Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-27-28 / 202. szám
1994. augusztus 27-28., szombat-vasárnap © J J J A HAZA MINDEN ELŐTT \ ß ß % • • A fl&BEKES megyei HÍRLAP hétvégi magazinja Földink volt. Rózsahegyi Kálmán, aki 1873 októberében Endrődön született, 1961 augusztus 27-én Budapesten halt meg. A színiakadémia elvégzése után 1892-ben kezdte színi pályáját Dobó Sándor társulatánál, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott; 1900-ban a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja lett. 1935 után különböző magánszínházakban lépett fel. Színiiskolát alapított, melyből sok jeles művész került ki. Mondták Tökös, de nem fosos Ha a következő két évben a tévé képes lesz túllépni a saját árnyékán, és — kihasználva induló előnyét — tökös Híradót csinál, képes lesz kirúgni a Rózsa Gyurit és az összes tehetségtelen bájgúnárt, tisztességesebb és fiatalabb gárdát toborozni, megszabadulni attól a tévképzettől, hogy köz- szolgálati feladatai a távoktatástól az angol nyelvleckéig, az erotikus műsortól a Szerencsekerékig mindent felölelnek, akkor van esélye, hogy a mainál sokkal szerényebb körülmények között, de vállalható műsort csinál, s nem oldódik fel sem a szürkeségben, sem az RTL-fosban. (Simó György újságíró) Elszúrhatják... Vékony jég felett kifeszített borotvaélen kötéltáncol tehát az új kormány, valahol az amerikai értelemben liberális tax and spend (adóztass és költekezz) politika mentén, amely stratégiának az az egy nagy baja van, hogy roppant könnyen el lehet szúrni. (A Magyar Narancs szerkesztője) A többi néma csend Ha a szakma nem lesz képes bebizonyítani mindenkinek, hogy az igazi értelmiségi, a valódi szakember nem vajákos szélhámos, nem kuruzslovag, hanem olyan ember, aki képes összeötvözni esztétikát, szakmát, pragmatizmust, etikát, akkor bizony mondom néktek: „a többi néma csend...” (Gádor Iván újságíró) Békési tallózó Remélem, hogy a házam előtt lévő kövek Mezőmegyeren mint második világháborús emlékmű élnek majd tovább. Egyébként pedig nagy öröm számomra, hogy végre megengedhetem magamnak, hogy nem kell tülekednem a munkák után. Ott akarok megszólalni, ahol figyelnek rám, ahol vágyódnak a gondolataimra. Ilyen volt Békéscsabán a Jaminai templom kapuján a Rózsafüzér, titkai című kompozícióm. Ha valaki bemegy a templomba, az a reménye viszi, hogy jobb legyen, vigaszt találjon. Ebben akarok segíteni. (Mlado- nyiczky Béla szobrászművész —Magyar Hírlap) Magányos villa Molnár Antal ra|za Halló! Beszélgessünk! — Halló, Dévaványa 55? Sa- lánki Gyulával szeretnék beszélni! — Máris adom. — Tessék, itt Salánki Gyula. —Jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlaptól Gila Károly vagyok. Dévaványai tudósítónktól úgy értesültem, hogy az Ón vendége egy angol futó, Mark Compson úr. Ha segítene, vele szeretnék néhány szót váltani. — Semmi akadálya, Mark barátom itt áll mellettem és várja a kérdéseit, én majd tolmácsolok. —Köszönöm. Az első kérdésem Markhoz, hogyan kerül egy angolfutó Dévaványára? — A régi barátság okán, hiszen Salánki urat közel húsz éve ismerem, Angliában együtt versenyeztünk, edzettünk. Már tavaly is hívott, de akkor nem jött össze a dolog. Ami számomra még vonzóbbá teszi a mostani itt-tartózkodá- somat, az az, hogy Dévavá- nyán volt egy futóverseny augusztus húszadikán, ezen én is elindultam. — Igen, és nemcsak indult, hanem amint az eredményekből láttam, harmadik lett tízezer méteren. Tulajdonképp erre figyeltem fel, ezért kezdtem nyomozni Ón után. Ha megengedi, néhány személyes jellegű kérdést tennék fel. Mit csinál egy angol futó, amikor nem fut, hiszen gondolom nem ebből él? — Valóban nem, civilben komputer-szakértő matematikus vagyok, egy nagy angol magán pénzintézetnél, a Guardian- nál dolgozom. — Mondana még magáról valamit? — Talán a legfontosabb, ami érdekes lehet, hogy számomra a sport, elsősorban a futás egyben életmód is. Fiatal koromban iskolai bajnok voltam több távon és a futás már akkor végleg „megfertőzött”. Amikor sérülés miatt abba kellett hagynom a versenyzést, mert a lábam nem bírta a futópályát, akkor sem álltam le és azóta is rendszeresen futok. Lakóhelyem, Blackpool mellett a homokdűnékkel tarkított tengerpart ideális terep arra, hogy hetente több alkalommal is kisebb-nagyobb távokat fussak le. Aki futott már a tengerparti homokban, az tudja, igazi erőpróba ott komoly távot megtenni. A heti adagom ötven kilométer, ezt nagyon ritkán nem teljesítem. Életem egyik nagy élménye volt, amikor jó néhány éve már elindulhattam a nagy New York-i maratoni futóversenyen és teljesítettem is. A futás mindig feldob, persze ha az verseny is egyben, akkor különösképpen. Amire még büszke vagyok, hogy futóedzőként is dolgozom, van egy angol bajnok versenyzőnőm is. —Mit szól a felesége ehhez a szenvedélyéhez? — Erre a kérdésre nem tudok mit válaszolni, ugyanis nem vagyok nős ember, ez eddig kimaradt az életemből. — Compson úr, köszönöm a beszélgetést és további kellemes magyarországi tartózkodást kívánok önnek, Salánki úrnak pedig azt köszönöm, hogy tolmácsként segített, Kívánok még mindkettőjüknek sok együtt lefutott kilométert! — Mindketten köszönjük! „Nagyon sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és remélem, hogy sokan leszünk együtt a jövőben a koncerteken (továbbra is...) Sok puszi Nektek! Szandi” Aki e sorokat írta, no és mellé még rajzolt is Emlékkönyvünkbe: Szandi, azaz Pintácsi Alexandra, a népszerű tizenéves sztár Ötszázhatvan éve született Janus Pannonius (Csezmiczei János) A magyar világi líra első jelentős képviselője, Janus Pannonius 1434. augusztus 29-én Csezmicén született, és 1472 március 27-én Medvevárán halt meg. Humanista, latin nyelven alkotó költő, aki a ferrarai, majd a padovai egyetemen tanult. 1458 után nagybátyja váradi udvarában élt, királyi személy- nök, majd pécsi püspök volt. Elsősorban nem papi, hanem politikai és írói tevékenységet folytatott. Kezdetben Mátyás híve, majd szembekerült politikájával. Emiatt menekülni kényszerült, Zágráb mellett érte a halál. Búcsú Váradtól című versében jelenik meg először a magyar táj szépsége. E verset idézzük az alábbiakban: Még mély hó települ a téli földre, Erdő, mely csak a zöld levélre büszke. Szürke súlya ködösfagy zúzmarája, S el kell hagyni a szép Körös vidékét, És sietni Dunánk felé, urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! N em tart vissza folyó s az ingovány sem, Mert fagy fogja hideg vizét keményen. Hol nemrég evezett a föld lakója Jfélt,—most hetyke bizalmit .fürge lábbal. Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól, M ég akkor se, ha fodrozó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert, Mintha ahogy lovaink a szánt repítik, Hajrá,fogyjon az út, társak, siessünk! Hőforrás-vizeink. a: isten áldjon. Itt nem ront levegőt a kén-lehellet, Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, Mely gyógyítja szemed, ha fáj, s ha gyenge, És nem sérti az orrodat szagával, hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra, Hires könyvei drága régieknek. Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él; Költők isteni pártfogói, Múzsák Többé nem szeretik Castaliátmár. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Istenáldjon, aranyba vont királyok, Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott, Sem roppanva dűlő fal omladéka, Mig tűz-láng dühe pusztított avarban, S szürke pernye repült a kormos égre. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben —Márványoszlopokon pihenve egykor Bő nektárt verítékezett a tested— Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! 1451 (Ápriiy Lajos fordítása) yf1 *'■ *“■ ■ j ^ n fr-j ■ * % * % * % * % * % * % **■ » % IM*, is ól Kitűnő horgászterületen, Gyomaendrőd Siratói-zugban 3 db szomszédos, közvetlen vízparti üdülőtelek eladó. A telkek egyenként 958 m2, 951 m2 és 913 m2 nagyságúak. ÉRDEKLŐDNI: Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet, Gyomaendrőd, Hősök tere 10/2. Telefon: 06 (66) 386-063, 06 (66) 386-877, 06 (66) 386-543. läTOffil fehéren I Csokor, rózsaszín rózsákból Csokrot rendeltem a minap a virágboltban. Különlegesen szép összeállítást képzeltem el, vörös rózsákból. Az asszony, aki az üzletet vitte, azonnal gyanús lett: vörös helyett rózsaszínt ajánlott. Azzal az olcsó trükkel, hogy szép rózsaszínűeket kaptak. Meg is mutatta őket, úgy kötetlenül. Megadtam magam, ő a szakember, ő tudja miért beszél rá a virágaira. De ismétlem, az asszony ettől kezdve gyanús volt nekem. A csokrot fél hatra kértem, mondtam, akkor tudok érte jönni. Hatig vannak nyitva — válaszolta —, ha véletlenül késnék, nyugodtan csengessek be, ott laknak az üzlet fölött, szívesen lejön odaadni a virágot. No ettől a mondattól az asszony még gyanúsabbá vált előttem. Pontban fél hatkor megjelentem az üzletben. A költemény már készen várt rám. Ha virág beszélni tudna, akkor az a csokor megszólalt volna. A Himnuszt vagy a Szózatot szavalja, talán a köszöntőt, amihez a rózsákat szántam. Ha lépni tudott volna, akkor bizonyára kiugrik kezemből, tánclépésben kimegy a csabai Andrássy útra és lejt egyet a sétálók és a biciklisek legnagyobb örömére. Mire látványával beteltem, az asszony kiszámolta a fizetendő összeget. Magas, de „értékarányos” árat mondott, hetven forint híján kerek összeget. Letettem a pénzt, a kerek összeget és jeleztem, a csokorba kötött álom nekem többet ér, a visszajáró összeget nem kérem. Az asszony értésemre adta, hogy nem fogadja el a borravalót. Hosszas vita után közölte: ő jobban örül annak, hogy egy szép csokrot köthetett. Kérte, azzal a többlettel honoráljam munkáját, hogy beszámolok a rózsaszín rózsák fogadtatásáról. Gyanúm itt teljessé vált. Bizonyítva láttam, hogy vannak ufók, vannak földöntúli jelenségek és földönkívüli emberek. Nekem ilyen kötött csokrot rózsaszín rózsákból. Árpási Zoltán
