Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-05 / 156. szám
1994. július 5., kedd PRIVATIZÁCIÓ BÉKÉS MEGYEI HfRLAP Munkavállalók helyzeti előnyben Kinek van több információja a privatizálás előtt álló cégről? Egyik országos terjesztésű napilapunk június 3-ai számában Vörös Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezető közgazdásza foglalt állást az Állami Vagyonügynökség munkájával és általában a privatizációval kapcsolatban. Véleménye szerint elsősorban több információra van szükségük a munkavállalók képviselőinek. Szerinte ma még általános, hogy az állami cégek dolgozói nem tudják, milyen feltételekkel adják el vállalatukat. Éppen ezért — az információhiány miatt — nem tudnak pályázni, s végül kimaradnak^ vásárlásból. A probléma részleteiről Halmi Gábort, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettesét kérdeztük. — Valóban létezik ez a jelenség? — Az az igazság, hogy valójában nem értem Vörös Péter miről beszél. A szükséges információk megszerzése ma már egyáltalán nem jelenthet gondot. Az állandó sajtótájékoztatók, a médiában megjelenő hirdetések, valamint az ÁVU ügyfélszolgálatánál kapható információs csomagok az adott vállalat dolgozóit éppen úgy segítik, mint bármilyen más potenciális befektetőt. A cég dolgozói egyébként sokkal jobban kell, hogy ismerjék munkahelyüket, mint egy esetleges külső befektető. Sokkal több információjuk van a cég körülményeiről és lehetőségeiről. A vállalatok vezetői egyébként minden esetben hamarabb értesülnek az eladásról, mint ahogy az erre vonatkozó tendert az AVÜ kiírja. Mindezt összegezve az a véleményem, hogy az MRP, MBO és más munkavállalói szervezetek eleve helyzeti előnyben vannak az információk tekintetében. Azt hiszem a Vagyonügynökség nem vonható felelősségre csupán azért, mert a többi pályázóhoz hasonlóan a munkavállalói szervezeteknek sem hajlandó a törvényben előírt adatoknál többet nyújtani. —Jónéhányszor elhangzott már az a vélemény, mely szerint a tender kiírásakor megszabott pályázatbeadási határidó' túlságosan rövid. Ennyi idő alatt ugyanis képtelenség az E-hitel igényt és más szükséges dokumentumokat beszerezni. — A törvényben előírt időtartam a pályázat kiírásától a beadási határidőig 15 nap. Ehhez képest az ÁVÜ igazgatótanácsa leg1 alább 45, de indokolt esetben 60 napot szokott adni. Mindemellett azt is tudni kell, hogy a Vagyonügynökségnek a beadási határidő előtt legkésőbb 15 nappal megjelentetett hirdetésben lehetősége van meghosszabbítani a pályázati határidőt. Az MSZOSZ vezető közgazdászának felvetésével kapcsolatban mindenképpen érdemes megkérdezni a leginkább érintett felet, azaz a munkavállalók képviselőjét. Endrődi Gáborral, a Caola Rt. MRP-szerveze- tének elnökével is beszélgettünk. — Egyes vélemények szerint, ha egy munkavállalói szervezet szeretné megvásárolni vállalatának bizonyos tulajdonhányadát, akkor az információhiány miatt hátrányban van a többi befektetővel szemben. Ön hogyan vélekedik erről? — Az a helyzet, hogy ha az adott befektető csoport—amely természetesen a dolgozókból is állhat — olyankor szerez tudomást a vételi lehetőségről, amikor a pályázatot kiírják, akkor biztosan nem lesz ideje a formai szempontoknak eleget tenni. Ezzel a problémával azonban nemcsak a munkavállalói szervezetek, de más befektetők is szembesülnek. —Önöknél hogyan zajlott azMRP- ki vásári ás? — Minden vállalat vezetése természetszerűleg hamarabb értesül cége eladásáról, mint azok, akik a hirdetéseket figyelik. Az MRP szervező bizottsága nálunk még az 1993. máciu- si tender kiírása előtt előkészítette pályázatát. A kétfordulós tender második fordulójára már úgy adhattuk be ajánlatunkat, hogy ismertük a többi pályázót is, így olyan vételi ajánlatot tudtunk tenni, amely összhangban állt a többi vásárlóval. Mire az ÁVÜ meghirdette a céget, nálunk már minden készen állt. Ezzel a módszerrel a Caola részvényeinek 15 százalékát vásároltuk ki. Azt hiszem, minden tekintetben elégedettek lehetünk. Az Állami Vagyonügynökség Békés megyei ügyfélszolgálati irodájának címe: 5600 BÉKÉSCSABA, Andrássyút22. Telefon: 66/443490 Telefax: 66/443 490 Az ügyfélszolgálati iroda vezetője: Kovács Sándor Ügyfélfogadási idő: hétfőtől péntekig naponta 08-13 óráig. Tallózás a hazai sajtóból Kárpótlási jegyet is elfogad a Colonia Biztosító Rt. Dr. Csurgó Ottó vezérigazgató-helyettes ismerteti a Colonia megváltozott üzleti stratégiáját, melynek értelmében a mezőgazdasági tartozásokat kárpótlási jeggyel is kifizethetővé tették, illetve olyan új vállalkozói köröket céloztak meg, amelyek elősegítik a magánorvosok és patikák működését. (Népszabadságjúnius 13.) Szolgáló államra van szükség Interjú Sárközy Tamással, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdaságjogi tanszékének vezetőjével, aki a magyar Közgazdasági Társaság gazdaságpolitikai és gazdaságelméleti szakosztályának rendezvényén kifejtette: a magyar GDP nem tud eltartani egymillió állami közalkalmazottat, egy részüket át kell irányítani az önkormányzatokhoz. Leszögezte: mindenáron és nagyon gyorsan folytatni kell a privatizációt. (Napi Gazdaságjúnius 2.) Halmi Gábor, az ÁVÜ ügyvezető igazgató- helyettese Az „Expressz” Mezőhegyesen azt jelenti: gyors kiszolgálás Magánkézbe került a gazdasági mintabolt Mezőhegyes egyik legnépszerűbb élemiszer-’és vegyiárúüzlete a vasútállomás mellett található. A „gazdasági mintabolt”-ként ismert egységet 1982-ben nyitották meg. A közelmúltban „átfestették a cégtáblát”, az egykori mintabolt új neve: Expressz ABC. — Mi rejlik a névváltoztatás mögött? — kérdeztük a boltvezetőt, Franczek Józsefet. — Az „expressz” szóval egyrészt utalni szeretnénk a vasút közelségére, másrészt pedig azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy indokolatlanul nem várakoztatjuk meg a vásárlókat, a lehető leggyorsabban kiszolgáljuk őket. Trécselő eladókat nálunk nem lehet látni, egy picinyke várakozás legfeljebb csúcsforgalom idején fordulhat elő. — A tulajdonosváltásról se feledkezzünk el! — Az egység privatizálását februárban kezdeményezte a Ménesbirtok Rt. Május 1-jével vettük bérbe az épületet. A berendezést és az árukészletet megvásároltuk. Ez utóbbiakra kaptunk egy év fizetési haladékot, természetesen kamatra. —Korábban is ön volt itt a boltvezető. 4 magánosítás után milyen egyéb változásokra számíthatnak a vásárlók? — Annak idején az állami gazdaság, illetve a társgazdaságok áruinak értékesítésére hozták létre ezt az üzletet. E gazdaságok elsorvadásával, a mezőhegyesi háttér leépülésével megváltoztak a beszerzési forrásaink. így szép lassan rákényszerültünk a gazdálkodásra. Megszűnt a bolt propaganda jellege, vezetőink egyre inkább elvárták tőlünk a nyereséget. Hozzáteszem: jogosan. Átalakítottuk hát a bolt profilját, arra törekedtünk, hogy minél több árucikkel álljunk a vásárlók rendelkezésére. A privatizáció után kibővítettem a szállítók körét, sok mindent igyekszem akciós áron vagy nagyobb mennyiségben, közvetlenül a termelőktől beszerezni. így tudom például most 33 forint 60 fillérért adni a lisztet, 55 forintért a rizst. De a literes és a másfél literes üdítőket is jelentős kedvezménnyel kínáljuk. Időnként árubemutatókat szervezünk, ezeken a gyártók — lévén szó új termékek bevezetéséről —- ajándékokkal kedveskednek a vásárlóknak. — Az élelmiszerek mellett más praktikus termékeket is láttam az eladótérben. — Igen, de az élelmiszerek skáláját is bővítettük a kenyérrel és a tejjel. Továbbá vegyiárut is forgalmazunk. —Térjünk vissza az árakra! A közvélemény úgy tudja, hogy a környéken önök a legolcsóbbak. — Ez összesenjében értendő. Megeshet ugyanis, hogy egy bizonyos árucikket az adott pillanatban nem tudunk beszerezni a legkedvezőbb áron. Mégis megvesszük, mert azt semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a kedves vevő üres kézzel távozzék tőlünk. Viszont nagyon szerény árréssel gazdálkodunk. Azt szeretnénk, hogy jövőre is, és azután is legyen munkánk. Természetesen fontos, nagyon fontos az üzleti haszon, csakhogy nem mindenáron! Mi úgy véljük: hosszú távon jelentős nyereséget csak megfeszített, tisztességes munkával érhetünk el. Megjegyzem: nálunk ez a szemlélet uralkodott már a privatizáció előtt is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt: a főnökeim hagytak dolgozni, a kollégáimat megválogathattam. Az egy főre eső forgalmunk két-, két és félszerese volt az átlagos mezőhegyesi forgalomnak, s ez a teljesítmény meglátszott valamelyest a fizetési borítékok vastagságán is. — Gondolom, ilyen előzmények után valamennyi munkatársát megtartotta. — Hát mi a csudának küldenék el bárkit is, ha egyszer elégedett vagyok a munkájával!? Egyébként pedig a birtok is feltételül szabta, hogy meg kell tartanom mindenkit. Nem küldtem el senkit, sőt korrigáltam a béreket, emeltem rajtuk egy picurkát. Ilyen tekintetben azonban óvatosnak kell lennem, mivel még nem ismerem a mostani gazdálkodásom eredményét. Azt azonban megígértem a dolgozóknak, ha tiszta képem lesz a jövedelmezőségről, ha kiderül, hogy valóban jól és eredményesen dolgozunk, akkor a jelenleginél is lényegesen több bérre számíthatnak. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az üzletmenet a várakozásnak megfelelően alakul. — Egész beszélgetésünk alatt ki nem ejtett egy panaszos szót sem. — Panaszkodjam? Hát jó. Ha nem lenne adminisztráció, öröm lenne az élet. Sajnos, sokszor feleslegesnek tűnő papírmunkával kell foglalkoznom. Ebben sokat segít a feleségem, és alkalmazunk egy félállású könyvelőt is. Igazán akkor érzem jól magam, ha a pult mögött állok, ha a vásárlókkal foglalkozom, ha árut rendelek vagy árut veszek át. Ilyenkor nem is érzem, hogy dolgozom, ebben soha nem tudok kifáradni. De az adminisztráció... Mondjuk azt, hogy szükséges rossz. Tudom: kettős könyvelést nem lehet, nem szabad kikerülni, enélkül a forgalmunk nehezen lenne áttekinthető. Ménesi György Franczek József boltvezető a legújabb levesporokat kínálja a kedves vásárlónak Fotó: Lehoczky Péter
