Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-25 / 173. szám
1994. július 25., hétfő KITEKINTÉS L3 > iRÉKÉS megyei hírlap / A pozsonyi Uj Szó írja A hatalom mint terápia? Beteg politikusok életveszélyes döntési —Miért érdekli a nagy politikusok kortörténete? — Nem értettem sem az 1929-es nagy gazdasági összeomlást, sem azt, hogy az amerikaiak, akik megnyerték az első világháborút, miért nem voltak ott a Népszövetség születésénél. Az okot később tudtam meg, kutatásaim során: azért, mert elnökük, Woodrow Wilson beteg volt. — Talán beteg mindenki, aki hatalomra tör? — Nem, nem. De a hatalomvágy kiindulópontjánál valóban fennáll egy pszichológiai probléma. A hatalom megragadása és gyakorlása sokak számára gyógykezeléssel ér fel: a gyermekkorból eredő trauma gyógykezelésével. Ami minden esetben közös, az az apa hiánya. Sok állam- és kormányfővel, sok miniszterrel beszéltem és arra a következtetésre jutottam, hogy személyes ok nélkül senkiből sem lesz politikus. Erről azonban az illető nem beszél. Amikor Willy Brandt kancellár lemondott, megpróbáltam vele beszélgetni, és váltottunk is néhány levelet. Az utolsó pillanatban mégis elhárította, hogy a gyerekkoráról beszéljen. Még nem jött el a kellő pillanat, mondta. Döntését azzal indokolta, hogy még nem teljesült be a sorsa. Ez később ugyan igaznak bizonyult, de én másként értelmeztem visszakozását: a seb nyilván még nem gyógyult be, és Brandt ezért nem volt hajlandó beszélni gyerekkori problémáiról, még a titoktartás pecsétje alatt sem. Vagy ott van Indira Gandhi. O nem volt beteg, de egész gyerekkorában egy beteg nő gondozta: az anyja. Apja szintén állandóan börtönben volt. Már kora fiatalságában úgy viselkedett, mint Jeanne d’Arc, és hihetetlen becsvágyat fejlesztett ki magában. A kérdést azonban meg is fordíthatjuk; vajon miért nem mond le soha egy államférfi sem egészségi okokra hivatkozva? Hatalmon marad, mivel gyermekkori problémáinak leküzdéséhez szüksége van a terápiára. — Az orvosnak lemondásra kellene tudnia kényszeríteni egy elnököt? — Amerikában az orvosok, hivatalnokok beletartoznak egy hierarchiába, amelynek élén az az ember áll, akinek vizsgálatát és gondozását végzik. Teljesen elképzelhetetlen, hogy bármelyikük is azt mondja az elnöknek, alkalmatlan a kormányzati felelősség vállalására. Régebben az orvosok függetlenebbek voltak. 1920-ban, amikor Paul Deschanel francia államelnök Montargis-nál elborult elmével kizuhant a vonatból, ez nem is jött rosszul. Még ma sem tudni pontosan, mi baja volt, valószínűleg előrehaladott szifilisze. Két orvos, akik közül az egyik sem volt független a politikai hatalomtól, megvizsgálta Deschanel, és úgy találta, hogy hivatala a kelleténél jobban igénybe vette. Felszólították, hogy mondjon le — és az ország szerencséjére el is távozott posztjáról. Ma ez elképzelhetetlen lenne. — Wilson elnöknek mi baja volt? — Trombózist kapott. Sokszor már képtelen volt beszélni, s bal keze megbénult. így aztán visszahúzódott a szobájába. A színjáték, amit körülötte rendeztek, tökéletesen egybevág azzal, ami később a Szovjetunióban történt, például amikor Andropov beteg volt. A kormányt többé nem hívták össze, Wilson felesége és orvosa kormányzott. A miniszternek azt mondták, hogy Wilson megfázott. Amikor aztán nyolc hét múlva a kabinet végül önhatalmúlag mégis összeült, és az egyik miniszter felvilágosítást követelt, a parlamenti képviselőket összehívták és egyenként Wilson elé bocsátották, akit előzőleg gondosan kioktattak. így aztán Wilson mindenkit nevén üdvözölt: Hello Mister Smith, how are you... Persze roppant lelkesek voltak a jókedvű elnök láttán: no lám, felismert, igazán pompás egészségnek örvend. A külügyminisztert, aki végignézte az egész komédiát és magyarázatot kért, nyomban menesztették. — Ez ma Amerikában már nem lenne lehetséges? — Hát nemigen. Ha egy elnök negyvennyolc óránál hosszabb időre eltűnik, a média máris hajtóvadászatot indít utána. Reagan orvosa mesélte, hogy a merénylet után minden rendben ment, s úgy tervezték, hogy hamar kiengedik a kórházból. Aztán mikor Reagan mégis hosszabb ideig maradt benn, egész Amerika felháborodott. —Kennedy betegségét illetően miért csak oly későn került nyilvánosságra az igazság? —Kennedy súlyos Addison- kórban szenvedett, ami a mellékvese hormontermelésének megszűnéséhez vezetett. Ez olyan betegség, mely könnyen halált okozhat. Kennedy csak azért maradt életben, mert rendszeresen óriási kortizonadago- kat kapott. Valamennyi munkatársára és orvosára ráparancsolt, hogy hallgassanak a betegségéről. Attól tartott, hogy nem választják meg. A szenvedés nem illett a ragyogó, fiatal elnök képéhez. A merénylet után a család kiészközölte, hogy a boncolás során csak a fejet vizsgálják — az igazságnak nem volt szabad kiderülnie. Csak miután a hivatalos személyiségek már elvonultak, sikerült az orvosoknak szemrevételezniük a két mellékvesét — az eredmény: Addison-kór. A Szovjetunióban szokás volt, hogy a vezetőről már akkor is részletes kórbonctani leletet vettek fel, ha természetes halállal fejezte be életét, és a látleletet nyilvánosságra hozták. Amíg élt, a betegségeit letagadták, mivel a beteg pártvezér képe mind az ideológiával, mind a személyi kultusszal összeegyeztethetetlen volt. Az orvosoktól hallottam, hogy a boncolás hagyománya még a cári időkre ment vissza. Annak bizonyítására szolgált, hogy az elhunytat nem mérgezték meg. — Kennedy betegsége kihatott a politikára? — Valószínű, hogy a gyógyszerek, amelyeket szedett, szerepet játszottak a Disznó-öbölbeli partraszállásban. Feltehetően ezeknek a gyógyszereknek volt köszönhető, hogy az elnök, aki teljesen figyelmen kívül hagyta a CIA dokumentumait és meglepően könnyedén vágott bele a veszélyes partraszállási kalandba, olyan felhangolt és vállalkozó kedvű volt. —És Wilson esetében? — Amerika megmentette Európát. Wilson az elhallgatott rohamok áldozata volt a versailles-i béketárgyalásokon. A tünetek lelki megbetegedésre utaltak. Wilson azzal vádolta a francia kormányt, hogy meg akarta mérgezni. A békeszerződés aláírása után Wilsonnak rá kellett volna vennie országát, hogy lépjen be a Népszövetségbe. Igyekezete azonban kudarcot vallott. Súlyos beteg volt, és meggyőzőképességét elvesztette. —A betegségek mindig csak kedvezőtlen irányba befolyásolják a történelmet? —Óvakodj unk az általánosítástól. Woodrow Wilson esetében kétségkívül negatívak voltak a következmények. Az 1870/71-es német—francia háború idején is egy betegség állt a középpontban, III. Napóleon betegsége, akinek veseköve volt, de még a francia hadsereg vezetését is magára vállalta, holott e feladatra egyáltalán nem volt alkalmas. Ezért vesztették el a franciák a háborút. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk el az 1940-es vereségről is. Gamelin tábornok súlyos beteg volt: az orvosi titoktartás nem tette lehetővé, hogy betegségét — agylágyulásos szifilisz — nyilvánosságra hozzák. A francia hadsereg megmagyarázhatatlan összeomlása — Francia- ország akkoriban világhatalom volt — sok más egyéb ok mellett ezzel a betegséggel függ össze. A hadseregfőparancsnok képtelenvolt kezdeményezőleg fellépni, és amikor kitört a háború, olyan hibákat követett el, amelyek elkerülését már az iskolában oktatják. — Hogyan jut ön ezekhez az adatokhoz? — Rengeteget utaztam, sok államfő orvosát ismertem és ismerem, közöttük például az összes szovjet vezetőét, Leninét és Sztálinét is beleértve. Velük beszélgetve nagyon sok mindent megtudhat az ember, akár közvetett formában is. Megint mások megírták már az emlékirataikat. Nagyon sokféle forrás létezik. Brezsnyev esetében én voltam az első, aki szívritmuszavarra következtettem. A diagnózis felállítása viszonylag egyszerű volt. Utazásaira egész orvossereg kísérte, akik kapcsolatba léptek a felkeresett városok vezető specialistáival, és megtekintették a kardiológiai részlegeket. A vendéglátó kormányok a hivatalos látogatás előtt riadókészültségbe helyezték legjobb szakorvosaikat. A televízió is könyörtelen szemtanú. Amikor Kohl egyszer Andropov idején hivatalos látogatáson Moszkvában járt, volt egy felső kameraállás: Kohl kéziratán a szokásos harminc sor volt minden oldalon, Andropov kéziratán pedig öt nagybetűs sor oldalanként. — Miért neveztek ki a Szovjetunióban rendszeresen beteg embereket az állam és a párt élére? — A Szovjetunió, mondhatni Sztálin-komplexusban szenvedett. Nem akartak fiatal és egészséges embert, mert annak elég ereje és ideje lett volna mindazt végigcsinálni, amire Sztálin hajdan képes volt. Brezsnyev után súlyos beteg embereket tettek meg „átmeneti pápának”: Andropovot és Csemyenkót. De akkor még nem ismerte fel senki, hogy ez már az összeomlás tünete.-—Csúcspolitikusok esetében nem kellene az orvosi titoktartást hatályon kívül helyezni? —V alahány szór egy-egy nevesebb politikus egészségi állapotáról tájékoztatják a közvéleményt, az orvosi titoktartást mintegy felfüggesztik. Pompidou francia elnök esetében módszeresen manipuláltak a közleménnyel: kitaláltak egy betegséget, hogy így a valódi, súlyos betegséget elleplezzék. Pompidou rákos volt, és gyakorló elnökként halt meg. Csak mendemondák voltak az állapotáról. Az orvosi titoktartás kötelessége ma már négyezer éves múltra tekint vissza, és érvényben kell maradnia. De abban az esetben, ha egy embernek akkora hatalma van, hogy módjában áll háborúról és békéről dönteni, ostobaság az orvosokat hallgatásra kényszeríteni. — Szükség esetén tehát lemondásra kell kényszeríteni a vezetőt? — A régebbi időkben többnyire ez történt. Paul Descha- nelről mát tettem említést. De gondoljunk csak például III. György angol királyra, aki elmebeteg volt. Valahányszor a kertjében sétálgatott, beszélgetett a fákkal, amelyekről azt hitte, hogy a miniszterei. A parlament ezt elég nyugtalanítónak érezte. Reakcióját példamutatónak tartom. Megbízott egy bizottságot azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a király általános állapotát. A parlament elnöke gondoskodott róla, hogy a betegség neve ne kerüljön szóba: nem kívánt részletes jelentést, csupán arra a kérdésre kért választ, hogy a király képes-e a kormányzati teendőket ellátni. A válasz nemleges volt, mire régenst neveztek ki a király mellé. II. Lajos bajor király esetében viszont roppant ügyetlenül jártak el. A király nagyzási hóbortban szenvedett, és egy pszichiáter arra a következtetésre jutott, hogy a király többé nem képes irányítani a kormányt. A pszichiáter azonban elkövetett egy óriási hibát: nem Lajos általános állapotát, hanem kifejezetten szellemi állapotát vizsgálta. Emiatt aztán a király szellemi károsodását minden jelentés részletesen taglalta. A történet tragikus végét jól ismerjük: a megalázott és leváltott Lajos vízbe fojtotta az orvost és saját magát. — Tudunk olyan vezetőkről, akik súlyos betegségük ellenére ragaszkodnak a hatalomhoz. Van, amikor ezt kötelességtudatból teszik. így volt például Georges Pompidou esetében, Mitterrand ezért, amióta megválasztották, évente kétszer hivatalos jelentést adat ki egészségi állapotáról. —Csakhogy ezekből a jelentésekből mindig hiányzott az urológusi látleletet tartalmazó rész. Vajon miért? Az csak természetes, ha Mitterrand-nak az ő korában már problémái vannak a prosztatájával. De Gaulle például egyáltalán nem feszélyezte magát, egyszerűen bejelentette, hogy prosztataműtétnek kell alávetnie magát, Mitterrand esetében a műtét híre meglepetést keltett a nyilvánosság körében. A kis daganatos fekély, amelyet el kellett távo- líttatnia, nyilván súlyosabb volt a vártnál, s ő a közelgő fontos választásokra gondolt. Pierre Rentchnick genfi orvosprofesszor több könyvet írt történelmi személyiségek és jelentős politikusok betegségeiről. E könyveit számos nyelvre lefordították. I Szenzációs nyári árengedmények a Suláknál! Készpénzfizetés esetén 30% árengedmény minden szőnyeg-, padlószőnyeg- és tapétatermékre. Kárpótlási jegyét 80%-on beszámítjuk! Minden vásárlónk, aki e kivágott hirdetést magával hozza és 5000 Ft felett készpénzzel vásárol, egy gyönyörű, 2 db-os fürdőszobaszettet kap ajándékba! Békéscsaba, Szarvasi út 44. Telefon: (66) 325-406. $ Sulák Ne feledje, a Sutákkal jól jár! 1994. augusztus 13-án megrendezésre kerül a BÉLMEGYER-NAP, amelyre árusok, mutatványosok jelentkezését várjuk az alábbi címre: MŰVELŐDÉSI HÁZ, BÉLMEGYER. Telefon: (€»€*) 350-152. Yi/zonlclodókot. ki/kere/kedőkel, dekoratőrökéi várunk, új árukészletünk gazdag választékával! Fonott bútorok és dísztárgyak egzotikus ajándéktárgyak virágkötészeti kellékek dekorációs kellékek karácsonyi díszek közvetlenül az importőrtől! MABEL Kft. 1209 Budapest, Grassalkovich út 251. (volt Marx Károly út) TelVfax: 286-0054 Értékesítés bemutatótermünkben. Nyitva: hétfőtől péntekig 8-tól 17 óráig. | MOFA | MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR Rt. Mohács, Budapesti országút Tel.: 69/311-922, Fax: 69/322-742 F árost I ÉPÍTKEZÉSHEZ teinki BÚTORKÉSZÍTÉSHEZ ► t ajánljuk: KIÁLLÍTÁSI STANDÉPÍTÉSHEZ BELSŐTÉR BURKOLÁSHOZ BARKÁCSOLÁSHOZ CSOMAGOLÁSHOZ Július 15 - augusztus 15-ig farostlemezeinkéi márkakereskedőink 20 Vos engedménnyel forgalmazzák! Bikiscsabii Tfizip Kit. Kft. 5601 Békácsika, Ipari u. 13. Tsl.:[86) 321-941 Kérlftk Őrizze mag szám lilát, mart augusztus iB-án M0FA-N AP SORSOLÁS! A kisorsolt napoo mlaita luárkakaraskadinál, a vasáriák kárll - tar szarsnesás - vlsszanyori a számlán szorsaia tollas vitaiirat. /Az augusztus *2-1 számban Uzilllk ■ sorsolás arsdmiuyiD VEVŐINK ELÉGEDETTSÉGE - MUNKÁNK SIKEREI
