Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-15-16 / 244. szám
1994. október 15-16., szombat-vasárnap ffltKRKES megyei hírlap hétvégi magazinja Halló! Beszélgessünk! Földink volt. Almásy György Azsia-utazó, állattani és néprajzi gyűjtő 1864-ben ezen a napon született Kétegy- Itázán, és Grazban halt meg 1933-ban. Grazban végezte a jogi egyetemet. 1897-ben bejárta Dobrudzsát és átjárói igen értékes ornitológiái gyűjteményt hozott haza. 1900-ban utazott először Ázsiába egy grazi zoológus tanárral. Gazdag gyűjteménnyel tért haza. Második ázsiai útján Kína északi részét tanulmányozta. Mondták Marad belőle valami Szerintem az országos napilapok közül 3—4 kivételével előbb-utóbb mindegyik megbukik. Megmarad a Népszabadság, amely Budapesten és környékén lesz domináns, a Magyar Hírlapból kialakulhat egy erős gazdasági lap, és lesz egy nagy bulvárlap, amely a Népszabadságtól is elszívhat olvasókat. (Breitner Miklós, a Népszabadság volt vezér- igazgatója) Kell az ellenzék Kell az ellenzék, mint a falat kenyér, különösen az ilyen ínséges időkben, amidőn a kormánytábor tényleg túlméretezett. Akkor is az, ha a választók akarata alakította így. Mondjuk meg, mondják meg, az új kormányprogramban mi eleve a rossz, mi az utópia és a megvalósíthatatlan, és ha van benne jó, mit hajtanak végre belőle rosszul. Botladozott és felelőtlenül rohant ez a kabinet már megalakulásának első hetében is, mutatott ugyanolyan türelmetlenséget, mint az elődje. Keményen és kereken a szemébe kell mondani. (Várkonyi Tibor újságíró) Történelmi pillanat Uraim, vegyék már észre, hogy ez az óriási győzelem ingatag. Nem Önök győztek, az ellenfél vesztett, mert hibát hibára halmozott. Most még majdnem egy ország szurkol Önöknek. Vigyázzanak. Ez történelmi pillanat. Nem szabad elcseszni. (Kertész Ákos író) Az írás hatalma? Ha az újságíróknak akkora jelentőségük lenne, mint amit a vesztesek tulajdonítanak, a politikusok mind elmennének írni meg szerkeszteni. (And- ressew Iván újságíró) Békési tallózó A munkások széles rétegei meg a parasztemberek sem antiszemiták, főleg ott nem, ahol több nemzetiség él együtt, például Nógrádban, Békésben, Baranyában. De hogy létezik a világban antiszemitizmus, azért szerintem a múltbeli keresztény egyházi ideológia is felelős. (Nyers Rezső," politikus, közgazdász) — Tessék, Magyardombegy- ház 27. Itt Csóti Mihályné. Az uramat keresi? — Kezét csókolom! Ménesi György vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Önnel vagy a kedves férjével szeretnék beszélgetni a mindennapjaikról. — Hát azokról lehet! A férjem 37 évet dolgozott a dombegyházi kerületben, munka- nélküli lett, most előnyugdíjas. Én háztartásbeli vagyok. A fiunk itt lakik Kicsin, van három unokánk. A 20 aranykoronába kukoricát vetettünk, az önkormányzattól pedig bériünk 3 portát, ezeken fűszerpaprikát termesztünk. El ne felejtsem: most szedjük a sárgarépát és a zöldséget, lesz vagy 4—A mázsa, szeretnénk egyben értékesíteni. Nincs ugyanis tárolónk, ráadásul ezernyi helye lenne a pénznek. Jön a tél, gondolni kell a fűtésre is. A szenet megvettük Medgyesegyházán, egy kis olajat kell még beszereznünk. Sajnos a gázt az idén sem tudtuk bevezetni, hiába csináltattuk meg a csonkot még a kezdet kezdetén. Ugyan honnan is lenne nekünk most a bekötésre 150—200 ezer forintunk? De itt az uram, átadom a kagylót neki. — Üdvözlöm, Csóti Mihály vagyok. Azt szeretném hozzáfűzni az elhangzottakhoz, hogy nagyon nehéz ma gazdálkodni. Mint munkanélküli kiváltottam a vállalkozóit, de kénytelen voltam leadni. Olyan rettenetesek a költségek és a kamatok, hogy azokba belegebed az ember. Támogatást nem kaptam, egyedül a falugazdász segített a visszaigénylések intézésében. Annak idején 60-70 sertést is hizlaltam, de amikor jött a 40 forintos felvásárlási ár, kipucoltuk az udvart. Úgyhogy most a -nyugdíjamból élünk, meg abból, ami még csurran-cseppen. Harminchét évet és 289 napot töltöttem munkaviszonyban, s havi 9 ezer 637 forinttal szúrták ki a szemem. S még van képük azt mondani a televízióban, hogy 12 ezer 400 forint a minimál nyugdíj. Hát hol vagyok én ettől!? De ne keserítsük egymást, megyek, minél hamarabb föl akarom szedni a répát és a zöldséget. Ha tudja, kommen- dáljael! —Megpróbálom. Jó munkát, és köszönöm a beszélgetést. „Csodálatos lenne ha évente legalább további egy fővel növekedne azon pedagógusok száma, akik egyetértenek abban: «Senki se sérthesse meg büntetlenül a diákok jogait.» Ha növekedne azoknak a száma, akik felismerik, hogy nem elegendő, ha egy pedagógus mindazt megtanítja, amit tud —, hanem azt kell tanítani, amire a diákoknak szükségük van...” Pál Tamás E sorokat Pál Tamás szociológus írta Olvasóink emlékkönyvébe, amikor a közelmúltban Békéscsabán járt. 0 Száz éve született Déry Tibor A XX. századi magyar próza jeles képviselője, Déry Tibor Kossuth-díjas író, műfordító száz esztendeje, 1894. október 18-án született Budapes- ten, és 1977-ben halt meg. Rendkívül termékeny író volt, legkiválóbb műve Ä befejezetlen mondat, és a Felelet. Antológiákban is sorra szerepeltek írásai, és sokat publikált folyóiratokban. Több könyvét megfilmesítették, nagy siker lett az említettek mellett a Simon Menyhért születése és a Szerelem című regényéből készült film is. Az alábbiakban az „Újabb napok hordaléka” című kötetből idézük egy naplórészletet — a dátum: 1976 december. „...Hogy a bűnözők, a társadalmi törvénytár ellen vétők tudtommal ma mindinkább elszaporodnak, az —= gondolom — nemcsak az agressziós ösztön háborúk kifejlesztette önállósulásának tudható be, a bűnözők egyre leplezetlenebb, nyíltabb fellépése azt látszik bizonyítani, hogy az emberi életnek — épp mivel szaporább — ma mind kisebb az ára. A második világháború vége után vetkőztető bandák járták a várost; többnyire betevő falatjukért dolgoztak. A ma bandákban járó fiatalok — akik számára a háború emléke már csak történelemkönyvi kövület—, megsejtvén az emberi élet végességét, már csak játékból működtetik öklüket, késüket. Az erőszak egyébként is egyre kurrensebb árucikk a világ forgalmában, nem csak a természet ellen alkalmazott, de egymás közti kereskedésünkben is. Meddig élünk? Ha te nekem így, én neked amúgy. A civilizáció csak kozmetika. Hát a nemzetek? Népek felszöknek, elsüllyednek. Sorsuk — sorsunk — látszólag vezetőik, államférfi- aik, politikusaik kezében van. De a köznap embere tud-e arról, hogy bármilyen kitűnő ügyvivők s furfangos diplomaták irányítják is nemzetét, a múlandóság csapdájából nem tudjuk kimenekíteni^..) Tudja-e a köznapi ember, hogy nemzete felmenőben van-e vagy lemenőben? Ha nem érzi a saját bőrén, vezetői ritkán közlik vele; az igazmondás nem politikusi erény. Ráadásul tudjuk, hogy a szó nemcsak közöl, de takar is. Voltak szilárdabb jellemű vagy szerencsésebb földrajzi helyzetben, nem a hadak útja mentén élő nemzetek, melyek szabadabban szájalhattak mindenkori nyomorúságukról, a magyar közvélemény túl gyakran hallgatásra ítéltetett, vagy rossz ügynökei által meghamisított. így, amit a közszáj nem mondhatott ki, s amit a hangadók elhallgattak, az cigányútra tévedt, a költészet torkába. Eltérőn a legtöbb nemzettől, nálunk a költők voltak kénytelenek elvállalni a politikusok tisztjét is, az irány- mutatás, a helyeslés vagy a korholás kockázatos feladatát. Erre jelöltettek volna ki bölcsőjükben? A múlandóság keserveinek és örömeinek tudói? Hogy Petőfi a harctéren pusztuljon el, huszonhét éves korában, mielőtt lehetőségeinek csúcsára ért volna? Pedig Tompa Mihály négy évvel Negyvennyolc bukása után megint csak politikai megbízást ad a múzsáknak...” fehéren Marad az irigység? A csabai vállalkozó új kocsit vásárolt. Hárommillióért egy Fordot. Munkaidejének java részét úton tölti, Nagykanizsától Záhonyig járja az országot, hogy jól menő vállalkozásához üzleteket szerezzen. Megérdemel hát ennyit évi ötvenezer kilométeres hajtás mellett. Különben is, látott már karambolt eleget ahhoz, hogy megértse, vannak kocsik, amelyekkel esély sincs a túlélésre. Három hónapos sincs a kocsija, ám egyelőre több miatta a bosszúsága, mint az öröme: szeggel megkarcolták, díszlécét csavarhúzóval feszegették. De áll a bál a kocsi miatt a cégen belül is. Két évvel ezelőtt Opel Astrákat rakott az üzletkötők feneke alá. Elégedettségük mostanra szertefoszlott. A tulajdonos csillogó Fordja láttán hirtelen elegük lett az Astrákból, úgy gondolják, ők is megérdemelnének egy márkásabb járgányt. A csabai vállalkozó úgy véli, helyzete nem egyedi. Tud egy békési kollégáról, aki kopott Ladával közlekedik a városban. V^n egy Mercedese is, de azt Csabán tartja, garázsban. Ha mennie kell valamerre, hát beül a Ladába, behajt vele a megyeszékhelyre, ott átül a Mercibe és azzal megy tovább. Jobb a békesség — mondja —, így is sok irigye van az embernek, kár lenne számukat szaporítani. Itt tartunk tehát a magyar kapitalizmus negyedik esztendejében. Egyre inkább úgy néz ki, 1990-ben a polgárok valójában szocializmust akartak kommunisták nélkül. Vagy olyan kapitalizmust, amelyikben nincsenek nagy vagyoni különbségek. Csakhogy ilyen kapitalizmus nincs. Vannak ugyan országok, ahol a széles, viszonylag jól élő középréteg jelenléte tompítja a társadalmi különbségeket, de tőlük elég messze vagyunk. Olyan országban, ahol 11 százalékos a munkanélküliség, s ahol a nyugdíjasok azért remegnek, hogy megkapják a nyolc (!) százalékos emelést, széles, jól élő középrétegről beszélni illúzió. Talán majd 15—20 év múlva. S addig? Marad az irigység? Árpási Zoltán
