Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-11 / 240. szám
kRÉKÉS MEGYEI HlRLAPHirek Meghívás. A testvérkapcsolatok felvételének előkészítésére október 15-én három napra Magyárlapádra, ebbe a háromezres lélekszámú községbe utazik Széplaki Zoltán Körös- tarcsa polgármestere és Hegedűs István a település református lelkésze. A kéttagú tárcsái delegáció az erdélyiek meghívásának tesz eleget. Új autóbuszjárat. A köröstar- csai önkormányzat kezdeményezésére a volán új autóbusz- járatot állított üzembe a Békés- csaba-Békés-Köröstarcsa útvonalon. Az új járat 4 óra 10 perckor indul Mezőberényből Kö- röstarcsára, majd onnan 4 óra 25 perckor a Köröstarcsa-Mezőbe- rény-Békés-Békéscsaba útvonalon a megyeszékhelyre. Csökkenő munkanélküliség. Az utóbbi két hónapban csökkent Köröstarcsán a munka- nélküliek száma. Napjainkban mintegy 200 a faluban a munka- nélküli, a nyáron számuk mintegy 300 volt. A pályakezdő munkanélküliek száma negyven, akiknek többsége szakmunkás. Nyelvgyakorlat. A mezőberé- nyi Petőfi Gimnázium huszonegy, többségében harmadikos diákja a napokban érkezett haza Németországból, a tanintézet lingen-i testvér iskolájából, ahol a herényi diákok két hétig nyelvgyakorlaton vettek részt. A tanulók családoknál laktak, akik vendéglátóikat májusban fogadják Magyarországon. A herényi iskola 25 diákja október 20-án két hétre Gronau-ba indul, ugyancsak nyelvgyakorlatra. Westel-torony. Mezőberény- ben megkezdték építeni a Westel 950 méter magas acél- tornyát. Elkészültével 20 kilométeres körzetben javítja a vételi lehetőségeket, s a Szolnok- Törökszentmiklós-Gyomaend- rőd-Mezőberény-Békés-Békés- csaba vonalon kapcsolódik az országos rendszerhez. Az oldalt írta és szerkesztette: Szekeres András Telefon: (66) 450-450 Fotó: Lehoczki Péter MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 11., kedd Ünnepségre készül a tárcsái templom Ut, saját erőből Néhány hónapja az egyik honi újság ironikusan jegyezte meg az akkori közlekedési miniszterről: az új utakat kilométerenként adja át, azért hogy többnek látszódjék. Való igaz, annyi fogadást nem tartottak egy miniszter tiszteletére sem, mint abban az időben. Ami viszont tény: épültek utak, csak nem mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Lehet, hogy most egy kicsit hazabeszélek. De vállalom ezt a vádat. Mert csak körbe kell nézni megyénkben, s mindenki tudna olyan utat, útszakaszt ajánlani, amelyik felújításra szorulna. Épültek utak nálunk is, megyeszerte, igaz zsebbe nyúlóan. Önerőből, szerény támogatással. így van ez Be- rényben is. A város önerejéből, a lakosság fillérjeivel, forintjaival, vagyis hozzájárulásával, tudta útprogramját megvalósítani. A közelmúltban elkészült a laposi kerteket összekötő több mint két kilométer hosszú, négy méter széles út, valamint a Martinovics utca és Deák Ferenc utca egy szakasza. A napokban kezdik aszfaltozni a Tulipán és Dózsa utca egy-egy szakaszát. Még az idén átadásra kerül a Teleki és a Budai Nagy Antal utca egy része. Mindez azt jelenti, hogy elkészültükkel a város utcáinak nyolcvan százaléka szilárd burkolatú úttal rendelkezik. S mindez önerőből készült, ünnepségek nélkül, fogadások mellőzésével, szép csendben került átadásra. _ / A 47-es főúton, a községhez közeledve már messziről látszik a tárcsái református templom 45 méter magas tornya, mely világítótoronyként magasodik a vidék felé. Éppen 200 éve volt az alapkőletételi ünnepsége a nyolcszáz személyt befogadó templomnak, mely két esztendő alatt Fisher Ágoston kőműves és Novák Gergely ács irányításával készült, s 1796. október 18-án szentelték fel. A templom építéséhez egyebek között felhasználtak mintegy 950 ezer téglát, 2070 köböl meszet, a kötésekhez 6 tonna vasat. Felszentelése után első lelkésze volt Bartha Sándor. Flegedűs István a mostani lekész a tizenegyedik a sorban. Leghosszabb ideig, 42 esztendeig — 1820—1862-ig — Szabó János teljesített itt szolgálatot, őt fia János követte, aki 25 évig volt Tárcsán lelkész, majd esperes lett. Őt is családtag követte, ugyanis Ifj. Szabó János lépett helyébe aki 29 évig látta el a lelkészi teendőket.A mai templom helyén korábban már volt három kisebb templom. A torony 1859-ben nyerte el mai formáját és magasságát. Több ütemű felújításához az elmúlt évben láttak hozzá. A költségvetés — akkori árakkal számolva — 13 miiló forintra rúgott, mely összeg kevés. A tető felújításával, a csatornák cseréjével, a lemezmunkákkal még az idén szeretnének végezni az építők. A tervek szerint jövőre a torony és az oldalfalak kerülnének sorra, amit aztán a festés követne. Hogy mindezt miért csak feltételes módban emlegetjük? Hegedűs István így válaszol: — Szűkösek az anyagi erőforrásaink, s már most látszik, hogy a pénzünk nem lesz elegendő a tervbe vett munkákra. A műemlék jellegű templom felújításra létrehoztunk egy alapítványt, s minden anyagi segítséget, támogatást elfogadunk. Az alapítvány számlaszámlára — Endrőd és Vidéke Takaka- rékszövetkezet, 269-98370- 00446 — befizetett összegek az adóalapból leírhatók — hallom, miközben a tárcsái lekész a templomba invitál. Mi tagadás, lerobbant állapotban van a belseje is, noha így is szép. Több helyen beázások nyoma árulkodik, az elmúlt negyven évben festésére nem futotta. Orgonáját 1854. február 17-én avatták fel, ami a második világháborúban megsérült, s alig használható. A megsárgult anyakönyveket böngészve kiderül: a tárcsái református templom avatását követő évben harmincegy pár fogadott egymásnak örök hűséget, egy évszázaddal később ötvenegy pár kötött itt házasságot, az idén még senki... — Készülünk a jubileumra, a templom felszentelésének 200. évfordulóját méltó módon szeretnénk megünnepelni, a felújított templomunkban — mondotta búcsúzáskor Hegedűs István lelkész. Pert nyert. A herényi önkormányzat pert indított a helyi Áfész üzemeltetésében lévő, majd az általa bérbe adott „vasúti” kocsma tulajdonjogának visszaszerzéséért. Az bírósági döntés értelmében a kocsma tulajdonjoga az önkormányzatot illeti, s egyben kötelezte a bíróság az Áfész-t 800 ezer forint elmaradt bérleti díj megfizetésére is. Az ítélet nem jogerős. Teremfoci. A Mezőberényi Sportcsarnok DSE az idén immáron tizenharmadik alkalommal rendezi meg a Téli Kupa kispályás labdarúgóbajnokságot. Az első játéknap a tervek szerint november 6-a, a bajnokság február derekáig tart. A torna sorsolását október 24-én, este hat órakor tartják az 1. számú Általános Iskolában. A tárcsái református templomot 200éve kezdték el építeni, s két év alatt épült fel. Vajon a felújítására elég lesz két esztendő? Birkát csonkolt Szeptember 5-ére virradóra nem mindennapi látvány fogadta Z. J.-né köröstarcsai lakost. Ingatlanára valaki az éj leple alatt behatolt, s öt birkájából kettőt vandál módon megcsonkított: kivágta és elvitte az állatok combját. A gazda reggel nem akart hinni a szemének, amikor a jószágokhoz ért, ugyanis a két szerencsétlen állat még élt, mozgott. Az esetet jelentették a rendőrségnek, a tett felháborította a közvéleményt, s ezért a mezőberényi rendőrőrs nyomozói nagyobb erőkkel láttak munkához, az akkor még ismeretlen tettes, vagy tettesek felkutatásához. A kiterjedt és szívós nyomozómunkát végül is egy hónappal a cselekmény elkövetése után siker koronázta. A rendőrség látókörébe került W. I. körösladányi lakos, aki a szisztematikus vizsgálat és a feltárt bizonyítékok hatására beismerő vallomást tett. A bűncselekménnyel kapcsolatban a vizsgálat tovább folyik, s W. I.-nek a bíróság előtt kell majd felelnie tettéért. Egy biztos: számára sokba került, drága lesz ez a birkapörkölt... A nyáron maroknyi csárdaszállási csapat indult nyaralni Szlovákiába, a Fátrába. A helyi Kossuth Lajos úttörőcsapat rendszeresen, több éve szervez a falubeli gyerekeknek kirándulást, ezúttal a csapat húsz tagja tizenhét felnőtt kíséretében autóbusszal vágott az útnak. Táborhelyük, mint mindig, most is a festői környezetben fekvő, hegyekkel övezett, fenyvesekkel körülvett Bela- Dulicé nevű faluban vetít. A gyerekek egy része már járt itt, a vidék télen felkapott síparadicsom, nyáron kedvelt kirándulóhely. A szervező pedagógusok, Mezei József és felesége, valamint a mezőberényi 1. sz. Általános Iskola nevelője, Pla- vecz Jánosné a nyolc napra gazdag programot állított össze a gyerekeknek. Szerveztek több gyalogtúrát, kirándultak Martinba, megnézték és végigjárták Bajmóc és Árva várát, felkeresték a vidék nevezetességeit, szép tájait. Negyvenéves találkozó Ritka jubileumot ünnepeltek Csárdaszálláson: az 1954-ben végzett nyolcadikosok a közelmúltban rendezték találkozójukat. A rendezvény főszervezője Thurzó Imréné (Borgula Katalin) elmondta: az összevont osztályban tizenketten végeztek, többen voltak, mint a mostani nyolcadikosok. A találkozón nyolcán vettek részt, van aki már nem él, s van olyan, aki hazát cserélt. Egyedül ő él a faluban, s valamennyiőjük tisztességes emberré lett. Legelőször a 25 éves jubileumot ünnepelték meg, s azóta ötévenként megrendezik a találkozást. Volt tanáraik közül már csak egy, nevezetesen Kurilla Gézáné él, aki férje betegsége miatt nem lehetett egykori tanítványai között, s ezért levélben köszöntötte őket. „Ameddig tudjátok, tartsátok ezt a hagyományt...” — írja egyebek között levelében a nyugdíjas pedagógus. Nyári fátrai emlékek A kis csapat a Fátrában Hat évtized Nem mindannapi jubileumot ünnepelt a közelmúltban Fábián Mihály és felesége, Wágner Katalin, szeptember 27-én tartották gyémántlakodalmukat. —- Pontosan azon a irapon és abban az órában, mint 1934. szeptember 27-én — emeli fel mutatóujját Mihály bácsi, nyo- matékot adva az esemény jelentőségének. Mezőberényben, Madarász utcai otthonukban, az „öreg házban” látogattam meg ' őket. Csak így nevezik, mert, mint említették, a portából egy darabot lehasítottak, s ott egyik gyermekük épített. Fábián néni, a feleség vendégeivel diszkréten elvonul, a 81 esztendős Mihály bácsival idézzük a múltat. Ebben segít az egyik unoka, aki már családos ember. — Földműveléssel foglalkoztunk, a kereki határban, jó tíz kilométerre a falutól, tanyán éltünk, nem túl messze egymástól. Ismeretségünk onnan származik. —Nagy lakodalmuk volt? —Több mint százan voltunk. Akkoriban ez nagynak számított. A faluban gyalogosan mentünk a templomba. Jó lakodalom volt... Ezt akkor mások mondták. Finom baromfi húsleves volt, utána birkapörkölt, majd sütemény és torta. A vendégek bort ittak, mert akkoriban sör és üdítő nem volt—hallom. Aztán jöttek a gyerekek, szám szerint három. S a történelem vihara őket sem kímélte: behívó, orosz front, visszavonulás... Szenvedések sorát élte át. S amikor már azt hitték, hogy vége, jöttek az újabb megpróbáltatások: ’44 tavaszán hazakerült, de alig két hét múlva újra a frontra küldték, s két esztendeig egyvégtében távol volt. Amikor aztán végre hazakerült, újabb csapás érte: feleségével együtt, aki sváb származású, deportálták. Két és fél évet egy doni bányában dolgoztak, miközben a három gyermeket — a legkisebb kétéves, a legnagyobb nyolc volt — külön-külön itthon rokonok nevelték. Aztán, végre amikor útban voltak hazafelé, nem ért véget kálváriájuk: Odesszában elválasztották a házapárt, elvesztették egymást, így két hónapos különbséggel értek végre haza. A gyerekek alig ismerték meg őket, tanyájukat kifosztották, üresen állt A nulláról kezdték újra. Rengeteg munkával talpra álltak, végül tsz. tagként vonult nyugdíjba, meséli életük regényét. ' — Soha nem panaszkodtunk, fogunkat összeszorítva dolgoztunk — záija le a történetet. —Hányán ünnepelték a gyémántlakodalmat? — Három gyerek, hat unoka és nyolc dédunoka... A menü ugyanaz volt mint hatvan évvel ezelőtt, a vendégek bort, sört, üdítőt, pezsgőt ittak, s felbontottam azt a Whiskyt, amit több mint tíz éve névnapomra kaptam — sorolja Fábián Mihály. Ehhez a magunk részéről csak annyit: hosszú, békés és nagyon boldog öregkort kívánunk. A Fábián házaspár hatvan évvel ezelőtt... és napjainkban
