Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd HAZAI TÜKÖR Mi tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A Szeberényi tér névadóiról Az evangélikus gimnázium előtti volt Rózsa Ferenc tér ma a Szeberényi család nevét viseli. De kik is voltak e lel­kész, tanár család tagjai, s hogyan kötődtek városunk­hoz? A Békés Megyei Könyvtár folyamatosan bővülő hely- történeti gyűjteményében a Szeberényi családfa egy test­vérpárral, Jánossal és And­rással kezdődik. Szeberényi András fiai közül Andor (1824—1895) a Selmecbá­nyái főiskolán kötött barátsá­got Petőfi Sándorral, s ez a barátság biztosan nem vélet­len, hiszen néhány évvel ké­sőbb a szabadságharcban va­ló részvétele fordít élete me­netén: bujdosni kényszerül. A menekülés hozza Békés­csabára, ahol végül káplán lesz. Tőlünk Makóra megy paptanítónak, majd Nagylak­ra lelkésznek, ahol a helyi takarékpénztár elnöke lesz, sőt a nagylaki kerület ország- gyűlési képviselője. Lelkészi pályája mellett szépirodalmi és politikai cikkeket ír, éve­kig tudósítója, munkatársa a magyar hírlapoknak, Szebe­rényi Andor sokoldalú egyé­nisége olyan örökség, amihez a család leszármazottjai is hűek maradtak. Andor testvére, Szeberé­nyi Lajos (1820—1875) pesti hírlapírói karrierjét kettétöri a szabadságharc, ő is bujdos­ni kényszerül. Békéscsabán fogják el, s miután kegyelmet kap, egy időre városunkban marad. 1857-től azonban már Makón, három év múltán pe­dig Szegeden vállal lelkészi állást. 1864-től Pozsonyban magyar—tót pap. Fia, Sze­berényi Lajos (1857— 1922) békéscsabai lelkész­tanító. A Szeberényi családfa másik ágának indítója And­rás testvére, a lelkész Szebe­rényi János (1780—1856). Fiai: János Mihály (1826— 1915) és Gusztáv Adolf. Szeberényi Gusztáv 1816. október 8-án született Ko- chanóczon, a ma Szlovákiá­hoz tartozó Trencsén me­gyében. Tanulmányait a sel- meci lyceumban, Pozsony­ban, majd a jénai egyetem teológiai fakultásán folytat­ja. 1853-ban választják meg Békéscsaba lelkészévé. Fá­radhatatlan munkával si­kerül rendeznie az egyház zilált pénzügyi viszonyait. Kétszer felújíttatja a nagy, központi templomot, az is­kolák számát kilencről hu­szonnégyre emeli. Befolyá­sával alakul meg Jamina 4000 hívőjének önálló egy­házközsége saját templom­mal és iskolával. Építő tevé­kenysége mellett még az irodalomra is futja energiá­jából: kiadja a nagy tót Agendát, s egy háromnyel­vű (tót, magyar, német) kis Ágendát. De ami talán az egyházközség számára a legfontosabb: az ő istentisz­teletei nyerik vissza a hívő­ket a hétköznapok temp- lombajárásának. 1867-től főesperes, s ugyanezen évben adomá­nyozza neki a bécsi tudo­mányegyetem a „doctor the- ologie” címet. 1872-ben püs­pökké emeli kerülete. Püs­pökként sikerül megsokszo­roznia a segélypénztár vagyo­nát, s ezzel a segélyezettek ju­talékát jelentősen emelnie. Bármennyire is a városért és egyházközségéért dolgo­zik, nem zárkózik be egyházi munkájába. Közéleti tevé­kenységének első jelentős ál­lomása, amikor 1878-ban munkája elismeréseként a ki­rály királyi tanácsossá nevezi ki. 1879-ben országgyűlési képviselővé választják, majd 1890-ben a főrendi ház tagja lesz. De késői a megtisztelte­tés, már csak néhány ülésen vehet részt. 1890. augusztus 19-én a hajnali órákban Bé­késcsabán meghal Szeberé­nyi Gusztáv. Négy fia közül Lajos Zsig- mond főesperes (1859— 1941) szerkesztette és adta ki az Evangélikus Egyházi Szemlét Békéscsabán. Sze­berényi Lajos Zsigmond öt fia között találunk vegyészt (a legidősebb fiú, Pál), békés­csabai orvost (János), békés­csabai gimnáziumi tanárt (Lajos), gyógyszerészt (An­dor) és Szeberényi Gusztáv (1890—1941) személyében a diakonissza intézet megala­pítóját, igazgatóját, a Békés­csabai Evangélikusok Lapja szerkesztőjét. Nos, jelenleg ennyi az, amit a könyvtár helytörténeti adatai alapján a gimnázium előtti tér névadójáról, a Sze­berényi családról tudhatunk. Stummer Andrea Baki baki hátán? 400 gyerekcsíny, gyerekszáj, gyerekbáj egy kötetben Millecentenáriumi emlékpark Marketing adatbázis. Az Állami Vagyonügynökség Marketing Adatbázisában tá­rolt információkhoz ezentúl a nap 24 órájában hozzájuthat­nak az érdeklődők. A szolgál­tatás idejének kibővítése azt is lehetővé teszi, hogy azok az érdeklődők, akik telefonon kí­vánnak tájékoztatást kapni az adatokról, ezt a kedvezményes távbeszélő-tarifájú időpon­tokban tehessék meg. A rend­szerhez eddig megközelítően 200 hazai és 40 külföldi fel­használó csatlakozott. A Mar­keting Adatbázis az Á VÜ és az ÁV Rt. ajánlatán kívül június­tól tartalmazza több felszámo­ló szervezet kínálatát is. A tar­talom tovább bővülhet, hiszen az ÁVÜ bármely szervezettel kész tárgyalni arról, hogy va- gyonkínálata szerepeljen az adatbázisban. Nyári akadémia. Öt szomszédos ország több mint száz magyar pedagógusa rész­vételével, hétfőn megkezdő­dött a Bessenyei Nyári Akadé­mia Nyíregyházán. A nyári akadémiát a határon túli ma­gyar pedagógusok továbbkép­zésére 1992-től rendezi meg a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nyaranta más-más szakos tanárok kapnak meghívást a szabolcsi megye- székhelyre, ahol tökéletesíthe­tik szalonai felkészültségüket, megismerkedhetnek a tanítás legújabb és legkorszerűbb mód­szereivel is. Jótékonysági koncert. Az életveszélyessé vált gótikus műemlék, a szikszói református templom megmentése érdeké­ben jótékonysági koncertet adott hétfőn Debrecenben Sass Szilvia Liszt-díjas, érdemes művész. A koncert része volt annak az országos jótékonysági rendezvénysorozatnak, amellyel a jelenleg életveszé­lyes állapota miatt bezárt refor­mátus templomot szeretnék megóvni a végső pusztulástól. A kormány és a parlament dön­tésétől függetlenül Nagykőrös — Kecskeméttel karöltve — megrendezi a ’96-os expóhoz kapcsolódóan tervezett progra­mokat — jelentette ki Kiss Já­nos, Nagykőrös polgármestere az MTI munkatársának. Mint mondotta: a város már eddig is jelentős anyagi és szellemi tőkét áldozott a kiállítás mellett zajló események előkészítésére, Kecskeméttel pedig már jóelőre megállapodott, hogy a progra­mok egy részét közösen bonyo­lítják le. Az eredeti terv szerint Nagykőrös a városcentrumban kialakít egy millecentenáriumi emlékparkot, ahol a történelem neves személyiségeinek szob­rai kapnak helyet. A Honfoglaló című alkotás a műteremben már formát is öltött, csupán a bronz­ba öntésre vár. 1996-ra tervezik egyebek között a nemzetközi zenekari találkozót, a Kárpát­medencei és a nyugat-európai folklórfesztivált, a nemzetközi mezőgazdasági, ipari és keres­kedelmi szakkiállítást, vala­mint a Nagykőrös a ’48-as hu­szárok városa elnevezésű különleges programot. Szabadságon vannak a képvi­selők, az országgyűlési közve­títések hiányának enyhítésére, afféle nyelvi üdítő jégkocka­ként, érdemes fölidézni ko­moly parlamenti szónoklatok derűs részleteit — azzal a mot­tóval, hogy beszélni a T. Ház­ban is nehéz... Aggodalom a termőföld fo­gyatkozása miatt: — Érdekünk, hogy gyárké­mények erdeje helyett búzame­zőket lengessen a szél... Felhívás az agrárgazdaság segítésére: — Műtrágyával hóna alá kell nyúlni a vetéseknek... A takarékosság dicsérete: — A pénzügyminiszter úr minden fillérrel a fogát vere­geti... Intés a harcias ellenfelek­nek: —Annak az ökölnek, amely bennünket fenyeget, szemébe fogunk nézni... Bók a szebbik nemnek: —Szükséges, hogy a nő eny­Egy szokatlan tartalmú, műfa­jú könyv jelent meg a napok­ban dr. Szilágyi László nyug­díjas egyetemi docens szer­kesztésében. Kizárólagos főszereplői és egyben szerzői a gyerekek. Tar­talma a gyermeki lélek, érzelem olyan különleges formáinak megnyilvánulásai, melyeket felnőtt fejjel ki sem tudnánk ta­lálni. Sajátos logikájuk, észjárá­suk nap mint nap csal mosolyt a szülők és nevelők arcára, ám ezek az idő múlásával elfelej­tődnek. Nem volt könnyű dolga tehát a szerkesztőnek, aki 400 bájos történetet gyűjtött össze óvónők, pedagógusok, orvosok segítségével. A történetek között több bé­késcsabai „mű” is szerepel: A könyv anyagának gyűjtéséhez hozzájárult Óregh Éva békés­csabai vezető óvónő és a bel­városi, valamint a Szigligeti úti óvoda óvónői is. Ízelítőül szóljon most a gye­rekmondás: he, simogató keze velünk együtt fölemelje bátorító szavát... Bátorítás a harcostársak­nak... — Amíg én itt ülök, addig a magunk lábán fogunk állni... Együttérzés a nélkülözők­kel: — Valósággal koldusboton kell tengődniük a szegények­nek... A közöny ostorozása: — Az ilyen dolgok mellett nem lehet homokba dugott fej­jek elmenni... Az üres frázisok kritikája: — Mindez nem egyéb, mint egy cifrára mázolt, bérül üres maszlag... Őszinte elismerés: —Meghajtom a miniszter úr előtt az elismerés pálmáit... Sajnálkozás: — A beteg nem akkor megy orvoshoz, amikor még kisebb baja van, hanem amikor már fekvőbeteg... B.ZS. Ferenczy Europress „Ha Dezsőké rosszalkodik, az anyukája dorgálóan néz rá és összeráncolja a homlokát: — Anyuka! Már megint olyan csúnyán áll a szemed és zötyögős a homlokod!” Dömötör János: Emlékforgácsok Kohán Györgyről Kohán György: Aratók 5. Üres rendőrségi bejelentők A hatvanas évek elején az egyik művelődési intézettől kunyerált mikrobuszon tanul­mányi kirándulást tettünk Bé­kés megye egyik városába. A visszaindulás előtti gyüleke­zőt az ott élő művészek egyi­kének műtermébe beszéltük meg. Már mindannyian ott voltunk, amikor jó félórás ké­séssel megérkezett Kohán György. Látszott rajta, hogy nem az absztinens korszaká­ban van. A körbe kirakott fest­ményekre mutatva fordult hozzám, aki legközelebb áll­tam: „Mik ezek?” „Láthatod, Gyurikám, festmények”, vála­szoltam, majd jött a kissé fur­csa kérdés: „Ki festette, te?” A légkör megfagyott, miután az alkotó is jelen volt, de senki sem szólt egy szót sem. Bú­csúztunk és kínos csendben szálltunk be a hazainduló au­tóbuszba. Vásárhelyi művészkollégái általában tisztelték, szerették. Volt azonban kivétel is. Ez az averzió a két teljesen eltérő egyéniség egymásra hatásából majdnem természetesen ala­kult így. Kohán György soha egyetlen rossz szót sem mon­dott ki erről a kollégájáról. „Pusztán” annyit tett meg, hogy ha egy társaságban talál­koztak (például szövetségi gyűlés), mindenkinek kezet nyújtott, az illető kivételével. Kohán György magányos vándorként élt, annak ellenére így volt ez, hogy 1949-ben há­zasságot kötött Nagy Matild- dal. Erről azonban mélyen hallgatott, még az édesanyja is csak halála előtt három hónap­pal tudta meg, hogy fia házas­ember, akkor, amikor a feleség nagy beteg férjét Gyulára, a szülői házba elkísérte. Miután házas létére fény derült, emlí­tette Fábry Béláné, akinél al­bérlőként a Szántó Kovács u. 43-ban lakott, hogy most már érti, miért íratott vele alá min­dig üres rendőrségi bejelentőt. (Arról, hogy van Budapesten egy Tilda nevű hölgy, aki kö­zel áll hozzá, tudtuk, de azt hittük, a barátnője.) Emellett persze, mint a vándoroknak és hajósoknak, az említett váro­sokban voltak egyéb kapcsola­tai is. Ezek azonban nem lehet­tek egyértelműen kellemesek és harmonikusak, mert a gyen­gébb nemről alkotott vélemé­nye tömören negatív volt; „Já­nos! Jegyezd meg! Minden nő kapható, ki egy szál virágért, ki egy emeletes házért!” Némi enyhítésül jegyeztem meg: „Annál inkább tisztelet a kivé­telnek.” Olykor e gondolat má­sik változatát, „illusztrációját” is szóba hozta. Eszerint, ha 10 nő bemegy egy presszóba, melyben „Kemény” Károly és „Pénzes” Pál ül, 9 egészen biz­tosan az utóbbi asztalához ül le. (Ennek keményebb és filozofi- kusabb változatát Faludy György költő így fogalmazta meg: „A nők pontosan látják rajtad, mennyi pénzed van. Ha nincs, egyszerűen nem számí­tasz, átnéznek rajtad. Mind­egyik, a legrusnyábbak is.” Kohán György édesanyja paraszt származású és mélyen vallásos asszony volt. Érték­rendje szerint elégedett volt szabó és asztalos mester fiai életének alakulásával. Gyara­podtak, családot alapítottak. Nem így a legkisebb fiú, György, akinek foglalkozását alig tudta felfogni, csak „ren­dezetlen helyzetét”, anyagi gondjait látta, tapasztalta. Eb­ben a gondolatkörben és érték­rendben nem nézte jó szemmel az anya György fia elég válto­zatos érzelmi világát, nőkap­csolatait sem. E témájú dorgá­ló mondatok után vetette oda Kohán György anyjának: „Ugyan anyám, mi az én hely­zetem ahhoz képest, hogy a Biblia szerint Salamon király­nak négyszáz hitvese és há­romszáz ágyasa volt.” (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom