Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-12 / 189. szám
1994. augusztus 12., péntek EXKLUZÍV A keresztapa (1.) A Magyar Televízió kettes csatornáján kedden este sugározták A keresztapa címmel azt a portréfilmet, amelyet Zsíros Gézáról, Békés megye volt országgyűlési képviselőjéről forgatott a Fekete Doboz Alapítvány. A Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával 1993—94-ben összeállított anyagot 1991—92-ben vették fel. A filmet Moldoványi Ferenc rendezte. Olvasóink kérésére ma és holnap folytatásban közöljük a film szövegét, szerkesztett formában. Zsíros Géza édesanyja: — Az apjának az apja volt olyan... Volt vagy 300 hold földje. Géza meg hát megint, pedig nyomták el nagyon, nem akarták hagyni tanulni se, aztán ő meg csak tanult, tanult. Már az ősei tudós emberek voltak, eszük az volt bőven. Zsíros Géza nagyanyja: — Nem érte meg apád, hogy ilyen fia van neki. Zsíros Géza: — Nem baj, nagymama, tesszük a dolgunkat. (Mercedesben) Zs. G.:—Abszolút kisemmizett, erkölcsileg, anyagilag lejáratott, tönkretett családból származom, mezítlábas, tarlón járó parasztgyerekkén t éltem áz elmúlt életem. Eljutottam oda, hogy ma az országgyűlés mező- gazdasági bizottságának munkáját irányítom... Valami hihetetlen sok érdek- és érzelemütközést levezényelni, egész nap szellemileg,fizikailag, nem egyszerű. Ugyanakkor nagyon jó érzés. Rend-kívüli módon igénybe veszi az ember testét, lelkét, ugyanúgy, ahogy a színész, aki belülről dolgozik, nemcsak megtanult szöveget ad vissza, az is meghal egy kicsit a színpadon. (A Miss Universe 1992-es békéscsabai döntőjén) Narrátor: Dr. Zsíros Gézát megkérjük, hogy a királynő koronáját helyezze el a megillető helyen. (Zsíros Géza felhelyezi a koronát a győztes Patkó Dóra fejére.) Szakmándy László, a Gyula Tv, riportere: — Klárika, hogy érzi magát? Zsíros Gézáné: — Köszönöm, jól, kicsit izgulok. Sz. L.: — Ez az esemény gondolom, az egész családnak fontos történet. Zs. G.-né: — Természetesen. Sz. L.: — Mit vár tőle? Zs. G.-né — Nagyon sokat. Sz. L.: — Birtokot? Zs. G.-né: — Az egy dolog. De nem minden. Sz. L.: — Vagy egyszerűen csak a tulajdonmódhoz való viszonyítást? Zs. G.-né: — ÉletlehetőségetAz árverést vezető: — 3000 forintról 100 forintonként csökkenő licit indul. A kívánt értéken kérem a tárcsákat tartani. 2900, 2800, 2700.... 2000... 1000... 600, 500. Ötszáz először, ötszáz másodszor, ötszáz harmadszor. Senki többet harmadszor? Zs. G.:—Tartom. Az árverést vezető:—Megállapítom, hogy dr. Zsíros Géza képviseltjei nevében az ismertetett táblarészből 500 forint/ aranykorona-értéken termőföldvételi jogosultságot nyert. Sz. L.: — Neked azért családod van. Bárki bármit is tételez fel, látnák az országgyűlésben, szavazol vagy nem, attól függően, hogy időd hogy alakul. Feleséged itt van, lányaid itt vannak, gondolom, számukra is kell, hogy valamit jelentsen ez az árverés. Zs. G.:—Hát hogyne. Nézd, ott volt az a hatalmas tábla, amit ma licitálással szereztem. Sz. L.: —- Tisztázzuk. Szereztél, tehát... Zs. G.:—Hogy érted ezt? Sz. L.: — Tehát milyen formában? Megegyezés alapján vagy... Zs. G.: — Licitálással. Törvényes eljárás keretein belül, és nem úgy, mint annakidején, hogy szuronnyal vették el. (A kunágotai határban) Zs. G.: — Tűző napban is látható, hogy ködbe vész a vége a táblának. Gyönyörű, hatalmas terület. Homogén a termőföld minősége, ha valaki itt nem tud gazdálkodni, akkor nem a földben van a hiba, hanem a gazdában. Hát ezért nagyon kemény politikai harc volt ezért a földért évszázadok óta. Azt hiszem, most már végérvényesen megnyertük a csatát. A földnek az értéke európai piaci mércével 10—15 millió márka, ami nem kevés. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb ez meglesz Magyarországon is, az az értékrend, ami Európában általános és természetes. Ez tíz év. Nincs gond. Ki tudtunk várni negyven évet is. Azt a tízet még kibírjuk. (A csabai háznál) Sz. L: — Hadd kérdezzem meg, mi lesz veled január 1- jétől? Zs. G.: — Szeretnék ember lenni, és szeretnék nem megfeledkezni arról, amit feladatként adtak az előttem járók, meg a most velem együtt élők. Végig fogom csinálni, és nem azt mondom, hogy ha hagyják. A lehetőség és a felelősség a kezemben van. Emberként is, vezetőként is, politikusként is és a mezőgazdasági bizottság elnökeként is. Sz. L: — Ezt el is várják tőled. Zs. G.: — Igen, ezt érzem. Nem kis kereszt. Fiath Miklós, a Békés Megyei Gabona- és Malomipari Vállalat (GMV) volt dolgozója: — 1992-ben nevezték ki Zsíros Gézát a Békés Megyei GMV vezérigazgatójává. A kinevezés úgy tűnik, szabályosan történt, mert megpályáztatták az állást. Több pályázó részt vett, bár dr. Monori Károly is pályázott erre, a vállalatnak a korábbi műszaki igazgatója. Azóta kiderült, hogy szakmailag ő sokkal jobban képzett ember, mint Zsíros Géza, és a kezében a gabona-ipari vállalat talán nem tartana itt, ahol most tart. Engelhardt Ferenc, a GM V szakszervezeti titkára: — Nagyon meglepett Zsíros úr pályázati anyaga és szóbeli kiegészítése. Amit elmondott, arról úgy vélekedtem: ha ez az ember idejön, és ezt meg tudja valósítani, akkor istent fognak belőle csinálni. F. M.: — A Zsíros úr kinevezésénél egy teszt volt az egyik feladat, amit egy óra alatt elvégzett, míg egy komoly gazdasági szakember, aki készült, három órán át, nagyon keményen dolgozott a kérdéseken, és úgy érezte, hogy közel megfelelően megoldotta a feladatot. Zs. G.: — Fiath Miklósnak megvolt a lehetősége, hogy pályázzon, akkor legalább megtudta volna, hogy milyen kérdések vannak ott. Csakhogy nem gabonaiparos kérdések voltak azok, hanem a világbanki követelményeknek megfelelő kőkemény közgazdasági vizsgálat és elemzés a feladatra való al- » kalmasság szempontjából. E. F.: — Sose fogom elfelejteni, megijedt itt mindenki, itt a vég jön a Zsíros. Kapok délután egy telefont, hogy hat órakor itt lesz, és a megyéből az embereket szedjük össze, őt nem érdekli, hogyan. Zs. G.: — Oda se kerültem, már tüntetést szervezett az Engelhardt úr a Zsíros ellen, mikor megtudta, hogy egyáltalán ő szóba kerül, és ő lesz a cég vezetője. Ez a legkedvesebb fogadtatás, a jó szokásuknak megfelelően: mindjárt tüntetnek, ha nem az van, amit és ahogy ők akarnak. E. F.: — A dolog akkor kezdett itt érdekessé válni. Megint előadta a történetet, lekábított itt mindenkit, mert más szót nem tudok mondani, mert valósággal a kábultság érzése vett rajtunk erőt. Négy óra hosszat beszélt, félelmetesen beszélt, én nem tudom, hol tanulta... Ezen az embernek el kell gondolkodnia, hogy így tud beszélni. Zs. G.: —Tíz-húszezer ember előtt én már beszéltem, például 1990. február 10-én. Azt is tudom, hogy merőben másként kell tenni az embernek a dolgát, mint néhány száz vagy néhány ezer ember előtt. Beszédstílusban, szóhasználatban, beszédgyorsaságban minden más. De ugyanakkor ha az ember nem eléggé összeszedett, nem letisztult belső energiájában, azt megérzik az emberek. Nagyon. Egy pillanat alatt megérzik, és egyszerűen nem lesz követésre méltó és nem lesz hiteles. Csak tudja, vannak, akik ezzel tudnak élni, és vannak — néhányan —, akik ezzel visszaélnek. A GMV volt dolgozója: — Egy nagygyűlést tartott itt 250 ember jelenlétében, és olyan kijelentéseket tett, amelyek szerintem politikai okokból fogalmazódtak. Őszinte leszek, a politikai okokat abban látom, hogy olyan dolgokat mondott: a volt párttagok mehetnek. Zs. G.: — A tavaszi nagytakarítást a koalíciós partnerünk — akkor még nem volt ugye koalíció — az MDF meghirdette. Ám az MDF-et most kőkeményen támadják, hogy elmaradt a tavaszi nagytakarítás. Nézze meg a politikai gyakorlatot. Békés megyében megtörtént nemcsak a tavaszi, hanem a teljes nagytakarítás, ezért meg savainak és visítanak. Akkor most kinek higgyen az ember? E. F.: — Olyat hallottunk tőle, hogy „mi nyertük meg a választást Békés megyében, a Kisgazdapárt, tehát mi vagyunk jogosultak itt mindent intézni”. Istenek fölötti hatalmat vindikált magának. Zs. G.: — Van, aki a megye kiskirályának nevez, sőt az MSZMP-s főnökök panaszkodtak nem is olyan régen, hogy az MSZMP VB-nek, KB- nek meg az első titkárnak nem volt annyi hatalom a kezében, mint nekem egyedül. Ha, ha, valamiről megfeledkeznek. Ha ez a hatalom körülhatárolható lenne, megnev.esíthető, meg munkaköri leírásban rögzíthető, akkor megenné a fene. E. F.: — Elindult a vállalatnál egy átszervezés. Ennek az említett vezetői leváltások is részei voltak. A további ügy akkor kezdődött, amikor felmondtak az embereknek. Péli János, a GMV-tól elbocsátott munkanélküliek szakszervezetének a titkára: —- Tavaly márciustól idáig körülbelül ötszáz főt bocsátottak el a vállalattól átszervezés címén. Zs. G.: — Az igazság az, hogy jóval többet el kellett volna küldeni, mert ez fantasztikus, hogy mennyire pazarló módon bántak az egyik legdrágább és legfontosabb termelő- eszközzel, az emberrel. Nem csoda, hogy a cég ide jutott. F. M.: — A vállalat Zsíros Géza képviselő idekerüléséig nyereséges volt. A legutóbbi, 1991-es évet is 43 millió nyereséggel zárta. A vállalatnál biztonságos termelés folyt, megvoltak az árukészletek, az alapanyag. Ez ma már teljes egészében nem mondható el a malomról. Az az igazság, hogy Zsíros Géza koncepcióját még ma sem tudom megérteni. Miközben a kormány- koncepció szerint küzdünk a munkanélküliség ellen, aközben kiderült, hogy a Zsíros úr azt szereti, ha minél több lenne a munkanélküli. Tehát nem munkát keres, hanem elküldi az embereket. Logikailag tehát az ő lépéseit nem tudom megérteni. Zs. G.: — Önnek vagy nekem van egy tulajdonom: egy gépkocsim, egy házam, egy vendéglőm. Először is annak a kezébe adom a slusszkulcsot, akinek akarom. Ha odaadom valakinek, megbízom benne, hogy az én vagyonomat és adott esetben az életemet kockáztassa. Ezért megfizetem, mégpedig addig fizetem meg, és addig foglalkoztatom, ameddig akarom. Nem vagyok köteles indokolni, hogy miért köszönök el tőle. Ez a tulajdonnak a sajátja. A GMV volt dolgozója: — Van rá egy jó magyar közmondás: ez az ember amelyik udvarba benéz, még a baromfi is kidöglik, nem kell hozzá pestit. Zs. G.: — Nem voltam egy szívesen elviselt munkatárs. Szerettem és értettem a szakmát. Ennek ellenére nem voltam, mert mindig elmentem tanulni, hátha megváltozik valami egyszer a munkahelyen. Félelmetes belső mechanizmus volt ez, nem tudtam elfogadni. Ezért 1982-től a maszek világ rögös útjára léptem. Ez az őskor volt. A GMV volt dolgozója: — Egy ilyen ember, aki ide jön, ilyen Zsíros-fajta, akinek a múltját ismerem, mert 55 éves vagyok... Fiatalabb nálam. Honnan indult ez az ember? A pártbizottságról, a KISZ-bi- zottságról, Csatári Bélától, a pártbizottság akkori titkárától? Kiment a konzervgyárba. Paradicsomvonal volt az övé. Összekuszált ott mindent. Onnan elküldték. Elment Bacsa Vendelékhez, a csabai állami gazdaságba. A kertbe, a borsóvonalhoz. Onnan is elküldték. Miért? Az az ember nem tudott semmit. Most meg adja a nagyfiút. E. F.: — A Zsíros úr volt a beosztottja egyébként a Bacsa Vendelnek. Tudni kell, hogy a Bacsa Vendel is nagyon erős természet, de rendkívül jó szakmai alapokkal rendelkezik, és nagyon-nagy emberi tartása van. Nagyon család- szerető, tehát nem lehetett kikezdeni semmilyen úton-mó- don. Korábban — mint említettem —, a Zsíros úr nála dolgozott, és állítólag korábban — én is csak hallomásból ismerem az ügyet —, több esetben nem értettek egyet, mert a Bacsa úr nagyon számonkérő ember volt. Bacsa Vendel, a Békéscsabai Állami Gazdaság volt igazgatója: — Kérem szépen tény, hogy 1979-ben, amikor a gazdaság élére kerültem, akkor az veszteséges volt. Ennek a gazdaságnak volt egy zöldborsótermesztési rendszere. Ennek a borsótermesztési rendszernek volt a vezetője Zsíros Géza. Ez az állami gazdaság akkor Európa legnagyobb zöldborsótermelő gazdaságának kiáltotta ki magát. Azt ugyan nem tették hozzá, hogy eközben a legnagyobb veszteséget produkálták. Hisz abban az évben végső soron a zöldborsó termesztés produktuma „elérte” a mínusz 90 millió forintot. Láttam, hogy ez zsákutca, ezért a végkövetkeztetést le kellett vonnom. Ez a szakmai oldal. Az emberi oldal viszont már a Zsírosra vonatkozik. Ha szabad így mondani, a kérdésekre adott válaszai 99 százalékig mindig a valótlanságot tükrözték. Ezt nyilván meg lehetne alpárian is fogalmazni, de azt hiszem, hogy ez a finom megfogalmazás így ül. Ebből következett, hogy ha szakmailag és emberileg nem felel meg, és mondandója nem ül, akkor minősítése: alkalmatlan erre a beosztásra. Vagyis egy céget feltenni, egy olyan teóriára, amely már hosszú évek óta bebizonyítot- tan veszteséges, ezt tovább nem lehetett vállalni. Zs. G:—Hogy az alkalmatlanságomat kimondta, arra nagyon büszke vagyok. Hogy Bacsa Vendel mondta ki, arra különösen, mert Bacsa Vendel az elmúlt rendszer egyik legkeményebb diktátora volt az élet minden területén. MSZMP-s múltját tekintve is, meg a gazdasági működését tekintve is. Ez az alacsony alkatú ember — növésében és jellemében is így látom őt, és így is gondolok vissza rá — diktatórikus módszerrel próbálta sikeresen működtetni a cégét. Érdekes, én arra emlékszem, hogy amikor a zöldborsórendszer vezetőjeként elköszöntem tőle, akkor 4 milliós tiszta nyereséget mutattunk fel. B. V.: — A döntésem az volt, hogy azonnali hatállyal távozzon a gazdaságtól, mert több kárt csinált, mint hasznot. Ilyen értelemben semmi helye az állami gazdaságnál. Ezt a növényt, az ágazatot és a rendszert is, mivel divatjamúlt, teljes egészében megszüntettük. Innen kezdett a gazdaság felfelé emelkedni, nyereségét, hozamát és több olyan gazdasági mutatót tekintve, amit akkor tőlem joggal elvárt az akkori felső vezetés. Zs. G: — Az kevés, hogy ellenségem. Két társadalomszemléletet képviselő ember különbsége ez. Ilyen szempontból tehát ez nem személyes jellegű dolog. Egy diktatórikus közösségi tulajdonban gondolkodó ember ütközése egy magántulajdonon alapuló és az egyén fontossági érzetét előtérbe helyező emberrel. Erről van szó, nem másról. Ő is, a szülei is, az elődei is — úgy tudom — az MKP-hez, MSZMP-hez kötődő emberek voltak. Én viszont nem. Nemcsak párttagok voltak, hanem következetes kommunisták, és ezért én tisztelem valahol őket. (Folytatjuk) Zsíros Géza joggal lehet elégedett, hiszen európai piaci áron 1 milliárd forintértékű földet szerzett meg kárpótlással