Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-17-18 / 220. szám
1994. szeptember 17-18., szombat-vasárnap 0 A i&BÉKÉS megyei hírlap hétvégi magazinja Borongás Slezák Lajos alkotása Halló! Beszélgessünk! Földink volt. Almássy György orvos, röntgenológus, aki 1902-ben Debrecenben született, 1967-ben ezen a napon halt meg Orosházán. Oklevelét a budapesti tudomány- egyetem orvosi karán szerezte 1925-ben. A gyermekgyógyászat, sebészet és sugaras gyógymódok tárgyköréből szakképesítést szerzett. Fő kutatási területe a gyomor röntgenvizsgálatának módszertanifejlesztése volt. Autóbaleset áldozata lett. Mondták Csak Dobó hiányzott Ez az épület olyanná vált, mint Eger vára. Lyukasra lőtték minden oldalról, mondván, mindenki hazudott, erkölcstelen volt, pedig itt egy sokat próbált harminc-egynéhány éves gárda van, akik mögött jelentős eredmények vannak. (Horváth Ádám, a Magyar Televízió elnöke) Azért nem vasbeton Az MDF maffiózótempójától függetlenül, amellyel bebetonozta magas állásába a magyar demokrácia számos prominens ellenségét, levegőt nem tudok kapni azoknak az arcátlanságától, akik — mint Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Alexa Károly, az MTI vezérigazgatója és az MDF (sajnos nem a Magyar Köztársaság) nagykövetei — még nem ajánlották föl lemondásukat a Horn—Kuncze-kormánynak. (Beszélő) Energikus sajtó Ne aggódjon hát senki: nem vész el a konzervatív sajtó. Legfeljebb csak átalakul. Mint az energia. Ellenkező esetben pedig érvénybe lép P. Howard, alias Rejtő Jenő örökbecsű mondása a vasról, s arról, aki itten okoskodik. Mert mint az immáron klasszikus szerzőtől tudjuk: aki okos, úgy jár, mint a vas. Addig ütik, amíg meleg... (Speidl Zoltán újságíró) Békési tallózó Késő esti órákban teljesen véletlenül figyeltem fel a televízióban vetített Zsíros-filmre. Ki akartam kapcsolni a készüléket, de a kisördög arra biztatott, hogy megnézzem, mit is tudnak még mondani az Antall-rend- szer e „kimagasló” alakjáról. Igazi helyét a rendszerváltás után találta meg. Mint a filmből is kiderül: Békés megye kiskirálya lett. Maga dicsekedett el azzal, hogy mint a parlamenti mezőgazdasági bizottság vezetője, hogyan verte és verette szét a termelőszövetkezeteket. „Áldásos működésének” áldozata sok-sok tízezer kisparaszt, akik alól kihúzták a földet, munka- nélküliekké vagy béresekké tették őket. Láthattuk, hogy hatalmas földterületekre licitál. Láthattuk, hogyan packázott a szakszervezettel, rúgta ki a dolgozókat, közben pózolt és hencegett, időnként Mussolini vagy talán Ceausescu pózát vette fel. (Szabadság) Halló, 362-858? — Igen, Mészár János. —Jó napot kívánok, Lovász Sándor vagyok a Békés Megyei Hírlap szerkesztője, szeretném felkérni egy rövid beszélgetésre. Most éppen miben zavartam meg? — Egy árlistát állítunk össze, mert engedményes akcióra készülünk a gyulai háztartási és festékboltunkban. — Bár ez itt nem a reklám helye, de mégis, milyen termékeket kínálnak olcsóbban? — Kutya- és macskaeledeleket, kozmetikumokat, Denim termékeket. De engedménnyel kínáljuk a Tomi Sztár mosóport és a Clorox hipót is.-—Egyébként elégedettek az üzletük forgalmával? — Sajnos, az elmúlt hónapban is visszaesést tapasztaltunk, érezhetően csökken a fizetőképes kereslet, százszorosán megnézik az emberek, hogy mire költhetnek. — Gyulán is van KGST-pi- ac, gondolom az Önök háztartási és festékboltja megérzi ezt... — Természetesen. Mellesleg, sokszor nálunk olcsóbban szerezhetők be dolgok, mint a piacon. Például a Pampers pelenka sokkal drágább, mint nálunk. De sok ilyen van. Boltunkban gyakorlatilag csak az extra minőségű mosóporok fogynak, az olcsó és középkategóriás mosóporokat a legtöbben a piacon veszik meg. Pedig ott sem olcsóbb. Ráadásul biztosíték sincs arra, hogy a csomagoláson feltüntetett árut viszik haza a vevők. — Az új kormány szerint a következő két évben csökkenni fognak a reáljövedelmek, amiből egyenesen következik, hogy az embereknek még kevesebb pénzük lesz a vásárlásra. Átvészelik ezt a nehéz periódust a magyar kiskereskedők? — Ha humoros kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy most is nagyszerű kilátásunk van, de csak a kirakaton át a Gyulavári útra. Egyébként rettentő nehéz lesz átvészelni ha tényleg csökkennek a reál- jövedelmek. A magyar vállalkozóknak eleve kevés a tőkéjük, a hitel szinte megfizethetetlenül drága, a vevőknek viszont nincs pénzük. így aztán nyereséges gazdálkodásról szinte lehetetlen beszélni. Ugyanakkor a nyugati cégek 7 százalékos kamattal vehetnek föl márkát és schillinget, ráadásul jelentős tőkével rendelkeznek. így nehéz egyenlő versenyről beszélni! — Szabadidejében mit csinál legszívesebben? — A családommal vagyok, két lányommal, és az unokámmal természetesen. Ha marad erőm, akkor kertészkedek. Egyetlen hobbim a vadászat és a természetjárás. Imádok olvasni, ha tehetem mindig végigfutom a lapok gazdasági híreit. —Köszönjük abeszélgetést. Legközelebb innen folytatjuk. — Nagyon szívesen. Rajtam nem fog múlni. '*V£oJtr.vACfcHM lfjl. jj*. ** *>Vt „Szeretettel üdvözlöm a kedves olvasókat és egyben szeretettel meghívok mindenkit 1994. október 10-én hétfő estére a Budapest Sportcsarnokba, nagy szuperkoncertünkre! Vendégeink Milt Jackson vibrafon, Ernestine Anderson ének, Huub Janssen dob A viszontlátásra! ’94 Kner Hajó, Bp., szept. 8-án” Benkó Sándor Liszt Ferenc-díjas előadóművész, számos magas külföldi elismerés kitüntetettje, a Benkó Dixieland Band alapítója írta e sorokat olvasóink Emlékkönyvébe. Százötven éve született Puskás Tivadar A telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója, Puskás Tivadar elektrotechnikus 1844 szeptember 17-én Pesten született, és 1893 március 16-án Budapesten halt meg. Thomas Alva Edison amerikai feltaláló munkatársa, majd európai képviselőjeként a műszaki alkotások lehetőségeit gyorsan felismerő, merész vállalkozó volt. Jelentős találmánya a Budapesten bevezetett vezetékes hír- és műsorközlő berendezés, a Telefonhírmondó. Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai című, 1942-ben megjelent könyvéből való a következő részlet: „...Puskás Tivadar agyában született meg az a zseniális gondolat, hogy beszélő újságot létesítsen. Kieszelte, rríi-' képpen lehet egy központi adóállomásról híreket, éneket, zenét a hallgatók ezreivel drótvezeték útján közölni. Szellemes találmányával megelőzte az egész világot, s telefonhírmondója még ma is megállja helyét. Sőt nemcsak hogy nem avult el, hanem egy épületben működik utószülött testvérével, a rádióval és sokszor ugyanazt a műsort együttesen közvetíti hallgatóinak, talán még élvezetesebben, mint a rádió. Szakemberek előtt köztudomású, hogy fejhallgatóval való vétel sokkal tisztább és üzembiztosabb, mint a hangszóróval, mert drótvezeték útján nincsenek légköri zavarok. A Telefon Hírmondó következőképpen működik: a híreket, éneket, zenét mikrofon veszi fel éppúgy, mint a rádiónál. A mikrofon által létesített áram- ingadozásokat indukciós tekercsek közvetítik a városba vezetett külső áramkörökbe, amelyekből azután ugyancsak indukciós tekercsek útján vannak az egyes előfizetők állomásai leágaztatva. Az előfizető állomása mindössze egy pár hallgatóból áll az elhelyezésükre szolgáló, s a falra erősített fakerettel. A Telefon Hírmondó stúdiójának szereplői sorában ott találjuk az egykori híres művészek közül Blaha Lujzát és Hegyi Arankát. Szvetics Emil műszaki igazgató nagy hozzáértéssel vezette az egyre fejlődő vállalatot. Az ő ötlete volt az Opera és a Népopera előadásainak bekapcsolása és közvetítése teljesen úgy, amint az ma történik. A templomi közvetítésekre vonatkozólag is folytak tárgyalások, de ezeket annak idején nem engedélyezték. A híres magyar feltaláló élete rendkívül gazdag eseményekben. Előkelő erdélyi családból származott. (...) Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. Már kora ifjúságától nagyszabású tervekkel foglalkozott, melyeknek megvalósításához külföldön igyekezett pénzt szerezni... Puskás, ki most már tekintélyes vagyonra tett szert, a legkülönfélébb vállalkozásokba fogott, de egyiknél sem tartott ki. Milliókat keresett, de a pénznek kevés értéke volt előtte, csak eszköznek tekintette újabb és újabb tervei és kísérletei megvalósításához.” Fekete fehéren A fóelvtársak tudták Olvasom, hogy fellángolt a vita az egyházi iskolák támogatásáról. Hírlik, hogy a kulturális kormányzat csökkenteni akarja a működésükhöz nyújtott pénzösszeget, mert túl sokba kerülnek az államnak. Támogatásukat a miniszter szerint az alapítványi és a magániskolák szintjére kell levinni. Hogy mennyi az annyi, őszintén bevallom, nem tüdőm, de azt látom, hogy ezek az iskolák most indultak, pár éve igyekeznek megteremteni a működés elemi feltételeit. Mostoha körülmények között, hiszen a semmiből kellett újrakezdeniük. Ha átmenetileg többet kapnának, azon sem lehetne csodálkozni, de hogy a mostaninál kevesebbet adjanak nekik? Annyit amennyit a magániskoláknak? Amelyekbe ugye azok csemetéi járnak, akik ki tudják nyitni erszényeiket a legjobbnak vélt képzésért. Ha már az erszénynél tartunk: úgy tetszik, rövid az emlékezet oda- fönn. Valamikor régen — amikor még nem zúzták szét az egyházi iskolákat — épp az egyház taníttatta, oltalmazta a szegény, de tehetséges gyerekeket. De van még egy megfontolásra érdemes körülmény. Az újonnan indult egyházi iskolák benépesültek. Vannak diákjaik szép számmal. Vagyis sok szülő gondolta úgy, gyermeke csak egyházi iskolában kaphatja meg azt az iskolai-erkölcsi nevelést, amelyben részesíteni szeretné. Közülük most sokan érezhetik, a szocialista-liberális kormány nem csak az egyházi iskoláknak, hanem nekik is hadat üzent. Ami ugyebár nem szerencsés — a kormány számára. Volt idő, amikor hivatalból agyon kellett hallgatni az egyházi iskolákat, holott mindenki tudta: ott minőségi képzés folyik. A fóelvtársak is tudták, néhányan csemetéjüket lopva oda járatták: Pannonhalmára, Győrbe a bencésekhez, vagy a református kollégiumba Patakra. Aztán amikor az „Öreg” ezt megtudta, s színlelt haraggal összevonta szemöldökét, hát a főelvtárs-apa azzal ütötte el a dolgot: ráncba kell szedni a gyereket. Úgy tűnik, a fóelvtársak néha okosabbak voltak utódaiknál. Árpási Zoltán
