Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-17 / 245. szám
MEGYEIKÖRKÉP Érdemes-e egy képviselő-testületnek parkot „ajándékoznia” bárkinek? Telepspekulációk Gyulán A Honvéd utcai lakótelepiek csütörtök esti fóruma amolyan civil szerveződési alkalomnak számított Gyulán. A hangulat talán érdemtelenül felforrósodott, s ezáltal sok minden olyan is elhangzott, amire nyugodtabb pillanatokban senki sem ragadtatná magát, de ez előre látható volt. Főként azért, mert a képviselő-testületi tagok többsége—minden előzetes kontroll nélkül — elfogadta az ügyben addig eljáró hivatalnokok véleményét, s lényegében bevágta az ajtót a lakótelepiek orra előtt. A vita előzményeiről csak annyit: a lakótelep parkjából egy más ügyekben is szerencsés helybeli cég kika- nyaríthatott magának egy zsíros falatot, s e szerencsetelekre legott felhúzott egy böhöm nagy épületet. A lakótelepieket nem kérdezte senki, a polgár- mesteri hivatal illetékes osztályvezetőjének kedvenc szlogenje szerint azért, mert nincs közük hozzá, nem tulajdonosok. Földink volt. Százhetven éve született Bereczki Máté po- mológus Romhányban, aki 1895-ben Mezókovácsházán halt meg, és Kunágotán temették el. Itt található a díszsírhelye, valamint egy köztéri szobra. Az 1848-as ifjúság tagja, Vasvári Pál barátja. A Felvidéki Szabad Csapatok tisztje, ahol több csatában jeleskedett. A Szabadságharc leverése után más néven élt, majd 8 évi buj- dosás után került Sármezey Antal mezőkovácsházi birtokos családjához nevelőtanárként. Az itt kapott 5 hektárföldön — amely a kunágotai területeket is érintette — megteremtette a világhíres gyümölcsnemesítés iskoláját. Gyümölcsfái nemcsak itthon, de más országokban is keresettek voltak. A magyar, az angol, a német nyelvű szaklapok rendszeres írója volt. Világhíressé tette hazánk nevét, munkája eredményét pedig az utókor hasznosítja. Keliger Margit. Újabb értékes kiadvánnyal gyarapodott Battonya helytörténeti irodalma: a városi könyvtár kiadásában a napokban jelent meg 90 példányban Keliger Margit (Mária Johanna nővér) 1935-ben írott szakdolgozata. A 112 oldalas tanulmány az 1700-as évektől tekinti át Battonya történetét. A becses dokumentum közkinccsé tételét a kötet szerkesztője, dr. Takács László szorgalmazta. Rokonlátogatás. A med- gyesegyházi művelődési központ a tavalyi nagy sikerre való tekintettel, ismét megszervezi a szlovákiai kapcsolatokkal rendelkezőknek a külföldi kiutazás lehetőségét. Ez alkalommal október 13-tól 16-áig vesznek részt rokonlátogatáson Gután a medgyesiek. Ki mit tud? A Somogy Megyei Művelődési Központ október 22-én Kaposváron rendezi meg az Országos Nyugdíjas Ki mit tud?-ot, amelyre a megyei versenyek első helyezettjei jutottak tovább. Többek között a mezőkovácsházi Nyugdíjas Népdalkor 19 taggal utazik a versenyre. Ezen felül Máthé Lászlómé, Kerekes Mihályné és Jámbor Sándorné szólóénekkel a külön kategória versenyszámában is szerepelnek. Dombegyházon áthaladva olyan érzése támad az embernek, hogy „itt mindig építenek valamit.” Gyarmati Jánosáét, a nagyközség polgármester asszonyát arra kértük, vegye számba az elmúlt időszak fontosabb beruházásait. — A Felszabadulás utcában befejeztük a járdaépítést, a munkák a Béke sugárúton folytatódnak — mondja. — Az elmúlt négy évben folyamatos volt a járdaépítés, a program végrehajtását a képviselő-testület szívügyének tekintette. 1991-ben a Budai Nagy Antal, a Vasvári, a Széchenyi és a Hunyadi; 1992- ben a Zrínyi, a Lehel, az Ara(El)úszótelek? Bizonyára van Összefüggés dr. Albel Andor polgármester-jelöltsége és fórumlevezetői tiszte között, de sok csodálkozni való nincs rajta, riválisai sem tétlenkednek. Alaposan utánanézett az ügynek, s a hivatal magabiztossága ellenére — testületi tagként eljárva — talált némi homokszemet a gépezetben. Felvetette: úgy tűnik, hogy a jellemző körülmények között hozott testületi döntést imitt-amott megkerülte a polgármesteri hivatal városfejlesztési és környezetgazdálkodási osztályának néhány kapcsolódó eljárása. (A parkpocsékoló telekeladást az elhúzódó testületi ülés végén terjesztették a városatyák elé, amikor már —- köztudomásúan — az éberség alábbhagy, s mindenki szaporán emelgeti támogató jobbját, csak már szabadulhasson. Ráadásul, ezzel azonos időben a rivális vállalkozók számára is eladtak frekventált területet — a Har- ruckem téren — hasonlóan nagyvonalú feltételekkel. Ebbe az idillbe rondítottak bele a lakótelepiek.) Felmerült például, hogy a megvalósított építés „túlterjeszkedett” azon a képen, melyet döntése előtt a testület elé tártak: hosszabb és lényegesen magasabb épület türemkedett az amúgy is túlzsúfolt piaci környezetbe, utóbb 7—9 „szolgálati parkoló” is a fékezhetetlen étvágy tárgyát képezte. A park forgalommentes indi, a Dugonics és a Sallai utcákban építettünk járdákat. Tavaly a Felszabadulás utca elején kezdtük el a munkát, ennek a befejezésére az idén került sor. A Béke sugárút után — amennyiben az időjárás engedi — még sort kerítünk a Táncsics és a Ságvári utcákra is. — Miből fedezték a járdaépítés költségeit? — A lakosság által befizetett kommunális adóból, illetve az önkormányzat fejlesztési célú pénzeszközeiből. A kommunális adó összege évente 700 ezer forintra rúgott, ezt természetesen jelentős mértékben meg kellett pótolgatlana az önkormányzatnak, s ha dr. Albel Andor értesülései helytállóak, a hivatal a testület döntése ellenére utólag sem tette forgalomképessé azt. A fórumon senki sem tudta megmondani, hogy az a 250— 260 négyzetméternyi terület, mely félreeső helyen lévő garázstelkek számára is alkalmazott áron, 1 millió 40 ezer forintért került a kedvezményezettek tulajdonába, ráadásul nem úszótelekként szolgálja-e a közjót? Nem világos, hogy az esetleges tervmódosításoknál lejátszották-e az ilyenkor szükséges eltérési engedélyezéseket? A jelenlevő polgár- mester, dr. Pocsay Gábor hozzá sem tudott „szagolni” ezekhez a kérdésekhez. Az általa sűrűn szóba hozott szakértők emlegetése helyett talán szerencsésebb lett volna néhányat magával hoznia... Az üggyel kezdetektől foglalkozó, s ugyancsak jelenlévő dr. Tokaji Ferenc országgyűlési képviselő a polgármester vergődése láttán ugyan szabadkozott, hogy talán nem őt kellett volna meghívni, de a tényeken ez már nem változtatott. Ha egyszer megígérte... A polgármester abból indult ki, hogy a telepiek bizonyára nem ismerték eléggé a testület elé vitt anyagot, melynek elfogadásával, a parkbeli események jogszerűnek tekintésével túlléptek a lakossági kérésen, nunk. Az költségeket közhasznú munkások alkalmazásával tudtuk csökkenteni. — Régi gondjuk a művelődési ház fűtéskorszerűsítése. — Erről is múlt időben beszélhetünk. Oda is bevezettük a gázt, így már egyetlen intézményünkben sem fűtünk olajkályhával. Kibetonoztuk a kultúrház külső, udvari teraszát. Ez azért fontos, mert lakodalmi rendezvények alkalmával ezen a teraszon főzik az ünnepi ételeket. —Önöknél is örökzöld téma a szeméttelep ügye. — A kommunális szilárd- hulladék-lerakóhely és ideiglenes állatitetem-tároló építéészrevételen. Aztán meggyőződését fejezte ki, hogy a jövőben se garázs, se parkoló építését nem engedik meg ebben a parkban. Nem bizony. Nyomatékként hozzátette (többször is): az osztályvezető megígérte... A lakosság felvilágosítására azért megemlítette: a lakótelepen 36 négyzetméter zöldterület jut egy lakosra, holott csak 7 volna kötelező. A városszépítők képviselője emlékeztette őt: éppen a város- rendezési terv az, mely 50— 60 négyzetmétert tart indokoltnak. Ez a felszólaló állapította meg, hogy Gyulán nincs még egy ilyen olcsó, hasonló helyzetű telek. Egy másik hozzászóló szerint nem csak a környezetet tették tönkre, hanem a lakótelepiek közérzetét is. Méltányolta viszont, hogy a polgármester annak idején felvetette: ki kellene kérni a lakótelepiek véleményét is, de semmi foganatja nem lett. „Erősebb kéz kellene oda” — vonta le az úr a következtetését. A többnyire soha fel nem. újított önkormányzati lakásokból álló telep lakásait az ott élők hamarosan megvásárolhatják — ha lesz tehetségük hozzá, ahogy mondani szokás. Ha nem megy, fizethetik az irdatlan lakbért. Emberi gyarlóság talán, de a telepiek az őket ért sérelem okán — ha már úgysem csinálhatok vissza a dolgok—az árak mérséklését kérték. Na ez az, amiről a képviselők többsége hallani sem akart. Egy hölgy — a mellébeszéléstől kétségtelenül felpaprikázva — azt firtatta, hogy miként söpörtethe- tett le a kérdés a testület által? „Béres* elvtársnak, bocsánat úrnak ekkora hatalma van?!” — kiáltott fel, s hozzátette vélekedését: „Pénzért folyó hatalmi harc folyik itt már egy jó ideje”. — Eredetileg egyszintes épületről volt szó tetőtér-beépítéssel — mondta dr. Albel Andor. A jelenlevők addig jutottak a számítgatásban, hogy kiderült: ez az épülettömeg minden irányban megnövekedett. Kifogás alá esett az is, hogy — bár a testület ilyesmit önmaga számára is előírt — ezeket a „parkolásokat” esze ágában sem volt senkinek megversenyeztetni. A polgár- mester erre a város vezetéséGyarmati Jánosáé polgármester: „A gondozottakat mikrobusszal szállítjuk az idősek klubjába, illetőleg vissza az otthonukba" Fotó: Lehoczky Péter sére Kis- és Magyardombegy- házzal közösen 2 millió 970 ezer forintot nyertünk az AFI Holnap adják át az idősek klubját Dombegyházon Építkező önkormányzat 1994. október 17., hétfó' Van akinek a talicska, van akinek a park eltolása jut... Fotó: Such Tamás nek vállalkozásbarát szemléletét hozta fel. (Dünnyögés a közönség soraiban: éppen a barátságoktól félünk...) Az más... Szegény polgármester — érdemi mondanivaló híján — kénytelen volt a város virágosságának visszaesését ecsetelni: megváltoztak a lakossági szokások, drágább a virág, drága a locsolás. (A legdrágább talán akkor volt, amikor a nyár vége felé a csutakká száradt füvet sok hetes öntözet- lenség után tűzoltókocsikkal próbálták feltámasztani.) Beszélt mindenfélét, például: „A szakértők azt mondják, a piac rendkívül zsúfolt”. S ez igaz is, mindenki mondja, aki akár csak egyszer is arra vetődött piaci napon. A polgármester önmagának tett fel egy kérdést: „A hivatal munkatársai nem szakszerűen jártak el? Utánanézek”. Amikor a parkeladás pillanatairól szólt, megemlítette: „Azt gondoltuk, biztosan örülnek majd neki a lakótelepen élők”. Hahota... S hogy nagyobb lett az épület? „Az más dolog, amikor eladunk egy telket, s más amikor engedélyezési tervet kér valaki” — világosította fel a polgármester az egybegyűlteket. A legnehezebb feladat a felkért független szakértőnek, dr. Legeza Tibornak — aki a rendelet megalkotása előtt méltá- nyosabb döntésért szállt síkra — jutott: rá kellett döbbentenie a lakótelepieket, hogy az önkormányzati lakások megvásárlásakor kiszolgáltatott helyzetben vannak, nincsenek igazi tárgyalási pozíciók — s mindez törvényesen van így. Márpedig a jogszabályokat egy jogállamban tisztelni kell. Tegyük hozzá: mindenkinek. Bontás nem lesz, talán az ésszerűség is ezt diktálja. De szemet hunyni sem kellene az esetleges visszásságok felett. Ha beigazolódik a számos gyanú — s az esetet nem az érdekeltekkel vizsgáltatják meg —, ki kell tűnnie a felelősségnek, az abban részesek személyének is. Egy hölgy hozzászólása éppen erre tapintott rá: „Mi történik azokkal, akik mindezért felelősek? Megtudja-e a város, hogy mi történt? Addig nem vagyok nyugodt, amíg ilyen emberek képviselnek”. Kiss A. János területfejlesztési alapjából. A Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium központosított környezetvédelmi alapjához is benyújtottunk egy pályázatot. Indoklásunk: a Maros hordalékkúpján lévő vízbázis védelme, illetve a re- gionalitás, azaz a három Dombegyház együttműködése. Ha megkapjuk ezt az összeget is, akkor teljes egészében be tudjuk fejezni ezt a fontos beruházást. — Járva a falut, hallottam, hogy egy másik nagyberuházás átadására éppen a napokban kerül sor. — Az idősek klubjára gondol? E célra a Népjóléti Minisztériumpályázatán 2,1 millió forintot nyertünk. Az intézmény átadására október 18-án, kedden délelőtt 10 órakor kerül sor. M.Gy. Hangszerbemutató Digitális hangszerbemutatót tartott a napokban a budapesti Fellegi Zongoraszalon és a mezőkovácsházi zeneiskola a művelődési központban. A rendezvényen az érdeklődők megismerhették a zongorák elektromos változatait, amelyek kis helyigényükkel, fejhallgató-csatlakozással és szép zongorahangjukkal ideális gyakorló hangszerek lehetnek a lakótelepen élő gyermekek számára. Ezen felül a jelenlevők ízelítőt kaptak a legkorszerűbb szintetizátorokról is, melyekkel már minden technikai megoldás elképzelhető. A nagy számban megjelent közönség ki is próbálhatta a hangszereket.
