Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-02 / 180. szám
Tánc, vidámság a Végvári estéken Nagy sikert aratott a gyulai Big Band Telt ház a vár előtt Végvári esték ’94 Gyulán Ha a hét végén egy idegen tévedt volna a városba, a gyulai várat kérdezés nélkül is megtalálja. Péntektől vasárnapig ezrek — fürdővendégek, kirándulók és helybéliek — vonultak a plakátok és szórólapok által hirdetett helyszínre. A várkertben árusok vertek sátrat, akik elsősorban az asszonyi és gyermeki szíveket dobogtatták meg portékáikkal (persze ezt a férfiak pénztárcája bánta). A standokon bőrből, fából, csontból, rézből és ezüstből készült rengeteg nyaklánc, karperec és gyűrű kellette magát, a játékárusok pedig színes szőrmókokkal, léggömbökkel és még százféle csecsebecsével csábították a gyerekeket. Sajnos azok a vásárlók, akik az igényesebb, nem tömegcikk jellegű nép- művészeti portékákat keresték, csupán egy fafaragó és egy kalocsai hímző sátrából válogathattak. A sorsjegy, a tombola és a szerencsepiramis azonban még mindig jól ment. A nagy területen felállított sörsátrakban a grillcsirkétől a kovászos uborkáig minden kapható volt, s a kiszolgáló személyzet becsületére legyen mondva, az átlagos várakozási idő a „nagy rohamok” idején sem emelkedett tíz perc fölé. Ebben az évben érezhető volt a rendezők erőteljes törekvése arra, hogy minél több aktív programba vonják be a közönséget, akik így nem csak passzív szemlélői a történéseknek. A szombat délelőtti gyermekvetélkedők után a felnőttek is sorra kerültek. Folytatódott a gyulaiak versengése, aminek tavaly teremtettek hagyományt. Hét csapatba tömörültek mindazok, akik a játék öröméért és egymásért hajlandók voltak a delelő napon a ringbe szállni. A bárdforgatók (a húskombinát dolgozói), korcsmárosok (a Rondella pincérei), jogtudorok (ügyvédek), riksások (taxisok), felvigyázók (rendőrök), kemenceőrök (Gyulakenyér Kft. dolgozói) és tűzimádók (tűzoltók) derekasan helytálltak a nem egyszer nyaktekerő feladatok végrehajtásában. Végül is az ügyvédek csapata bizonyult a legrátermettebbnek, őket a pincérek, majd a hentesek követték, de mint mondani szokták, nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. Mindenesetre az első helyezésért járó 30 000 forintos party-tűzijá- ték egy újabb jó bulit helyez kilátásba a szerencsés nyerteseknek. Vasárnap délután újabb vetélkedésre került sor, amolyan igazi férfi- virtus-bemutatóra. Egy- fonnás szekeret kellett húzni legalább negyven méteren át, utána pedig egy 16,4 kg-os ágyúgolyót minél nagyobb tá- ' volságra elhajítani. A két teljesítmény figyelembevételével alakult ki aztán a végső eredmény. Az idei nyár Végvári Vitéze a köröstarcsai Vámos Sándor lett, aki 41,5 méteren keresztül küzdött a szekérrel és 4 méter 35 centiméterre dobta az ágyúgolyót. Őt követte Kiss László (szekérhúzás: 40,8 méter; dobás: 4,68 méter) és Nyíri István (szekérhúzás: 37,3 méter; dobás: 4,84 méter). A vasárnap délelőtti korcskutya szépség- és ü- gyességi versenyt alighanem a legek vetélkedőjének is nevezhetjük. A közszemlére kiállított, megszeppent vagy éppen haragos ebek mindegyike kapott valamilyenjutalmat, illetve a zsűri által nagylelkűen adományozott címet, így aztán volt legügyesebb, leggyorsabb, legfegyelmezet- tebb, leghosszabb farkú, leg- foxisabb fejű, legfurcsább járású, legkevésbé korcs és legkorcsabb kutya. Azt nem sikerült megtudni, hogy vajon az érintettek mit szólnak a fenti kategóriákhoz. A család kedvence „állati találkozó” érdeklődés hiányában elmaradt, a felhívás ugyanis úgy szólt, hogy ide nem lehet hozni kutyát, hanem valamilyen más, a családhoz tartozó jószágot kell bemutatni. Úgy látszik, hogy a csahos pégylá- búakat még egyetlen állatnak sem sikerült kiszorítani az emberek—s különösen a gyerekek — szívéből. Nagy érdeklődés kísérte a látványos lovastornász-produkciót és a pónibemutatót, valamint a fogathajtók akadályversenyét is. A humoros előadások kedvelői három kiváló művészt is meghallgathattak a langyos, csillagos végvári estéken. Éles István és Horváth Szilveszter A kabaré, Maksa Zoltán Az új degeneráció című műsorát hozta el Gyulára. A közönség tetszéséből ítélve nem is hiába. A hagyományőrző táncokat és népzenét kedvelők a Körös Néptáncegyüttes és a Téglás Zenekar, valamint a Békés Banda temperamentumos játékát élvezhették. A keményebb, újszerűbb muzsikához szokott tiniket a Syntax Error szórakoztatta. A gyulaiak által már jól ismert LépcsóTiáz Rock and Roll Band a tőlük megszokott módon színvonalas és fergeteges bulit produkáltak a várkerti utcabálon. A Végvári esték két fő látványossága azonban kétséget kizáróan a Balogh László cukrász által megalkotott több, mint 3000 szeletes óriási vártorta és a pazar tűzijáték volt. A tortát tíz erős férfi is alig tudta az e célra odakészített emelvényre helyezni, s ennél már csak az édességből részesülni kívánó emberek rohamát volt nehezebb kiállni a felszolgálóknak. Egy szelet finomság csupán egy forintba került, s aki valamivel többet is áldozott ezért, az Duska Sarolta külföldi gyógykezeléséhez járult hozzá. A tűzijáték mind minőségében, mind időtartamában fölülmúlta a korábbi években megszokottat, a Pyro-Tet hnic ötösre vizsgázott. Nem különben a rendezőség, akik három napon át birkóztak a lehetetlennel: minden igénynek és kívánságnak eleget tenni. Jövőre minden kezdődik elölről, találkozunk a várnál 1995-ben! Baracsi Magdolna Ez mind torta, összesen 3000 szeletet adott ki A legif |abb résztvevők a koncerten Fotó: Lehoczky Péter
