Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-31 / 205. szám
»ÉKES MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. augusztus 31., szerda o Gazdaságszemlélet torzításmentes üvegen keresztül Mini Amerika Orosházán? Egy üzemcsarnok átadására holnap Orosházára érkezik Ralph J. Gerson, a Guardian International Corporation és a Magyar—Amerikai Üzleti Tanács elnöke. Az avatásról, a látogatás helyi ügyeket meghaladó jelentőségéről, a Hunguard Float-üveg Kft. életéről beszélgettünk Sápi Lajossal, a Hunguard ügyvezető igazgatójával. —A Guardiannal az USA-beli Chicagóban Grósz Károly miniszterelnök jelenlétében kötötte az akkori Üvegipari Művek a Hunguardot létrehozó üzletet. Ez úttörő tevékenységnek számított. Beindul a képüveggyártás — Egy állami tulajdonú vállalat valóban először került részben külföldi magántulajdonba, amellett 120 millió dolláros beruházás valósult meg akkor, mondta Sápi Lajos. — A mostani 200 millió forintos beruházás jelentősége abban áll, hogy egy 5 ezer négyzetméteres csarnokot a múlt év februári döntés óta építettünk fel. A float-üveggyártás nem élőmunkaigényes, eddig 270-en dolgoztunk itt, 3 és fél—4 milliárd forintot termelve. A mostani fejlesztés során a raktárbővítés mellett feldolgozó gépeket is telepítettünk. Képüveget gyártunk majd itt. Ez viszont munkaerőigényes, ehhez vettünk fel 70 embert. Munkanélküliség idején ez sem jelentéktelen. —Nem sok menő vállalat van manapság Békés megyében, mely létszámot tud emelni. — Nem szeretem ezt a „menőt”: megfelelően fut a Hunguard. Piacunk eddig is volt. Magyarországon termékeink 22—25 százalékát adjuk el. Európa keleti régióját akarták lefedni az orosházi gyárral. Minden gyár önálló pénzügyi és profitközpont, de ha egy német vesz tőlünk üveget, ugyanazon az áron Luxemburgból szállítjuk le, ha csak a vevő nem köti ki, hogy innen vigyük. Az üveg minősége minden gyárunkban ugyanaz. A Guardian nemcsak beruházott, vállalatvezetési szemléletet, konkrét managementet, s piacot is hozott. Azzal viszont nem számoltunk, hogy a környező országok piacai hirtelen beszűkülnek. Két milliméter alatt —Nem foglalkoztatja önöket e piac felélesztése ? — Dolgozunk rajta, de a hadakozó országok egyelőre fegyvert, s nem üveget vásárolnak. — A tévé beli képek viszont azt mutatják, hogy elkelne arrafelé az üveg. — Kis-Jugoszláviába csak ENSZ-engedéllyel szállíthatunk. Inkább Olaszországba, Németországba, Ausztriába, Angliába, Hollandiába, s más államokba visszük az üveget. Amiben gyorsan léptünk: általában 3 milliméteres vastagságtól gyártanak float-üveget. A Hunguard tud alig 2 milliméterest is. Ebből készítik például az autók szélvédőit, s a képüveget. Kapós ez a termék, az ára sokkal jobb az építészeti üvegnél, elbírja a szállítási költségeket. Olyan helyekre is szállítunk belőle, amelyek közelebb esnek más gyárainkhoz. Termelésünk 28—30 százalékát ez a vékony üveg teszi ki. Itt Orosházán üveges szakemberek jöttek hozzánk dolgozni, ezért mertünk kollégáimmal a 2 milliméteres üveg gyártására vállalkozni. — Sok vezetőt kellett más vidékről hozni? — Orosházán adott volt egy üvegipari szakemberháttér. Az Orosházi Üveggyárból vezetőink, dolgozóink 65—70 százaléka került ki. Magyarországon szokatlan felvételi rendszerünk van: kitöltetünk egy ívet, körbevezetjük a jelentkezőt azon a területen, ahol majd dolgoznia kell, s 4— 5 vezető elbeszélget vele. Nincs elkülönült munkaügyi osztályunk, a felvételről a közvetlen főnök dönt. Három hónap próbaidő van, egyéves meghatározott idejű szerződést kötünk, mely átalakulhat határozatlan idejűvé. A harmadik, hatodik és tizenkettedik hónapban értékeljük a dolgozó munkáját, a fizikaiét is. Havonta egy-két ki-be lépésünk van. Egy gyártósort működtetünk, így az összes dolgozó ennek eredményességéhez járul hozzá, ezért a fizikaiak egyforma bért is kapnak, a karbantartók javadalmazása egy kicsit több. Mindenki targoncázik —Mennyi most ez a bér? — Nem szeretünk erről beszélni. A magyar átlag fölött van. Számokat azért nem mondanék, mert más a bérszerkezetünk. Mi az alapbérbe betesszük a folyamatos üzemelésből eredő pótlékokat is. Minden olyan tevékenységet, mely nem üveggyártás vagy -értékesítés, szolgáltatásként vesszük meg. A környéken 400—500 olyan személy dolgozik különböző cégeknél, valamennyien abból élnek, hogy mi itt vagyunk. —A gyárat övező környezet miatt kérdezzük: a 270-ből hányán kertészek? — Egyetlen személy. — A gyár kiképezte, átképezte dolgozóit? — Külföldön is — főként Luxemburgban —, itt is a Guardian szisztémája szerint történt a képzés. Ma is tréningeken ismertetjük az új tudnivalókat. De nálunk például mindenkinek le kell tennie a targoncásvizsgát: nincsenek külön targoncásaink. Büszkék vagyunk arra, hogy május óta a mérnöki és termelési részlegben egyetlen külföldi sem dolgozik. Más gyárainkban ott vannak az amerikaiak. Sőt, az elmúlt két évben sok kollégám a Guardian újonnan indított gyáraiban a dolgozók betanítását végezte. — Teljesen szabad kezet kapott? — Adott, hogy mit termeljünk, mi szerezzük a piacot. Minden nap az előző napról termelési jelentést készítünk. Európából irányítanak, de a főnököm Detroitban él. Minden reggel ott van az asztalán négy fő adatunk. Hetente egyszer beszélgetünk telefonon. Minden hó hatodik napján el kell küldenünk az előző hónap pénzügyi beszámolóját. A Guardian évente kétszer munkavédelmi szemlét tart, szigorúbbat, mint a magyar követelmények. A májusi vizit során — a Guardian történetében először — a maximális pontszámot kapta egy gyár, s ez az orosházi volt. Nem idegesek a veszteségtől — Hogyan reagáltak a keleti piac összeomlására ? — Úgy döntöttünk, hogy az üveg jelentős részét Olaszországba adjuk el. Nagy a távolság, a szállítási költség, a háborús körülmények is nehezítik a közlekedést a tranzitúton. Ezért egy speciális vonatszerelvényt alakítottunk ki, Veronában vámszabadterületen raktárát béreltünk. Hetente ment a vonat, s Veronából kamionon szállítottuk tovább az üveget. — A képüveggyártás nagyban javítja majd a nyereségességüket? — Elsősorban a nyereségességben mutatkozik meg: a szállítási költség ugyanakkora, mint a feldolgozatlan üvegé, viszont sokkal magasabb áron adható el. — Tavaly nyereségesek voltak? — A részben hitelből megvalósuló beruházásaink miatt nem, s a magyar könyv- és számviteli előírások is mérleg szerint veszteségesnek hoznak ki bennünket. — Ha jól értjük, ettől itt senki nem ideges. — Nem, de pszichikailag jobb lenne eljutni a nyereségességig. Arra készülünk, hogy újratőkésítjük a száz százalékban amerikai tulajdonú Hunguardot. — Ez az egész gyár mini Amerikának tűnik. — Nem biztos, hogy Amerika, csak megszüntettük az üresjáratokat. Tény, hogy az öltözőkkel, WC-kel bezárólag mindent rendben tartunk. Ez visszahat a termelés minőségére is. — Gondolom, nem vitatja, hogy ez a szemlélet és gyakorlat a gyáron kívüli környezetet is alakítja. — Akarom is, hogy így legyen. A beszállítóinkkal szemben szintén következetesek vagyunk. Tartós piacot kínálunk, de minőséget követelünk tőlük. Ez a szemlélet még a családok életében is megjelenik idővel. Rendbe tenni a szomszédot! —Raktárra is termelnek? — Igen, mert az üvegpiac hullámzóan működik. A résztvevők azonnali kielégítése megköveteli a raktárkészletet. — Most éppen hol tart a hullám? — Emelkedőben. Mi akkor indultunk, amikor az eladhatóság mélyponton volt. Sőt, mivel Keletről jöttünk, mindenki 5—10 százalék kedvezményt kért. — Dolgozott a salgótarjáni üveggyárban, valamint az Üvegipari Műveknél. Hogyan ítéli meg: a többi üveggyár eljuthat-e hamarosan az önök szintjére? — Van egy-két magyar üveggyár, mely kellően tőkésített. A többi tőkehiányos. Elsősorban az orosházi öblösüveggyárat látom életképesnek, piaca és technikai háttere miatt. De ha ez a felszámolási eljárás még sokáig húzódik, s nem lesz tulajdonosa, akkor ez a gyár is könnyen Ózddá, Diósgyőrré válhat. Külföldi nem nagyon jelentkezik, magyar befektetőket kellene találni. A Hunguardnak is fontos lenne, hogy a szomszédos üzem üveggyár maradjon. Sok szolgáltatást onnan vásárolunk. Igyekszünk a kormány figyelmét is felhívni a sürgős rendezésre. Most, hogy a Guardian alelnöke ellátogat hozzánk, megbeszélést folytat majd Pál László ipari, dr. Vas- tagh Pál igazságügy-miniszterrel — a város országgyűlési képviselőjével —, más miniszterekkel. Sőt, Gerson úr a pénzügyminiszterrel és Horn Gyula kormányfővel is találkozik. Elsősorban azért, hogy a szomszédos gyár rendbetételét szorgalmazza. — Kinek állhat érdekében a lassúfelszámolás ? — A felszámoló azt mondja: pénzt akar, mert ezt várják tőle a hitelezők. Hitelből megvásárolni nehéz lenne, mivel túl nagy visszafizetendő kamat keletkezik, mely nem nagyon termelhető ki. Evek óta a normál karbantartásra sem fordíthattak pénzt, a felszámolás során nem írhatnak le amortizációs költségeket. Szemben a kamionstoppal — Mikorra lesznek — a magyar szempontok szerint is — nyereségesek? — Újratőkésítést kell végrehajtanunk, a forinthiteleinket — nagyon kevés van — visszafizetjük. Eladásainkat fejlesztjük, a költségeket pedig igyekszünk leszorítani. A kormánytól szintén intézkedéseket várunk. Az elmúlt négy évben nem született meg az új devizatörvény, nem módosították a számviteli törvényt sem. A devizahiteleket minden forintleértékelésnél át kell értékelni, de az itt lévő vagyont, a törzstőkét ugyanazon a könyv szerinti értéken kell nyilvántartanunk, mint 1989- ben. Ezek külső tényezők. Az adókedvezményt ugyancsak szeretnénk kihasználni. Meggyőződésem, hogy a tulajdonosok nem akarják kivinni ezt a pénzt az országból. Havonta megkapom a többi gyár mutatóit. Termelési költségeink, eladásaink kedvező helyen állnak, ugyanakkor a magyar módszerű mérleg szerint veszteséget kell elkönyvelnünk... —A hallottak érdekes aktualitását adják az alelnök úr látogatásának. Göncz Árpád legutóbbi amerikai útján kérte Clinton elnököt, hogy segítse az amerikai tőke Magyarországra áramlását. Mintha ilyen hátszél is érezhető lenne Gerson úr látogatásában. Ez a körülmény felértékeli az alelnök úr magyarországi utazását. — Magam is így gondolom. Egy másfajta példát is hadd említsek: általános hétvégi kamionstopot akarnak bevezetni, mely számunkra komoly kánokat okoz. Messze vagyunk a nyugati határtól, eleve késéssel, a sor végére érünk oda. Ausztriában vasárnap este tízkor nyitják a határt, s mi ekkor még el sem indulhatnánk Orosházáról. Külföldön sok helyen különbséget tesznek a tranzit és a belső, exportra menő kamionforgalom között. Ezért keressük meg Lotz miniszter urat is. Kiss A. János—László Erzsébet A képüveggyártás a Hunguard nyereségességét javítja; a szállítási költség ugyanakkora, mint a feldolgozatlan üvegé, viszont sokkal drágábban aanató el Fotó: Lehoczky Péter Kemény volt ellenfélnek — megtették igazgatónak Sápi Lajos nem orosházi. Akkor hát hol született? — Alföldi gyerek lennék. Debrecenben születtem, az általános iskolát és a vegyipari technikumot ott végeztem. A miskolci egyetemen kohász diplomát szereztem. Az üvegiparban először a kemencékkel foglalkoztam. Salgótarjánban 11 évig, Budapesten, az Üvegipari Műveknél nyolc évig dolgoztam. Pesten műszaki vezérigazgató-helyettesként tevékenykedtem Czina Sándor mellett, sőt a halála előtt helyettesítettem őt. Amikor idekerültem, két-három évig nagy volt irántam az amerikaiak „bizalmatlansága”: ismeretlen voltam, s nyilván úgy gondolták, hogy járatlan a piacgazdaságban, a magán- tulajdon igazgatásában. A vegyesvállalat irányítását addigra már „kitanultam”: Salgótarjánban egy nemzetközi üveggyártó cég igazgatótanácsának elnöke voltam két évig. Gerson úr volt a Hunguard létrehozásának időszakában a tárgyaló partnerem. Ma ugyan nem a közvetlen főnököm, de a béreKeményen tárgyalt Gerson úrral, aki végül vezér- igazgatónak választotta Sápi Lajost met ő állapítja meg. Keményen tárgyalgattunk, én a magyar érdekeket képviseltem. A végén ő választott ki ügyvezető igazgatónak. — Mivel foglalkozik a felesége? — Vegyésztechnikus a képesítése, de most otthon dolgozik. Budapesten és Szegeden kórházakban vállalt munkát. Huszonegy éves lányom Brüsszelben díszlet- és jelmeztervezést tanul, a kisebbik, aki húszéves, Budapesten művészeti menedzserképzőt végez. A feleségem pendlizik a lányok és Orosháza között. Mondja is mindig: „Itt már kitakarítottam, jöhet a következő.” — Látunk az irodájában egy órát, mely mintha hat órát késne. — A detroiti időt mutatja. Ha beszélnem kell ottani főnökeimmel, nem árt tudni, mennyi náluk a pontos idő.
