Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

iRÉKÉS mecyei HÍRLAP­MEGYEIKÖRKÉP 1994. július 25., hétfő o Béke hétvége. Negy­venkilenc évvel ezelőtt, au­gusztus 6-án dobta le az ameri­kai légierő Hirosimára az első atombombát, azt követően au­gusztus 9-én pedig Nagasakira mért atomcsapást. Az atom­robbantás következtében több százezren haltak meg, meg­semmisült e két város kilenc­ven százaléka. A Békevilágta­nács a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás napját a Nukleáris Fegyverek Betiltá­sáért Folyó Harc Világnapjává nyilvánította. A Magyar Béke­szövetség és a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma augusztus 5-7-én (péntek-va­sárnap) béke hétvégét rendez. Útszegély-építés Gyo- maendrődön, a 46. számú főút­vonalnál útszegély-építését tervezték a főút, Hősök tere, Szabadság út szakaszok kö­zött. A beruházás értéke közel másfél millió forint. Azonban a munkák elkezdése előtt az egyeztető tárgyalások során kiderült, hogy az önkormány­zat számára nagy terhet jelentő szegély megépítését egyenlő­re nem érdemes felvállalni, fő­ként azért, mert a tervezett út­szakasz felújítása az útfelü- gyelőség 1996. évi terveiben szerepel. Az említett pénz­összeg egyébként sem lenne elegendő, csak 60—70 méter útszegély megépítéséhez. Ezért az önkormányzat úgy döntött, figyelembe véve a Vá­rosfenntartó és Fejlesztő Kör­nyezetvédelmi Bizottság ja­vaslatát, hogy az útszegély he­lyett a Népligeti lejáró, Hídfő étterem bejáratától az Alkot­mány útig tartó szakaszon hoz­zanak létre kiemelt szegélyt és végleges aszfaltburkolatot. Erre a másfél millió forint elégnek bizonyul. Cigánytalálkozó. Há­romszáz résztvevője volt hét­végén, a Nagykanizsán rende­zett etnikai napnak a Mindenki sportpályáján. A Cigány Kul­turális Szövetség által immár ötödik alkalommal megrende­zett esemény nyitóhelyszínén a játékos, családias vetélkedők és sportversenyek követték egymást. Magyarék két csemetéje egy csöppet sem bánja, ha nem megy el a tehénke Csiniért 120 ezret kértek... Micsoda nyár! Szombaton kora reggel dideregtető hű­vösben és ködben indulok Kondorosra az állat- és kira­kodó vásárba, s megérkezé­semkor már a tűző nap sugarai üdvözölnek. Időm sincs elérni a vásár területét, amikor lá­tom, velem szemben húznak- vonnak egy kis bocit. Kísérik vagy négyen, köztük egy kis­fiú. Viczián Andrást jókedvé­ben találom kérdésemmel: — Hogy vette a kis borjút? —- Huszonegyezer forin­tért — mondja készségesen. — A kisfiú... hang a torko­mon akad, azt sem tudja mit akarok kérdezni már válaszol is nevetve: —- Őt tizenhatezerért... Nem kérdezem, miért is ten­ném, ezek szerint kevesebbet ér az unokája, mint a kis boci? Hiszen viccelt, jól tudom. Jó nagy területen fekszik az állatvásár. Kínálnak itt birkát, borjút, tehenet, csikót, kecs­két, nyulat, öszvért, csacsit... malacot. Élénk szójárású férfi 15 kismalacot zsúfolt az utánfu­tóba, s egyenesen Kisújszállás­ról cűgőlte őket Kondrosra. — Megéri ilyen messzi el­szállítani őket? — Csókolom, hát oda kell vinni, ahol vásár van! — Milyen igaza van! Mennyit szeretne kapni értük? — Ötezerháromszázat ké­rek darabjukért, aztán ahogy megegyezünk. Mondom neki, ne remény­kedjen, én nem vagyok vevő, csak kíváncsiskodó. Egy csöppet sem haragszik, jó­szívvel válaszolgat a kérdése­imre. * Négy szekér alkotta kis téren népes társaság alkuszik egy borjúra. Bevallom élvezem. Cigányok ők és nagyon ízesen buknak ki a szavak eladó és vevőjelöltből egyaránt. Elő­ször arra gyanakszom, ve­szekszenek, figyelem az arcu­kat meg a csapkodó te­nyerüket. 17 ezerért adod? — Dikha te, — mondja az eladó —, hát 23 ezret kérek érte! 21 ezer, osztán felejts el... így a vevő s közben csapkodják egymás tenyerét, de úgy ám, hogy az enyém fájdul bele. Sarkon fordul a bajszos, ka­lapos cigány, amikor egy má­sik kezd alkudni, de nem soká­ig. Elviszi a kisborjút 22 ezer 500-ért. — Na, gyere Fűzfa! Igyuk meg az áldomást! — mondja egy szőke középkorú férfi, kiderül, hogy ő (volt) az állat gazdája, csak a Fűzfa nevű fuvaros besegített a kikiáltá­sába. Látszik, jó ered­ménnyel. Lecövekelek Fűzfa mellett, hátha szóra bírom. Látszólag örül a kérdéseimnek, sőt még be is segít a munkámba és elkezd a nevemben alkudni egy szép 3 éves lóra. Jut eszembe lyukas pénztárcám, amiben összesen 320 forint ár­válkodik... — Hogy é adja ezt a csotro­gányt — csúfolódik, de úgy látszik a nagyszénási Szebeni János érti a viccet. A három éves Csiniért 120 ezer forintot kér. Na, mondom magamban, akkor nincs vész, mert a 320 forint valamivel kevesebb a 120 ezernél... — Van remény, hogy meg­veszik a lovát? — veszem ko­molyra a beszélgetést. — Nincs a népeknek pén­ze ! — mondja kissé lehangol- tan Szebeni János, aztán meg­simogatja a szép, bánatos sze­mű, abrakot legelő lovát. * Mintha mindenki sürgősen a borjújától akarna megszaba­dulni, mert abból a legna­gyobb a kínálat ezen az állat­vásáron. Akad azért tehén is. A kondorosi Magyar István 80 ezer forintot kér érte. A „tehénkét” körbeállják a gye­rekei. Látszik sajnálnák, ha elmenne az állat. — Tudja szegények va- x gyünk. Kell a pénz, hát azért hoztam ki.—mondja Magyar úr —, miközben „biztos, ami biztos” alapon egy ötkilós dinnyét vesz ki a szekérderék­ból, hogy a vevőnek megmér­je. Ebből legalább biztos ke­resetet remél. — Van érdek­lődő bőven, de nem csak én, az emberek nagy többsége is szegény, hát nem tudnak ennyi pénzt kiadni egy tehé­nért... * Szépen öltözött kis cigány gyerek papájával árulja a bor­júkat. Szeméből egy göndör tincset tol félre, amikor a kér­désemre válaszol: — Nem sajnálom őket, ha elviszik. Maradt még otthon nekünk is elég... Délelőtt 10 órakor mele­gen tűz a nap, igyekszik min­denki az árnyékba húzódni. Az állatvásárral szemben ki­rakodóvásár. A szokásos. Van bor, sör, pálinka, sültkol­bász, meg virsli, vattacukor, pattogatott- és főtt kukorica, dinnye és lángos. Kedvére vá­logathat vásárfiát a látogató. Csak pénze legyen hozzá! Béla Vali Sürgősségi ellátó Szarvason Szarvason néhány nappal ez­előtt a Semmelweis nap alkal­mából hivatalosan is felavat­ták a Vasút utcai sürgősségi ellátót. Az intézményben fo­gászati rendelők, nőgyógyá­szati és onkológiai szakrende­lés, valamint terhességi ta­nácsadás kapott helyt. Az in­tézmény vezetője dr. Bencze Sándor igazgató-főorvos, aki örömmel nyugtázta, hogy a város mintegy 50 millió forint­tal támogatta ebben az évben a háziorvosi rendelővel és a mű­szerbeszerzésekkel együtt az egészségügyet. Fontos cél, hogy a város Szarvas és környéke lélekszá- mához igazodó, egészségügyi intézménnyel rendelkezzen. Szem előtt tartották az állandó 24 órás ügyelet bevezetését és a sürgősségi ellátás megszer­vezését is. A meglévő anyagi­akat igyekszenek a leghatéko­A gyulaiak az idei nyáron is számíthatnak a végvári esték eseménysorozatra. 1991 óta nem titkolt hagyományteremtő szándékkal rendezik meg a népi iparművészeti vásárt és mulat­ságot, melyre ez évben július 29—30—31 -én kerül sor. — A programok összeállítá­sánál a fő szempontunk az volt, hogy minden generáció számá­ra nyújtsunk szórakozási lehe­tőséget — mondtaJuhászJános a Julianus Társaság képviselője. 1994-et írunk, negyedik éve rendezzük meg a végvári esté­ket és ez a többször ismétlődő négyes szám azt az öteletet adta, hogy a négyéves gyerekeknek megkülönböztetett figyelmet szenteljünk. Szombaton dél­előtt játékos reggelire és vetél­kedésre hívjuk a kicsiket. Az ügyes kezűek rajzversenyen mérkőzhetnek meg egymással, a bátrak pedig felemelkedhet­nek majd az Eskimó hőlégbal­lonjával. A Várfürdőben külön programok is lesznek a csúzdás és gyermekmedencék terüle­tén. Az állatbarátok a Váraljai Kutyakiképző Iskola bemutató­ját, továbbá a korcskutya-szép- ségversenyt és a „családked- vence”-állati találkozót élvez­hetik. Ez utóbbin a bolhától az elefántig bármilyen jószágot szívesen látnak a rendezők és a legkülönlegesebbeket díjazni is fogják. Újból megrendezzük a Gyulaiak Nagy Versenygése népszerű vetélkedő műsort, va­lamint a Végvári Sörcsatát, melyen a jó helyezés és az érté­kes nyeremények megszerzésé­hez a sörfajták kellő ismerete nyabban felhasználni, s lépést tartani a technika fejlődésével. Az intézmény új kollégákat is köszönthetett az átadás nap­ján: dr. Kaposi Tibor sebész­érsebész szakorvost, egyetemi adjunktust, dr. Kallai János szemészt, dr. Deák Edit bel­gyógyászt, Farkasné Lestyán Eszter vegyészt, Szmka Márta gyógytornászt, Hipszki János- né védőnőt, Farkas Nóra asszisztenst, Krsnyakné Bagi Anikó calmett-védőnőt és Tő­kés Mária röntgenasszisztenst. Az intézmény vezető főorvosa külön köszöntötte a távozó, nyugdíjba vonuló kollégáit: dr. Bertók Jánosnét, dr. Új Sándomét, dr. Nagy Jenőnét, Hajdú Pálnét, Bencsik László- nét, Bontovicsné Ruzicska Irént, dr. Kondor Gábomét, Pejkó Andrásnét, Dina Mi- hálynét, Gácsi Lajosnét és Be- nyó Andrásnét. szükséges. A vállalkozó szelle­mű erős emberek szekérhúzás­ban és ágyúgolyó dobásban küzdhetnek meg egymással a Végvári Vitéz címért. A passzív kikapcsolódást kedvelők Éles István és Horváth Szilveszter kabaréműsorát továbbá Maksa Zoltán humorestjét láthatják. A zene és a tánc szerelmesei­nek a Lépcsőház Rock And Rol Band, a Génius együttes, a Gyu­la Big Band, a Békés Banda, a Körös Néptáncegyüttes és a Téglás zenekar, Topogó és Nyisztor György Hagyomá­nyőrző Táncegyüttes, valamint a Syntax Error játszik. A vendé­gek tökéletes ellátásáról az Amstel-sörsátrak és Brindás Já­nos, a Hotel Agro főszakácsa gondoskodik. Szombaton este fél kilenctől az MTV egyenes adásban köz­vetíti a Ki tud többet Magyaror­szágról? vetélkedő műsort a Mogyoróssy Könyvtárból és a vár külső helyszíneiről. A há­rom napos eseménysorozat hangulatát vasárnap éjjel a Pyro Technic Kft. tűzijátéka repíti a magasba. A rendezvényeink in­gyenesek, s ennek lehetőségét biztosították: Pyro Technic Kft., Komáromi Sörgyár Rt., Escimo, Coca-Cola, Zwack, Kereskedelmi Kft., Sárréti Tej Rt., Élésker Kft., Afit Kft., Apenta, Prakticont Kft., Keres­kedelmi Bank Rt., Hotel Agro, Rex Traval, Démász Rt., Heti Futár, Mikro Mag Kft., Gyulai Hírlap, Közüzem Gyula, Gyula Város Önkormányzata, Békés Megyei Hírlap. —BAM— Maksa Híradó Bakucon Tornatermet javítanak Bevallom, ezúttal nem a címe- rezési munkákról való tájéko­zódás, hanem a neves humo­rista, Maksa Zoltán érkezésé­nek híre vitt a Hidasháti Rt. gazdaságába. Keveset látható mostanában a képernyőn. Mi ennek az oka? — A közhiedelemmel ellen­tétben én nem a tv-ben, hanem a tv-nek dolgozom. Részben te­hát ez a magyarázat a kérdésre. A közismertté vált Maksa Hír­adó a Tv 1-en, a Szeszélyes évszakokban szerepelt. Innen — az okokat most ne firtassuk, miért -— átkerült a Tv 2-es csa­tornájára, a Tv Másfél adásába. Ha a két műsor nézettségét összehasonlítjuk, ez a nézők kétharmadának elvesztését je­lentette, úgyhogy jobbnak lát­tam „kivenni” a műsoromat. A TELEVIDEO kiadásában 1992. novemberében jelent meg az első válogatás Maksa Híradó 1. címmel. Azóta újabb felkérést kaptam a második összeválogatására, ami ez év novemberében, karácsony táján kerül majd forgalomba. Egy szó mint száz, amíg a tv-s átszerve­zés kapcsán a Maksa Híradó nem kap újra helyet, addig ma­rad a turné. — Miért vállalta itt a fellé­pést, hiszen ez azért nem egy többszáz fős befogadóképessé­gű művelődési ház? — Talán éppen ezért is, ki­csit nosztalgiából. ’90 előtt ugyanis csak egyetemi, főis­kolai építőtáborokban léptem fel. Egy nyár harmincnál több ilyen fellépést jelentett. — Igazítja-e a műsorait a helyszínhez, a közönség össze­tételéhez? — Nagyon szigorúan. Mint mondtam, ’90 előtt csak építő­táborokban léptem fel, 30 év alattiak alkották a közönsége­met. A Humorfesztivál után bejöttek a 30 felettiek is, szá­mukra nem volt műsorom. Sürgősen lépnem kellett — egy-két kudarc is erre muta­tott. A fennmaradáshoz min­denképpen szükséges a közön­séget szolgálni, hisz én vagyok értük és nem fordítva. — Volt-e már kelletmetlen- sége, valamelyik műsora kap­csán? — Januárban felléptem az Operában, a Vállalkozók bál­ján, életemben először szmo­kingban. Híreket mondtam. Elhangzott egy hír: Kisnyug­díjasoknak peep-show nyílt a belvárosban. Na, erre aztán „ráharapott” a sajtó — két hé­ten át azon cikkeztek, hogy mások nyomorán nevettetem a gazdagokat. Fenyegető le­velet is kaptam, hogy kinyom­ják a szemem stb. Már másnap visszanéztem a felvételt, és kiderült, hogy senki nem ne­vetett, csak nagy tapsot kapott a poén... Hát ennyire nem fi­gyelnek az illetékesek, ennyi­re nem figyelik a jelzéseket. A humorista feladata ugyanis az, hogy azoknak mondja el a problémákat, azok figyelmét hívja fel, akik tehetnek ellene. Vagy róla. —Nyár, pihenés? — Nem sok. Építkezek, ugyanis jelenleg egy másfél szobás albérletben lakom. Már volt egy hét Balaton, de az olyan rövid, hogy mire hanyatt dobtuk magunkat a parton jö­vendőbeli feleségemmel, már le is telt a hét. Még lesz egy hét Korfu, a többi munka. Laluska Éva Gyomaendrődön, a 2-es számú Általános Iskola tornaterme már igencsak segítségért kia­bált, hogy a lógó villanyveze­tékek, s elavult szerkezeti ele­mek javítása megtörténjen. A képviselő-testület nemrégiben arról döntött, hogy három lép­csőben felvállalható a felújí­tás. Elengedhetetlen azoknak a vezeték-szakaszoknak a cseré­je, amelyek balesetveszélye­sek, és nem felelnek meg az érintésvédelmi szabályoknak. Ilyen az iskola lépcsőházának, közlekedőjének és mosókony­hájának állapota. Az első lép­csőben az említett helyiségek villanyszerelési munkájának elvégzésére 112 ezer forintot szánnak. Második ütemben a tanter­mek és az alagsor felújítását tűzték ki. Itt a költségek 348 ezer forintba kerülnek. És végül a harmadik ütem, amely már magába foglalja az egész épület vezetékes felújítását, közel 900 ezer forintos beru­házási költséggel valósítható meg. Az önkormányzat garanciát vállal arra, hogy az első lép­csőben, amely során a baleset- veszély megszüntetése a fő cél, haladéktalanul megkez­dődjenek a munkák. Fedezet hiányában azonban ezt a költséget az intézmény­nek saját magának kell állnia. A beruházás erejéig a város költségvetése vállal felelőssé­get, ami azt jelenti, ha az isko­la a kifizetett munkák után pénzszűkében szenvedne, ak­kor ez év végén az önkor­mányzat pótköltségvetési ké­relem benyújtása után ki­egyenlíti a hiányt. Mulatság a végeken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom