Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-26 / 227. szám

ipÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. szeptember 26., hétfő Romániai könyvtárosok Orosházán Szorosabb szakmai kapcsolatokat szeretnének Az Orosházi V árosi Könyvtár látja vendégül ezekben a na­pokban Morar Niculina asszonyt, a Beszterce Naszód Megyei Könyvtár munkatársát, valamint Bíró Ilonát, Szentmá- té községi könyvtárosát (mind­ketten a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete meghívásának tet­tek eleget). A romániai kollé­gák nem először járnak az alföldi városban, két esztendeje rendszeresek ezek a látogatá­sok. A szakmai teendők mellett egyéb programokat is szervez­nek, szerveztek a vendéglátók. Hotoránné Fekete Gabri­ella könyvtárigazgató szobá­jában találkoztunk a vendé­gekkel, akiket arra kértünk, számoljanak be magyaror­szági élményeikről: — Budapesten jártunk, majd Szegedre vezetett utunk, ahol a Müller Miklós fotóművészről készült könyv bemutatóján vettünk részt. Tárgyalásokat is folytattunk annak érdekében, hogy a mű­vész alkotásaiból Besztercén rendezhessünk kiállítást jö­vőre. Az elkövetkezendő na­pokban szeretnénk megnézni a környék nagyobb könyvtá­rait, Orosházán pedig megis­merkedni a szakmai műhely­munkával — tájékozatott Bí­ró Ilona, aki 7 romániai te­lepülés egy közös kis könyv­tárának a vezetője. Nincs irigylésre méltó helyzetben: — Szentmátén 2 éve mű­ködik újra a könyvtár. Sok a még megoldatlan feladat, ke­vés a diákoknak szóló könyv, más szolgáltatásunk nincs is a technikai hiányosságok miatt. Ilona román kolléganője még azok közé tartozik, akik a hetvenes években szakké­pesítést szereztek mint könyvtárosok: — A megyei könyvtár 200 ezer kötetes, egyetlen magyar munkatársunk van. Beszter­cén egyébként a lakosság 1/3- a magyar, így az állományban is ez az arány. Könyvbeszer­zésre évente 25 leit kapunk lakosonként. A kölcsönzés mellett más szolgáltatásaink is vannak, de a színvonal na­gyon elmaradott, ráadásul a hely is szűkös — meséli az otthoni állapotokat a román könyvtáros. S hogy milyen reményeik varrnak az előrelé­pésre? Hotoránné így zárja beszélgetésünket: — Reméljük, hogy a láto­gatások köre bővül mindkét fél javára. Szeretnénk, ha a besztercei és az orosházi könyvtár között szorosabbá válna a kapcsolat. Mi szíve­sen segítünk romániai kollé­gáinknak, elsősorban szépiro­dalmi könyvek küldésére gon­doltunk, hiszen tudjuk, milyen szűkösek a lehetőségeik. Csete Ilona Alapítványi aliroda a szeghalmi térségben A vállalkozók támogatását vállalták fel Objektiven Józan ésszel minősíteni sem lehet azt a helyzetet, amit a szerda esti Objektív mutatott be a Szent László kórház intenzív gyermek- osztályáról. Ötmillió értékű lélegeztető készülék híján apró gyermekek halnak meg, mert 4—5 ilyen külföldön gyártott gépre (20—25 millió forintot tenne ki az összeg) nincsen pénz. Mondja, pénzügyminiszter úr, hát már ez is pénz? Agyak százait szüntetik meg az ország kórházaiban, a nővérek nem kapnak rendes fizetést, kórházak dobják fel talpukat hosszú agónia után, több mint egymillióid forinttal csökkentik az egészségügyi tárca költségvetését stb. (Csak úgy mellékesen: tisztelt Népjóléti Mi­nisztérium, ez lenne a népjólét?) Ugyanakkor a nagynehezen begyűjtött csirkefogók, gyilkosok, haramiák, maffiavezérek sok­sok költségvetési milliárdokon fenntartott összkomfortos bünte­tésvégrehajtó lakosztályokban töltik szabadságvesztésüket, tele­vízió társaságában merengve a kinti zord időkről, és meghitten sziesztáznak csendes feloldódásban. Magda Marinkóra gondo­lok, és számos társára. Mindezek a humánus, a személyi jogaikhoz illő kodifikált ellátások nekik bezzeg kijárnak. Jó, tudom, ez nem ilyen egysze­rű. A kórház és a börtön nem konvertálható kategóriák. Más tárcák, más források, más érdekszférák. De ennél nehezebb ügyeket is megoldott már a törvényhozás. Sürgősen szorítsa vissza az állam a gazemberek, az olajhercegek, a közvagyon széthordozóit, és szavazzon meg a parlament ilyen célokra megfelelő összegeket. Azután ezeket a szükséges felszereléseket hozzák be a Siemenséktől, meg máshonnan a mosóporos, a szárnyasbetétés őrületek rovására. Elismerem, ez csúnya be­avatkozás lenne a piacgadaságunkba, a szabadkereskedelmünk­be s ezt a lépést az Európába menekülésünk útján nem lenne szabad megtennünk. De mit tegyünk? Nincs pénzünk. Az életmen­tés mégiscsak fontosabb, mint ha kiszivárog némi titok innen- onnan. Nem lesz semmi baj, ha egy-két márkás cég rósejbnije, rágógumija, meg kétszer fényezett alaszkai kutyagumija nem lesz található majd a polcok kínálatai között—átmenetileg. Nehezen ugyan, de megleszünk nélkülük. Mást se hallok a médiumokban: mindenki, aki valamit is számít, így kezdi mondókáját: úgy gondolom... Aztán mondja, mondja. Én meg azt gondolom, hogy az életért — legyen az pár napos vagy nyolcvan éveken túli, avagy a két határ közötti—minden lehetőt meg kell tenni. A leszerelés helyett intenzív fegyverkezésbe kell kezdeni, teljes hadilétszámra kell feltölteni a fehérköpeny- és szanitéc-hadsereget. Erre pedig pénznek lennie kell. Erre a fegyverkezésre a nép a felhatalmazást örömmel megadja. Petőcz Károly Megújult az Amondó Földünk volt. Ivánfi Jenő színész és rendező, aki Szeg­halmon született, ezen a na­pon halt meg 1922-ben Buda­pesten. Több vidéki városban működött, 1884-ben a kolozs­vári színház tagja lett, 1896- ban a Nemzeti Színház szer­ződtette, melynek rendezője, főrendezője, klasszikus műso­rának egyik erőssége lett, 1918-tól örökös tag. 1922-tól a Petőfi Társaság tagja. Kül­földi tanulmányútja után itt­hon a Comedie Francaise já­tékstílusának propagálója. A Shakespeare-műsorban mel­lékszerepeken kívül játszotta többek között III. Richárdot. Legnagyobb sikeréta Tartuffe- ban aratta. Mint rendező a mo­dern Hevesi Sándorral szem­ben hagyományőrző. Klub nyílik! A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Ifjúsági Tanácsa szeptember 29-én, csütörtökön este hat órakor nyitja meg új klubját a békéscsabai ifi-házban, a har­madik emelet 37-es termében. A klub minden hét csütörtök­jén fogadja az érdeklődőket, belépés díjtalan. A nyitó nap sztárvendége Hevesi Imre. Szüreti mulatság. A ka­mud művelődési központ októ­ber 1 -jén, szombaton rendezi a hagyományos szüreti mulatsá­got a faluban. Már délután meg­kezdődik a vigasság: 14 órakor indul a lovas felvonulás helyi néptáncosokkal. A parkban lesz a szőlőlopás és sok játékos ve­télkedő, este, az étteremben pe­dig a báli mulatság. Augusztusban kezdte meg működését Szeghalmon a Bé­kés Megyéért Település és Re­gionális Vállalkozásfejleszté­si Alapítvány alirodája. A Makler Stúdió Bt. által mű­ködtetett kirendeltség eddigi tevékenységéről Török Lajos- né alirodavezetőt kérdeztük: — A kezdés minden nehéz­sége ellenére az már látszik, hogy van igény egy ilyen szol­gáltató jellegű tevékenységre. Jelenleg a legnagyobb mun­kánk egy adatbank összeállítá­sa a térség vállalkozóiról. Kis­sé hátráltatja a tevékenységet, hogy a megkeresett települé­sek polgármesteri hivatalai­nak egy része még nem készí­tette el az általunk kért listát saját faluja vállalkozóiról. Ko­moly gondunk, hogy még min­dig nem ismernek bennünket eléggé a régió vállalkozói, akiknek sokféle segítséget tu­dunk nyújtani. A szaktanács- adásokra egyre többen jönnek el, ahol hasznos ismereteket, információkat szerezhetnek a szakértőinktől. Van érdeklő­dés az úgynevezett mikrohitel iránt is, bár hitelszerződést még nem kötöttünk. Több esetben segítettünk a belföldi üzleti partnerek egymásra ta­lálásában, de segédkeztünk már szakmai szövegek idegen nyelvű fordításában is. Mindent összevetve, még számtalan módon és formában tudjuk segíteni Szeghalom és környékének vállalkozóit, akik reméljük mind nagyobb szám­ban keresnek majd bennünket. Új szerkesztőbizottság össze­állításában, megújulva jelent meg a füzesgyarmatiak helyi lapja, az Amondó. Az újság szellemiségét szlogenje jelzi: „Gyűlölet helyett a kultúrát ajánljuk.” Egyebek mellett ér­dekes írás található a lapban a helyi strandról, a régi piac­téren álló kútszoborról, képösszeállítás a lovasnapok­ról. Kisdiákok egy új iskola régi faházában Méltatlan körülmények között kezdte meg 75 első osztályos kisdiák a tanulmányait a kondorosi általá­nos iskolában — fogalmazták meg a szülőit szerkesz­tőségünkhöz eljuttatott véleményüket, és kérték, jár­junk utána, miért kell a kisiskolásoknak faházban, vezetékes víz hiányában angol vécé nélküli, szűk, ala­csony épületben tanulniuk, amikor a község óriási anyagi áldozattal, nagyon sok társadalmi és szülői ingyenmunkával egy új, 126 millió forintos, 8 tanter­mes általános iskolát mondhat magáénak. Elsőként Cigléczki Jánosnét, a kondorosi általános iskola igazgatónőjét kerestük fel az ügyben. — Való igaz, hogy nagyon szép 8 tantermes iskolában kezdődhetett meg a tanítás ősztől — kezdte a tények Kannából töltik az ivóvizet a gyerekek összefoglalását az igazgatónő. — Ezt megelőzően nevelői ér­tekezleten kellett kollektív döntést hozni arról, hogy mi­lyen korcsoportok és milyen osztályok kapjanak helyet az új intézményben. A döntés alapján ide kerültek a felső ta­gozatosok, 285 gyerek 12 osz­tályban tanul és 14 helyiséget használ ebben az épületben. A tervek 8 tantermes iskoláról szólnak, de készítésekor szá­mítógépterem, úttörőszoba, csoportszoba, stúdió, zsibon­gó, könyvtár kapott volna he­lyet az épülő iskolában. A fel­soroltak az északi oldalon, míg a 8 tanterem a déli oldalon helyezkedik el. Ezek közül a lehető legtöbbet, pontosan 14 helyiséget használunk konkré­tan oktatásra. A többi terem­ben szertár, egyéb oktatást se­gítő anyagok kaptak helyet. Szólnék néhány szót a három első osztályról, amelyekbe külön-külön 25 kisdiák jár. Közülük egy osztály az úgyne­vezett régi iskolában tanul, egy másik a faházban, és a harmadik a faház tengelyirá­nyú folytatásában lévő kő­épületben. A faház 50 négy­zetméteres, sajnos alacsony, kis légterű, de újratapétáztuk, újrafestettük. 12 évig tanítot­tunk benne, tavaly itt tartottuk a tornaórákat, és eddig még senki sem kifogásolta, hogy ide járatjuk a gyerekeket. A szomszédos kőépület 50 négy­zetméteres, ezt szintén újra­meszeltük, az olajos padlót ki­cseréltük. Az udvar földes ré­szét lebetonoztuk. Való igaz, itt nincs angol vécé, az udvarra kell kijárni, nincs folyóvíz és lavórban kell kezet mosni. Nem jó, de énnél jobb megol­dást nem tudtunk kitalálni. A legújabb iskolában az elsősök a nyolcadikosokkal, megítélé­sem szerint, nem zárhatók össze. El kell járniuk étkezni is máihová, mert az ottani kony­ha nem az ő kiszolgálásukra épült. Eleve nagyobb gyere­keknek készült az iskola, ma­gasan van a mosdókagyló, a vécéülőke stb. — mondotta az igazgatónő. Utunk ezután dr. Kovács Sándor polgármesterhez veze­tett, aki az önkormányzati tu­lajdonban lévő iskolákról és az elsősök elhelyezéséről a kö­vetkezőket mondta el: — Tudok a problémáról. A szülők jelezték, hogy a gyer­mekek méltatlan körülmé­nyek között kénytelenek az el­így néz ki az a faház, amelyben egy első osztály kapott helyet az idei oktatási évben. Az épület belülről szebb képet mutat, teljesen felújítva, kitapétázva áll az oktatás szolgálatában. Sajnos minden igényt nem elégít ki Fotó: Lehoczky Péter ső osztályban megkezdeni a tanulmányaikat. A gondok igazak és valósak, én magam is egyetértek a szülőkkel. Isme­reteink szerint a tavalyi évet záró tantestületi értekezlet sem értett egyet az igazgatónő döntésével, miszerint a gyere­kek a faházban kapjanak he­lyet. Az iskola vezetőjével és helyettesével többször beszél­tem és kértem, hogy oldják meg ezt a problémát átcsopor­tosítással. Ez a kérdés a szülők igényei szerint rendezhető. Van tehát megoldás. Azt azon­ban el kell mondanom, hogy az iskola önálló intézmény, kívülről a dolgaiba beleszólni nem lehet, sem nekem, sem a testületnek. A szülők, és úgy tűnik, hogy a pedagógusok egy része sem ért egyet a faházban történő oktatással, különösen pedig azzal nem, hogy itt az elsősök tanuljanak. Nem feladatunk igazságot tenni, nem is aka­runk, bízunk azonban abban, hogy mérlegelik a tényeket, a szülők véleményét figyelem­be veszik, és ezzel együtt hely­reáll, a falu békéje is. Talán a gyerekek nem látják majd ká­rát a viszálykodásnak. Papp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom