Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-13 / 242. szám

Mkés megyei hírlap TARKA OLDAL 1994. október 13., csütörtök 20-30éves „csak” csabai srácnak! Kérlek, adj randevút a Szívküldiben, hogyha vágyunk egy hullámhosszon van! Diszk­rét kaland, vad csókok! + 10 Samantha ¥ ¥* Kedves „Tina!” Megkaptam a levelét, és megértettem a tartalmát. Ké­rem, írja meg részemre az ön­életrajzát, valamint a becses nevét és címét, hogy a későb­biekben személyesen is talál­kozhassunk. Köszönettel: László. Címem: V. László, Já­szapáti, Parkerdő út 30. 5130. „Várok rád” * * * Kedvesed, aki örökké csak té­ged fog szeretni Ha te is akarnád, hogy részed lenne benne, akkor lehetne, mert úgy tudnál jobban megis­merni. Es akkor én sem és te sem lennél magányos! Miért nem szólsz, ha rád figyelek. Ezt a pár sort küldöm neked! Szomorú a szívem nagyon, E levélben le se írhatom. Rólad van minden álmom, Elfeledhetetlen virágom. Te veled szeretnék lenni, Lelkemben panaszt emelni. Egyszer megcsókolni a szád, Kevesebb lenne a szívemben a bánat. Édes Aranyom *** Janinak Szeghalomra Minden pénteken 1-kor az Omn. buszmegállónál vagyok. Ha van egy kis időd, gyere arra. (A póló még megvan.) Egy békési lány Drága Anya! Meg szeretnénk köszönni mindazt a sok jót, amit értünk tettél. Nagyon jó anya vagy, nagyon szeretünk téged, re­méljük, nagyon sok boldog órát együtt töltünk még. Ez­úton kívánunk nagyon sok bol­dogságot, sok puszit küldünk neked. Gyermekeid: A Kis Böjti, Boszorka és • Lalácska! *** Nyuszifül! 1991. október 12. Boldog va­gyok, hogy akkor Te lettél a „Párom”! Nagyon sok boldogsá­got kívánok! Nagyon szeretlek! Nyuszifül (és Kis-Nyuszifül) Kockás flanell inget viselnek farmerjukhoz férfiak és hölgyek Fotó: Lehoczky Péter Sportos vonalú ing legombolható zsebekkel Szirén divat-show Budapest egyik csúcsszállodájában Tél előtti inginger A pasztell színű ingek csokornyakkendővel is kie- gészíthetők Ezeket a férfiingeket)?) nők is bátran viselhetik Tervezés, termelés, forgalma- zás4 Seiden Sticken, Szirén, Módi Life. S már veheti is ma­gára az évad legdivatosabb in­geit! Olyanokat, amilyenek után a világ bármely szegleté­ben megfordulnak a nők a fér­fiak után. És fordítva. A főváros egyik legkelleme­sebb szállodája az Arpád-híd budai hídfőjét uraló, római kori kövek között rejtőző Hotel Aquincum. Ennek Hadrianus Termében mutatta be a Szirén említett két partnerével legú­jabb ingmodelljeit. A németek nagynevű tervező cégétől, a Se­iden Stickentől két és fél éve licencet vásároltak, ma a Szirén az egyetlen, mely Magyaror­szágon új és még újabb modell­jeiket gyárthatja. Kovács P. József, a népszerű tévébemondó hagyományos szereplője a Szirénshow-knak. A háttérben egy legendás film, az 1943-ban forgatott Casa­blanca képei, Ingrid Bergman hozzásímulva Humphrey Bo- garthoz. Az ingkorszak nagy nyitánya volt ez a film, s most a Szirén ingcsaládját nevezték el róla, 70 ezer ilyen ing kerülhet a magyarok bevásárló kosarába. Mi tagadás: amit látunk, szín­ben, anyagban, fazonban vala­mennyi a legkorszerűbb, legdi­vatosabb. Szinte a frász kerül­geti az embert, hogy neki lehes­sen ilyenje. A Seiden Sticken marketing-igazgatója jósolja —csinálja? — az 1995-ös diva­tot: csupa vászon lesz min­denünk, hagymásak lesznek a modellek, egymásra vehető da­rabokat készítenek. Lezser lesz minden (hál’ Istennek!), hanyag eleganciával viselendő, még a zakó is béleletlenül készül. Ki- szely Mihály, a Szirén Ruházati Szövetkezet elnöke helyeslőén bólogat. Akkor jó. A két szőke, táncoló manö­ken megmozdul (jön majd a barna is...). Alul, fölül kicsit könnyűének öltözékükön, megbocsájtjuk nékik. Jönnek a fiúk is, harapunk hát néhányat a ■ szendvicseinkből. Azonos in­geket viselnek, csak a színük különböző. Valaki elárulja: rö­vidül a gallér, 6-6,5 centiméte­res lesz. Fehér, pamut— poliészter kombinációjú inge­ket domborítanak az izgő-moz­gó manökenek. S jönnek lehen­gerlőén a menedzseringek, me­lyek főként nyakkendővel hor- dandók. Halványszürkék, hal­ványkékek, vajszínűek. Még hússzínben, halványzöldben és drappban is elegánsak. Zseb csak a bal oldalon, gombbal le­zárva. Aztán sportosabb ingek: pasztellkék, -zöld, rózsaszín, vajszín, lila, terrakotta kivitel­ben. Persze élénkebb anaygok is akadnak: zöldek, lilák, sár­gák, immár apró pöttyes beszö­vésekkel. Újabb meglepetés: holl az urak hátán. Mostmár tűzijáték kezdődik: türkizkék váltakozik a halvány zölddel, a fehér az erősebb ró­zsaszínnel, bennük finom min­ta. A Casablanca mellett felvo­nul a Club- D’Amingo család. Legombolható zsebek párosán (szép az élet...), apró kockás anyag dukál hozzájuk. Kétség­telen, zakó nélkül is viselhető, mellénnyel úgyszintén. Fiata­los ötlet: ing szövött alapanyag­ból. A feketével kék — más ingeken piros vagy zöld — pá­rosul. A fekete adja mindegyi­ken a kockás mintát. Flanell a divat — újra. Ezért a Szirén bordóban, kékben, zöldben fla- nellesített, fekete kockákkal, s itt bizony már mindkét zseb gombbal erősített. Kiváló vise­let farmerhez. A kategória csúcsmodelljei: a nagykocká- sok. Vastag flanell ingek ezek, főként az ifjabb korosztálynak: Amiről beszéltünk, az őszi-téli modellek. Mielőtt kitavaszod­na, elmeséljük a kikelet divatját is. Kiss A. János Az apró pöttybeszövéses anyag élénk zöldben, lilá­ban, sárgában pompázik Tovább hódít a menedzser­divat: ing nyakkendővel Mese kicsiknek A görbe nyírfa Az opbrakeni búcsún egy öreg hegedűs húzta a talpalávalót a fiatal népnek. Késő éjszaka elégedetten baktatott hazafe­lé, mert sok szép tallér lapult a zsebében. Meg-megcsörgette az aranyakat nagy szívbéli gyönyörűséggel, s szaporázta a lépteit, hogy mielőbb haza­érjen. Egyszer csak eszébe ju­tott a pipája. Az a pipa, amelyet mindig elővett, ha gondterhelt volt, ha pihenni akart, vagy éppenséggel, ha vendége érkezett, és beszélgetni készültek egy jóízűt. „Hej, de jó volna egyet füs­tölni!— sóhajtott. Aztán meg­állt, elővette az öreg csibukot. — Hajaj... honnan szerezhet­nék tüzecskét...” — sóhajto­zott tovább. Egyszerre csak látja ám, hogy fény csillan az erdő fái közül. Közelebb ment, hát nagy lánggal lobogó rőzsetűz körül fényes öltözékű urasá­gok, vidám dámák járták nagy vígan a táncot. — Nemes urak, asszonysá­gok, engedelmetekkel rágyúj­tanék a pipámra a tüzeteknél —mondta a hegedűs. — Csak rajta! — így a tán­cosok, s egyikük máris nyúj­totta az öreg hegedűsnek a parazsat. Az öreg gyönyörű­séggel szívta a pipáját, s bo­dor füstfelhőket eregetett. Hanem a mulatozók észre­vették, hogy hegedűt tart a hóna alatt. Nosza, kérlelték szép szóval, muzsikáljon nekik a tánchoz. A hegedűs nem so­káig kérette magát, mert úgy látta, hogy jópénzű társaság­ba került, s tenyerét már szinte csiklandozták a reménybeli tallérok. Hegedűjével a hóna alatt követte a táncos kedvű urasá- gokat, vidám dámákat egy kö­zeli kastélyba. Ott egy fényes terembe vezették, nagy kupa bort tettek elébe. Jót húzott a hegedűs a tüzes italból, aztán hegedülni kezdett, az urasá- gok és a dámák meg ropták szakadatlanul, mintha soha­sem akarnák abbahagyni. Az öreg karja már leha­nyatlott a fáradtságtól, de ek­kor valaki egy aranyat dobott a hegedűjébe. Felélénkült er­re a muzsikus, hát még mikor a második kupa bort is megitta! Húzta, húzta addig húzta, míg kiesett kezéből a vonó, s abban a helyben elaludt. Olyan fáradt volt, hogy semmit sem vett észre abból, ami körülötte történt. A nap már magasan járt, mikor az öreg felébredt. Meg­dörzsölte a szemét és körülné­zett. A kastélynak se híre, se hamva, ő az erdő közepén he­vert egy halom hunyó parázs mellett. Hegedűje után nyúlt, és kereste az aranyát. A hege­dűben meg is zörrent valami, de nem arany volt az, csak egy száraz tölgyfalevél. Miféle tölgyfalevél ez? — kérdezte saját magától. —Hogy került a hegedűbe, amikor abban igazi arany csörrent? Ebből aztán megtudta az öreg hegedűs, hogy erdei ma­nók űztek csúfot belőle. Mit tehetett, pipára gyújtott, las­san hazaballagott. Azontúl, ha ráesteledett, messze el­kerülte az erdőt. (Belga mese) Bartócz Ilona átdolgozása Élt egyszer réges-régen egy igen furfangos szegény em­ber, aki messze földön híres volt arról, hogy mindig helyén van a nyelve, senki sem tud túljárni az eszén. Ugyanezen a vidéken élt egy gazdag ember is, aki folyton dicsekedett az eszével, és magát tartotta a legokosabb embernek. — Engem még a híres fur­fangos ember sem tud lóvá tenni — dicsekedett gyakran a gazdag. Egyszer az úton men- degélt, s az út szélén megpil­lantotta a furfangos embert, aki ott állt, egy görbe nyírfá­hoz támaszkodva. Odalépett hozzá a dicsek­vő, és azt mondta neki: — Téged, barátom, furfan­gos és leleményes embernek tartanak. No, próbálj túljárni az eszemen! — Mepróbálnám én! — fel­elte a szegény ember. — Túl­járnék az eszeden valami fur- fanggal, csak az a baj, hogy nincs itt a furfangos tarisz­nyám. Otthon feledtem. — Hát menj haza, hozd el — mondta a dicsekvő. — Itt megvárlak. — Mennék én szívesen, de nem mozdulhatok innen — mondta a furfangos. — Látod, hogy megdőlt ez a nyírfa! Ha nem támasztom a hátammal, rögtön kidől. Megmérgesítette a dicsek- vőt a sok kifogás, rákiáltott a szegény emberre: — Lódulj, hozd a furfangos tarisznyádat, addig majd tar­tom helyetted ezt a nyírfát! A furfangos elment, de nem is tért vissza. A dicsekvő pe­dig talán még most is támogat­ja a görbe nyírfát. (Tatár mese)' A póruljárt hegedűs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom