Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-23 / 198. szám
o BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Békéscsaba város címere Hírek Az oldalt írta, szerkesztette; Antal Gyöngyi. Erich F. Riegerrel dr. Árpási Zoltán készített interjút. Fotós: Such Tamás Telefon: (66)450-450. Újkígyós! útavató. A Bem utca lakói Újkígyóson tavaly összefogással elkészítették az 520 folyóméter és négy méter széles kövesútalapot, és ezt most az önkormányzat bitumenes aszfalttal látta el. Több mint 60-an gyűltek össze az útavató- ra a napokban. A társulás vezetése emléklapot adott mindazon •családoknak, akik anyagi és társadalmi segítséggel járultak hozzá az útépítéshez. Tűz Mezőmegyeren. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja annak á tűznek, ami az elmúlt héten történt a mezőmegyeri szeméttelepen. A tűzoltóság tájékoztatása szerint nem történt komolyabb kár, bár a környéket kellemetlen szag és fiist borította el. Sérvgyógyász. Békéscsabán a Kígyó Patikában havi egy alkalommal német sérvgyógyász várja a betegeket. A megjelentek vizsgálata után a legközelebbi alkalomra — méretre szabva — elkészíti a gyógyuláshoz szükséges sérvkötőt. Legközelebbi rendelése ezen a héten csütörtökön délután 14 és 16 óra között lesz. Szállás a Kistölgyfában. A 44-es úton, a telekgerendási elágazásnál működik a Kistölgyfa Csárda, melynek tulajdonosa bővítésbe kezdett. Tervei szerint hamarosan 6 szobával és egy társalgóval bővül az épület, ami így az átutazóknak kényelmes szállásul is szolgál majd. Köztéri szobraink Horvay János: Kossuth Lajos Kossuth Lajos nem csak történelmi személyiség, a szabadság, a bölcsesség jelképe is Egy város nemcsak utcák, terek, közintézmények és lakóépületek halmaza. Arculatához, atmoszférájához hozzátartoznak a városképben elhelyezett műalkotások. Gyakran elmentünk már mellettük anélkül, hogy egyetlen pillantást vetettünk volna rájuk. Nem szabad, hogy közömbösek legyünk irántuk, mert nekünk, értünk készültek. Ez a gondolat vezérelte Render Mariannt, aki a békéscsabai tanítóképző főiskola tanulójaként Békéscsaba köztéri szobrait választotta diplomamunkája tárgyául. Most induló sorozatunkban segítségével szeretnénk olvasóinkkal megismertetni városunk emlékőrző alkotásait, és az Árpád-sori sétány szobrait. Békéscsaba legrégebbi szobra, sokáig a város egyetlen köztéren álló műalkotása volt Horvay János Kossuth Lajost ábrázoló szobra. Történelmünk kiemelkedő egyéniségei közül talán senkit s#n örökítettek meg annyiszor, mint Kossuth Lajost. Az emigráció évtizedeiben a városok és községek hosszú sora — így Békéscsaba is — díszpolgárrá választotta. A mű története 1904-re nyúlik vissza. Miután megfelelő összeg gyűlt össze társadalmi úton és a község hozzájárulásával, meghirdették a pályázatot. Hat művész tervei közül Horvay János munkáját fogadta el a bizottság. Az elkészült kompozíciót 1905-ben, Kossuth Lajos születésnapján avatták fel a róla elnevezett téren. Az ünnepségén részt vett Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert is, a politikai világ számos előkelősége mellett. A ma is eredeti helyén álló alkotás 2,8 méter magas, bronzból készült, és másfélszeres nagyságban ábrázolja Kossuthot. Hangos a város Felháborodott olvasó kereste meg szerkesztőségünket: Miért csak a belváros zajaira figyelünk? Miért nem megyünk ki egyszer például a Kulich- lakótelepre. ahol 30 éve laknak idegtépő körülmények között. A lakása egyik oldalán autóparkoló, a másikon sportpálya léte bofzolja a kedélyeket. Főleg a sportpálya (nem titok, a Szabolcs utcai pályáról van szó) okoz sok bosszúságot: Ősztől tavaszig tartanak a késő esti meccsek, amiket italozó nézők hangoskodása kísér. A rendőrség már több ízben intézkedett, de ezek csak egyedi esetek. Nem lehetne-e hatékonyan tenni valamit az ottlakókért? A karlsruhei docens szerint a demokrácia bennünk van Háromnegyed évszázados kötődés Csabához A napokban Békéscsabán az Andrássy úton Rieger úrral futottunk össze, akit magunk között csak a „csabaiak barátja”- ként emlegetünk. Lapunk többször írt már a karlsruhei népfőiskola docenséről, aki azzal érdemelte ki tűlünk a csabaiak barátja megtisztelő címet, hogy hetvenöt éve jár Békéscsabára. Az első világháború idején éhező német és osztrák gyerekeket fogadott a város, köztük volt Erich F. Rieger is, akinek kapcsolata a megyeszékhellyel azóta sem szakadt meg, évente, kétévente visszajár megyénkbe. Rieger urat hazautazása előtt arról kérdeztük, hogyan teltek napjai Békéscsabán? — Nagyon kellemesen. Három hetet töltöttem itt barátoknál, ismerősöknél. Szeretem a várost, utcáin sétálgatva mindig keresem a régi, gyerekként megszeretett Csabát. Sokat változott és remélem változik a továbbiakban is, előnyére. Békéscsaba már a két háború között nagyon rendezett volt, ha nem tévedek nyolcvan százalékban parasztok lakták, húsz százalékban munkások, alkalmazottak, kereskedők. Az utóbbiak között nagy számban zsidók. A parasztság kiválóan volt szervezeve, de a rendet felborították a szövetkezetesítéssel. A felborult renddel aztán nem tudott mit kezdeni az új hatalom. A belvárosban szép takaros üzletek sorakoztak, ezek megszűntek, de nagy örömömre megint kezdenek szépülni, visszatér talán a régi, kedves hangulat. — Kritikus szemmel nézi a várost... — Ez természetes, a kritika viszi előre a dolgokat. De hozzáteszem: nem szeretnék bántani az észrevételeimmel. Jobban kedvelem annál ezt a várost. Idegen szemmel viszont sok olyat észrevesz az ember, ami az ittenieknek már fel se tűnik. Nem értem például, hogy miért kell a Szent István térről az Andrássy útra „lelépni”. A sétálóutca és a tér közé ugyanis emeltek egy járdát, és ezzel mintegy lépcsőt építettek oda. De mondok egy másik példát. A Jókai és az Andrássy út találkozása úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. A kommunisták nagyon szerettek bontani, többet, mint amennyit kellett volna. Az ember azt hitte, ennek vége. Természetesen nem azt kifogásolom, hogy most bontottak, hanem, hogy ott éktelenErich F. Rieger kedik az a puszta terület. Nálunk Németországban, ha elvonulnak a gépek, már másnap ott vannak az építők és beépítik az üres telket. Még egy példát mondok. Feltűnt nekem, hogy az áruház 1994. augusztus 23., kedd Mindennapi zajaink Napról napra többen keresik meg szerkesztőségünket különböző zajokra panaszkodva. így lehetett ez a városházán is, mert az önkormányzat nemrégiben hozott egy zajrendeletet, melyben pontosan megszabja a nappal és éjjel megengedhető decibelek értékét. Sajnos ez szinte semmit sem old meg. Decibelekben ugyanis nem mérhető, hogy kinek mi a hangos, ki mennyit tud elviselni, mi az, ami számára már zavaró. Van aki a város hangulatához tartozónak tartja a belvárosi rendezvényeket, a diszkók előtti fiatalok mulatozását, a város fölött köröző repülőket, a hangosautó hangszórójából elhangzó reklámokat. Van, akit az is zavar, ha a felette lakó gyerekek átszaladnak a szobán. Nehéz igazságot tenni. A városi önkormányzat rendelkezik egy milliós értékű géppel, amelyik a decibeleket méri. Ha feljelentés érkezik hozzájuk, használják is. Persze ahhoz hivatalos, írásbeli „ügy” megindítása szükséges, amit napközben tehet meg az állampolgár, a zaj pedig általában este zavarja, és — szerencsére — nem biztos hogy másnap is megismétlődik. Ha a gép mégis segít, a rendbontót megbüntetik, de ez csak az esetek töredékében van így. Van egy csomó olyan helyzet, amit decibelekkel nem lehet mérni, hivatalból nem lehet megoldani. Talán az hiányzik hozzá, ami sajnos egyre kevesebb van bennünk: emberi tolerancia—természetesen azoktól is akik a zajt okozzák és azoktól is, akiknek az élet mindennapi zajaival-bajaival együtt kell élnie, AoUí Cg)* ' Hogyan szerezhetünk házunk elé „fekvórendőrt”? Többen érdeklődtek szerkesztőségünkben, mi a teendő, ha egy ház lakói úgy ítélik meg, hogy környezetük védelmében szükség lenne előttük úgynevezett „fekvőrendőrre”. A városüzemeltetési irodában kapott tájékoztatás szerint náluk lehet írásbeli kérelmet benyújtani, azonban a telepítésnek feltételei vannak. Először is a szabványok szerint kizárólag lakó-pihenő övezetek ki- és bejáratánál helyezhetőek el, olyan úton, ahol átmenő forgalom is van, semmi esetre sem. Ott célszerűbb lenne, ha valamilyen más módszerrel tudná a rendőrség elérni, hogy legalább a kötelezően előírt 50 km/órás sebességet tartsák be az autósok. Természetesen a telepítésnek komoly anyagi korlátái is vannak, ezért a városüzemeltetési irodában leadott kérelmeket összegyűjtik, rangsorolják, azokat a rendőrséggel és a városgazdálkodási vállalattal egyeztetik. A jelenleg beadott igények elemzésére előreláthatólag szeptemberben kerül sor. Az elbírálás után 2—3 héttel megkezdik a telepítést, illetve az elutasított kérelmekre akkor fognak írásbeli választ adni. Megfontolandó azonban, hogy a munka elkészülte után gyakran maguk a kérvényt beadó lakók panaszkodnak arra, hogy minden autó pont a házuk előtt fékez le a „fekvőrendőr” előtt, és emiatt nem tudnak pihenni. Jó lenne, ha mindenki még a telepítés előtt döntené el, hogy mi zavarja kevésbé: a száguldozó autók, vagy az állandó fékcsikorgás? Vállakózásba adják az ifiházat A békéscsabai városi- önkormányzat nemrégiben meghirdette a közkedvelt békéscsabai ifjúsági házat vállalkozói üzemeltetésre. Tudomásunk szerint a jelenlegi vezetés, és szervezői és az üzletek környékén alig van parkolóhely. Ebből az következik, hogy itt a háziasszonyok sokat cipekednek. Mert ne feledje el, általában ők vásárolnak és cipelik a tele szatyrokat. Nézze meg, Nyugat-Eu- rópában az áruházak mellett nagy parkolók vannak, sőt a bevásárlókocsikat is az autóhoz lehet tolni. — Megfigyelései nagyon fontosak. Milyennek látja a politikai légkört Magyarországon? —- Látom és értékelem azokat a változásokat, amelyek a rendszerváltás óta az országban bekövetkeztek. De azt is érzékelem, hogy ez hosszú és lassú folyamat, nagyon sok olyan akadállyal kell megküzdeni, ami az emberekben lakozik, ami beléjük ivódott évtizedek alatt. Mondok erre egy példát. Magyarországon is megszűnt az elvtárs megszólítás, mint nálunk Németországban. Pontosabban az SPD-ben, a szociáldemokrata párjban használatos a megszólítás, ez gárda is pályázik, sőt ők kérték ezt a működtetési formát. Remélik, hogy ezzel megoldódik' majd a ház évek óta tartó nehéz anyagi helyzete. A döntés a szeptemberi közgyűlésen várható. természetes. De másutt mindenkit asszonyom, illetve úr megszólítással illetnek. Itt is annak kellene természetesnek lennie. Ma még nem így van. A minap például, amikor az egyik bankban valutát váltottam, azt mondja a fiatal- asszony, kezében az útlevelemmel: bácsi kérem. Bankban, hivatalban, üzletben én nem vagyok bácsi. Ott én Rieger úr vagyok. Ne értse félre, nem vagyok érzékeny, hiú meg végképp nem, de a bácsi megszólítást csak családi körben illik használni. Tudja, a demokrácia nem csak egy szó, hanem az egész életünket betöltő gondolkodásmód, magatartásforma. A demokrácia bennünk van. Nélkülünk elképzelhetetlen. Rieger úr a napokban visszautazik Karlsruhebe, ahol a népfőiskolán kezdődik az új tanév. A 88 éves, teljes szellemi és testi frissességnek örvendő docensét, a csabaiak barátját várja szakmai munkája.
