Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-29 / 177. szám

o Ms MEGYEI HÍRLAP MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Háztartási ismeret és számítástechnika Már megint emelik a sertéshús árát! Hát, ezen már csak röf(h)ögni lehet. Röf, röf... — néz szomorúan a kamera len­cséjébe a nagybánhegyesi ser­téstelep „jeles képviselője". Sze­rintem pedig, a gazdák éppen azért csökkentették az állo­mányt, hogy eleget tegyenek a kormány „malackorlátozó"-po- litikájának. Hírek Vízdíj. Nagykamaráson a Dél-Békési Vízmű Kft. kere­tében közösen üzemeltetett és a községi vízmű által szol­gáltatott vízdíj maximált ha­tósági árát 41 forintban álla­pították meg. Ez a fizetési kö­telezettség 1994. június 15-től érvényes. Felkészültek. A Citév ma- gyarbánhegyesi ciroktelepe műszakilag felkészült a termé­nyek fogadására és tárolására. Mint megtudtuk, megfelelően karbantartott gépek segítik a ci­rokhúzás nehéz munkálatait. A nyári időszakban — az idősza­kos munkák miatt — a dolgo­zók munkanélküli ellátásban részesültek, de augusztustól, a kampány kezdetétől ismét munkába állhatnak. ,,f" kategória. A mező­kovácsházi 1. Számú Általános Iskola vezetése a legutóbbi testületi ülésen egy személy ré­szére kérte az „F” kategóriába soroláshoz az önkormányzat, mint fenntartó, hozzájárulását. A testület a jelenlegi tartós bér- maradvány terhére ezt a hozzá­járulást megadta, amennyiben az iskola, mint alkalmazó saját költségvetésén belül ezt folya­matosan tudja biztosítani. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: 68/381-555. Fax: 68/381-851. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. „Nap sugarait gyűjtöm” Immáron harmadik verseskö­tete jelent meg a napokban Hetényi Györgynek, a már is­mert mezőkovácsházi költő­nek. Az Eső májusban (1989), A hársfa dala (1991) kötetei után most a Nap sugarait gyűj­töm című verseskönyve van előttünk. A kötet hét ciklusra osztva a költő 115 versét tar­talmazza. Az egyéni hangula­tú művek a mai idők mondani­valóját tárják verses formában az olvasók elé. „A kötetben megtalálhatóak a szerelem lí­rai leírásai ugyanúgy, mint a hazaszeretet, a társadalmi, gazdasági életünk jelenségei, vagy a határokon kívül élő magyarságról, a nemzet egy­séges jövőjéről írott aggódó sorok” — írja a könyv ajánlá­saként előszavában a költő helytörténész munkatársa, a nemrég elhunyt Balogh György könyvtárigazgató. A lányok sütnek, főznek, ruhát varrnak, miközben a fiúk a számítógépet „bűvölik” a technika órán — hívták fel a figyelmünket a mezőkovács­házi 2. Számú Általános Iskola új tanítási módszerére. Hogy kerül a fazék az asztalra, illet­ve az iskolapadra — ennek jár­tunk utána a tanítás befejezése előtt. Mint megtudtuk, az iskola melletti szolgálati lakásból a lakók kiköltöztek, amit az ön- kormányzat átadott az intéz­ménynek. Átalakítás után a tantermi rész két helyiséggel bővült. Egyiket valósághű családi konyhává és varrószo­bává alakítottak, míg a másik­ban a mezőkovácsházi család- segítő szolgálat meghatáro­zatlan időre átadott számító­Régóta tartozom Medgyesbo- dzás lakosságának ezzel a tu­dósítással, amely a falu körzeti orvosának dr. Tajti Jánosnak, nyugdíjba vonulása alkalmá­ból és munkája elismeréseként tavaly kapott miniszteri kitün­tetését volt hivatott közzé ten­ni. Élete, munkássága bemuta­tását azonban — szerénysége és tapintatos elzárkózása miatt — nem állt módomban meg­tenni. Mint később kiderült, az önkormányzat és a lakosság egybehangzó igénye alapján munkájára továbbra is számí­tanak. Ma is tevékenyen dol­gozik. Dr. Tajti János azok kö­Mezőkovácsházán a napok­ban fejeződött be az a 10 napos komplex képzőművészeti tá­bor, amelyhez a művelődési központ pályázatával a Sza­badművelődési és Művészeti Alapítványtól 80 ezer forint központi támogatást nyertek. A tábor programja egyrészt a szakmai képzésre irányult, ami a népművészet megisme­résétől a mozgáskultúra fej­lesztésén át a képzőművészet alapfokon való megismerését jelentette. Másrészt — a gye­rekek nyári elhelyezésének megoldásával együtt — olyan szabadidős tevékenységet kí­nált, amely nem csak szóra­koztatta a fiatalokat, de mara­dandó élményt is nyújtott. — A szakmai foglalkozá­sok délelőtt és késő délután voltak, közben pedig strandol­ni jártunk—mondta egy szőke copfos kislány. Nagyon jól gépeit helyezték el. Korábban az iskolának semmiféle raktá­rozási lehetősége nem volt, ezért kedvezővé vált a szertári anyagok elhelyezése is. És, hogy minek a felszerelt kony­ha? Az általános iskola felső tagozatán minden tanuló tech­nikát, mechanikát tanult. Nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy belássuk: ez nem igazán lányoknak való. A bővítés adta az ötletet, hogy visszaállítsák a háztartási ismeretek tantár­gyat. A varrógépek már meg­voltak, csupán némi frissítésre volt szükség és máris jöhetett a sütés, főzés, varrogatás. Ki­derült a mai lányok sem butáb­bak az elődeiknél, és szívesen próbálkoznak a konyha rejtel­meivel, ahol a háztartásveze­tés alapjait sajátítják el. zé tartozik, aki életét az embe­reknek és hivatásának áldozta. A 41 éves szolgálati ideje alatt nagy erőfeszítést fejtett ki a lakosság egészséges életmód­ra nevelésében és a betegség- megelőzésben. Életvitele, csa­ládi élete példaértékű. Erköl- .csi mércéjét mind hivatásá­ban, mind önmagában magas­ra tette, amivel kivívta az em­berek megbecsülését. Önzet­lensége a XX. század utolsó éveiben szinte rendkívüli, különösen ha e dél-alföldi kis­község körülményeit te­kintjük. Az elismerés szemé­lyes pozitívumai mellett akár éreztük magunkat, sőt még ki­rándulni is voltunk Gyulán és Szarvason, amit a szülők el­foglaltsága miatt biztos nem tehettünk volna meg — erősí­tette meg egy kisfiú. Mint azt Argye Ián György a művelődési központ igazga­tója elmondta, a pedagógusok segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ennyi gyerekre kellett a fel­ügyelet, sőt a szakmai munka is jobban kibontakozott. A na­pi munkát úgy szervezték*, hogy a szünetekben, pihenő időben a gyerekek „átlátogat­hattak” a másik foglalkozásra is. A táncosok a szövőkhöz, az agyagozók a kézművesekhez, vagy éppen a színjátszók a tűzzománckészítőkhöz és for­dítva. A kollégiumban elhe­lyezett létszám — amelyért külön köszönet jár a gimnázi­umnak — közel 30 volt, akik­Másik ok a kor színvonalá­val való lépéstartás, hogy idő­ben megismerkedhessenek a gyerekek a számítástechnika alapjaival. Jelenleg 5 gépen, közel 20 tanuló egymást vált­va dolgozhat. Ezt a tárgyat szakkör jelleggel és külső szakember felkérésével indí­tották. Ez az év próbaidő — mond­ták —, de mint kiderült, igen nagy az érdeklődés. A 2. szá­mú iskola tanulói elmondhat­ják magukról, hogy őket való­ban az életre készíti fel az in­tézmény. Mert a szó szoros értelmében egy igazi család­hoz hasonlóan a gyakorlókert­ben a mezőgazdaság, a kony­hában a háztartás, a gépterem­ben pedig a jövő technikájával ismerkedhetnek meg. az orvostársadalom, sőt a fia­talok is példaképüknek fogad­hatnák — állítják többen. Végül álljon itt néhány volt betege vallomása: „A doktor úr előtt nem volt lehetetlen. Esőbe, sárba, hóba, fagyba, akár éjfélkor vagy hajnalba ő mindig jött ha hívták. Mint or­vos, ember, családapa tisztele­tet érdemel. Amit a faluért tett, azt nem lehet szavakba önteni. Ha minden ember ilyen becsületes és lelkiismeretes lenne soha nem jutott volna ide az ország, ahol most vagyunk. Tisztelet és hála önfeláldozó munkájáért!” hez napközben 8—10 helybe­li gyermek, mint „bejáró” csatlakozott. Az elkészült tár­gyak, amelyből kiállítást is rendeztek, a legkülönfélébb kategóriákat képviselik: Volt itt szövött asztalfutó, válltás­ka, fonott karkötő, nyaklánc, búzakoszorú, csuhébaba, tűz­zománc medál, ragasztott fa­likép, szárazvirág kompozí­ció és ki tudja mi minden szép­ség. Mindehhez a hátteret ház egy új galériaterem megnyitá­sával adta, amelyet később pódiumszínpaddal ellátva szeretnének az állandó havi programjaik helyszíneként igénybe venni. A kiállítás anyagát egyébként — mivel onnan is érkeztek gyerekek — a pusztaföldvári művelődési ház is bemutatja. Végül a tá­borzárón a színjátszók és a táncosok vidám közös pro­dukcióval mutatkoztak be. Számítógép az iskolában. A mezőkovácsházi 2. Számú Általános Iskola egy új számítógépes tanterem kialakításával — és a nevelési tanácsadótól kapott számítógépek üzembeállításával — biztosította a tanulók részére a napi gyakorlás lehetőségét. Ottjártunkkor éppen Vígh Attila, Marsi Szilvia és Stefanik Zsolt ismételte az előző órán tanultakat Falusi orvos, akit mindenki tisztel Az ügyes kezek műhelyében 1994. július 29., péntek Uborkaszezonban Ilyenkor nyár közepén azt szokták mon­dani, hogy uborka szezon van, mert min­denki pihen és nem történik nagy horde­rejű esemény. A falvakat járva azonban ezt én másként tapasztalom. A települések szívében legtöbbször csak a játszadozó gyerekeket látni, a szülőket mintha elnyelte volna a föld. ,,Van azoknak éppen elég dolguk!” — mondja a pár hónapos unokája felelt őrködő nagymama. „Kint van az egész család a mákföl­dön, mert a héten le kell szállítani a termést. A lányomnak meg, ha este fáradtan hazajönnek, még meg kell csinálni a vacsorát, és a kis Lacikát is el kell látnia. A férje pedig a jószágok körül teszi a dolgát. ” —sorolja a falusi családok gondját, baját. „Még hogy uborkaszezon?” —motyogja — „Ha tudná a nagyvárosi, mit jelent az igazi élet! Nem fűlne a foga a strandoláshoz, meg a színházba járáshoz. A falusi ember a tévé előtt is elalszik, mire az érdekesebb fűm következne, úgy kifárad az istenadta. Ilyenkor nincs idő a politizálásra, legfeljebb csak annyi, amit a Pista bácsi kiabál át a kukoricasorból a Jóskának. így megy ez minálunk: ilyenkor aratjuk a búzát, szedjük a dinnyét, az uborkát a mákot, címerezzük a kukoricát, locsoljuk a paprikát, miközben fél szemmel az eget kémleljük. Jól jönne egy kis eső! Hát nem elég téma ez az újságnak?" — kérdezi, s mint aki megmondta a magáét, árnyékba húzza a A kelendő Kel és mások Mezőkovácsházán a lakosság körében igen közkedveltek a heti piacok. Legutóbbi kőrú­tunk során a sokféle árukínálat mellett egy új áruval ismer­kedhettünk meg: a Kel márka­nevű vegyi termékekkel. Máté László vállalkozó — aki a pia­ci napokon túl az Alkotmány utcai Mónika butikban várja az érdeklődőket — érdeklő­désünkre elmondta, hogy a spanyol eredetű árut szemé­lyesen kapja az importőrtől és tudomása szerint a körzetben egyedüli forgalmazója. A mo­sópor előnye, hogy színkímé­lő, az öblítő pedig koncentrá- tumként kapható. A kellemes illatú Kel samponokat és habfürdőket sokan keresik, de emellett természetesen más termékeket is forgalmaznak. Vállalkozásuk egyik fontos té­nyezője, hogy mindenkor igyekeznek figyelembe venni a vevők (akár egyedi) igényeit is. — A reklamációk elkerülé­se miatt pedig nagyon ü- gyelünk arra, hogy árukész­letünk a Kermi által bevizs­gált, minőségileg kifogástalan termékekből tevődjön össze — hangsúlyozta. Szeptembertől ingyenes tankönyvellátás Iskolások támogatása Végegyháza önkormányzata évi költségvetésében 1,6 mil­lió forint előirányzatot foga­dott el rendkívüli segélyezés­re. Év közben nevelési segély pótkeretre nyújtottak be igényt, amelyre 461 ezer forin­tot kaptak. Az így kialakított éves segélyezési keretből az iskola 93 ezer forint támoga­tást kapott, valamint minden általános iskolás napi 10 forint étkezési hozzájárulásban és szeptembertől ingyenes tan­könyvellátásban részesül. Ez az intézkedés közel 300 gyer­meket érint. A népjóléti bizott­ság döntése értelmében a 0—6 éves gyermekeknek 1000, a „kisegítő” intézménybe járó iskolásoknak 3200 forint egy­szeri támogatást nyújtottak. Emellett minden közép és fel­sőoktatási intézménybe járó diák a szeptembertől decem­berig terjedő időszakra havi 800 forint utazási és kollégiu­mi díj támogatást kap, össze­sen 3200 forint értékben, me­lyet egy összegben fizetnek ki a bizonyítvány, vagy felvételi értesítő felmutatásával. Kézművesek tábora. A mezőkovácsházi művelődési központ által szervezett nyári komplex népművészeti táborban fantáziadús kézművesnek érezhette magát az a 40 tanuló, aki feliratkozottá június végi tíznapos szakmai programra

Next

/
Oldalképek
Tartalom