Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
GYVLAI VÁRSZÍNHÁZ ’94 1994. július 6., szerda Chioggiai utcakép és a halásznépség a gyulai tószínpadon Ilyen külsővel nem könnyű udvarolni... (Kováts Adél, Peremartoni Krisztina és Őze Áron) A jegyző kulcsszerep (Tahi József és Mihály Pál) Veszekedés Után persze happy end lesz Fotó: Kovács Erzsébet „Mindössze arra törekedtem, hogy ne hamisítsam meg a természetet” Goldoni: Csetepaté Chioggiában VayerTamás 18. századot idéző díszlete igazi tengerparti, kikötői hangulatot varázsolt a tavon; a természetes környezet „hagyta magát”, alig kellett valamit változtatni, ott vagyunk a negyvenezer lelket számláló halászfaluban, Chioggiában. Hogy a hatás teljes legyen, az esti szellő is megérkezik, kellemes enyhülést hozva a víz felől — ahogyan ez tenger mellett lenni szokott —, és ez bizony jólesik a tikkasztó kánikulai nap után. Már csak a jellegzetes halszag hiányzik a kikötői idillből, illetve: jobb is így anélkül. Békakoncert viszont van — a színpadi csetepaté hangerejével egyenes arányban. Ha nyári játék, akkor mediterrán komédia (is) Gyulán, a történelmi várfalak között vagy közelében. Mert kánikulában a vígjátékra is szomjazunk, és ilyenkor Goldoni, az olasz, sőt, az európai irodalom klasszikusa telitalálat. Carlo Goldonit az Isten is komédiásnak teremtette: már négyéves korában megírta első bábjátékát! Velencei polgári családban született 1707-ben. Apja orvos volt, kalandor életű, vonzódott a színházhoz, rendezett és egyszer kisfiára is szerepet osztott — ugyanakkor neki tisztességes pályát szánt. Carlo azonban — abbahagyva tanulmányait — elszegődött vándorszínésznek. Egyébként nagyapja, a velencei köztársaság kereskedelmi kamarájának tisztviselője szintén arról volt ismert, hogy minden jövedelmét a színészekre költötte. Tény, hogy Goldoni ügyvédi hivatását adta fel, hogy komédiaíró lehessen egy velencei társulatnál. Goldoni 120 vígjátékot írt és közben megvalósította az olasz komédia reformját, aminek az volt a lényege, hogy az önkényesen rögtönző comme- dia deli’ arte helyett megteremtette a művészi szöveg és ezzel az irodalmi érték rangját. Nagy hangsúlyt fektetett a jellemábrázolásra, a tipikus figurákra. „Színműveim alkotása közben mindössze arra törekedtem, hogy ne hamisítsam meg a természetet” — hangzott Goldoni ars poeticája. Meggyőződéssel vallotta, hogy a színháznak a valóságot kell hűen tükröznie. Iglódi István rendező és a Nemzeti Színház társulata a Csetepaté Chioggiában című Goldoni-vígjátékot kész előadásként hozta el Gyulára. Olasz vígjáték, igazi csetepaté, szerelmi perpatvar, civa- kodások és kibékülések sorozata. Jó mulatság, kellemes nyár esti szórakoztatás, mert együtt van énnek minden kelléke, velejárója: szerelem, féltékenység, félreértések, karakteres figurák. Egészen jó mulatság lehetne valóban, ha nem sodródik újból és újból a nehezen elkerülhető veszélybe, ami ott lebeg a komédia fölött. A veszély abból áll, hogy a játék könnyen válik túl hangossá, harsánnyá, átlendül a durvaságba, a gorombaságba, az olaszos filmekből jól ismert hangzavarba, zsúfolt gesztusokba. Rendezői sugallatra vagy csak a tehetetlenségi nyomaték következtében, mivel a szereplők nem tudtak ellenállni a sodrásnak, ez az előadás több ponton átlendült a pejoratív „olaszos” jellegbe. A kellemetlen hangerő elnyomta az emberi vonásokat, a lírai jeleneteket, a mély átélést igénylő, őszinte érzéseket, a szellemes párbeszédeket. A jegyző igazi kulcsszerep. Tahi József velencei idegent alakít Chioggiában, szeretne odavalósi lenni, de eközben hivatalnok és esendő ember, őrködnie kell a törvény, a paragrafusok fölött. A hatalmat gyakorolná, de nem boldogul a felvágott nyelvű asszonysáCarlo Goldoni gok között. Meglehetősen árnyalt figura, választékos eszközöket igényel a színésztől, és Tahi József kellő humorral és emberséggel építette fel. Kiemelendő Öze Áron játéka, jól kitalált figura, emberi vonásokat domborító játékos az idétlen, csúnya, szerencsétlen „Lajhár Toffolo” szerepében. Tetszett Peremartoni Krisztina a többiekénél visszafogottabb játéka, gúnyos, fölényes alakítása. S majd elfelejtem a pajkos, hebrencs, izgága hölgykoszorút, a kacér szépséggel, Luciettával az élen {Kováts Adél), a szelídebb Or- settát (Balázs Agnes) és Barabás Gyöngyi jópofa Checcá- ját. Niedzielsky Katalin Mária evangéliuma Rockopera a gyulai tószínpadon Rómában a Don Pasqualét énekelte, amikor beszakadt a színpad Gül baba - Gregor nélkül A zenés darabok bemutatóinak sorában július 8., 9. és 1Q- én láthatja a gyulai közönség a Tolcsvay'László—Müller Péter—Müller Péter Sziámi Mária evangéliuma című rockoperát. Az előadás Mária történetét dolgozza fel. „Sok esztendővel Jézus, s néhány hónappal Mária halála után János apostol azon meditál, vajon miért mondta néki Mestere, a keresztre feszített Jézus saját anyjára letekintve, mintegy végső üzenetként: „íme a te anyád”. Ez a dráma János emlékezetében s önmagával viaskodó látomásaiban zajlik. „János maga köré idéz egy világot: vízióból, saját bizonytalanságából, vad gyűlöletéből és magasztos felismerésből nyilvános rítust teremt. E rítus a beavatások sorozata. A káosz és az elaljasodás közepette avatja be Jézus szelleme Jánost a Szeretet misztériumába, készíti fel őt az anyaság titkának megértésére, angyalok avatják be Máriát az égi és a földi szerelem titkába. Ekkor sejti meg a maga szerepét József, az ács. A nép őrjöngésének közepette kénytelen Mária megtanulni az elengedést, s világosodik meg végül Jánosban az anyaság misztériuma, mely férfiember számára oly nehezen felfogható.” A budapesti Madách Színházban Nagy Viktor rendezésében hosszú ideig sikerrel játszott darabot Gyulán, a tószínpadon mutatják be. A szegény embert — azaz színházat— az ág is húzza? Nem kevés kellemetlenséggel kezdődött az idei évad a Gyulai Várszínházban. A Kolozsvári Magyar Opera társulatában két művész is megbetegedett, a harmadik vesekővel begörcsölt, és az előadásokat csak bravúros beugrásokkal sikerült megmenteni. Azután a pechsorozat folytatódott. Gregor József operaénekesről érkezett a hír, miszerint beszakadt alatta egy római színpad, lesántult. A Gül baba, Huszka Jenő— Martos Ferenc romantikus daljátékának címszerepére más után kell nézni. S ezzel még nincs vége; kiderült, hogy a vendégszereplésre várt olasz balett sem jön, mert a szólista szintén balesetet szenvedett. Bródy-Szörényi Fehér Annája a szerzők közismert politikai nézeteltérése miatt „nem jön össze”. Egyszóval: ezek az előre nem látott bajok meglehetősen zűrzavaros helyzetet teremtettek, és az igazgatóságnak igencsak feladták a leckét: gyors improvizációra volt szükség ahhoz, hogy a műsorváltozások a legkevesebb veszteséggel járjanak. Gregor Józsefet szegedi otthonában kerestem meg telefonon. — Művész úr, sajnálattal értesültünk a balesetéről és arról, hogy az idén nem láthatjuk, nem hallhatjuk Gyulán. Elmondaná, mi történt római vendégszereplésekor? — Egészen váratlanul ért ez a hívás. Nem olyan nagy dolog, ami történt, nem is gondoltam volna, hogy újságcikkre érdemes. S meg tudja mondani, hogy ki énekli majd a Gül babát? —Huszár László, a Nemzeti Színház művésze. — Nos, tény, hogy sántiká- lok, de hát ez nem szenzáció, mással is előfordulhat... Rómában vendégszerepeltem, a Don Pasqualét énekeltem, és a színpad egy rosszul rögzített deszkájára léptem, ami beszakadt alattam. Részleges ínszalagszakadásom van, az orvos pihenésre ítélt, egy jó hónapig nem lehet terhelni a lábamat, autót sem vezethetek, színpadra, lépcsőre nem léphetek. Nincs gipszben, de borogatni kell — mondta Gregor József. „Sántikáiok, de hát ez nem szenzáció..." MTI-fotó: llovszky Béla — Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert nagyon szeretem a Gül babát, szívesen mentem volna Gyulára. Remélem, hogy jövőre majd több szerencsénk lesz... — Mielőbbi gyógyulást kívánok, és viszontlátásra Gyulán! N. K.
