (1924, Békés), Szepesi Lajos (1956, Kondo­ros), Seres János (1922, Kö- röstarcsa). Králik Jánosné Füzesi Etelka meghatottan mondott köszönetét azoknak, akik eljöttek és virágot hoztaK a tárlatára

Next

/
Oldalképek
Tartalom