Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-08 / 185. szám
BÉKENAPOK 1994. augusztus 8., hétfő o „A béke az emberiség legnagyobb értéke...” Lendván, a 2-es számú általános iskola falán lévő Kossuth- és Széchenyi-domborművet is megkoszorúzták a nemzetközi békenapok résztvevői Nemzetközi gyermekkiállítás megnyitásával kezdődött augusztus 5-én, pénteken Kaposvárott az a kétnapos program, amelyet a Magyar Békeszövetség — immár hagyományosan — minden év augusztus 5—6-án, a Hirosima és Nagasaki elleni atomtámadás évfordulóján rendez. Barabás Miklósnak, a békeszövetség irodavezetőjének megnyitója után a békenap vendéglátói és résztvevői a „Közép-európai párbeszéd” című előadói konferenciának voltak részesei. Köteles György professzor, a Magyar Békeszövetség elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hoztak ugyan eredményt a leszerelési kezdeményezések, de a kémiai és atomfegyverek arzenálja ma már nehezebben ellenőrizhető, hiszen újabb és újabb országok tesznek szert rájuk. A békenapok egyik célkitűzése, hogy soha ne forduljon elő többé a Drezdában, Vukováron, Szarajevóban megélt tragédiák sora. A konferencia résztvevőit köszöntötte dr. Gyenesei István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke és a házigazda Szabados Péter polgármester, aki a békességben élés, a humanista nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet. Dr. Kiss Csaba a Honvédelmi Minisztérium képviselője a biztonságpolitika alapelveiről és á NATO békepartnerség programjáról beszélt. Pozsonec Mária, a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség elnöke, országgyűlési képviselő a Szlovéniában élő kisebbség jogairól tájékoztatott. Elmondta, hogy míg Trianon idején 35 ezer magyar élt a térségben, addig a jelenlegi létszám mindössze nyolcezer. A határ mentén élő magyarok népszavazáson voksoltak az új szlovén állam mellett, amely garantálja a nyelvhasználatot, a kulturális örökség ápolását. * A második napi program, augusztus 6-án, szombaton a lendvai polgármesteri hivatalban folytatódott, ahol a helyi vezetők köszöntötték a békenapok résztvevőit. A rendezvényen megjelent, és köszöntőt mondott Hajós Ferenc, Szlovénia magyarországi nagykövete is. A házigazdái feladatokat itt Pozsonec Mária országgyűlési képviselő látta el. — A béke az emberiség legnagyobb értéke — kezdte Pozsonec Mária —, jól tudják ezt azok, akik átéltek már egy vagy két háborút, de mi is, akik belekóstoltunk az itt folyó harcokba. Tiszteletreméltó az Önök béketörekvése. Nagy kincs nekünk a béke, hiszen karnyújtásnyira innen folyik a háború. De hisszük és valljuk, hogy az itt élők képesek lesznek megőrizni a békét. Lendva polgármestere, Stefan Cigüt tájékoztatójában elmondta, hogy a vidék vegyesen lakott terület, ahol természetesen érvényesülnek a nemzetiségi jogok, sőt külön- jogok, mint az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az anyaországgal való kapcsolattartás. Az itt élők a hivatali szervezetekben mindkét nyelven intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Van magyar nyelven megjelenő heti újság, tévéműsor és rádióadás. Szerteágazó az anyanemzettel a kulturális kapcsolat is. A városházi program után a városban lévő Kossuth- és Széchenyi-domborművét ko- szorúzták meg a látogatók, majd a központi iskolába látogattak, ahol az igazgatónő elmondta: a térségben négy kétnyelvű általános iskola van, ahol ezer tanuló magyar és szlovén nyelven ismerkedik a tantárgyakkal. Nyolcvankét pedagógus okítja a kicsiket. Lendván a gimnázium is kétnyelvű, 320 tanulóval. A gyerekek hat és fél és hétéves korban iratkoznak be az iskolába, előtte kötelező a kétéves kétnyelvű óvoda. Lendván még 1958-ban kezdődött ez az oktatási forma. Negyedik osztályban a két nyelv mellett angol vagy német nyelvet is választhatnak pluszban a gyerekek. Vannak olyanok, akik az általános iskola elvégzése után már négy nyelvet is beszélnek. * A program a lendvai várban folytatódott, Hadik Mihály (török ellen küzdő szabadsághős) emlékhelyének megkoszorúzásával. * Szívet-lelket melengető volt az a fogadtatás, amelyben a látogatóknak Petesházán volt része. Ennek a Lendva melletti kis falunak apraja-nagyja eljött, hogy a békenap küldötteivel találkozzon. Etellel, itallal, jó szóval fogadták a vendégeket. A hosszúfalusi népdalkórus gyönyörű zalai és murai népdalcsokrot állított össze, amelyet a végén vendégek és vendéglátók közösen énekeltek. Este nyolc óra volt, amikor nehéz szívvel búcsúztak az anyaország küldöttei a Muravidéken élő magyar és szlovén vendéglátóktól, azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy a békemozgalmak nem vesztették el aktualitásukat. Béla Vali A petesházi (Pelesovci) vegyeskar zalai és Mura-menti népdalokkal kedveskedett az anyaországból érkezett küldöttség tagjainak Pártosodjunk vagy emberesedjünk? Beszélgetés Tóth Károllyal a civil szervezetek esélyeiről A fejlett demokráciákban közel sem vesz részt a lakosság olyan nagy arányban a parlamenti választásokon, mint az legutóbb nálunk történt. Ennek nem a nyugati közöny az oka, hanem az a társadalmi berendezkedés, amelyben nem a pártok az érdekérvényesítés kizárólagos fórumai, hanem markáns civil szervezetekben találnak meghallgatásra, megértésre a polgárok, s közéleti aktivitásukat is kiélhetik általuk. Ugyanakkor hazánkban a választási kampány kezdetén a már meglévő egyesületek egy része is párttá szerveződött az életben maradás érdekében. Egészséges, az érdekeket gazdagon felvállaló társadalom csak akkor alakulhat ki, ha a pártok mellett életképes civil szervezetek adnak lehetőséget a magánélet közélettel való kiegészítésére. A szervezeti gazdagság akkor is fontos, ha a hatalmon lévő pártok ezt nem nézik jó szemmel. Az ő érdekük az, hogy minél kevesebben szóljanak bele elképzeléseik megvalósításába. Tóth Károly, Békéscsaba újonnan megválasztott országgyűlési képviselője (MSZP) sajátos helyzetbe került. Önkormányzati képviselőként bizottsági munkájában a civil szervezetek patrónusa, országgyűlési képviselőként az uralmon lévő párt tagja. Arról faggattuk, hogyan fogja parlamenti munkájában ezt az ellentmondásos helyzetet feloldani, szá- míthat-e rá továbbra is a civil társadalom? — Azzal az állításával teljesen egyetértek, hogy Magyarországon a politika túlsúlyossá vált. Ez minden olyan társadalomban természetes, amely ráébred arra, hogy több pártban is gondolkozhat. Viszont azzal már vitatkoznék, hogy a politika ellenérdekelt a civil társadalom megerősödésében. Persze bizonyos fogalmak tartalmát tisztázni kellene. Konszenzusról a teljes egyetértés igényével nem szabad beszélni. Ha abszolút egyetértésre törekednénk, akkor soha nem csinálnánk semmit, mert olyan nincs. Helyette úgy kellene gondolkozni, hogy a hatalom a döntés előtt hallgasson meg minden érintett szervezetet, s ezután keresse meg azt a kompromisszumos megoldást, amely egyeseknek már, másoknak még elfogadható. Nagyon is jó lenne, ha a civil szervezetek szélesebb alapon léteznének a jelenleginél, mert akkor csökkenne az a teher, amely ma a politikára hárul. Szerintem sem normális a jelenlegi helyzet, amelyben szinte mindennel a politika foglalkozik. Ami a személyes parlamenti munkámat illeti: „véletlenül” ott is a kisebbségi bizottság tagja lettem, tehát folytatom a civil társadalom érdekében megkezdett tevékenységemet. — Tapasztalataim alapján kénytelen vagyok vitatkozni azzal a véleményével, mely szerint nincs ellentét a hatalom és a civil szervezetek között. Az eló'zőparlament egész sor olyan rendeletet alkotott, amely gátolja az egyesületek, klubok megalakulását, működését, s már a jelenlegi kormány is hozott olyan döntést, amelyhez meg sem kérdezte egyes érintett felek véleményét. Csak néhány konkrét példa: az érvényben lévő adórendeletek alapján nagyon nehéz az alapítványokat támogatni, s az egyesületek csak tőlük juthatnának pénzhez; a költségvetésben van ugyan a civil szervezetek számára elkülönített alap, de arra csak országos szervezetek pályázhatnak, holott a civil szervezetek lényege az alulról való kibontakozás; két éve kész a non-profit törvény, a kormány mégsem terjesztette a parlament elé; a cégbíróságoknál egy-másfél év a bejegyzésre való várakozás ideje; a megalakuló pártok alanyi jogon kapnak támogatást a működésükhöz, a civil szervezetek pályázatokból gyűjtögetik össze a létezésükhöz szükségespénzt—saz mára jelenlegi kormány számlájára írandó, hogy a világkiállítás elmaradásáról hozott javaslata megalkotása előtt nem kérdezett meg olyan érdekelt szervezeteket, mint a Vállalkozók Országos Szövetsége vagy az Iparszövetség. — Valóban kész van a nonprofit törvény, s a kisebbségi bizottság úgy tervezi, hogy decemberben vagy januárban a parlament elé kerül. A pártok csak 1990-ben kaptak a megalakulásukkor automatikusan kétmillió forintot, ma már csak az a párt kap támogatást, amely elér a választásokon legalább egy százalékot. Megfelelő feltételrendszer kidolgozása után elfogadhatónak tartom a civil szervezetek alanyi jogon való támogatását. Talán a legkönnyebben kezelhető megoldás az lenne, ha az önkormányzatok költségvetésében jelenne meg ehhez egy alap, például a kulturális fejpénzhez hasonlóan. Kikérem néhány szakember véleményét, s utána esetleg hangot is adok az elképzelésnek. Ami az adórendeleteket illeti: a kormányprogramban szerepel egy javaslat, mely szerint személyi jövedelem- adója 3-4 százalékával mindenki maga rendelkezne, s annak a bejegyzett szervnek adná, amelyiket támogatni kívánja. Ezen a módon a társadalmilag hasznos helyi egyesületek már komolyabb pénzeszközhöz jutnának. A világkiállítással kapcsolatban azt én sem tartom jónak, hogy a gyors döntés érdekében kimaradtak egyes fázisok. Szerintem is konzultálni kell minden érdekelt féllel egy döntés meghozatala előtt, hogy senki ne érezze mellőzöttnek magát. A körültekintő munka érdekében pontosítani kell a jogalkotást szabályozó törvényt, melyben világosan meg kell fogalmazni, hogy egy-egy döntéshez melyik érdekcsoport véleményét kell kikérni. Már csak azért sem szabad kihagyni senkit, mert a figyelmetlenség alkalom az ellenzék érdekeinek felerősítésére, s máris politika lesz a kérdésből. — Köszönöm szépen az őszinte beszélgetést. Lenthár Márta
