Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-08-09 / 238. szám

SCI-FI

1994. október 8-9., szombat-vasárnap

Az ufók nem akarnak nekünk ártani

Szenzációt keltett egy közelmúltbeli hír. Egy hölgy, aki az ufókkal tart kapcsolatot, felhívta egy lap szerkesztőjét és közölte vele: a földönkívüliek keresik azokat a nőket, akik vállalnák ufómagzat kihordását. Azonkívül ufócsecsemőket kínálnak örökbefogadásra. A földi szülők a csecsemővel együtt megkapnák a bébi kosztját és ráadásként—az orvosát is.

Gyanítom, az ötletet a hölgynek az a fotó adta, amely több külföldi és hazai lapban is megjelent, s amely az amerikai elnök nejét, Hillaryt ábrázolja karján a frissen adoptált ufócsecsemőjével...

A szenzációs hírrel kapcsolatban kikértem egy magát megnevezni nem óhajtó fiatalember (állítása szerint volt már ufóélménye, eltérítették) véleményét:

„Eri is láttam a képet. Az a test nem földönkívüli teste. Azoknak nincs öt ujjuk, csak négy. A fotón látszik, hogy ráragasztották az ufófejet. Még azt a képtelenséget is elfogadom, hogy kipottyant a rakétából és épségben ért földet, ahogy írták, de hogyan tudna itt élni, amikor a földönkívüliek szkafanderben járnak?”

Amiről nem beszélnek, az nincs?

A háború után anyai nagyapám egyik reggel valami furcsa tárgyat látott az égen. A szivar alakú, zöldeskék fénnyel világító objektum eléggé alacsonyan és hangtalanul úszott, majd eltűnt. Nem lehetett repülőgép. Akkoriban az ufók léte még fel sem merült, ám annál többet beszéltek a németek (vagy japánok, illetve amerikaiak) csoda- fegyveréről. Nagyapám biztosra vette, hogy titkos katonai fegyvert pillantott meg. Gyanúját igazolni látszott, hogy másnap megjelentek a csendőrök és alaposan kifaggatták.

A nagyhatalmak sokáig titkolták, hogy amit észleltek, az netán ufó... De amikor már több eset történt, nem lehetett nem tudomásul venni — legalábbis bizalmas katonai körökben. Amikor 1947-ben Uj-Mexikó- ban egy különösen repülő objektum lezuhant (még különösebb négyfőnyi legénységével), ez már az akkori amerikai elnököt, Trumant is rákényszerítette a 12 főnyi csoport (Operation Majestic 12) létrehozására, amely feladatul kapta, hogy vizsgálja meg a „leletet”, de szigorúan tüntessen el minden nyomot!

A titok kipattan

A későbbi években már nem lehetett eltitkolni az ufók létezését, mert sokan láttak repülő csészealjat, és egyre több embert térítettek el. Bizonyos Mrs. Warrent 1992 őszén, délután négykor az Ontario-tó közelében szólította le egy ezüstös overallos férfi, kedvesen invitálta vendégségbe. Az asszony elfogadta a meghívást. Egy tisztáson parkoló járműhöz mentek. A laboratóriumszerű teremben hasonló külsejű lények fogadták, udvariasan engedélyt kértek néhány vizsgálat elvégzésére. Cserébe azt ígérték, megszabadítják kínzó fejfájásától. Mrs. Warren nem ellenkezett, azt sem tudja, milyen nyelven beszéltek, de megértették egymást. A műszerek mélyen behatoltak a testébe, ám fájdalmat— sem félelmet — nem érzett. A vizsgálat vendéglátói azt tanácsolták, jobb, ha elfelejti, mi történt vele. Mrs. Warren azt válaszolta, nehéz lesz, sőt — kiruccanását bizonyítandó — valami kis emléket kért. Nála van, felelték a különös lények.

A titokzatos kirándulást természetesen elfelejtette, és féltékeny férjének sem tudott magyarázatot adni kétnapi távollétéről. A titok felfedésében — és a férj megnyugtatásában—egy pszichiáter segített, aki regressziós hipnózissal kiderítette az igazságot,..

...de azért intenzíven kutatnak!

A volt Szovjetunióban is titkolóztak ufóügyben. A hatvanas évek közepéig a tudósok — hivatalosan — a nyugati tömegtájékoztató eszközök kitalációjá- nak minősítették a földönkívülieket. 1976-ban azonban kiderült: nem hivatalosan gyűjtötték az információkat...

A neves ufókutató — Azsa- zsa, a műszaki tudományok kandidátusa — 1977-ben beszámolt róla, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett ufókutató szekció létesült — s hogy a Szovjetunió' területén 1500 ufóészlelésről tudnak —, 1983. március 5-én lelőttek egy hat méter magas, tíz méter hosszú berendezést, 1990-ig vizsgálták a maradványait, és teljes biztonsággal megállapították, hogy az eredete földönkívüli!

Keviczky Kálmán, Amerikában élő mágyar származású hadtudományi szakértő írja: 1974-ben elolvashatta az USA legfelsőbb vezérkara titkos ufóokmányát. Az ufók léteznek! S ha csak a szabad szemmel is látható ufók létét fogadjuk el, akkor is óránként három és fél ufó közelíti meg Földünket. A földönkívüli erőknek nem célja meghódítani a Földet, azt figyelik aggodalommal, miként változtatják hadszíntérré a nagyhatalmak a Földet, és ha kell, akkor közbelépnek.

Találkozások

Az ufológusok kategorizálják a földi emberek találkozásait a földönkívüliekkel. Harmadik típusról akkor beszélnek, amikor kontaktus létesül a két fél között, amikor az embert eltérítik. Az észak-dakotai egyetem tanára, dr. John Salter is ezek közé tartozik. Arra emlékszik, hogy valami tárgyat ültettek be az orrába, s a nyakába és a mellkasába injekciót kapott. A „műtét” után javult a fizikai és pszichikai erőnléte, apró sérülései gyorsabban gyógyulnak, haja, körme gyorsabban nő, és az öregedési folyamat is lelassult nála (amikor az eset történt, 55 éves volt), sőt a ráncai is eltűntek.

Egy francia újságíró, Calude Volirhon, 1973-ban mozgalmat indított. Az elohinoktól kapja utasításait a Föld megmentésére vonatkozóan, mivelhogy bolygónk feltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé. Ezt elkerülendő — üzenik az elohi- nok összekötőjük, Volirhon útján — ki kell építeni egy rezidenciát (Jeruzsálemben), amely találkozóhelyül szolgálna. Földünkön olyanoknak kell kézbe venniük az irányítást, akik nem vágynak hatalomra, akik a megértést és a szeretetet propagálják.

Szlovákiában is sokaknak van ufóélményük. Ismerősöm nem az egyedüli, aki kapcsolatba került földönkívüliekkel. Sokuknak pici szondát építettek be a szervezetébe — amit a röntgenfelvétel is kimutat —, de a „civilek” nem tudnak mit kezdeni vele, nem tudják működtetni.

V agy is—nincs bizonyíték!

A szakirodalom ugyan említ néhány esetet. Például az erdélyi Izsáki G. Lászlónak a nyolcvanas évek végén negyedik típusú találkozásban volt része (a negyedik típusban nemi kapcsolat létesül), és ajándékot is kapott: az idegen civilizációk üzenetét tartalmazó aranylemezeket. Sajnos a bizonyíték eltűnt: (a Securitate emberei elkobozták), de szerencsére némelyiket sikerült lemásolnia. Például az ufóhívólevelet, amely kísértetiesen hasonlít az orosz ábécé „zs” betűjére.

Az amerikai SUN napilap 1992 szeptemberében Florida partjainál két idegen űrhajó harcáról számolt be. Az egyik elmerült. A közelben állomásozó haditengerészet katonái azonnal a helyszínre érkeztek, és mivel háromnapi megfigyelés alatt semmiféle mozgást nem észleltek, emelődarukkal felszínre hozták a gépet. Lángvágóval vágtak rajta nyílást, hogy behatolhassanak. Az egyik teremben öt, a gépszobában két, s a harmadik helyiségben egy holttestet találtak. Magasságuk 162 cm, súlyuk 60 kiló volt, testüket nem fedte szőrzet és nem négy (mint az ufonautáknak általában), hanem csak három ujjuk volt. Egy darabból álló fémruhát viseltek. Hivatalos jelentést nem adtak ki az esetről, de egy magas beosztású tiszt kiszivárogtatta: a szerencsétlenül járt ufón talált fegyverzetet tanulmányozva a fegyverkutatásban jóval megelőzhetik ellenfeleiket.

Ufószakértő ismerősöm részt vett a tavaly ősszel Budapesten tartott II. ufó-világkongresszuson. Azt mondja, neki nem sok újat adott...

Kassán is tartottak ufókonferenciát. A debreceni klub vezetője beszámolt róla, hogy a birtokukban van egy rúd, amit állítólag a földönkívüliek felejtettek egy eltérített embernél. A rúd egyik vége állandóan világít, holott nincs benne elem, s anyagának összetétele ismeretlen... De miért csak fényképen mutatták be? — tette fel a kérdést ismerősöm.

Elmaradt invázió

A budapesti ufókongresszus illusztris vendége, Dag Wargha- ussen (azt állítja, hogy földönkívüli lény) bejelentette: ebben az évben élénk ufójárásra számíthatunk, több civilizáció követei látogatnak el hozzánk, és — itt is maradnak.

Ismerősöm a budapesti kongresszus ideje alatt izgatottan leste az égboltot, de február 18-a és 28-a között a beígért invázió elmaradt.

Cikkemben nem az ufók létét tagadom (bár jómagam nem találkoztam velük), mindössze a bombasztikus „tényeket” szeretném tompítani. Azt vallom, amit sokan; nem az a kérdés, vannak-e ufók, hanem hogy kik ők és mi a céljuk velünk.

Ezékiel próféta

Josef F. Blumrich (a NASA főmérnöke) elemezte Ezékiel könyvének Bevezetését. Úgy véli, i. e. 585-ben Ezékiel próféta űrhajót látott!

, A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mentén, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam... észak felől forgószél támadt, és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt, a lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc... Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön, az élőlények mellett, mind a négy mellett... igen nagy volt a kerületük s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekekforogtak mellettük, és amikor az élőlények felemelkedtek a földről, a kerekek is felemelkedtek... Az égboltozat fölött pedig, s amely afejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam . fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, s körülötte fényesség.” (Biblia, Szent István Társulat, Budapest, 1976, Ezékiel könyve. 961. o.)

,,Kutatjuk az ufót, a gyógyítókat, a vallást, az Istent, a kanál- hajlítást, amit nem tudunk megmagyarázni. De ez mind egy tőról fakad — mondja ismerősöm—, s ezt kellene megtalálni.

Ha késve bár — de mégis

megjelennek az ufók, érdemes megjegyezni Lecsenko doktor tanácsait; 1965 óta foglalkozik az ufókérdéssel, találkozott is földönkívüliekkel. Nem mindegy, mit ért az ember találkozás alatt. Nem feltétel a személyes kapcsolat! Nem kell látnunk a humanoidokat; ha ők úgy akarják, telepatikus úton is felveszik velünk a kapcsolatot — képernyő vagy hang segítségével. A találkozás következményei lehetnek jók is, rosszak is. Ha valaki ufóval találkozik, ne közeledjen hozzá! Nem ajánlott a túlzott kíváncsiság! A közvetlen kapcsolat kellemetlen szubjektív érzéseket kelthet! Bizonyos tetteinket, mozdulatainkat agresszióként fogják fel, és agresszióval válaszolnak. De nem akarnak nekünk ártani — csak egyelőre nem értjük egymást!

Kopasz-Kiedrowska Csilla

A FUTUROSCOPE, egy fantasztikus város Franciaországban. Vajon mit szólnának hozzá az ufonauták? .*

Négyszemközt földönkívüliekkel

Elhatároztuk, írja a Voszkresznaja Iljusztriro- vannaja Gazeta, hogy beszámolunk olvasóinknak földönkívüliekkel való találkozókról, amelyek valósaknak látszanak.

Ebben a munkában nagy segítséget nyújtott Michael Hesemann, a Düsseldorfban megjelenő „2000 — a világ új megismerésének folyóirata” című kiadvány főszerkesztője. Hesemann évek óta foglalkozik az ufók tanulmányozásával és óriási tényanyagot gyűjtött össze a kérdéssel kapcsolatban. Először a „Magestic—12 akció” fedőnevű, nemrégiben nyilvánosságra hozott anyagokkal ismerkedtünk meg. Ezek az anyagok egy nagy port felvert eseményről szólnak. 1947 júniusában Új-Mexikóban, az Egyesült Államok légitámaszpontja közelében katasztrófát szenvedett egy ismeretlen repülő objektum. A felrobbant és elégett kozmikus korong közelében négy földönkívüli lény holttestére bukkantak.

Az amerikaiak nyomban titkossá tették a rendkívüli eseményt. A megfelelő okmányokat megküldték az elnöknek. A dolgok eltus- solására a sajtóban cikket tettek közzé, amelyből az következett, hogy a repülő csészealj katasztrófájáról korábban megjelentetett hír egy meteorológiai léggömb lezuhanására vonatkozik.

Csak 47 év elteltével oldották fel az említett dokumentumok titkosságát.

Milyenek voltak a földönkívüli lények?

A megtalált tetemek biológiai vizsgálatát végző orvosi bizottság zárójelentése szerint:

— a humanoidok magassága 1,10 és 1,40 méter között mozgott, csak egynek a magassága érte el az 1,60 métert, testsúlyuk megközelítette a 20 kilogrammot;

—a testhez képest a fej aránytalanul nagy;

— az arcon két mélyen ülő szem van, melyeknek nagysága nagyobb az ember szeménél; az arc mongoloid típusú;

— két oldalt kis fül látható;

—az alig kidomborodó orr csak nagy nehezen ismerhető fel:

— a száj keskeny vágás, rés, ajkak nincsenek, igen kicsi, minden bizonnyal nem szolgál beszédre és étkezésre;

— a nyak igen vékony;

— a fejtetőn nincs haj, egyes esetekben vékony pihe borítja, a testen nincs szőrzet;

— a testalkat sovány és vékony;

— a humanoidok rugalmas, fémből készült ruhát viselnek;

—a kezek hosszúak és vékonyak, egészen a térdig érnek;

— a lény keze négyujjú (nincs nagyujj), két ujj hosszabb a másik kettőnél; az ujjakon a körömnek csak helye van, az ujjak között vékony bőrhártya helyezkedik el;

— a lábak hosszúak és vékonyak; ujjak nincsenek rajtuk;

— a bőrszín szürkés vagy barnás, a bőr elasztikus, könnyen húzódik, mikroszkópon keresztül nézve recés;

— a testen nincs látható izomzat, a bőrnek nincs semmilyen sajátos szaga;

— nincsenek fogak:

— nincsenek felismerhető nemi szervek;

— a testben színtelen folyadék áramlik, vörös és fehér vérsejtek vagy más oxigénigényű anyagok nincsenek benne.

A testben nem fedezhetők fel semmilyen, élelem feldolgozására szolgáló szervek. Az űrhajó fedélzetén nem találtak élelmet.

Önkéntelenül felvetődik a kérdés: miféle élő szervezet ez — a távoli jövő embere, bolygónkon ismeretlen lény?

Természetes ez a kérdés is: vannak-e felvételek a humanoidokról? Igen, vannak.

Még 1975-ben Felika Zigel szovjet ufókutató egyik külföldi utazása idején Kanadán keresztül két amerikai felvétel birtokába jutott.

— Kizárólag belső használatra, kizárólag tanulmányozásra — figyelmeztették Zigelt. — Közzétenni tilos.

A felvételek akkor szintén titkosak voltak. Felika Zigel betartotta ígéretét.

Az egyik felvételen egy üvegszarkofágban látható egy földönkívüli lény — egy, az 1947-ben meghalt négy közül. A felvétel megfelel az orvosi szakvéleményezésnek— óriási zárt szemek, apró száj, fölöttébb pisze orr. A szarkofágban fekvő testet védő műanyag réteg borítja, kezein és lábain fémmandzsetták.

Ez a felvétel 1990-ben tűnt fel először az Egyesült Államokban és az Angliában megrendezett ufokongresszuson.

Tehát ilyen a kozmikus szomszédunk, aki 1947-ben elhatározta, hogy meglátogat bennünket.