Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-02-03 / 154. szám
1994. július 2-3., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM Erzsébet-díj publicista kategóriában Boldogtalan ember volt? A fővárosban, a Fészek Klub pompás kerthelyiségében élvezzük a galéria hűvösét, no meg a fehér asztal körül mérlegelő kiválóságok vitáját, érveit, szellemességét. Az asztalfőn, Bodor Pál újságíró, zsűrielnök mellett az Elisabeth és Henry Speter Alapítvány elnöke és al- elnöke, dr.Czeizel Endre genetikus, kutatóorvos és Palotás János vállalkozó. Társaságukban Speter Erzsébet — közel s távol kíváncsi tekintetek „leltározzák” erzsébetasszonyos, merészen egyéni toalettjét, miközben sokan üdvözlik. Az ok, amiért az asztaltársaság egybegyűlt voltaképpen prózai, és valamely unalmas irodában is eldönthette volna e zsűri, hogy az idén ki a legérdemesebb a publicisztikai kategóriában az Erzsébet-díjra. Csakhogy formát kell adni a dolgoknak —; az alapítványtévő jóvoltából és örömére így kerekedik a hivatalos aktusból színvonalas program, tanulságos szakmai vitákkal, bölcs humorral, izgalmas sztorikkal, élcelődéssel, s mellé kávé, no meg az ilyenkor hagyományos palacsinta. A díjról még annyit, hogy Speter Erzsébet tavaly bővítette a publicista kategóriával az általa alapított művészeti díjat, az „Erzsébetet”. Az alapító okirat szerint — bunda kizárva! — mindig a legfrissebb Táncsics- díjas újságírók, továbbá az előző évi Erzsébet-díj as publicista alkotja a zsűrit, melynek elnöki tisztére az idén a kuratórium Bodor Pált, az Európai Újságíró Szövetség magyar tagozatának elnökét kérte fel. A zsűribe meghívást kapott tehát Bernáth György (Magyar Rádió), Her- czegh János (Magyar Rádió), Kopper Judit (Magyar Televízió), Kopreda Dezső (Magyar Távirati Iroda), Tanács István (Népszabadság), mint Tán- csics-díjasok, Szálé László, a tavalyi Erzsébet-díj as újságíró.(Ó már korábban kedves levélben fejezte ki újólag köszönetét a díjért). Bernáth György Bonnban dolgozik, ezért dr. Lőkös Zoltánra, a Vasárnapi Hírek fő- szerkesztőjére bízta javaslatainak képviseletét, a Szegeden dolgozó Tanács István pedig táviratban közölte javaslatait. Micsoda nevek! A magyar sajtó legelismertebbjei kerülnek szóba, mígnem elhangzik a zsűrielnök, Bodor Pál neve. Igen ám, de az alapszabály szerint zsűritag nem jöhet szóba. És ha lemondana? A kibontakozó vitának maga az érintett vet gyorsan véget, mondván, szinte felér egy Erzsébet-díjjal, hogy szóba került a neve, de nem találja ízlésesnek, mi több, tisztességesnek ezt a lépést, annál is inkább, mert annak idején ő javasolta a publicista kategóriát Erzsébet asszonynak, aki nyomban „vevő” volt rá. Mindazonáltal — mosolyintja huncutul Bodor Pál — ha lehet, ezt azért ne meséljék el a feleségének, mert amúgy, anyagilag (sem) jönne rosszul a díj. Erzsébet asszony, aki ugyan bele nem szólna a vitába —ez a zsűri tiszte —, szemmel láthatóan nagyra becsüli Bodort, és szíve szerint való lenne a kitüntetése, de maga is elfogadja az érveket. Azután meg afelett kerekedik vita, hogy csak publicisztikaszerzők jöhetnek szóba, vagy bárki újságíró, a műfajtól, témától függetlenül? Az alapító okirat különösen alapos munka, így erre is van benne útmutatás, aminek az alapítványtévő hangot is ad: publicista, aki elsősorban a kultúráért, a művészeti élet értékeiért száll síkra. Végtére, tanulságos kis viták után egyezségre jut a zsűri, miszerint az idei esztendő Erzsé- bet-díjas publicistája: no, a neve még titok! A dolgoknak ugyebár formát kell adni, a díjhoz méltatlan lenne, ha idő, vagyis Erzsébet, nap előtt kiderülne, ki az publicisztikai Erzsébet-díjas 1994-ben. November 18-án megtudjuk... Tóth Ibolya Bethlen István egykori miniszterelnök — a történész szemével Magyarország egykori miniszterelnökét, Bethlen Istvánt (1874—1947), aki szovjet fogságban halt meg, május 17-én immáron szülőhazájában helyezték örök nyugalomra. Hamvai hazahozatala, az újratemetés alkalmából kérdeztük a néhai kormányfőről azt a szakembert, dr. Romsics Ignác egyetemi docenst, aki néhány évvel ezelőtt írt könyvet Bethlen István politikai élet-útja címmel. — Bethlen gróf olyan időben kezdte meg kormányfői tevékenységét, amikor — az első világháborút követően — az ország területének, népességének jelentős részét elveszítette. A megmaradt területen pedig visszaesett a gazdasági termelés, hihetetlen méreteket öltött a szegénység. Ebből az állapotból kellett kiemelni az országot. Bethlen miniszterelnöksége alatt (1921—1931), a húszas évek közepére a nemzeti jövedelem elérte, sőt kicsit meg is haladta az 1913., az utolsó békeév előttit. Ez önmagában is jelentős teljesítmény volt. Számos szociális intézkedést bevezettek, kiterjesztették a betegség- és balesetbiztosítást, nyugdíjhoz juttatták a városi munkásságot. Nevéhez fűződik az új fizető eszköz, a pengő bevezetése. —Mi jellemezte a Bethlen-kormány külpolit- káját? — Egyebek között az, hogy szerződést kötött a fasiszta Olaszországgal. Ezt azonban más országok is megtették, s erre azért sem árt emlékeztetni, mert élete későbbi szakaszában nyíltan hangoztatta antifasiszta meggyőződését. Bethlen tagja volt a békeszerződésről tárgyaló delegációnak, igazságtalannak tartotta a trianoni döntést, revíziót sürgetett. A célhoz vezető eszközben — békés tárgyalások vagy a fegyveres beavatkozás — nem volt biztos. —Politikusi pályafutásán milyen foltot ejtett az annak idején világbotrányként emlegetett frankhamisítási ügy? — Alaposan áttanulmányozva Bethlen életútját, állíthatom, hogy tényleges köze nem volt hozzá, viszont tudott róla. —Magánemberként milyen volt Bethlen István? Családjára alig jutott ideje, feleségétől elhidegült — Zárkózott, egyetlen igazi barátja Désy Zoltán erdélyi dzsentri volt. Sakkfiguraként mozgatta az embereket, és ezt — érthetően — nem mindenki fogadta el. Családjára — három fia volt — alig jutott ideje, feleségétől elhidegült. Magánemberként azok voltak a boldog —és egyben ritka—napjai, melyeket nyaranta Inke-pusztán töltött, mert az ott élő Széchenyi Andor Pál feleségéhez meghitt kapcsolat fűzte. —Úgy tetszik, a közvéleményt kevéssé foglalkoztatta a hajdani miniszterelnök újratemetése? — Az utóbbi időben hazahozták Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Mindszenty József, Horthy Miklós hamvait, újratemettük Nagy Imrét és társait. A Bethlen István búcsúztatása körüli csend azt is jelezhette, hogy a nemzet nem megosztott ebben a kérdésben, tudomásul veszi, hogy a nagy magyar politikusnak hazai földben kell nyugodnia. SZ.M. (Ferenczy Europress) Vámos Miklós, az író, aki könyveket is kiad w . Ki van a tojásban? Most lesz negyvennégy éves és vitathatatlanul író. Sok érdekes novellát, regényt tett le az olvasók asztalára, mégis zavarba jönnék, ha minősítenem kellene. Az istennek sem akar megmaradni a kaptafánál: tévéműsort csinál, kiadót alapít. Emblémája egy tojás, amely legújabb vállalkozását, az Ab Ovo nevű könyvkiadót jelképezi. — Az író arról ismerszik meg, hogy otthon ül és ír. Ezúttal viszont olyan íróval beszélgetek, aki nem ül otthon, hanem egy irodában foglalatoskodik és nem az esedékes regényét írja, hanem mások kézirataival bíbelődik. Olykor még a betűtípust is ő találja ki. Pontos a jellemzés? — Nappal pontos. —És éjszaka? — Éjszaka otthon ülök és írok. Csinálom a saját kis szerencsétlen dolgaimat. —Sajnálja magát? — Akkor minden írót sajnálhatnék. De a mai világban van-e olyan magyar író, aki a saját dolgain kívül ne csinálna valami mást is? Vannak persze nyájas korszakok, amikor egy közösség eltartja az írót. Ez nem olyan korszak. — Ön egy negyedszázada van a pályán... — ...Tényleg? — Számoljunk! 1950-ben született... — ...és 1969-ben fedeztek föl. De akkor már két éve leveleztem különböző szerkesztőségekkel. Két idősebb kolléga, Dalos György és Haraszti Miklós tanácsára írásokat küldözgetnem a lapoknak, a szerkesztők mindegyiket visszaküldték. Közben azonban újak is íródtak, kezdtem elölről az egészet. Végül 1969-ben az Új írás című folyóirat elfogadott tőlem egy novellaciklust. — Újat? — Ügyanazt, amit egyszer már visszaadtak. — Felülbírálták önmagukat? — Új főszerkesztő érkezett. Jovánovics Miklós. Úgy látszik, fiatalokat akart fölfedezni. Hálás vagyok neki. — Utána már egyenes volt az út, egy pályakezdő író sínre került. — Gondolja? — Azt azért nem vitatja, hogy az állami könyvkiadók egyik kedvenc szerzője lett. — Akadtak kedvencebbek is. —- Legalább tizenöt könyve jelent meg állami dotációval, aztán kiment Amerikába családostul. — Mert kaptam egy ösztöndíjat. Két évig tanultam és tanítottam. — Közben viszont itthon volt egy kis rendszerváltozás. Sok egyéb mellett az állami könyvkiadás is összeomlott. — Amerikában megtanultam, hogy milyen az igazi könyvkiadás. Megtanultam, hogy másként is lehet bánni a szerzőkkel és az olvasókkal, mint Magyarországon. Szerintem ha egy kötet megjelenik, történt valami. Az Ab Ovo ezt a történést igyekszik előkészíteni. Mi komolyan gondoljuk a szerző körüli felhajtást, azt hiszem, ezzel stüust teremtettünk idehaza. —Hallottam egy rosszmájú megjegyzést: Vámos Miklós azért alapított saját kiadót, hogy megjelenjenek a kötetei. — Nincs ebben semmi rosszmájúság. Azért alapítottam az Ab Óvót, hogy a könyveim és más magyar írók könyvei ünnepélyesen jelenjenek meg. — Gründoló típusnak tartja magát? — Hm, talán úgy fogalmaznék, hogy sajátos a lelki alkatom. Ez a sajátosság azonban árt az íróságomnak. A hagyományos felfogás szerint az író csak az írósággal foglalkozzék, én meg úgy gondolom, hogy az ember azt fejlessze önmagában, amiben gyöngébb. Nekem például gyönge pontom volt a nyilvános szereplés. Amerikában azt is megtanultam, hogyan kell viselkedni a nyilvánosság előtt. — A tanultakat kamatoztatta Hogy volt? című tévéműsorában? — Adott bizonyos fokú ismeretséget. Leginkább a hentesnél. —Miért hagyta abba ? — Elfáradtam. —Ez meglep. — Engem az lepett meg, hogy a tévében mekkora a szervezetlenség. — Politikai Ok nem játszott közre? — Jó volna erre hivatkozni, de az igazság az, hogy meguntam csinálni a műsort. —Azóta csinálja a kiadót. — Párhuzamosan csináltam a kettőt. — Mindenesetre könyvkiadóként olyasmit talált ki, ami szokatlan nálunk: külső pénzekből fizeti a szerzőket. — Az nem szokatlan, hogy alapítványokat lejmolnak a kiadók. Csakhogy én nem a kiadónak kérem a szponzori pénzeket, hanem a szerzőnek. Amelyik könyvkiadó nem tud megélni a piacon, az szűnjön meg. — Mi volt eddig az Ab Ovo legnagyobb sikere? — Anyagi vagy erkölcsi értelemben? —M elyiket válasszam ? — Nem is tudom. A legnagyobb sikernek egyébként azt tartom, hogy Kardos G. Györgyből előcsalogattam egy regényt. Az élő magyar irodalom egyik legnagyobb és biztosan leglustább írójából a Jutalomjáték című kötetet. — A jellegzetes formájú Ab Ovo-könyveknek már hírük van az olvasók körében, különösen a fővárosban és a nagyvárosokban. Ami azonban a kisvárosi és a falusi terjesztést illeti... — A helyzet katasztrofális. Van Budapesten tíz-tizenkét terjesztő. Megjelenik egy- könyv, a vidéki boltos vagy kér belőle vagy nem. Ha nem kér, akkor ez azt is jelentheti, hogy azon a településen nem lesz kapható a kötet. Hiszen csak abban az egy boltban árulnak könyveket. —A terjesztés tehát a sebezhetőpont? — Nyílt seb a magyar könyvkiadás testén. —De az a vaskos kötet csak elkél, amelyik most jelenik meg az Ab Ovo gondozásában. Bródy János összes dalszövege alighanem kortörténeti dokumentum. Kiderül belőle, hogy a mi negyvenes nemzedékünk miként látta a világot a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. — Az utca másik oldalán 484 oldalas, kemény kötésű. Érdekessége, hogy a körülbelül négyszátötven szövegből százötven soha nem jelent meg nyomtatásban. —Ahogy hallom, nem elég, hogy kiadja Bródy János dalszövegeit, még portrét is írt róla, könyvnyi terjedelemben. Nyilván leegyszerűsítem a képletet, ha csak azt állítom, hogy az Illés együttes és a Fonográf hajdani tagja dalszövegíró. Mi még? „Megállapodtunk abban, hogy azt írom le, amit én gondolok róla..." — Ő mindig tiltakozik, ha valaki költőnek nevezi.-—Nem költő? — Fontos ez? A lényeg az, hogy olyan dalok szövegét adjuk közre, amelyeken most már a harmadik nemzedék nő fel. Ráadásul úgy, hogy a kamaszok a belépőjegyet Bródy Jánostól kapják a költészethez. — Ó viszont kapott Vámos Miklóstól egy könyvet. Mit szólt a Ha én Bródy volnék című kötethez? — Nem tudom. —Hogyhogy? — Megállapodtunk abban, hogy azt írom le, amit én gondolok róla. O csak annyit segített, hogy harminchárom, eddig publikálatlan fényképet adott. Barátságunk próbája lesz, amikor az első példányt dedikálom neki. Zöldi László
