Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
gKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. július 13., szerda A béke hírnöke Fatimából Pápák sorától hívek millióinak tömegéig zarándokolnak évtizedek óta az emberek a kis portugál faluba, hogy valamelyest részesüljenek a 77 évvel ezelőtti csodából, s most maga a kegy szobor jött el Magyarországra mindazokhoz, akik sohasem jutnának el Európa tólünk oly távoli részébe. Mieló'tt a békéscsabai és gyulai látogatás várható eseményeiről szólnánk, lássuk mi is történt Fatimában 1917-ben, és hogyan is került a vándorszobor hazánkba. A három látnok közül a jobb szélen álló, időközben apácává lett Lucia dós Santos még ma is él Zivatar közeleg? Mintha villámlott volna — nézett egymásra a juhait őrző három kis portugál gyermek a Fatima melletti Cova da Ira egyik lejtőjén. A következő fényvillanás után azonban egy fehérbe öltözött asszonyt pillantott meg Lucia, Francisco és Jacinta a törpetölgy fölött. A hét, kilenc és tízéves látnokok akkor, 1917. május 13-án még nem tudták, hogy kit láttak és ki ígérte meg nekik, hogy egy hónap múlva ismét eljön. Mivel a júniusi találkozóról már szüleiknek is beszámoltak, júliusban többen is összesereglettek a környékről a következő jelenésre. Augusztusban a gyerekeket már börtönben faggatták a gyanakvó hatóságok, ám az utolsó, október 13-ára jósolt jelenésre, illetve a megígért csodatételre hetvenezer ember gyűlt össze a kis falu határában. Az úgynevezett Nap-csoda félelmetes volt. A korabeli újságok a Nap körpályákat leíró forgásáról, színeváltozásairól és zuhanásáról számoltak be. Amikor a Nap -l'irálisan zuhanni kezdett a Föld felé, ijedelem lett úrrá a tömegen, az emberek térdre esve iipádkozni kezdtek. Szűz Mária — mert Jézus anyja jelent meg hat alkalommal fél év alatt Fatimában — a csodatételt nem szánta öncélúnak, hanem isteni eredetét kívánta bizonyítani annak az üzenetnek, melyet a gyermekeknek adott át. A római katolikus egyház héttagú vizsgálóbizottsága 1929. április 14-ére fejezte be munkáját, s Fatima püspöke 1930. október 13-án százezres tömeg előtt hirdette ki a jelenések hiteles voltát. Ezután a csoda helyszínén felépítették Portugália leghatalmasabb bazilikáját, mely a világ legnagyobb lelki központja lett. Természettudományos magyarázat a mai napig nincs a jelenségre, a fatimai eseményeket még mindig csodának tekintik. A katolikus egyház szerint a jelek nem képezik a hit tárgyát (csodák százait jegyezték fel az elmúlt két évezredben), s Jézus Krisztus tanítványa maradhat az is, aki nem fogadja el valóságukat. Az egyház sem a jelenésekre helyezi a hangsúlyt, hanem a bennük megfogalmazott üzenetekre. Fatima üzenete részben világos, részben a mai napig ismeretlen. „Bűnbánat és megtérés nélkül a világ el fog pusztulni. Ez Fatima üzenete, és erre figyelmeztet minket ez a szobor” — mondta szentbeszédében dr. Seregély István egri érsek a fatimai Mária- szobor első magyarországi állomáshelyén, az egri bazilikában. Az egyház teoretikusai szerint a gőgös, bűnre hajló, s magát a pusztulásba sodró 20. századi embert figyelmeztette Mária által Isten arra, hogy éljen emberhez méltó életet, gyakoroljon bűnbánatot saját üdvözülése érdekében. Az üzenet ismeretlen részét a Vatikánban őrzik, állítólag a jóslat súlya miatt nem hozzák nyilvánosságra. A látnokok elbeszélése alapján 1920-ban készítették el a fatimai kegyszobrot, s 1947-ben vándorszobor másolatát, mely azóta többször is körbejárta a világot, útját csodák és megtérések kísérték. A szocialista országokba természetesen nem juthatott el, ezért is volt megértő a fatimai szentély rektora, mikor a vándorszobor fogadására már évekkel ezelőtt bejegyzett országok elé helyezte az idén Szlovákiát és Magyarországot. Szlovákiában 1994. április 13-ától június 9-éig imádkozhattak a hívek Mária embernagyságú szobra előtt. Ferihegy Il-ről június 9-én szállt fel a Malév különgépe százhúsz gyermekkel a fedélzetén, akik dr. Seregély István egri érsek vezetésével érkeztek meg Portugália június 10-ei nemzeti ünnepére, hogy részt vegyenek a családév jegyében, a családok békéjéért rendezett gyermekzarándoklaton Fatimában, s ünnepélyesen átvegyék Fatima püspökétől a kegyszobrot. (A fatimai bazilikában az országot Máriának felajánló Szent István szobra is helyet kapott.) Magyarországon június 11 -e és október 13-a között száz helyen kapnak lehetőséget a hívek a Szűzanya iránti tiszteletük kifejezésére, köztük megyénk két városában: július 27-én Békéscsabán, 28-án pedig Gyulán. A megyeszékhelyre Makóról érkezik a vándorszobor a püspökség külön mikrobu- szával, fogadására — a hét szentség jelképeként — hét személyautóval elé utaznak az egyházközség vezetői és kisközösségeinek képviselői. Az előzetes tervek szerint 11 óra 45 perckor köszöntik a szobrot a belvárosi katolikus templomban, s 12 órától litánia, imádságok közepette hangzik el a története. Délután két órától másnap délelőtt tizenegy óráig (éjszaka is) fogadják — előzetes beosztás szerint — a város és a környék zarándokait, akik a szertartásokon is részt vehetnek: szerdán este 18 órakor ünnepi szentmise, éjfélkor keresztút lesz a Szűzanya tiszteletére, reggel 7 órakor ismét szentmise, 10 órakor ünnepélyes szentmise, 11 órakor a kegyszobor búcsúztatása. Gyulán csütörtökön délben fogadják a vándorszobrot, a történelmi tájékoztatás 15.30-kor hangzik el, este 18 órakor pedig püspöki szentmise lesz. Az éjszakai virrasztást reggel 7 órakor mise követi, s a 9 órai nagymise után 11 órakor indul el a Fatimai szűz mása Szentesre. A vidékről békéscsabai, illetve gyulai zarándoklatra indulók a helyi katolikus plébániákon érdeklődhetnek a részletes programok felől. Lenthár Márta Pedagógusok országos mővésztelepe Gyulán LeSfont<*abb a humanitárius feladatok köre Vöröskereszt és polgári védelem Földink volt.Dundler Károly 1874-ben ezen a napon született Gyulán. A századforduló idején Gyulán kapcsolódott a munkásmozgalomba. 1907- ben ő szervezte a gyulai asztalossegédek sztrájkját. 1908- ban a gyulai munkásságot képviselte az SZDP országos konferenciáján. Az 1918- as forradalom idején a gyulai Nemzeti Tanács, 1919-ben a gyulai Munkás és Katonatanács és a direktórium tagja. A Tanácsköztársaság bukása után elfogták és kivégezték. Nem Gyulán történt. A börtön ablakába... címmel hétfői lapunk 5. oldalán megjelent cikkünk félreértésekre adhat okot. Az írásban helyszín nem szerepel, de a cikkben napvilágra kerülő dolgok nem a Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézetben történtek meg. Olajszerviz. Újkígyóson a Silver Car Autócentrumban teljes körű olajszerviz elvégzését vállalják. Lényege az, hogy a kivett fáradtolajat környezetvédelmi szempontok alapján kezelik és tárolják. A leszívást és feltöltést géppel végzik és általában Arai olajjal dolgoznak. A céggel kötöttek ugyanis szerződést, akik e célból sok százezer forintot érő géppel látták el a Silver Cart. Nyilvános telefon. Évek óta húzódó gond Nagykamaráson a telefonellátás. Ez évben, a Matáv és az önkormányzat közös beruházásként telepített a Kossuth utcán egy nyilvános, visszahívható telefonfülkét. Az önerős telefonfejlesztés eddig nem valósulhatott meg, hisz a településnek nincs önálló központja. Ezért az elmúlt évben Nagykamarás is hozzájárult ahhoz, hogy az illetékes szakminisztérium a telefonfejlesztést szolgáló Koncessziós pályázatot írjon ki. Ezt a Hungarotel C. E. T. konzorcium nyerte el, amely cég a legutóbbi egyeztetőn négy hónap türelmi időt kért. A lakosság nagyon várja a munkák megkezdését, hisz ismereteink szerint több mint 200 igénylő van a településen. Június 27-étől három hétig Csíkszeredáról és az ország minden tájáról érkező művésztanárok vették birtokukba a Temesvári úti lánykollégiumot. — Már 25 éve minden nyáron eljövünk Gyulára — mondja Korkos Jenő Zoltán festőművész, a tábor művészeti vezetője. Azóta a város sokat változott, de a mi céljaink ugyanazok maradtak. Igyekszünk minél több képző- művészeti műfajba belekóstolni, különböző technikákat tanulunk egymástól, így szeptemberben egy felfrissült, megújult ismeretanyaggal kezdhetünk a tanításnak. Sokan közülünk szakköröket is szerveznek, ahol nagy hasznát vesszük az itt szerzett tudásunknak. A mai szűkös viszonyok között — amikor a gimnáziumokban is csak heti egy-két órát áldoznak a rajzórákra, a többi középfokú intézményben pedig még ennyit sem —, óriási felelőssége van a vizuális kultúrát tanító pedagógusoknak. Fejleszteniük kell a gyerekek fantáziáját és belső látását. Meg kell tanítaniuk azt a fajta gondolkodást, amelynek segítségével képessé válnak arra, hogy elválasszák a lényegest a lényegtelentől, a szépet a csúnyától és az emberit az embertelentől. A vizuális kultúra gyakorlati tudomány, hiszen a körülöttünk lévő világban minden színek és formák képében jelenik meg, sjól érezni csak akkor tudjuk magunkat benne, ha megtanulunk bánni ezekkel a dolgokkal. BAM A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete és a Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság a napokban együttműködési megállapodást írt alá. Ebben a két szervezet rögzíti azokat a feladatokat, melyek végzésében még hatékonyabban tudnak együttműködni. Ezek közül a legfontosabb a humanitárius feladatok köre, a más társszervekkel és önkormányzatokkal közösen a gyulai határhelyzetre-, a katasztrófa-elhárításra való felkészítés, a vízimentő szolgálatok működtetése — frekventált idegenforgalmi helyeken, így Szanazugban, Szarvason, Gyomaendrődön és Békés- Dánfokon. Külön fejezet foglakozik az elsősegélynyújtási ismeretek oktatásával, a szakmai vetélkedőkre való felkészítéssel, valamint az információcserével. ...na most kikapcsolódom! Ezzel a szándékkal érkeztem meg az alföldi gyógyhelyre. Első sétám alkalmával szemrevételeztem a várost; minden nagyon szép, minden nagyon jó — minden nagyon drága. Nem számít. Nem azért, mert sok a pénzem, hanem mert nem fogok költekezni. Cigarettázni már régen nem cigarettázom, leszoktam a zsíros, szaftos ételekről, ellent tudok állni a fűszeres kolbászoknak — itt az ideje, hogy hátat fordítsak a szeszes italoknak is. Az ember leszokik erről, arról, amarról — leszokik az életről — csak azért, hogy egy kicsit tovább éljen. Vagy inkább csak vegetáljon. A szakírók naponta közlik velünk, hogy öregszik a társadalom, s hogy ennek a kóros tünetnek micsoda káros következményei lesznek, de azért mi hatvanon, hetvenen, nyolcvanon túl is élni akarunk. Élni-égni! Igaz, hogy csak takaréklángon — szóval csak pislákolva —, de akkor is! Ilyenféle bölcsességek jutnak eszembe a meleg vizű medencében, miközben azt is megállapítom, hogy itt aligha leszek kitéve szexuális zaklatásoknak. De nekem sincs ilyen in- gerenciám. Ebben is különbözöm Bili Clintontól, aki lám mibe keveredett, még kormányzó korában... Most fizetheti a méregdrága ügyvédet. De- hát ez — ez is — a demokrácia. Közhírré teszi egy mindenre elszánt csaj, hogy Billi őt zaklatta, s az Amerikai Egyesült Államok elnöke (aki egyébként rendkívül jóvágású úr, s aligha él szexuális nyomorban) egyszóval az elnök most védekezni kényszerül. Ha arra gondolok, hogy Sztálin, vagy Berija, hogyan intéztek volna el hasonló ügyet... Nagy dolog a demokrácia, nagy dolog a szerelem szabadsága. Mindez már később jut eszembe, s minden irónia nélkül. Eszembe jut, mert — akaratlanul is — hallom két fürdőző asszony beszélgetését. Nem, nem szoktam hallgatózni, de a víz vezeti a hanghullámokat, vagy mi a csuda. (Talán színészeinknek is vízben kellene játszaniuk — akkor hallanám őket.) Nem húzódom el, nem változtatok helyet, mert nagyon jó pozícióm van a medencében, csak diszkréten elfordulok az asszonyoktól. Az arcukat tehát nem látom, de a beszédjük is sok mindent elárul. Hogy az egyik palóc, azt igazán nem nehéz megállapítani. A másikról is kiderítem pár mondat után, hogy honnét jött.^Nem mintha Higgins professzor képességeivel Vízben rendelkeznék, de elég sokáig éltem Szatmárban... A két asszony kapcsolata afféle alkalmi, nyaralási nexus. Összehozta őket a közös üdülő, a fürdőkúra, s mit tudom mi minden. Talán az azonos életkor, vagy a hasonló sors. A kapcsolat kulcsa azonban — mint később rájövök — az, hogy egyikük tud hallgatni, vagyis szívesen figyel a másikra. Csak néha szól, de minden szavából nagy együttérzés sugárzik. S a másiknak éppen erre van szüksége. Itt a vízben — micsoda szeszélye ez is az életnek — akadt rá valakire, akinek őszintén elmondhatja... Mit? Azt, hogy szerelmes, s hogy viszontszeretik. Nahát egy kívülálló számára nincs ennél unalmasabb történet. Hol itt a dráma? Ki ütközők s kivel? Dráma tényleg nincs. Aminek nyomára jutok, az egy öregkori románc. Vagy inkább idill. A szerelmes asszony ugyanis 67 éves, s a férfi, aki szereti, alig fiatalabb. Nos, innen már írónak kellene folytam, vagy itt kellene kezdenie. Én csak néhány hevenyészett mondatra vállalkozhatok. Áz élet mindenesetre utánozza az irodalmat. Mert! A férfi váratlanul betoppan, megöleli a mit sem sejtő asszonyt, s azt mondja: 15 éves korod óta szeretlek! Ne várjunk tovább. Jó ötven évig vártak; dolgoztak, családot alapítottak. Kereszteltek, temettek — tették, amit kell — s most, hogy egyik is, másik is egyedül maradt... Ilyen szépen, ilyen őszintén és ilyen szemérmesen nem hallottam, nemigen hallottam még öregkori érzésekről. Öregkori? De hisz ez az érzés friss, fiatal, üde, hamvas. Azt hiszem semmiben sem különbözik az úgynevezett első szerelemtől. Talán csak abban, hogy — sok tapasztalattal a hátunk mögött — jobban meg tudjuk becsülhi. Ó, ha hallanátok ezt az öregasszonyt, ti kiürült szívű, hamvába hótt, fád és kedélybeteg fiatalok... S hallanátok ti is szociálpolitikusok, akiknek csak a nyugdíjterhek jutnak eszükbe az öregekről... Abban a meleg vizű medencében — a két öregasszony szomszédságában — mindenesetre kifürödtem magamból valamit. Valami mérget, ami megbénít bennünket; nem enged öntörvényeink szerint élni. Aminek hatására rossz sablonokba szorítjuk gondolatainkat, cselekedeteinket. Aminek hatására a bulvársajtóból és szappanoperákból merítjük életmintáinkat, s úgy beszélünk a szerelmünkkel is, mint némely pártpolitikus a választókkal. Lehet, hogy a fürdőkben, strandokon nemcsak a bikinis csinibabákra, hanem az öregasszonyokra is figyelni kellene? Gyarmati Béla
