Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-17 / 193. szám
1994. augusztus 17., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT kRÉKRS MEGYEI HÍRLAP Korszerűbb lett a nyilvántartás Korábban érkezik a családi pótlék A nagycsaládosok már a hónap közepén kézhez kapják az előző hóra esedékes járandóságot Archív fotó Augusztustól megváltozott a családi pótlékok folyósításának módja. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatása szerint a jövőben ezt a juttatást nem a nyugdíjfolyósító igazgatóságon keresztül, hanem a lakóhely szerint illetékes egészségügyi pénztáraktól kapják meg a gyermekes családok. A korábbiaktól eltérően nem a hónap végéig, hanem korábban, már a hónap közepéig kézhez kapja mindenki az előző hóra esedékes járandóságot. Ennek megfelelően már a július havi családi pótlékot (legalább is elméletben) augusztus 8—15 között kézbesítette a posta. Mindezzel kapcsolatban dr. Kiss Lenke, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogi főosztályának vezetője kiemelte: — A változás hátterében az áll, hogy sikerült megteremtenünk annak a technikai, számítógépes feltételét, hogy a családi pótlékok folyósítása a jövőben ne egy országos központból történjék, hanem azt helyben, maguk a megyék intézzék. Emiatt juthat el korábban a járandóság a címzettekhez. Azoknak, akik már eddig is rendszeresen kapták a családi pótlékot, semmi tennivalójuk sincs. Az átállást a hivatalok házon belül, automatikusan intézik. Ha a kézbesítés a hónap közepéig nem történt meg, akkor viszont feltétlenül reklamáljanak a területileg illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár családi pótlékkal foglalkozó csoportjánál. Azok közül, akik már megkapták augusztus első napjaiban a júliusra esedékes összeget, többen telefonáltak, hogy nem történt-e tévedés, hiszen alig pár nappal előtte vették át az előző havi járandóságot. Természetesen megnyugtattuk őket, hogy az a júniusi, ez pedig már — az új rendszernek megfelelően korábban érkező — júliusi összeg volt. —A törvény szerint meddig kell kézhez kapni egy adott hónapra esedékes családi pótlékot? — A szabály szerint mindig a következő hónapban, harminc napon belül. Az új folyósítás mindenképpen kedvezőbb a családoknak, hiszen többségük így korábban jut az őket megillető összeghez. Persze a legszerencsésebb helyzetben azok vannak, akiknek a munkahelyén van kifizetőhely, s ott a bérükkel együtt, már a hó elején megkapják ezt az összeget. — Változik-e a családi pótlék igénylésének módja? — Nem, e téren semmi változás nincs. Azonban arra felhívnám a figyelmet, hogy valamennyi módosító körülményt — például lakcímváltozást vagy a családi állapot módosulását — ezután a helyi pénztáraknál lehet csak bejelenteni. A jövőben egy világbanki hitel segítségével tovább korszerűsítjük a nyilvántartási rendszert és remélhetőleg így még gyorsabb és színvonalasabb szolgáltatást tudunk majd nyújtani a családoknak. N.Zs. Ferenczy Europress Legalizált drog hazánkban? Vetkó'ztetés a mezpróba címén Mire tanított a balettmester? Egyházzenei fesztivál. A Budavári Zeneművészeti Alapítvány immáron harmadik alkalommal rendez egyházzenei fesztivált. Az idén szeptember 1 -je és 7-e között zajló rendezvénysorozat újdonsága, hogy magyarországi települések mellett a romániai Nagyvárad városa is otthont ad a programsorozatnak. Az egyházzenei fesztivál tisztelgés lesz Palestrina munkássága előtt is, a kiváló komponista halálának 400. évfordulója alkalmából. Családi találkozó. A nemzetközi családév eseményeihez kapcsolódóan országos családi találkozót rendez augusztus 22—27. között Csillebércen az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdek- védelmi Szövetsége. A találkozóra több mint 600 résztvevőt várnak. Lehel Miklós, a szervezet elnöke elmondta: bár pontos adatokkal nem rendelkeznek, becslések szerint ma mintegy 2Qp-300 ezer értelmi fogyatékos él hazánkban. Az értelmileg sérült emberek körülbelül 20 százaléka tekinthető közepesen vagy súlyosan fogyatékosnak. A szellemileg sérültek nagy része szerencsére családban él, ám helyzetük egyre nehezebb. Az egyik legnagyobb gond, hogy a fogyatékos gyermekét otthon nevelő anyának járó ápolási díj ma már csak a minimál- nyugdíj szintjét éri el, s a fogyatékosoknak járó családi pótlék 5100 forintos összege sem emelkedett már hosszú ideje. Előrelépést jelenthetne, ha megvalósulna egy, a mainál egységesebb járadékrendszer, amely lehetőséget teremtene arra is, hogy az emelt szintű családi pótlék a gyengén fogyatékos emberekre is kiterjedjen. A drogbetegek rehabilitációjáról rendeznek nemzetközi konferenciát augusztus 22— 24-én Győrött. A tanácskozás résztvevői áttekintik a magyarországi droghelyzetet, tájékoztatást kapnak arról, mit tesz a kábítószer-rendészet a megelőzésért. A szakemberek véleményt cserélnek arról is, mi a család szerepe a kábítószerrel fertőzött beteg rehabilitációjában. Szó lesz a drogok legalizálásának lehetőségeiről és határairól. Ez a kérdés az utóbbi napokban indulatokat kavart a hazai közvéleményben. Elindítója, Konrád György a sajtóban közzétett nyílt levélben szólt az enyhe kábítószerek legalizálásáról. Varga Gábor kifejtette: az engedékenység módszerével többhelyütt próbálkoztak Nyugat-Európában, a kísérletek a várt eredményt azonban nem hozták meg. A tapasztalatok szerint az engedékenység a fogyasztás emelkedéséhez vezet. Lapunkban is olvashattak Barta Károly balettoktató ellen érkezett panaszokról. Úgy látszik azonban nemcsak megyénkben kívánta sajátos módon oktatni balettnövendékeit. A lányok, a balettnövendékek egymás között suttogtak, hangosan kimondani nem nagyon merték. Karcsi bácsi, a mester olyan dolgokat is művel, aminek semmi köze a tánchoz. Valami máshoz viszont annál több. És ez a fajtalankodás, a szemérem elleni erőszak. Mindez gyerekek, kislányok ellen. Egyikük még csupán 7 esztendős! Az 58 éves Barta Károly Békéscsabán született, ’67-ben vándorolt ki Amerikába, azóta megkapta az állampolgárságot is. Néhány éve hazajött és több városban fogott vállalkozásba. Szegeden a komolyan hangzó Nemzetközi Balett Stúdióban (Arany János u. 7.) fejtette ki áldásos tevékenységét tanárként és tulajdonosként. (A szülők többször is felháborodtak pedagógiai, igazgatói módszerein: szinte csak tőle lehetett vásárolni cipőt, mezt — persze felárral, a vásárhelyi gyerekek egész nap étlen-szomjan várakoztak a nagy fellépésre, miközben a májsztró igencsak nagy hangon üvöltözött velük, a kicsiket sem mindig kísérhették be a próbára az anyukák, mert útjukat állták stb.) Az említettek tényleg csak apróságok ahhoz képest, amit Barta Károly a gondjára bízott leánynövendékek egynéme- lyikével tett. Gyanítható, hogy sokkal próbálkozott, de a lányok inkább hallgattak, ha a szülők megtudták, nem akarták gyereküket kitenni egy újabb tortúrának, cirkusznak. Az viszont már biztos, hogy három feljelentés érkezett ellene. Az első ügyben már a vádemelés is megtörtént, csak hónapokon át hiába keresték a balett-tanárt, eltűnt. Most biztos helyen van, előzetes letartóztatásban. (Hirtelen elfelejtette a magyar nyelvet, mert tolmácsot követelt magának...) Tavaly egy 11 éves kislánnyal kezdett ki. Mezpróbálás címén csalta az irodájába. Levetkőztette. Simogatta — nem csupán kezével. Bíróság előtt tisztázzák majd a részleteket. Miközben keresték, újra megjelent Szegeden, stúdiója ban. Július derekán az egyik 11 éves növendéket behívták: dolgozhat a balettiskolában és akkor könnyebb lesz kifizetnie a 13 500 forintos tandíjat. Borítékokat kellett pecsételget- nie, ragasztgatnia. Karcsi bácsifagyival és pizzával kedveskedett, haza is vitte kocsival. Majd a második napon a gyerek combját simogatta, ölébe ültette. „Játszott” vele, közben furcsa hangokat hallatott. A kislány otthon elmesélte, mi történt, és megjegyezte, mégiscsak igaz lehet, amit a többiek mesélnek Bartáról, hogy egy kislányt már tavaly levetkőztetett és puszilgatott... Augusztus 10-én történt Karcsi bá’ utolsó húzása. Fényképezkedésre hívta be a gyerekeket. O ahhoz is nagyon ért. Egy hétéves kislány mamájának kezébe albumot nyomott, nézegesse, ő pedig félrevonult fotózni. Otthon derült ki, hogy a póz „beállítása” közben ruhán keresztül a kislány combja közé nyúlt. Higgye el az olvasó, hogy az újságíró vakarja a fejét, amikor ilyen témáról ír. írja-e? Hogyan írja? Első a gyerekek érdeke, hogy amelyikük beleesett Barta Károly csapdájába, az minél hamarabb felejtse el az egészet. A cél azonban az lenne, hogy a fajtalansággal és szemérem elleni erőszakkal vádolt, illetve gyanúsított balettmester megkapja a bünte- tésf azért, amit tett. Csak ehhez a rendőröknek, az ügyészségnek tudnia kellene, hogy valójában mennyi is szerepel Karcsi bá’ számláján. A szülők finoman rákérdezhetnének a csemetéjükre, ha mesterüket Barta Károlynak hívták. V. Fekete Sándor Dömötör János: Emlékforgácsok Kohán Györgyről Kohán György: Csend (1944—45) 6. Fuvarosok és szenesemberek között Egy alkalommal ő is követte kollégáihoz hasonlóan azt a gyakorlatot, hogy kiállításra kölcsönkérte tőlem egyik holdfényes nádast ábrázoló festményét. A mű minden bizonnyal elkelt, mert nem került vissza hozzám. Én hosszabb időn át sem hoztam szóba ennek a kvalitásos akva- rellnek a hiányát. Talán ezért is kaptam bő kárpótlásként helyette egy olajfestményt, egy enteriőrt, benne ülő nőalakkal és meleg dedikációval. („Jánosomnak szeretettel Gyurka”.) „Viszonzásul” szobám fő helyén tartom ma is ezt a művet. Nem vette azonban tőlem jó néven azt a kérésem, hogy lássa el egyik nem szignált művét aláírásával. Némi indulattal fogta ceruzáját és szokásától eltérően, kissé dőlt betűi helyett, végig álló nagybetűkkel írta be a festmény világosabb felére nevét. Valószínű az motiválta indulatát, hogy minek zaklatom e szignóval, mikor minden műve individuális és aláírás nélkül is felismerhető. Ismerve Beethoven-rajon- gását, úgy gondoltam, szívesen hallgatná meg a kilencediket a szomszéd város zene- és énekkarának előadásában. Invitálásomra azonban nagyon határozott visszautasító választ kaptam: „Én, aki Tosca- ninivel hallottam a kilencediket, csak nem fogom egy malacbanda által tönkretetten végigszenvedni.” Az időben — jobban mint mostanság — kedveltem az operáit is. Emiatt is volt vitánk. Az opera melletti érveim között felsorakoztattam annak összművészeti (cselekmény, zene, ének, tánc, díszlet stb.) adottságait, lehetőségeit. Még csak ez kellett! Kohán György maró gúnnyal válaszolt: „Már csak az hiányzik, hogy közben meleg lábvizet vegyünk és páva- tollal simogassák a talpunkat.” Hosszú ideig azt gondoltam, hogy a magányos vándornak — aki ezt a magányát még manipulálta is —, nem hiányzik a család, a gyerek. Egyik hatvanas évekbeni beszélgetésben azonban világos célzást tett a család, a gyermekek örömére, már-már irigyelte nagy családom változatos élményeit. Bizonygattam, hogy számára az alkotások jelentik az önmegújulást, művei a gyermekei. Pár határozott szóval zárta le a témát: „Nem, János, az egészen más.” Miután Kohán György őszinte ember volt, ez kötelez arra, hogy ne kerüljem meg az alkohollal fennállott kapcsolatát sem. Nincs mit kerülgetni a témát, különböző időszakokban különböző mértékben ivott, elsősorban bort és fröccsöt. Nem volt azonban alkoholista, soha részegen nem láttam. A vendéglők számára a társadalmi érintkezés helyei is voltak. Ezek közül a leginkább kedvelt a Szántó Kovács utcai albérletéhez közeleső Bandu- la italmérés volt. Érdekelték az itteni emberek, a fuvarosok, a szenesemberek és az alkalmi munkások. Jól ismerték és szívesen elbeszélgetett velük. Néhányszor együtt ültem vele itt én is. Még többször persze Csohány Kálmán, aki egy remek tusrajzában (A Mandula kocsmából) megörökítette a helyszínt, az embereket és az atmoszférát. Egy alkalommal — korábbi gyomorműtéte után, amikor el volt tiltva az ital fogyasztásától —, kínálás után kedves, túlzó öniróniával utasította vissza a kínálást. „Én alkoholista vagyok, de sajnos nem ihatom.” Az ötvenes években, amikor sok mindent, így kisvendéglőket is uniformizáltak, egyszer azt mondta: „Jobban esik nekem a kisfröccs, ha azt mondhatom, hogy megittam egy kisfröccsöt a Vadkanban, mintha azt kell mondanom, hogy fogyasztottam egy fröccsöt a 17-es italboltban.” (Folytatjuk)
