Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-01 / 179. szám

kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 1., hétfő A fedett lovarda felújítás után, kilőtt ablakokkal Hírek Biztos a jó termés. A ménesbirtok országos vi­szonylatban a második, a me- zőhegyesi cukorgyár körzeté­ben pedig az első legnagyobb répatermelő. Az idén 720 hek­táron termelnek Mezőhegye­sen cukorrépát, ennek jelenleg 40 százalékát öntözik. Az apátfalvi csatorna elkészülte után (várhatóan már augusz­tusban) az öntözött terület ará­nya eléri a 80 százalékot. Bevert ablakok. Július 22-ére, az ODB kezdetére be­fejezték a fedett lovarda külső tatarozását. Valakiknek na­gyon bánthatta a szemét a megszépült épület: az egyelő­re ismeretlen tettesek a lovar­da valamennyi üvegablakát beverték. Tetten érték. Egy nyolc­vannyolcas majori lakos a kö­zelmúltban megbontotta a hat­vanon ménes tetőszerkezetét, a helyszínről 40 db palát el is szállított. A rendőrség az elkö­vetőt tetten.érte, a lopott építő­anyagot lefoglalta. Őrizni fogják. Kicserélik a fedett lovarda elavult ablak­kereteit; a nyílászárókba üveg helyett (be)törésbiztos plexi kerül. A lovardán kívül a mé­nesparancsnoki épületnek, a Nonius Hotelnak és a verseny- istállónak a felújítását is terve­zik. Az rt. vezetősége fontol­gatja, a két diadalív közötti „udvar” zárhatóvá tételét, a központi épületek éjszakai őr­zését. Az oldalt írta és szerkesztette Ménesi György. Telefon és fax: Battonya, 310. Fotó: Kovács Erzsébet Búzából több mint 6 tonna termett hektáronként Nem okoz gondot az értékesítés A központi gépüzem udvarán katonás rendben sorakoznak a Ménesbirtok Rt. kombájnjai. A látványból arra lehet követ­keztetni, hogy Mezőhegyesen befejeződött az aratás. — A legnagyobb nyári munkával július 22-én vé­geztünk — mondja dr. Kru- zsitz Pál vezérigazgató-he­lyettes. — Mintegy 4500 hek­tár őszi búzát, 800 hektár árpát és 300 hektár szárazborsót ta­karítottunk be. A búza aratását megelőző tíz napban közel 40 fokos volt a hőség, a szemek megszorultak. Megítélésem szerint ez 5-10 mázsa veszte­séget jelent hektáronként. En­nek ellenére a búzatermésünk átlaga eléri hat, hat és fél ton­nát. S ehhez még tudni kell, hogy tavaly több táblában a bú­za számára kedvezőtlen előve- teményt termeltünk. Gyakorla­tilag nem a fajták, nem az alkal­mazott technológia, henem egyedül az elővetemény diffe­renciálta a termésátlagot. —A minőség? — Az idén gyengébb osz­tályba sorolták a búzáinkat, mint a korábbi években. En­nek két oka van. Az egyik az aratás előtti tíznapos hőség. A másik az, hogy az ország mal- mibúza-szükséglete csak egy- harmad része a megtermelt mennyiségnek. Érthető, ha a malmok a legjobb minőségű búzát kívánják beszerezni, hi­szen a lisztpiacon ők is versen­genek egymással. Közülük az fog talpon maradni, aki garan­tálni tudja az azonosan jó mi­nőségű lisztet. — Okoz-e gondot az értéke­sítés? — Mi a Csongrád Megyei Gabonaipari Vállalatot ke­restük meg, értékesítésre ne­kik ajánlottuk fel a teljes mal­mibúza-termésünket. Kezde­ményezésünket örömmel fo­gadták, hiszen nekik azonos minőségben, nagy volumen­ben kell a búza. Ezt az igényüket a kisgazdaságok nem tudják teljesíteni. A ma­lom ugyanis nem önthet fel négy-öt óránként különböző minőségű búzát, hiszen a vevő öt hónap múlva is a megszo­kott minőségű lisztet szeretné megvásárolni. Végül is: a mi búzánk jobb az oszágos átlag­nál, az eddig bevizsgált tételek mindegyike elérte a „B” minő­sítést. Ez annak tudható be, hogy átlagban 120-140 kg nit­rogént juttattunk ki három egyenlő adagban a földjeink­re. A fehérjék képződéséhez ugyanis elengedhetetlenül szükség van nitrogénre. Ahol ezt a fontos tápanyagot „meg­spórolták”, ott törvényszerűen gyengébb a búza minősége. Aratás után a szalmabetakarítás és a tarlóhántás a legfontosabb munka. Képünk a 46-os major melletti táblán készült. Kószó István markológépével felrakja a körbálákat a Kovács István által vezetett szállítójárműre Nincs élővizük, mégis öntöznek Három hónap alatt elkészült a beruházás első része Miben látja a 3 ezer hektáros öntözésfejlesztési beruházás jelentőségét a vízgyügyi szak­ember? — ezt kérdeztük dr. Czecze Lajostól, a Dél-Békés Megyei Vízgazdálkodási Társulat igazgatójától július 25-én, az első ütem átadása­kor. — A Ménesbirtok Rt.-vei és más parti birtokosokkal kö­zösen elértük, hogy víz jusson erre a területre. Ez azért óriási dolog, mert társulatunk 182 ezer hektáros területén nincs élővíz. A Száraz-éri, illetve az apátfalvi rendszeren ke­resztül ezentúl el tudjuk látni öntözővízzel a részvénytársa­ságot és a többi parti birtokost is. — A beruházás első üte­mét önök tartották kéz­ben. — Igen. A konkrét kivitele­zést azonban a Bauer cég, a Viliszer Bt. és a Hydrocoop Kft. végezte. Munkájukat na­gyon jól összehangolták. Az április 18-ai kezdéstől a mai napig bő három hónap telt el, s íme elkészültünk az első ütem­mel. Zárójelentés A ’70-es évek végén szakdolgozatom írásakor szembesültem a megdöbbentő adattal: a századforduló Magyarorszá­gán több mint 3 ezer lap jelent meg. Mi meg — ugye, nem csal az emlékezetem? — akkoriban előfizethettünk a Népsza­badságra és annak országos vagy megyei változataira. S ezzel kifújt. Legfeljebb maradt a Szabad Európa és az Amerika Hangja, később a Beszélő. Istenem! De nagyot változott azóta a világ! Meg azelőtt is, hiszen az országtest kétharmadát Trianonban amputálták. Ha innen nézem, ma csak ezervalahány újság kell ahhoz, hogy elérjük (talán már el is értük) az első világháború előtti szintet. Csakhogy! Ki tudja, mivel töltötték meg szerkesztő uraimék a hajdan volt helyi lapokat? Meglehet, hirdetésekkel. És most? Most sajnos pang a gazdaság, kevés fizetett anyag lát napvilágot a helyi hírharsonákban. Kár, nagy kár. A hirdetések ugyanis— közhely, mégis leírom — igazi kordokumentumok. Mit kap ezek helyett a századvég olvasójaés... az utókor? Tessék csak kinyitni és átlapozni a vidéken megjelenő kiadványok néme­lyikét! Jó, jó, tudom: Önöket senki sem kényszerítheti arra, hogy íráskényszerrel megvert magamutogatók, uborkafa- mászó akamokok lelki nyavalyáinak analizálásával bajlód­janak. De azért megpróbálhatják! Lefogadom, e szavakkal adják tovább az újságnak álcázott zárójelentés-gyűjteményt: , ,Kár, hogy kevés benne a hirdetés! ” tv A takarékosság pénzt szül Számítógéppel, hatékonyabban A városgazdálkodási szerve­zet és annak vezetője, Roczkov Frigyes kezdettől fogva taka­rékos energiafelhasználásra ösztönözte az intézményeket és a helyi lakosságot. De vajon a kérésen, a meggyőzésen túl, tudnak-e konkrét segítséget adni az érintetteknek? — Örömmel mondhatom: igen!.— válaszolja Roczkov úr. — Az Energiagazdálkodá­si Rt. jóvoltából térítésmente­sen jutottunk hozzá egy számí­tógépes programhoz. A prog­ram készítői elsősorban az ön- kormányzatokat és az önkor­mányzati intézményeket kí­vánták segíteni a hatékonyabb energiafelhasználásban. Szá­mítógépeinkkel ezentúl doku­mentálni tudjuk az energiafel­használásokat, sőt ellenőrzés­re, hibafeltárásra is van lehető­ségünk. A program alkalma­zásával települési szintű infor­mációk birtokába juthatunk, így — megfelelő adatbázis esetén — az eddigieknél lé­nyegesen könnyebben készít­hetők el a kalkulációk, a különböző összevetések. — Ezek szerint gépre kell vinniük a felhasználók adatait. — Igen. A napokban kezdjük meg a tevékenységi körünkhöz tartozó energetikai adatbázisok összeállítását. A program kipróbálása után más települési önkormányzatok­nak is felajánljuk e szolgálta­tást. Előzetes tájékozódásunk szerint lenne rá igény. — Ne haragudjék a meg­jegyzésemért: a számítógép sok helyen csak státuszszimbó­lum. — A várható áremelések miatt egyre nagyobb gondot kell fordítanunk az energiafel­használásra. A takarékosságot célzó fejlesztésre fordított pénz hamarosan megtérül. Roczkov Frigyes: „A programot az igényeknek megfelelően továbbfejlesztik" Történet a megmentett platánról Az aszályos időjárás miatt a vá­rosellátó szervezet munkásai rendszeresen öntözik a facse­metéket és a virágágyásokat. — Szeretnénk, ha a példán­kon felbuzdulva a lakosság is megtenne mindent a zöldterüle­tek és a dísznövényzet védel­méért. Elszomorító, amikor lát­juk az oktalan rongálásokat — mondják az irodán. A lajtos kocsit a Csekonics- parkban érjük utol. Vezetője, Mitykó József a következőket mondja: — Ez az öreg szippantós IFA akkor került a tanácshoz, ami­kor én: 13 évvel ezelőtt. Volt időnk összeszokni. Alkalmassá tettük a locsolásra, kialakítottuk rajta ezt a csatlakozót a slagnak. Szükség esetén ide egy „tá­nyért” is fel lehetne szerelni, s akkor az úttestet és a füves területeket is gyönyörű szépen tudnánk locsolni. — Gyönyörű szépen locsol­ni? Ennyire szereti, amit csi­nál? — Jaj, nagyon. Annak idején azért szálltam le a buszról (ad­dig ugyanis azt vezettem), hogy közelebb legyek a családom­hoz, a lakásomhoz. Sikerek? Nézze, él itt minden csemete, pedig azt a kettőt nagyon nehéz volt megmentenünk. Kollé­gám, Nagy György János most is jócskán engedett vizet a tövükhöz. Erről jut eszembe: a jó multkorában csőtörés miatt az OTP előtt a vizeseknek ki kellett emelniük egy platánfát. Megkértem őket, hogy vigyáz­va tegyék, nagy földlabdával. Meg lehet nézni: a nyár kellős közepén átültetett platánfa gyö­nyörű szépen él és virul. Pótolni kell az elmaradt égi áldást A „fémipari” Jó eredménnyel zárta az első félévet a Mezőhegyesi Fém­ipari Szövetkezet. — Az árbevételünk meg­haladja az 58 millió forintot — mondja Kovács József el­nök. — S ami a lényeg: eb­ben benne rejlik egy 6 milliós nyereség. Továbbra is meg­van a 10 százalék körüli eredményességi rátánk. Ráa­dásul bízhatunk abban, hogy most is igazolódik: a máso­dik félév jobb eredményeket hoz, mint az első. Új ter­mékünk a nyilvános telefo­nokban használatos zsinórvé­dő tömlő. A tervezett 120- 130 ezer darabnak a felét már legyártottuk. — Korábbi beszélge­téséből tudom, nagy fantá­helyzete stabil ziát látnak ebben a termék­ben. — Igen. Itthon készpénzért tudjuk értékesíteni, ezenkívül hamarosan megjelenünk vele a francia piacon. —Egy ilyen „off'enzivóhoz" pénz kell. — Van mindig a számlán­kon, jut belőle import anya­gokra is. —És bélfejlesztésre? — Arra is, természetesen. Ebben az évben a bruttókere­setek várhatóan 27 százalék­kal fognak nőni. Tagságunk­nak további jelentős jövedel­me származik a vagyoni hoz­zájárulás kamataiból és az osz­talékokból. Az előbbit 100, az utóbbit 20 százalékban hatá­roztuk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom