Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
JUBILEUM 1994. szeptember 19., hétfő g % Az igaz, hogy Gyopárosfürdő tetszik, szép és jó a hangulat, fejlődik a fürdő is — de! hol tartana már, ha csak egy kicsit is többet törődnének vele, ha csak egy kicsit is jobban észrevennék, milyen hatalmas lehetőségeket (hogy a várható külföldi idegenforgalomról ne is beszéljünk) rejt magában ez a fürdőhely. (Békés megyei Népújság, 1964. augusztus 13.) Ez — sajnos — sokkal kevesebb annál, mint amire Orosháza képes lett volna ennyi idő alatt, nem véletlen tehát, hogy Gyopárosfürdő országos (a külföldit nem is említve) híre gyér, sokkal gyérebb és esetlegesebb, mint lehetne. A park (a kisvasúti állomást kivéve) szemetesebb, elhanyagoltabb, mint bármikor. A két tavat összekötő karcsú mívű vashíd élő példája a lassú, de biztos pusztulásnak, pedig felső ívén valamikor villanyfény égett és virágtartóiban virágok pompáztak. Ma megrogyotton, szürkén ácsorog. (Békés megyei Népújság, 1964. augusztus 13.) Az első világháborúban 1156 orosházi katona esett el, s az orosháziak 1156 fát ültettek a halottak emlékezetére a gyopárosi tó partján. Ez a megindító emlékliget lett annak a negyvenholdas parknak a magva, amely a tó vizét botanikai remekműnek ható, ligetszerű erdőséggel övezi. (Baráti Géza: Fürdőlevél Gyopárosról — Magyar Nemzet, 1 969. augusztus 10.) Gyopárosfürdő 125 éves „A tanácskoztnányban részvétre felkért dr. László Elek urat, miként a több orosházi magán lakosok által czélba vett ásatási (értsd: fiirdó'telepítési) tervet s így a gyopáros vizének gyógyító erejéről tett tapasztalásait a képviselő- testülettel közölni szíves legyen, mire dr. László Elek úr engedve a felkérésnek előterjeszti, hogy ő a gyopáros vizének ez itt rendelkézésére álló eszközökkeli elemzése, de itt léte óta az azt használó egyes lakosok betegségeinek figyelemmel kísérése után azon biztos tapasztalást szer- zé, hogy ezen vízben olly hatásos a magukban olly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása, és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztása méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnék”. Erre a képviselet: „Nagy örömmel vette a képviselő-testület ezen rég táplált óhajtásának teljesedés felé leendő közeledését, s egy hang ellenvetés nélkül bele eggyezik, hogy a czélba vett ásatások a község tulajdonát képező gyopáros egész területén eszközöltessenek s azt egészben fürdői helyiségnek egész készségei engedi át.” (Orosháza községi képviselő-testület 1869. június 13-i ülésének jegyzőkönyvéből) % J A park közepén fekszik a ma már modernül kiépített, s külső képére is tetszetős Községi Szálló, vendéglő, étterem és kerthelyiség, melynek közel 60 kényelmesen berendezett szobája áll a nyaralóközönség rendelkezésére. (Orosháza kincse: Gyopárosfürdő üdülőhely) A jubileumi összeállítás anyagait gyűjtötte Mucsi Erika, a jelenlegi állapotokat megörökítette Kovács Erzsébet, az oldalt szerkesztette Csete Ilona. Köszönet azoknak az orosházi polgároknak, akik felhívásunkra elküldték régi képeiket! „Ez Gyepáros mai látképe." Ismertetéseket közöltem róla a helyi lapokban, az orvosi szaklapokban, sőt az ország gyógyfürdői közt is megemlékezés történik róla. A közel környék és a messze vidék ismeri a „csodató" hatását és létezését, csak mi nem ismerjük, mert a múlt idők szomorú emlékű lidércnyomása ül fölötte. Ezen emléknek előbb meg kell halni, ki kell pusztulni s helyet adni az új kor követelményeinek, mely a haladás harsonahangjaival vezeti be az új nemzedéket a tett mezejére, hogy hasson s alkosson ott, hol a régiek tehetetlenül rakták le a fegyvert az első ítéletek s ebből származó elkeseredés előtt." (Dr. Lengyel Béla, 1886.) Községi Szálló, 1994. Hol van már a régi dicsőség?! A fürdés: A fürdésnek, amelynek bár egy a célja: az egészségvédelem —az idők folyamán több formáját tapasztalhatjuk. Gondoljunk csak a lubickoló kisgyermekekre és mint tetőfokot említsük meg a „rituális" fürdést. E kettő között a fürdésnek számos fokozata van. Lehet azt általánosítani, mit érzünk, amikora hűs víz enyhülést adón simogat, vagy éppen langy melegével fárdtságot űz? Az általános csupán az, hogy mindez: jólesik! E „jól esik" szó mögött ott a víz szeretete: az ember igénye az „ősi közeg" után, melyben valamikor az „élet bölcsője" ringott. (Szabó Pál: Orosháza gyógyfürdője: Gyopáros — 1967) A víz szennyeződését növényi szerves anyagokkal és ezek bomlástermékeivel állandóan szaporítja és fenntartja több évtizeddel előtt betelepített nád. melynek (télen) elhaló részeiből a lúgos víz igen sok szerves anyagot von ki, mely azután a melegebb idők beálltával szintén bomlásnak indul. Mindezek alapján az orosházi Gyopáros-tó fürdőjének vizét mai állapotában gyógyvíznek minősítnie nem lehet. (Dr. Rigler Gusztáv 1924.)
