Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-13-14 / 190. szám
gKÉS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. augusztus 13-14., szombat-vasárnap íme, az ember — fenség és szörnyeteg Shakespeare Lear király című drámája a Gyulai Várszínházban Rubold Ödön (Edmund) és Kállai Ferenc (Glester grófja) Bessenyi Ferenc (Lear király) és Csömör Csilla (Cordelia) Végh Péter (Edgar) és Kállai Ferenc (Gloster grófja) Most egy kicsit hallgatni volna jó. Megmártózni a létezés fájó gyönyörűségében, bejárni roppant távolságokat, rádöbbenve az ember mérhetetlen nagyságára, és szánalmas esendőségé- re, s a nagy katarzis után egy kicsit szebben, több méltósággal élni az életet. Örülni, hogy erre a bolygóra születtünk, ahol a „teremtés fele”, William Shakespeare úr segít eligazodni, ha fontos dolgokra vagyunk fogékonyak. Itt az alkalom a számvetésre: a Gyulai Várszínház ismét mint a szellem fáklyafénye lobog, amikor Shakespeare: Lear király című darabját keltik életre. Minden értelmes vitában csak az ilyen tettek mérvadók. S ha e vidék kulturális életéről van szó, bizony büszkék lehetünk, hogy van Gyulai Várszínház, ahol nyári estéken, zsúfolt házak előtt lehet találkozásunk Shapespeare drámájával. Bizarr ötlet eredménye, hogy „bemelegítésként” Molnár Ferenc, Előjáték a Lear királyhoz című vígjátékát mutatják be a gyéren gyülekező publikum előtt a Nemzeti Színház stúdiósai. Bocsánat: Színi Akadémiájának növendékei. Nevüket se közli a színlap ez ifjú embereknek, pedig bizonyára közülük többen életüket szánják e rögös pályára, és most, kezdetben, mindjárt egy méltatlan megmérettetésnek szenvedő alanyai. Mert hiába a darab címe, Molnár Ferenc se a Lear király társaságába szánta ezt az egyébként remek kis egyfelvonásos bohózatot. Színitanodák vizsgaelőadásától profi társulatok produkciójáig sok mindenütt sikert arathat a darab, de a Gyulai Várszínházban, este hét órára hirdetve, amikor lélekben Shakespeare színházába készülünk, bizony merénylet számba megy az ilyen fogadtatás. Ókori görögöknél volt szokás, hogy a tragédiák után szatírjátékkal oldották a feszültséget. Gyulán most megpróbálták a fordítottját, s az eredmény annyi lett, hogy a játszó személyek, s a közönség is még jobban megbecsülhette a„nagyok” produkcióját. Kísérlet volt csupán, és most nem is erről van szó. Most Shakespeare hódolatuk tárgya, aki immára hazajáró szellem a Gyulai Várszínházban. Macbeth Hamlet után ezennel Lear király képében nyújt elénk tükröt: íme az ember. Fenség és szörnyeteg, világot hódító porszem. Ha távoli bolygókra üzenetet küldünk a teremtés e furcsa fajáról, elég ha eljuttatjuk Shakespeare drámáit, azokból minden megtudható rólunk. Az se baj, ha csak évszázadok múlva érkezik meg a színpadi látlelet, hiszen minden korok emberéről szól a szellemóriás. A Lear király is a megcsa- lattatás, az ármány, az emberi hálátlanság emlékműve, és még oly sok minden, ami egy színpadi történetben elmondható. Sík Ferenc, az előadás rendezője, ha csak ezt az egyetlen drámát vitte volna színre, akkor is jelentős szellemi műhellyé emelné a Gyulai Várszínházát. Természetesen nincsenek lapályról kimagasló magányos szirtek, de vannak hegyvonulatok, ahonnan feltörnek a még magasabb csúcsok. A Lear király előadásának is vannak várszínházi előzményei, színház- történeti események, s ezek sorába tartozik a mostani bemutató. Sík Ferenc érdeme, hogy a csodás feladathoz méltó színvonalra tudta hozni csapatát, olyan főszereplőre talált, akinél jobbat ma álmodni se lehet, s a közös alkotómunka eredményeként keltették életre Shakespeare színpadi költeményét. Bessenyei Ferenc, Bessenyei Ferenc, és százszor is ő. Lear király alakjában lám megjelent ismét, egy nagy színészi életpálya immár sokadik megkoronázása. Ami hitből, apadhatatlan erőből, művészi lángolásból színpadon felmutatható, most láthattuk. Játékával beleégette magát a közönség leikébe, s a játszótársak közül is csak a legnagyobbak voltak képesek arra, hogy ne halványuljanak el mellette. Kállai Ferenc és Sinkovits Imre volt, aki bírta saját izzással, fénnyel. Ok, a „nagy hármas”, messze kiemelkednek a társulatból, magas mércét jelentve az utánuk jövőknek. Végh Péter, Rubold Ödön és a Bolondot alakító Pathó István voltak azok, akik a legtöbb reményt jelentik, hogy van kinek átadni a stafétabotot, lesznek utódai a nagy generációknak. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a téglavár udvara a királydrámák 'bemutatására termett: a falak minden különösebb díszlet nélkül adnak otthont a játéknak. Kérdés csupán, hogy mit hoz a jövő, hogyan tovább? S a kérdésekre egyik felelet a mostani Lear királybemutató. Andódy Tibor Bessenyei Ferenc (Lear király) Juhász Judit (Coneril) és Rubold Ödön (Edmund) Varga Mária (Regan) és Nemcsák Károly Sinkovits Imre (Kent gráfja) Pathó István (Bolond), Sinkovits Imre (Kent grófja), Bessenyei Ferenc (Lear király) és Végh Péter (Edgar) Fotó: Kovács Erzsébet
