Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-06 / 210. szám
Mm MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. szeptember 6., kedd Azt hittem, kiesik a rádió a kezemből és összeesek — az aranyérem hajómodellen úszott el Jó volt Nóra repülőrajtja Nóbik Nóra és édesapja, Nóbik Gyula Besztercebányán rendezték meg a IX. Rádióirányítású Hajómodellek Világbajnokságát. A versenyen 31 ország 340 sportolója állt rajthoz különböző kategóriákban. A magyar csapatot — ahogy azt már megszokhattuk — a két orosházi Nóbik (Gyula és Nóra, vagyis apa meg a lánya) is erősítette. A festői környezetben megrendezett versenyről hazatérő család legfiatalabb tagját — aki éppen kinőtte az ifjúsági korosztályt —, Nórát kértük meg, számoljon be a nemzetközi megmérettetésről. — Egy kicsinek mondható vízfelületen zajlott a vb, az esővel „fűszerezett” alig 18 fok megviselte a 35 fokos forróságra beállított motorjainkat és természetesen bennünket is. A négyfordulós hydro kategóriában álltunk először rajthoz, de már a harmadik forduló alapján megvolt a világbajnoki ezüstöm. Az utolsó futam döntötte el, hogy kié lesz az aranyérem. A repülőrajtot rendkívül jól kaptam el, és az első hely — a német versenyzőtől szorongatva — elérhetőnek látszott. A parton mindenki ordítozott, hogy adjak gázt, zárjam a szöget, mert nem szabad elengednem a németet. Az utolsó körben viszont lelassult a hajóm, ellenfelem pedig elhúzott mellette. A rendkívüli tempót a technika sem bírta, a hajócsavar eltörött. Abban a pillanatban úgy éreztem, kiesik a rádió a kezemből és összeesek. Nóra viszont nem esett össze, sőt! Öszeszedte magát és nem kis büszkeséggel vette át a világbajnoki ezüstérmet Besztercebányán. (Édesapja, Nóbik Gyula a felnőtt mezőnyben a 12. helyen végzett.) Itthon pedig folytatta élménybeszámolóját: — Öt nap múlva a túraha- jómodellek kategóriájában versenyeztünk. A 6,5 köbcentiméteresek előfutamában a negyedik helyen kerültem be a döntőbe. Akkor derült ki, hogy hajóm több alkatrésze törött. Apukám — aki edzőm is — egész éjjel bütykölte a gépemet. A döntőben egy bronzéremhez segített hozzá ez a remek kis modell. A 15 köbcentiméteresek kategóriája számomra még nagyon új volt, mert Kecskeméten — ahol 3. helyezett lettem — álltam rajthoz először. Az első futam rajtja nem is sikerült jól, úgy láttuk, hogy eredményem nem lesz elég a döntőbejutáshoz. A második futamban viszont szédületes tempóba kezdtem, a húsz perc alatt négyszer köröztem le az egész mezőnyt. Tudtam, most már semmi sem számít! Az utolsó percekben viszont felborult a hajó. így csak a 13. helyet szereztem meg. Nóra számára ezzel lezárult egy korszak, befejezte az ifjúságiak között a versenyzést. Korosztályában szinte mindent elért, amit ebben a sportágban el lehet érni: Európa- bajnoki arany, két Eb bronz, négy világbajnoki ezüst és két világbajnoki bronz fényesíti a lakás vitrinjeit a többszörös magyar bajnoki cím, valamint a háromszor kiérdemelt Kiváló Ifjúsági Sportoló díj mellett. — Nagyon sajnálom, hogy ennyi munka, felkészülés ellenére sem sikerült a legfényesebbet, a világbajnoki aranyat megszereznem — kesergett Nóra, majd megosztotta velünk a jövőre vonatkozó terveit: — A főiskolai tanulmányaim mellett a felnőttek között állok majd rajthoz. Addig is szeretném megköszönni édesapámnak azt a sok segítséget, ami nélkül nem érhettem volna el eredményeimet. Köszönettel tartozom szponzoromnak, az orosházi MÉRIAN Rt. vezérigazgatójának, Papp Józsefnek, a város vezetőinek és minden sportot szerető közönségnek. Csete Ilona Egy fiatalasszony Izraelből, szabadságon... „Ha akkor nem kezdek el kosarazni...?” (Folytatás az 1. oldalról) Egy másik kis cikk a Mezőberényben rendezett országos serdülő kupáról szól. „A területi döntőn csak a pesti Spartakus végzett előttük, de mi is továbbjutottunk. Az is nagyon emlékzetes buli volt.Talánnem isazvolta döntő, hogy az alapokat tanította meg Laci, hanem mert örökre megszerettette velünk a sportot, a kosárlabdát.” Talán nem véletlen, hogy nyolcvan- négyben a Kecskemétre távozó edzőt három lány is követte... a KSC-be, köztük Marosi Zsuzsa is. “Ott a felnőttekkkel edzettem, néha kispados voltam és megismerkedtem egy különleges, egyszerre imádatható és gyűlölhető edzővel, Király Sándorral. Nálunk mindenki tudja, ez a két szó mit rejt Állandóan fogyókúráznom kellett, pedig nem is volt súlyfeleslegem, mindig rettegtem a pénzbünetéstől és úgy beszélt velünk időkéréskor, hogy a nézőknek kellett csitítani. Mégis imádtuk — ezt adja össze. És azt hiszem, így vannak vele mostani, diósgyőri játékosai is. Aztán visszajöttem Csabára, de hamar Szarvason találtam magam, az akkor NB I B-be felkerült csapat profiként leigazolt. Két hét múlva, ’87 januárjában azonban edzésen „90 fokkal” kitört a bokám. Három hónapot feküdtem. Platinalemez, teljes reménytelenség, eltiltottak a játéktól is. Nyárra mégis visszamentem edzeni, de már csak a kispadig jutottam. Tényleg jobban féltettek Szirony Pali bácsiék, mint én magamat.” A nagy fordulatot az első hazai magyar— izraeli vegyesvállalat jelentette, ahol Zsuzsa angolul tolmácsolt leendő férjének, a szakértőként Szarvason dolgozó Tsur Árbelinek. Két évvel ezelőtt a két cég házassága felbomlott ugyan, Zsuzsa viszont egy percet sem gondolkodott, boldogan követte párját a szent földre. Időközben megszületett a kis Oren is, most három éves. „Rettenetes volt itthagyni mindent, hiszen nagyon családcentrikus vagyok, sok barátom van. Rettenetesen teltek az első hónapok, a nyelvvel kínlódtam, angolul nem sokan beszélnek. És akkor megint belépett a sport az életembe. A férjem egyik munkaadója, bizonyos Eli Kati úr szintén a pulykaszakmában dolgozott, de egyben „kosárlabda-bolond” és azonnal leigazoltatott a Tel-Aviv Maccabihoz. No, csak a második csapathoz, mert nem akartam a lábam kockáztatni, meg aztán gyerek mellett napi két edzés, az már nehéz. Mellesleg a női színvonal eleve alacsonyabb, de a tavalyi első osztályú bajnok azért elég messzire jutott a BEK-ben is. Számomra azonban a játák újbóli öröme felért a csodával. Hat év után újra edzésre járhattam, ha jött a hétvége, elfogott ugyanazon izgalom, mint annak idején. Nyugodtam mondhatom, a sport jelentette azt a közös szálat, amely a beilleszkedésben a legtöbbet segített. Mit bántam én, hogy csak a külvárosban, egyórás utazással, egy szerény tornateremben hódolhattam a játéknak. Másodikok lettünk, de a nagy csapatból kimaradt játékosok nem is nagyon akartak feljutni, ők beérték az NB II-vel. Engem bántott egy kicsit, ez is közrejátszott abban, hogy tavaly átigazoltam egy másik együtteshez Marosi Zsuzsa a baloldali érzelműeket egy begyűjtő Hapoel Binjaminához. Szintém ezüstérmesek lettünk, itt inkább támogatási gondok voltak, három lány az osztályozó előtt leállt, mert nem kapta meg, amit beígértek. Hogy én mennyit kerestem? Inkább támogatásnak mondanám, havi 700 shekelt, ami körülbelül 22 ezer forintnak felel meg, éppen a kisfiam óvodai díját fedezte. Most viszont ismét változott a helyzet. A férjemet elhelyezték Gáza mellé egy gazdasági közösségbe, egy kibucba. Erről tudni kell, hogy mondjuk harminc család összefog, pénzt senki sem kap, a megtermelt javakat elosztják. Együtt élnek, együtt étkeznek, majdnem mindent együtt csinálnak... A mi közösségünk ehhez hasonló, de lazább megkötésekkel, ennek a formának mosáo a neve. Itt fizetés is van. Házat kaptunk, magam nem dolgozom, a férjemet külsősként alkalmazzák a termelésben. Szerencsére még el sem költöztünk, máris több csapat megkeresett, az NB I-be most feljutó Ra-anana is, de mégis az NB II-es déli csoportos csapatot, a Hapoel fad-Mordechaj gárdáját választottam, mert közelebb van. Zsuzsához az utolsó kérdés aligha lehet más: béke van-e Izraelben? „Fáj kimondani, de talán sohasem lesz. Tavasszal a rájátszásban az intézőnek és a gépkocsivezetőnek ott lapult a fegyver is zsebében. Valamelyest vigasztaló, hogy nem a kosárlabdacsapat az ellenséges érzelmű arabok célpontja, hanem egy csoport, akik sokan vannak, veszélyesek lehetnek... Sajnos, mikor pattan a húr, fellobban a gyűlölet lángja, egyre megy. Mégis vissza kell mennem, mert ezt a sorsot választottam. De ahogy mondtam, a sport sokat segít és remélem ezután is fogja a kezemet!” Fábián István A polgármester is szurkolt az orosházi lányoknak Jöhet a Sokol Praha Sporttörténelmi jelentőségű esemény volt a hét végén Orosházán, A város jelentős múltra visszatekintő női asztaliteniszcsapata—a Marosvölgyi Éva nevével fémjelzett elődök 1947-ben az NB I-ben szerepeltek — a sportkör fennállása óta első alkalommal a második legrangosabb európai kupasorozatban az ETTU Kupában képviselte a magyar színeket Ebben a kupában az 1994—95-ös idényben 73 együttes nevezett, így 18 gárda—köztük az orosháziak—selejtezőt játszottak a 64-es főtáblára jutásért A Fürdő utcai asztaliteniszcsarnokban telt ház előtt magabiztos győzelmet arattak a nyáron alaposan megerősödött hazaiak az ukrán bajnokság 4. helyezettje, a Krivoj Rog csapata ellen. Az orosházi lányok méltán kaptak vastapsot a szakértő szurkolóktól, akik között ott szorított a sikerért dr. Gulyás Mihály polgármester és Németh Béla alpolgármester is. Az Orosházi MTK női asztalitenisz-csapata, amely az elmúlt hétvégén bejutott az ETTU Kupa legjobb 64 együttese közé. Balról, TatjanqXulagina, Harsányi Katalin, Molnár Zita, Pidl Zita Fotó: Kovács Erzsébet — Hogyan értékeli a találkozót? — kérdeztük Pintér Attila technikai igazgatót. — Nem volt egy súlycsoportban a két együttes. A vendégek több napos autóbuszozás után érkeztek Orosházára, így bizonyára fáradtak voltak a játékosok. A csapat szakvezetője, Nyikolaj Zajtev a találkozó előtti napon arról beszélt nekem, hogy győzelmet vár lányaitól. Talán túlzottan is magabiztosak voltak az ukránok, ám a csütörtök délutáni edzésükön látottak után én biztos voltam a továbbjutásunkban. Molnár Zita édesanyja, az egykori NB I-es asztaliteniszezőnő, Csőke Gabriella azt mondta, hogy pár évvel lemaradtak az ukránok a nemzetközi élmezőnytől, mivel a Krivoj Rog két védőjátékost is szerepeltetett. Napjainkban inkább atámadó stílus dominál a világversenyeken. — Hogyan értékeli a lányok teljesítményét? — Úgy láttam valamennyien jó formában vannak, könnyedén játszottak, sokszor látványos megoldásokkal szórakoztatták a publikumot. A válogatott kerettag Molnár Zita, a világranglista 160. helyezettje, magabiztosan nyert, különösen a második szettben nyújtott jó teljesítményt. Pidl Zita, a legjobb ukránt győzte le. Idegenlégiósunk Tatjana Kulagina olyan fonákpörgetéseket és leütéseket mutatott be, amely után méltán szólt a vastaps. — A következő fordulóban idegenben a legjobb 32 közé jutásért a Sokol Praha következik. Mit vár az összecsapástól? — Számunkra ismeretlen ellenfél következik, nem sokat tudunk róluk. Az előzetes nevezések alapján nincs válogatottja a prágaiaknak, legjobbjuk Zuzana Fialova nem szerepel a világranglistán. Én titokban reménykedem a továbbjutásban. Ha a legjobb 32 közé kerülnénk a szlovák TJ. Bratislava— Sibirskaja Abakan (orosz) győztesével kerülnénk szembe — mondta befejezésül Pintér Attila. A nemzetközi mérkőzés utáni banketten átadták az OMTK-s lányoknak, az elmúlt évi teljesítményükért — a vidékbajnoki címért — a Békés Megyei Ónkormányzattól augusztus 20-án kapott díszes serleget (VERASZTÓ)
