Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-12 / 189. szám

1994. augusztus 12., péntek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az aszály szorításában Ezen mór csak „özön-víz" segíthet Lezárult a belső vizsgálat Lezárult a honvédségi aknave­tőrobbanás körülményeit tisz­tázó belső, parancsnoki vizs­gálat — erősítette meg Erdélyi Lajos, a HM szóvivője. Mint emlékezetes, június 25- én a Honvédség várpalotai gya­korlóterén egy robbanás követ­keztében négyen meghaltak, hárman súlyosan, hárman pedig könnyebben megsérültek. A szóvivő elmondta, hogy a Ma­gyar Honvédség Haditechnikai Intézete és az MH Lőszerellátó Központ által elvégzett fizikai, kémiai, ballisztikai és egyéb vizsgálatok eredményei alapján az aknavető és a felhasznált grá­nátok technikai meghibásodása gyakorlatilag kizárható. A fel­robbannál azonos gyártási soro­zatból származó gránátok és gyújtók minden műszaki elő­írásnak megfeleltek. Az úgyne­vezett „rátöltés-gátló” szerke­zet részeit megtalálták, az mű­ködőképes volt. A vizsgálat so­rán modellezték a rendkívüli esemény okaként feltételezett rátöltést, ami azt jelenti, hogy — rendellenesen — az aknave­tő csövében már benne lévő grá­nátra egy újat töltenek. A mo­dellezés során a gyakorlaton be­következett jelenséggel azonos módon viselkedtek az aknagrá­nátok. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a baleset idején az aknavető csövében két grá­nát volt. A Körös vidéken 11. éve tartó aszályos nyár próbára teszi a vízgazdálkodás dolgozóit is. Ápri 1 i s közepe óta m indössze 126,4 mm csapadék hullott, mely a sokéves átlagnál 87,1 mm-rel kevesebb. A 30 fok feletti hőségnapok száma 44, mely már meghaladja az el­múlt évit. A kánikula során 28 napja a napi csúcshőmér­séklet meghaladja a 30 fo­kot. A csapadékhiány erősen lecsökkentette a Körösökön az országhatáron belépő víz­hozamokat is. A július folya­mán többször előfordult ki­sebb hegyvidéki záporok né­miképpen frissítették a Fe­hér- és Fekete-Körös víz­készletét, de harmadik hete már ilyen frissítő pótlás nem érkezik. A Fekete-Körös határ­szelvényében 3—4 mYsec, a Fehér-Körösön 1—1,5 m3/sec víz érkezik magyar területre. Jellemző, hogy a gyulai tűsgátnál a Fehér-Körös tel­jes vízhozama az Élővíz-csa­tornába kerül bevezetésre, mert a duzzasztó tűk fóliával le vannak takarva, mely meg­akadályozza a vizek átfolyá­sát. Ez a vízhozam alig fele annak a vízhozamnak, me­lyet az Élővíz-csatorna képes elvezetni. Emiatt az Élővíz- csatornán 10—12 cm-rel ala­csonyabb vízszintek alakul­tak ki a normálisnál Gyula, s Veszély között. Hogy az Élő­víz-csatorna békéscsabai szakaszán valamit javuljon a helyzet, a szeregyházi fővíz­kivétel folyamatos üzemére lenne szükség, melynek nincs költségviselője. Egyedül a szakaszosan jelent­kező öntözési igények miatt történik időnként üzemelés. A fővízkivétel üzemelése vi­szont csökkentené az amúgy is gyengén süllyedő békési duzzasztómű duzzasztott víz­szintjét. Az utóbbi 48 órában 2—3 cm vízszintcsökkenés állt elő, mely a folyó vízkész­letének lassú fogyását jelzi. A vízelvonások mellett jelen­tős „tétel’ ’ a párolgás is a mostani aszályos időszakban, mely kite­het naponként 1 cm-tis. A Kettős-Hármas Körösön a vízkészlet helyzet elfogad­ható annak következtében, hogy a Tiszalöki duzzasztó­mű felől 20—21 cm’/sec, a Kiskörei duzzasztómű irá­nyából pedig 10 m3/sec érke­zik a Békésszentandrási duz­zasztómű tározóterébe. Ez le­hetőséget ad arra, hogy a je­lentkező — elsősorban mező- gazdasági — vízigények kie­légítők legyenek. A vízminőség ezeken a fo­lyószakaszokon változó, s el­sősorban a jelentős békalen­cse és hínár fedettség a jellem­ző. A Hortobágy-Berettyó fő­csatornán a vízfelület 40—80 százalékát, a Hármas-Körösön 30—40 százalékát fedi a béka­lencse és úszó vízinövényzet (hínár, súlyom stb.). A Kettős- Körösön a vízfelület 50 száza­lékát borítja a békalencse és vízinövényzet. Ez az állapot zavarja a horgászokat és a für- dőzőket is. Pillanatnyilag vízszolgála- tatási kényszerintézkedést a helyzet nem indokol, bár a csa­tornák vízi növényzettel való elborítása erősen hátráltatja a vízszolgáltatást, különösen a korszerű öntözőberendezések esetében. A Vízügyi Igazgató­ság anyagiak híján nincs ab­ban a helyzetben, hogy a ko­rábbi időszaknak megfelelően ezeket kitakarítsa és rendben tartsa. Amennyiben a csapadékhi­ányos időszak folytatódik, korlátozó intézkedések a Bé­kési duzzasztómű hatásterüle­tén várhatóak, mely kedvezőt­lenül érintheti a dánfoki strand üzemelését, valamint a szana- zugi és városerdei szabad­strandokat is. Pálinkás Lajos IGAZGATÓ-HELYETTES Í-ŐMÉRNÖK Dömötör János: Emlékforgácsok Kohán Györgyről 3. Egy emlékezetes fogadás Vásárhelyi kapcsolatának egyik mélypontját 1962-ben élte meg. Ekkor rendeztük a múzeumban, felsőbb inspirá­cióra, a tanácsköztársasági emlékmű alkotójának, Kucs Bélának gyűjteményes kiállí­tását. Ez alkalomból a város­házán fogadást adtak a művész tiszteletére. A tanácsi admi­nisztráció minden vásárhelyi művészt meghívott, kivéve az akkor már Munkácsy-díjas Ko­hán Györgyöt. Mégis tudott az eseményről, mert annak idő­pontjára kiült a városháza előtti egyik padra. Láttam, hogy ott van, és üdvözlés után természe­tesen invitáltam, hogy menjünk együtt, mert már kezdődik a fo­gadás. „Én nem megyek, mert nem vagyok meghíva.” — „Az nem létezik, biztos a postai kéz­besítés késik, gyere csak nyu­godtan”—biztattam. Kissé már indulatosan mondta: „Értsd meg, nem vagyok meghíva, és nem megyek!” Minden győz- ködés hiábavaló volt, ottmaradt a fogadás színhelyétől 30 mé­terre a pádon. A történésnek azonban folytatása lett. Har­madnap kaptam a ma is birto­komban lévő alábbi levelet: „A Hódmezővásárhelyi Művészek Munkacsoportjá­nak titkárával közlöm, hogy a mai napon a Vásárhely Mun­kacsoport tagjai közül kilépek. Azzal az indoklással, hogy az 1962. VII. 1-én a vb-elnöic részéről adott fogadásra, amelyre a vásárhelyi művé­szek is meghívást kaptak, en­gem nem hívtak meg. Hasonló mellőzések több­ször megismétlődtek. Újabb méltatlanságnak nem akarom kitenni magamat. 1934 óta élek kisebb megsza­kításokkal Vásárhelyen — öt­ször volt önálló kiállításom. Ezen bejelentésemet a Képző­művészek Szövetségével is közölni fogom. Bp. 1962. VII. 4. Kohán György” Nyomban válaszoltam is rá. (Sajnos másolatot nem készí­tettem.) Levelem lényege az volt, hogy akár kilép, akár nem, művészetével széttéphe- tetlenül a Vásárhelyi Műhely­hez tartozik, és egyetlen apró tévedésből, figyelmetlenség­ből igazságtalan az egész Vá­sárhelyre általánosító követ­keztetést levonni. Messze túl­nyomó többségben vannak — folytatódik a levél —, akik szeretik, tisztelik ebben a vá­rosban, rájuk kell gondolni és nem egy-két más érzésű sze­mélyre. Többet az esetről és a levelekről nem esett szó kö­zöttünk. Vállalta azonban pár év múlva az ottani művészkol­lektívákkal a közösséget, mert amikor 1964-ben megalakult a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége Dél-magyarországi Csoportja, hosszabb agitáció után ugyan, de elvállalta a mű­vészeti titkári tisztséget azzal a kikötéssel, hogy az ügyeket én intézzem. Vállalta a tisztsé­get a zászló becsületéért, de összes tevékenysége azon túl, hogy neve fémjelezte a szerve­zetet, annyi volt, hogy a gyűlé­seken üdvözölte a kollégákat és azzal folytatta „Átadom a Szót Jánosnak”. (És ezen kívül persze a végén be is zárta az ülést.) Teljesen azonosult a mű­vész közéleti szereplését és mű­vei interpretációját illetően is Egry József álláspontjával: „A művész csak akkor beszéljen, ha a képe nem mond semmit, de jobb, ha akkor is hallgat.” (Folytatjuk) Szülőhelye a gyulavári uradalom cselédsorán A szerző felvétele Apad a Duna (is) A Mahart áruszállító hajói már csak 20—30 százalékos kapa­citás-kihasználtsággal közle­kedhetnek a Dunán, a folyó alacsony — a Lánchídnál 131 centiméteres — vízmélysége miatt. A hosszan tartó száraz időjárás miatt szükségessé vált forgalom- és rakománykorlá­tozás jelentős időveszteséget és többletköltséget okoz a tár­saságnak — mondta el Móser Ferenc, a Mahart folyamhajó­zási főosztályának helyettes vezetője csütörtökön az MTI kérdésére. A mélyebb merülé­sű hajókat csak a duzzasztott folyószakaszokon indítják út­nak, míg az alacsony vízmély­ségű gázlókon már csak a se­kély merülésű járművek jut­nak át. Különösen kedvezőtle­nek a hajózási viszonyok egyes németországi szakaszo­kon, valamint Magyarorszá­gon Dömsödnél és a Sziget­közben. Vajas Jenő, a sze­mélyhajózási főosztály veze­tője elmondta, hogy a sze­mélyforgalomban egyelőre nem okozott fennakadást az apadó vízszint, bár a Budapest és Bécs közötti útvonalon már csak a sekély merülésű „Bí­bic” szárnyashajók közleked­nek. Kánikulai hidegzuhany • Aszály: ez már az üvegház? • Batthyány-birtok: új földesurak? • Behajtók: kesztyűs kézzel? • Vízlépcső: fegyverletétel? ...egyszerűen minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom