Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-04 / 182. szám
1994. augusztus 4., csütörtök HAZAI TÜKÖR /SOROZAT fegÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az utca szégyene. Évek óta azon folyik a vita a békéscsabai Zrinyi utcában, hogy kinek a feladata a sánc tisztítása és a fű levágása. A polgármesteri hivatal úgy döntött, hogy az önkormányzat feladata és kiadta az árok kaszálását a Városgazdálkodási Vállalatnak. Lehet, hogy a városgazdálkodásiak még nem kapták meg ezt a határozatot, mert a gaztól lassan az emeletes ház sem látszik, a szúnyogoknak remek búvóhelyet kínál a nagyra nőtt fű. A Zrinyi utca lakói azt állítják, hogy az ő adójuk is ér annyit, mintáz, amitaz Andrássy utcaiak fizetnek... Terméskiesés csapadékhiány miatt Fizikaolimpia a kínai nagy falnál Hibáztunk, elnézést. Lapunk tegnapi számának ötödik oldalán az Évforduló rovatban megemlékeztünk Hajdú Győző „romániai magyar író” 65. születésnapjáról. Nem kellett volna. Hajdú Győző ugyanis a Ceausescut dicsőítő írók és lap- szerkesztők vezéregyénisége volt, oroszlánrészt vállalt a romániai magyar értelmiség — köztük Sütő András — elhallgattatásában, illetve meghurco- lásában. Securitates kapcsolatai odaát közszájon forognak és romániai magyar lapokban többször nyilvánosságot kaptak. Hajdú 1989 decemberében, Ce- ausescu megbuktatása után eltűnt, jó oka volt rá, alighanem meglincselték volna övéi, az erdélyi magyarok, ha megtalálják. Ceausescu udvari írója ma ismét publikál, a magyarelle- nességéről ismert Vremea című lapba ír vezércikkeket. Szóval Hajdú Győzőről mindezt tudtuk, neve mégis bekerült Évforduló rovatunkba. Nem mentség, hogy a megjelent szöveget szó szerint — ellenőrzés nélkül — vettük át a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségeknek kiadott Évfordulónaptár című kiadványából. Hibáztunk, s a legkevesebb, hogy most elnézést kérünk azoktól, akiknek magyarságát e különös születésnapi emlékezéssel megsértettük. (Szerkesztőség) Sivatagosodás. Az utóbbi évek rekordmelege, csapadékszegény időjárása tovább rontotta a Duna—Tisza közi hátság vízellátását. A körülbelül 10 év óta tartó rendkívül aszályos időszak miatt itt már szinte visszafordíthatatlan a talajvízszint csökkenése, a talaj, a növényzet kiszáradása. Egyes szakértők elsivata- gosodásról beszélnek. Szaktárcáknál a közelmúltban készült el a térség vízpótlási terve. Vajon visszaállhat-e természetes úton a megfelelő talajvízszint? Bebizonyosodott, hogy ez nem lehetséges. Az egyik javaslat szerint megépülne a mintegy 100 kilométer hosszú Duna— Tisza közi csatorna. A másik változat szerint a Duna, illetve a Tisza több pontján vennének ki vizet s az adott térségben régiónként építenék ki a vízpótló rendszereket. Ezek a kisebb vízpótló hálózatok alkotnának idővel egységes rendszert. Amennyiben a nagy meleg és a csapadékhiány augusztusban is folytatódik, az őszi betakarításéi növényeknél jelentős terméskiesésre lehet számítani. A kukorica különösen az Alföldön sínylette meg a kánikulát. A növénynél ugyanis nemcsak termékenyülési gondok vannak, hanem megkezdődött a levelek elszáradása is. A késve vetett kukorica — melyet 200-250 ezer hektáron a tavaszi szántásba vetettek — olyan gyomos és tőhiányos, Nagyszabású rendezvénysorozat helyszínei lesznek augusztus 4-től 7-éig Elek és Almáskamarás települések. Ekkor kerül ugyanis sor az Eleki- ek II. Világtalálkozója néven megrendezett külföldi és magyar nemzetiségek baráti összejövetelére és ünnepség- sorozatára. Ezen eseményhez szorosan kapcsolódik Almás- kamarás település fennállásának 150. évfordulója, amelyre a leimeni testvértelepülés képviselői is meghívást kaptak. A négy nap rendkívül gazdag programja augusztus 4-én 17 órakor kezdődik, amikor Gyula—Elek határánál fogadják a vendégeket, majd ekhós- szekereken vonulnak be a faluhogy számottevő termés akkor sem remélhető e területről, ha az időjárás csapadékosabbra fordul. A termés- mennyiség jelenleg még nem becsülhető meg országosan, mivel az nagymértékben függ a további időjárástól. Kritikus a burgonya helyzete is. A gumók növekedése leállt és megindult a szár, valamint a levélzet elszáradása. A szakemberek szerint 30-40 százalékos terméskieséssel lehet számolni az előzetesen ban tartandó fogadásra. Augusztus 5-én 10-től 13 óráig Almáskamaráson ünnepi falugyűlést tartanak, ahol az új címer és zászló felavatása mellett díszpolgári címek adományozására is sor kerül. Délután újraszentelik a római katolikus templomot, dr. Gyulai Endre, szeged-csanádi megyéspüspök részvételével. Kiállítás, koszorúzás és kulturális program színesíti a találkozót. Augusztus 6-án 8.30 órakor szentmisét tartanak az eleki római katolikus templomban szintén a megyéspüspök részvételével, majd 10 órától az I. és II. világháborús emlékművek, valamint délután fél négykor Reibel Mihály emléktáblájának becsülthöz képest, amely hektáronként mintegy 17,5 tonna volt. A cukorrépa csak azokon a területeken fejlődik megfelelően — ez 20 ezer hektár — ahol öntözni tudnak a gazdák. Az öntözetlen területeken megkezdődött a levelek elszáradása. A napraforgó- tányérok kicsik, a tányér közepe pedig üres. Hozzávetőlegesen 20-30 ezer hektárra tehető az a terület, amely annyira gyomos, hogy számottevő terméssel nem lehet számolni. (MTI) felszentelése következik. A magyarországi németség történetéről dr. Kováts Zoltán kandidátus tart előadást az eleki művelődési ház német termében, ezt követően pedig Rapajkó Tibor tanár Elek népessége a XVIII. században címmel szól a régmúlt idők eseményeiről. Este hagyományos batyus- bál várja az érdeklődőket. Másnap ünnepük Elek újratelepítésének 270. évfordulóját, ahol ünnepi beszédet mond dr. Paul Strifier professzor. Ebéd után a sportcsarnokban sok- nemzetiségű folklór, majd 20 órától búcsúest a szervező települések és a vendégek részvételével. H.M. Július 11—18-ig rendezték meg Pekingben a nemzetközi fizika diákolimpiát, negyvenhét ország megközelítőleg 270 versenyzőjének részvételével. A hazánkat képviselő 5 fős csapat tagja volt a békéscsabai Kovács Krisztián, aki a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola leendő IV. osztályos tanulója. Vele beszélgettünk a versenyről, az élményekről. — Az olimpia egy hétig tartott, utána a csapatok — a polgármesterek felajánlásainak jóvoltából — még egy hetet ott tölthettek. Az újabb 2 napos csúszásnak viszont már sokkal prózaibb oka volt, egyszerűen lemaradtunk a repülőgépről. A csapattársam elnézte a kiírást. A repülőtéren kiírt időpont ugyanis nem a beszállás megkezdését, hanem végét jelölte. A SAS Légitársaság ott lévő embere látva kétségbeesésünket, elintézte, hogy a jegyek érvényesek legyenek a legközelebbi járatra, ez pedig csak két nap múlva indult. — Remélem, a versenyen nem voltatok ilyen pechesek? — Ahogy vesszük. A magyar csapat tagjai nagyjából egyformán szerepeltek. —Ha jól tudom, két részből állt a verseny. Milyen feladatok voltak? — Az 5 órás elméleti versenyben három feladatot kellett megoldani. A feladatok elég csalókák voltak. A verseny második része a mérési, illetve kísérleti forduló volt. Műszereket kellett összeállítani, azokon kísérleteket, méréseket elvégezni. A magyar csapat itt lényegesen rosszabb eredményeket ért el, mint az elméleti versenyben. Ennek az oka valószínűleg főleg a gyakorlatlanságban keresendő. — Milyen reményekről tudsz beszámolni nekünk? — Csapatunk négy dicséretet, illetve a dicséret mellé egy-egy zenélő órát kapott. Az eddigi versenyek során a versenyzők fele kapott valamilyen érmet vagy dicséretet. Most szokatlanul kevés ember részesült ebben. A szervezők úgy hidalták ezt át, hogy különdíjakat is kiosztottak. Csapatunk tagjai közül egy versenyző elméleti különdíj- ként arany- és két versenyző ezüstérmet kapott. — Szerénységed láttán kénytelen vagyok én mondani, hogy az egyik elméleti ezüstérmes Te vagy. — Igen. Ugyanis ha csak elméleti verseny lett volna, akkor a pontszámaim alapján a 16. helyen végzek. A mérési feladatok után csúsztam lejjebb. — Magyarország hol végzett az országok közötti versenyben? — A magyar csapat 13. lett. Hozzá kell azonban tenni, hogy az 5—20. helyezettek pontszámai között nagyon csekély különbségek voltak. — Hol fordultatok meg kirándulásaitok alkalmával? — A pekingi versenyhét után három napot Hszianban töltöttünk. Ez egy 6 milliós lakosú város. Legnagyobb híressége az agyaghadsereg — életnagyságú agyagkatonákkal és -lovakkal. Egy napot töltöttünk Kujlinban, ahol csodálatos hajókázáson vettünk részt a Líjang folyón. Végül a repülőgépről való lemaradás miatt három napot voltunk Hongkong- ban. Maradandó élményt jelentett a pekingi császár palotájának, a' kínai nagy falnak, a Tiananmen térnek a látványa. Laluska Éva Az utolsó európai kaland: Albánia 2. —Ez sem tartozik mostanában a legkalandmentesebb útvonalak közé... — Szerencsére a háborúval nem, csak kísérő jelenségeivel találkoztunk: a házfalakra kirajzszögezett gyászjelentések és az útmenti fényképes fejfák tömegével, no meg a buszra fel-felszálló géppisz- tolyosokkal, akiknek nem sok okot kellett felhozni arra, hogy most éppen miért fizessünk márkával vagy éppen dobozos sörökkel a továbbjutásért. Ezek után — az albán határhoz érve — a cigaretta- csempészek már kedves társaságnak bizonyultak. Az első kalandunk egy éjszakai útépítés volt: fel kellett egy nagy kátyút töltenünk azért, hogy a busz tovább tudjon menni. Miután a sofőr közölte, hogy ez még csak a kezdet, lelki szemeimmel már láttam, amint legközelebb hidat építünk. Bevallom, ezekben a percekben őrültnek tartottam valamennyiőnket, akik erre az útra elindultunk, s legszívesebben Szanazugban élveztem volna a biztonságos magyar infrastruktúrát. — Mi lendítette helyre kizökkent lelkivilágodat? — Nem fogod elhinni, de az első albán városban (Albániának a kétszázezres lakosú fővárosán, Tiranán kívül nyolc városa van, egyik sem nagyobb a húszezres lélekszám- nál — a szerk.), ahol megálltunk, magyarországi kiállítás volt a múzeumban. Sajnos azt nem sikerült megtudnunk, hogyan került oda. Egyébként a többi múzeumban is az európai tájékoztatástól jóval eltérő szokásokkal találkoztunk. Egy római kori emlékekkel gazdag romvárosban a múzeumi kísérő közölte, ha látni akarjuk a murvával vastagon beszórt római mozaikpadlót, akkor kaparásszunk. Mit volt mit tenni, először kaparásztunk, azután fényképeztünk. A múzeumi belépőjegy ára sem akármilyen alku végeredménye. Gjirokastra vármúzeumában egy fegyverkiállítást néztünk meg. Befelé menet semmit nem kért az ajtóban biztató mosollyal posztoló fegyveres őr, de legnagyobb meglepetésünkre kifelé kérte a jegyet. Miután a nyomaték kedvéért a puskáját tette előttünk keresztbe, annyit fizettünk, amennyit ő mondott. — Mennyit láttál az albán emberek életéből, szokásaiból? — Albániát — a félezer éves török megszállás, majd Enver Hodzsa elszigetelő politikája miatt — csak önmagáNemcsak a képen látható Gjirokastra, de minden albán város egy vár köré épült val lehet összehasonlítani. Ennek az országnak 1956-ban épült fel az első egyeteme és színháza. Nem láttunk például olyan házat, pedig az ország minden városában megfordultunk, amelyik be lett volna fejezve. Az építőipar minden energiáját ugyanis bunkerek építésére pazarolta. (Folytatjuk) Lenthár Márta Krisztián az olimpiával és a kínai nagy fallal a „háta mögött" Elek és Almáskamarás ünnepe
