Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
EGESZSEGVEDELEM 1994. szeptember 5., hétfő Anya gyermekével a Szent László Kórházban. Agyerek nem HIV-fertőzött, más jellegű immunológiai nehézségekkel küzd Akik lehetetlenné teszik, hogy ezek a gyerekek koruknak megfelelő közösségben is élhessenek — a megfelelő felügyelet és elővigyázatosság könnyen megteremthető —, akarva- akaratlanul magányra, a léiek megbetegedésére ítélik őket A sajtótájékoztatót Uzsoki Adrienn és az alapítvány elnöke, dr. Jelenik Zsuzsanna (jobbról) tartotta AIDS. így keményen, bele a szemünkbe. Félni talán a legegyszerűbb tőle. Ám egyre többen vannak, akik úgy gondolják: amit lehet, meg kell tenni ellene. Tavaly novemberben dr. Jelenik Zsuzsanna, a megbetegedett gyerekeket kezelő orvosok egyike néhányadmagával megalakította ,A HIV-pozitív Gyermekekért” alapítványt. Csütörtökön Budapesten, a Sas Club Hotelben sajtótájékoztatón találkozhattunk az alapítvánnyal, dr. Jelenik Zsuzsannával. Égy új programot mutattak be, melyben — mennyire természetes! — az AIDS megelőzését összekötötték a kábítószerezés elleni fellépéssel. „Szülők és vállalkozók az AIDS és a drog ellen” — hangzik a Magyarországon páratlan vállakózás elnevezése. Jelenleg négyszáznál több olyan ismert ember él az országban, akinek szervezete HIV-vírust hordoz. Gyerekek is vannak közöttük. Az alapítvány mindenekelőtt ezt a korosztályt szólította meg. „Pont olyan, mint én!” — csodálkoztatta rá a világra őket. Igen, a HIV-fertőzött gyerekek olyanok, mint a mi gyerekeink, s olyan bánásmódot is érdemelnének. Környezetük azonban kegyetlenül bánik velük: ha tehetné, kitaszítaná valamennyit a társadalomból. Miért? Mert az emberek félelmükben nem hajlandók megismerni a betegség reális veszélyeit, a normális együttélés lehetőségeit. Ez a program a már létező AIDS-ellenes cselekvéseket egészíti ki. A gyerekeket — s szüleiket — meg akarják tanítani arra, hogy a veszély csak közvetlen vérzéskor áll fenn. Ha erre figyelni tud mindenki, emberi módon viseltethetünk egymás iránt. Szeretnék a HIV-es gyerekek elszigeteltségét feloldani, ebben orvostanhallgatók is segítségükre sietnek: korosztályuk nyelvén, hiteles véleményezőként adják át a szükséges ismereteket a 6—14 éves kordáknak. A mai és a leendő anyákat is tanítani kell. A fertőzés ma már korántsem homoszexuális baleset: az esetek 95 százalékában az anyáról terjed át gyermekére. Bár az általános iskolásokat megcélzó programot alapvetően Budapestre dolgozták ki, semmi akadálya, hogy az adományozók 150 ezer forintja (hozzávetőleg ennyi pénz kell egy-egy iskola programmal, jó reklámhordozóként működő emblémás pólóval való ellátásához) az általuk támogatott vidéki iskolához kerüljön. Béresné Nagy Ildikó, a Németvölgyi úti általános iskola igazgatója már kedvező tapasztalataikról is be tud számolni. Emlékeztetett, hogy az iskola elsődleges célja: az életre nevelés. Nagyra értékelte az akciót dr. Vass Adám, a Magyar AIDS Bizottság képviselője is. Amit Jelenik doktornő tesz társaival, összecseng a Népjóléti Minisztérium és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet törekvéseivel is. Ma 32 olyan HIV-fertőzöttről tudunk Magyarországon, akinek életkora nem haladja meg a 14 esztendőt. Csupa vétlen ember. Eddig három gyerek halt meg. A budapesti Szent László Kórház 1. számú Gyermekosztálya jelenleg nyolc gyereket kezel, s ami hangsúlyozandó: nyolc családdal tart kapcsolatot. Az alapítvány létrehozását a kórház véges lehetőségei is siettették. Tudják, mi az érdekes? Szépen érkezik a segítség az alapítványhoz, egyedül onnan nem jön semmi, ahol a HIV- pozitív gyerekek élnek. Veszendőben az emberség arrafelé? Vagy csak a tudatlanság tobzódik parttalanul? Az egy iskola ellátásához elegendő 150 ezer forintnál kisebb — bármilyen kicsi — adományt is jó szívvel fogadják: sok kicsi sokra megy. Békés megye képviselő-testületei süketek maradtak a kérő szóra. Talán majd a megye polgárai „megleckéztetik” képviselőiket. Aki segíteni akar, bővebb információt a (1) 122-7300 telefonszámon kaphat, az alapítvány bankszámla-száma: Budapest Bank Rt. 224- 20396-7007. Kiss. A. János Csütörtöki látogatásunkkor egyedül e négy esztendős kisfiút találtuk az osztályon. Hátizsákját telerakta játékkal, várta jöjjön érte valaki. Naponta felkészül az útra, melyre egyre ritkábban kerül sor. Ritkán látható kedves és értelmes kisfiú, csoda ha pillanatok alatt megszerettük? Fotó: Such Tamás
