Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23-24 / 172. szám
GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. július 23-24., szombat-vasárnap Török világ a tószínpadon A Gül baba muzsikája ma is közönséget hódít Még el sem kezdődik az előadás, de a közönséget máris szíven üti a varázslat. Huszka Jenő — Martos Ferenc: Gül baba című romantikus daljátéka a Gyulai Várszínház tószínpadán olyan csodálatos díszletek között szólalhat meg, amely minden résztvevőt arra int, hogy tiszta szívvel adja át magát a játék örömének. Bakó József remekműve az a csillogó kis ékszerdoboz, amely a parányi tószínpadot erre az alkalomra mesevárrá varázsolja. Külön csoda, hogy ezt a néhány négyzetméternyi területet úgy sikerült „beépíteni”, hogy maradt tér a játékra — igaz, néha túlzsúfolták szereplőkkel a teret —, s a látvány szépségét addig fokozták, amelynél tovább fokozni se lehet. Ha a néző arra gondolt, hogy ilyen töménységben már sok is a földi jóból, akkor megpihentethette szemét a színpadi háttérben megvilágított fenséges platánfán, amely jelenlétével is arra biztat, hogy bátran adjuk át magunkat az élet, a természet szeretetének. A színpadi fények pedig néha úgy estek a meseházikóra, hogy kupolájának árnyéka a téglavár falára vetődött. Ilyenkor arra gondoltam, hogy amikor a Gül baba históriája játszódik, itt, a gyulai végeken is török portyázott. Talán ugyanott állottak az ostromlók sátrai, ahol most a színjátszók mondanak mézízű mesét. Eltelt négy évszázad, s a harcot békévé oldotta az emlékezés, mi pedig hallgatjuk a szép történetet, amely minden korban megeshet, hiszen a szerelemről szól, az igazság diadaláról. Jött, és ismét győzött az operett. Huszka Jenő melódiái, a Cser Miklós vezényelte Békéscsabai Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, most is meghódították a gyulai közönséget. Ha kétannyi hely lenne a tószínpad nézőterén, az is kevés volna, oly nagy az érdeklődés. Agárdy Gábor, az előadás rendezője elégedett lehet: kellemes nyári estét, kulturált szórakozást biztosít a mélyen tisztelt publikum számára. Kell ennél több? A rendező nagy szerencséje, hogy nem kellett messzire mennie, amikor olyan szereplőt keresett, aki „fazont ad” az előadásnak. Agárdy Gábor személyében rátalált a leginkább megfelelő társra, aki Mujkót, a muzsikus cigányt annyi humorral, férfias bájjal keltette életre, olyan jól játszott és oly szépen is énekelt, ahogy csak a legnagyobbaktól várható. Ne legyünk túlzott igényűek, de meg kell jegyezni, hogy a többi szereplőnél fel-felbil- len a mérleg nyelve, amikor a színészi játékot és az énekesi teljesítmény harmóniáját kell értékelni. Mert a Gábor diákot megszólaltató Leblanc Győző jó megjelenésű, nyalka legényt keltett életre, aki virtu- sos merészségével és szép énekével méltán hódítja meg a női Agárdy Gábor (Mujko), Botár Endre (Zülfikár), Leblanc Győző (Gábor) és Ferenczy Csongor (Szpáhi) Agárdy Gábor Mu jkó, a muzsikás cigány és a lurkók szíveket. De a játszótársak, főként a prózai színészek eszközeivel vettek részt az előadáson. Nem érheti őket se vád, hiszen kényszerűségből vagy önmaguk kipróbálása okán, így is tisztességgel helytálltak. Huszár László, mint Gül baba, nagyívű alakítást produkált, amíg eljut a rózsák imádatától az ember szeretetéig. Götz Anna, mint Leila, szép és meghódításra méltó, a néző szinte megfeledkezik arról, hogy a műfaj szabályai szerint mindennek jóra kell fordulnia, és izgul, hogy ennek a harmatos virágszálnak nehogy her- vadás legyen a sorsa. Nem lesz az! Szokolay Ottó, mint Ku- csuk Ali, budai basa, dekoratív jelenség, de bizony még annyira se félelmetes, mint ahogy az operettben illene, és nem is dübörög a rög, ahová lép... A szereplők között főként a humoros figurák meg- formálói, így a Zülfikárt alakító Botár Endre és Csala Zsuzsa, mint Zulejka van elemében. Miként a díszlet szépsége meghatározó ezen az estén, úgy Tordai Hajnal jelmezei is azok: általuk megelevenedik a „török világ Magyarországon” és az operett álom világa a gyulai tószínpadon. Andódy Tibor A két szerelmes, Götz Anna (Leila) és Leblanc Győző (Gábor) Hastánc. Csala Zsuzsa (Zulejka) és Agárdy Gábor Pilinszky „álmok” Gyulán Lélekhez szóló színművek ható, s a rendező — lglódi István — számára is minden bizonnyal ez adta a motiváló kapcsot, ami alapján e két mű együttes színpadra álmodása mellett döntött. Mindkét Pi- linszky-darab bensőséges hangulatához, lelket megszólító gondolatvilágához és intimitásához remekül harmonizált a helyszínül választott gyulai városháza díszterme. Az Urbi et Orbi művészi megjelenítését nagyban fokozta a két főszereplő, a Fehér Pápa szerepében Izsóf Vilmos, a Fekete Pápáéban Szakácsi Sándor alakítása. Személyiségükkel és színészi kvalitásukkal mindketten remekül „öltöztették” valóságba Pilinszky János gondolati figuráit. Az emberi sors komplex összetevőit felvonultató műből általuk csendült föl az élet és halál üzenete, a lét, a cselekvés, s az akarás mindennapi gigantikus küzdelme a megAz emberi lét megannyi megrázó momentuma, az egyetemes szenvedés számtalan változata tárulkozott elénk hétfőn este a Gyulai Várszínház előadásában Pilinszky János két egyfelvonásos művéből: az Urbi et Orbiból és a KZ Oratóriumból. A konvencionális színpadi művektől elforduló két alkotás alapélménye nagyban rokonítA KZ Oratórium szereplői; Gregor Bernadett, Kovács Máté és Csernus Mariann maradásért. Az Apáca szerepét megjelenítő Felkai Eszter, a békéscsabai Jókai Színház művésze is maradandóan kivette részét az igazságok és végkövetkeztetések megjelenítéséből. Meghittséget árasztó gyertyafény vezette fel a másik színművet, a KZ Oratóriumot. Ez Pilinszky egyik meghatározó élményvilágából, a második világháborúból, s annak is legmegrázóbb fejezetéből, a Holocaustból merítette témáját. A különböző színhelyekről érkezett (Varsó, Prága, „nem tudom, honnan”) hősök lelkivilágát egyetlen háborgó óceánná mosta össze a parttalan szenvedés. Az R. M. varsói lányt megszemélyesítő Gregor Bernadett hangján a kegyetlen kor kíméletlen valósága szólalt meg. De megrázó élményanyag szólt a másik két nagyot alakított szereplő — Csernus Mariann és Kovács Máté—mondataiból is. Az emlékezetes színházi est mindkét darabja filozofikus töltettel az emberi lélekhez szólt és szenvedésről regélt. Magyari Barna A Fehér Pápa, Izsóf Vilmos és a Fekete Pápa, Szakácsi Sándor az Urbi et Orbi egyfelvonásosból
