Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. július 11., hétfő ^-----------------------------------------------------------------------------------------------------^ „Lajka megvéd és megy, ha mennie kell...” Hivatása: rendőrőrmester Napjainkban sajnos egyre gyakoribb az erőszak, a brutalitás. Megdöbbenve tapasztaljuk ezt megyénkben is. Az indulatok sokszor elszabadulnak, ártatlan emberek esnek áldozatul. Sajnos az ilyen esetekben elkerülhetetlen a rendőri beavatkozás. A cél nem az, hogy erőszakra erőszak legyen a válasz, hanem a visszatartó erő növelése. Laurinyecz Zoltán rendőrőr- mester 1989-ben kezdte hivatását Mezőkovácsházán, jelenleg Békéscsabán teljesített szolgálatot, melyet sokszor Lajkával a járőrkutyával lát el. — Mióta foglalkozik kutyával? —1991 -ben Dunakeszin a kutyavezető tanfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem. Első kutyám Rex, német juhászkutya volt. Két hét alatt elfogadott gazdájának, kezes lett, mindenben szótfoga- dott. Rex-szel egy évet dolgoztam együtt. A legjobb kutyások között rendezett kynológiai (kutyakiképzési) versenyen második helyezést értem el. 1—Került-e bevetésre Rex? — Egy alkalommal benzintolvajok elfogásánál vetettem be a kutyát. A tolvajok elszaladtak volna, ha csak egyedül vagyok, de látták a kutyát, felmérték a helyzetet, hogy nincs esélyük, így elfogtuk őket. — Mi lett Rex-szel, miután kiöregedett? Nyolcéves volt, mikor látása, hallása megromlott, már nem volt alkalmas szolgálatra. Nem tudtam volna megválni tőle, kértem, hogy megtarthassam. Hiába hordtam orvoshoz, sajnos egy év múlva végelgyengülésben elpusztult. Jelenleg egy kan, német juhászkutyával, Lajkával dolgozom. Rex-szel könnyebb volt bánni, mert amikor megkaptam, már képzett kutya volt. Lajka nehezebben tanult játékossága miatt. Komolyabb bevetésére nem került sor. Ez annak köszönhető, hogy már a jelenléte is visszatartó erő. Bízom a kutyámban, ismerem reagálásait. Tudom, hogy megvéd bármikor és megy, ha mennie kell. Gyorsabb, mint az elkövető. Ha mégis megtámadnának, Lajka elhárítaná. Ennek azért van jelentősége, mert jelzi és feltartóztatja a bűnelkövetőt. Nem fél a lövéstől. —Mit tenne, ha fegyverrel támadnának Önre? — A kutyát indítanám szájkosár és póráz nélkül, a fegyvert csak a legvégső esetben használnám. Lajka nagyon értelemes „jószág”. Mikor vége a szolgálatnak beviszem a boxba, ilyenkor érzi, hogy elválunk, vonyítással fejezi ki nemtetszését. Szolgálaton kívül is rendszeresen foglalkozom vele. Több bemutatón vettünk részt, legutóbb Békéscsabán Szent György napon. — Mi lesz Lajkával, ha kiöregszik? — Nem szeretnék megválni tőle, de addig még négy év van... Dóczi Magdolna Lajka és gazdája igazi, összeszokott páros A Forrásból vett menyasszony Évforduló. 175 évvel ezelőtt született Reguly Antal nyelvész, a finnugor nyelvek és a nyelvrokonság kutatója. Pályáját jogászként kezdte, de megismerve Finnországot és felfedezve a finn nyelvvel való rokonságunkat őshazakutatással, és a rokon nyelvű népek életének, nyelvének vizsgálataival folytatta munkásságát. 1843-47 között és eközben feltérképezte at északi Ural-vidéket, a hegylánc addig alig ismert részeit. Az utazással járó nehézségek azonban megviselték egészségét, és hazatérve már nem tudta összegyűjtöttjegyzeteitfeldolgozni. Hatalmas gyűjteménye a magyarságkutatók és nyelvtörténészek számára igen hasznos anyagként szolgál. 1990-ben az Északi-Urál hegység 1703 méter magas csúcsát róla nevezték el. Hét napirend. Nem kevesebb, mint hét napirendi pontot tűzött programjára a medgyes- egyházi képviselő-testület a mai ülésére. Először a gyógyszertár önkormányzati tulajdonba adása és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása kerül szóba. Ezután beszámoló hangzik el a temetési segélyezésről, a gépjármű-, és súlyadó fizetési rendszeréről, valamint tájékoztató lesz az általános iskola és a művelődési ház igazgatói állására kiírt pályázatokról. Végül, a bejelentések előtt, ismertetik a június 30-án Med- gyesegyháza külterületén keletkezett jégkár mértékét, és az eddig tett intézkedéseket. Klubbot alakítottak. Battonyán a közelmúltban megalakult a reikisek (azaz a kézrátétellel gyógyítók) klubja. Az alakuló ülésen 26 reikis, illetve érdeklő vett részt. A tagok legközelebb augusztus 4-én találkoznak a József Attila Művelődési Központban. Illetve a menyasszony ruhája az, amit érdemes Mezőkovácsházán az Alkotmány utcai Forrás butikban kölcsönbe venni, hogy valóban emlékezetes legyen a sorsdöntő szertartás. A nyár és a kora ősz vidéken, többek között, az esküvők szezonját is jelenti. A családoknak azonban legtöbbször problémát jelent, hogy távoli településekre kell utazniuk az esküvői ruhák beszerzéséért. Ezen a gondon szeretne enyhíteni dr. Hámori Jánosné vállalkozó a közelmúltban nyitott esküvői ruhakölcsönzőjével. A készlet megtekintése után bátran állíthatjuk, ide a pároknak mindenképpen érdemes betérni. Az látogatók egyaránt válogathatnak a talpig csipkés, a flitteres, vagy a gyönggyel hímzett variácók között. A kínálat tehát adott, a mutatós ruhákhoz már csupán egy-egy szép menyasszony hi- ányzik. HM. Csabai munkacsoport a Hargitán A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskoláról egy 15 tagú munkacsoport utazik július 16-án a Hargitára. Az erdélyi magyar tanítók továbbképzésére vállalkozó Bolyai Nyári Akadémiának 17 altábora van, melyek kö*ül kettőnek a megszervezését a békéscsabai főiskola vállalta magára. Az egyiket Csíkszeredán tartják a romániai magyar iskolák vezetői számára, a másikat Kirújfürdőn a magyar-iskolákban tanító pedagógusok számára. Az iskolavezetőknek elviszik Hoffmann Rózsa: Iskolaigazgató című könyvét, és olyan előadókat, akik bemutatják a menedzser típusú és a pénzügyekhez is jól értő vezető modelljét. A tanítóknak pedig olyan segédanyag mintákat és módszereket visznek Békéscsabáról, amelyeket odaát kevésbé ismernek. —Ria Dél-alföldi nemzetiségi tábor Június 11. és 16. között immár ötödik alkalommal rendezik meg Battonyán a dél-alföldi nemzetiségi tábort. A József Attila Művelődési Központ szervezésében az idén összesen mintegy 220 román, szerb és szlovák gyermek képezheti magát a különböző szekciókban. Az egyhetes program lebonyolításához a művelődési központ termein kívül igénybe veszik a gimnázium, a zeneiskola, valamint a román és a szerb iskola helyiségeit is. A résztvevők elszállásolása az állami nevelőotthonban, illetve a középiskola leánykollégiumában történik. — A szerb és a román gyermekeknek anyanyelvi, zenei és néptánc szekciókat szerveztünk a nemzetiségi szövetségek támogatásával. A szlovák fiatalok anyagi okok miatt az idén még csak a néptánc szekcióban tevékenykedhetnek — mondja Takács Dezsőné igazgató. — Az elkövetkezendő napok programja a következőképpen alakul: 9 és 12, illetve 14 és 17 óra között tanulás és gyakorlás a különböző szekciókban. A közbeeső órákra szabadidős programokat szervezünk, esténként pedig diszkót és nemzetiségi táncházat tartunk. Csütörtökön délutánra egy szegedi kirándulást terveztünk: a Móra Ferenc Múzeumot, a zsinagógát, a fogadalmi templomot, illetve a Dóm teret tekintjük meg. —Mekkora a tábor költség- vetése? — Meghaladja az 1 millió 200 ezer forintot. A kiadásokat a gyermekek által befizetett részvételi díjon túl a szponzoraink által nyújtott támogatásból fedezzük. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a szerb Takács Dezsőné: „Rendkívül sokat köszönhetünk a támogatóinknak" gyermekek részvételi díját a Szerb Demokratikus Szövetség teljes egészében átvállalta. További jelentős segítséget kaptunk a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól, a Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségekért Alapítványtól, a Magyar Művelődési Intézettől, a Magyar- országi Románok Szövetségétől, a Magyarországi Szlovák Szövetségtől, a Szerencsejáték Alaptól, a Békéscsabai Diáksport Tanácstól, a polgári védelemtől, a battonyai asztalosipari szövetkezettől és természetesen a helyi önkormányzattól. De hadd szóljak itt arról az erkölcsi támogatásról is, amelyet az évről évre visszatérő oktatógárdától kapunk. Ezek a kiváló szakemberek jelképes összegért, magas színvonalon látják el feladatukat. Mi motiválja őket? Egyértelműen az, hogy szeretnék megőrizni, átadni nemzetiségük kultúráját az eljövendő generációknak. Ménesi György A börtön ablakába... Akkor váltam felnőtté, nem a születésnapomon Ha az ember betölti a 18. életévét, felnőtté válik. Jogilag legalábbis. Emberileg, érzelem- és gondolatvilágát tekintve azonban ki-ki intelligenciája, neveltetése, egyéni életkörülményei függvényében. Senkinek nem kívánom, hogy attól ébredjen rá nagykorúságára, ami Ágit — nevezzük őt így — rádöbbentette erre a tényre. Az alábbiakban felvillanthatunk néhány mozzanatot többhetes letartóztatása „emlékképeiből”. — Amikor a különböző formalitások után bekerültem a fogdába, talán órák teltek el, mire felfogtam, hogy mi is történt. Akkor ébredtem rá, hogy ide bezárva kell töltenem az időmet, cellatársamhoz alkalmazkodva. O az idősebb és „tapasztaltabb”. És én még szerencsésnek is mondhattam magam, hiszen csak ketten voltunk a cellában. A társam egy harminc év körüli csaj, aki egyrészt „rutinos” őrizetes volt, másrészt segítőkész velem, az újonccal. Tőle tanultam meg jópár „túlélési” taktikát is. Ha bevezetnek egy cellába, akkor az elém dobott törölközőt nem szabad felvennem. Ha megteszem, utána én leszek a csicskás, mindenért engem fognak ugráltatni. Tőle kaptam jótanácsokat, hogyan kell vallomást nem tenni, hogy viselkedjek a kihallgatásokon. Egyszóval, bent sókat „okosodhat” az ember. Ha eddig csak megérintette a bűnözés szele, akkor most szélviharba kerülhet. — Mi volt a legmegrázóbb esemény? — Biztos furcsán hangzik, de nem a hely jellegével összefüggő dolog volt, inkább magántermészetű. Az előzményhez tartozik, hogy az egyik őr egy fiatal, jóképű srác volt, aki kezdettől fogva szívén viselte a rács túloldalán lévők sorsát. Nekem is mindjárt az első nap hozott rejtvényeket. Meg lehet őrülni, ha az embernek nincs mivel lekötnie magát. Szóval, ez a srác esténként bement a szomszédos cellába, de én ekkor ennek még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Az azért furcsa volt, hogy az őrök ilyesmit megcsinálhatnak, de nekem semmi közöm az egészhez. Ilyenkor nagy vi- háncolást is hallottam, de még azt sem tartottam érdekesnek. A meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy a szomszédos cellában a barátnőm van. Amikor pedig megtudtam tőle, hogy mitől lehet jókat viháncolni egy ilyen elátkozott helyen... akkor azt hittem, menten felfordul a gyomrom! —Hogy teltek a napjaid? — Ébresztő nincs. Reggel 7—8 óra között hozzák a reggelit, az ember egyrészt akaratlanul is felébred a csörömpölésre, mozgásra, másrészt ha enni szeretne, csak felkel és odamegy a „tátiká”-hoz (az ajtón lévő lehajtó), hogy az ételt átvegye. Ezután mindenki azt csinál, amit akar. Olvas, rejtvényt fejt, alszik, de lehet sétálni is. A folyosó végén volt egy szoba nagyságú helyiség, a tetején a szabad levegőre nyíló ráccsal. Itt sétálhattunk, azaz inkább egy kis friss kinti levegőt szívtunk. A WC-re is őr kísért. Egy óra körül hozták az ebédet, majd zárkánként mindenki lement a mosogató- helyiségbe, és elmosogatta a saját edényét, evőeszközeit. Délután négy óra tájban füröd- hettünk. A szennyesünket is ilyenkor mostuk ki. A nap az este 9 órai villanyoltással ért véget. Monoton az élet, egyik nap olyan, mint a másik. Apróbb praktikákkal azért megpróbáltuk színesíteni. Levelezéssel tudtunk a szomszéd cellabeliekkel kapcsolatot teremteni. Megírtuk, aztán kopogtunk az őrnek, hogy WC-re szeretnénk menni. Kint a kagyló ’alatt elrejtettük a levelünket, majd miután visszatértünk a cellánkba, kis idő múltán két kopogással jeleztük a szomszéd cellabelieknek, hogy levél van. Ekkor ők kéredzkedtek WC-re — és ez így folytatódhatott. A levelekben olyasmikről írtunk, ki hogy néz ki, miért került be ide és más hasonlók. Az ilyesmik egyébként jelentéktelen játékok voltak, dé érdekesebbé tették a napot. Nekem szerencsém volt a zárkatársammal. Számítva minden rosszra, huzamosabb elítélésemre is, sok mindenre felkészített. Kioktatott, hogy ha elítélnek, akkor — mivel választhatok — válasszam a kecskeméti női börtönt, a varrodában szakmát tanulhatok. Kalocsán is van női börtön, de ott — mivel tiszta női — rázósabb dolgoknak van kitéve az ember. Igaz, ilyesmi másutt is előfordulhat hasonló helyen, hiszen köztudott, hogy hónapokon,éveken át összezártan élő azonos ne- műeknél mitől kell tartani. Erre is kaptam gyakorlatias tanácsokat a cellatársamtól. Elmondta, hogy milyen hölgyek esetében kell óvatosnak lenni. Az ilyen nők teljesen „fiús” frizurát hordanak, a körmük rövid, az egész mozgásuk, stílusuk férfias. Óvott attól, hogy fessem magam, ez kihívást jelent szemünkben. Ha valaki mégis ilyesmivel próbálkozna velem, akkor nem szabad sem megijedni, sem pedig másik végletként undorral vagy épp lenézően fogadni ezt a próbálkozást. Nyíltan a tudtukra kell adni, hogy engem nem zavar a dolog, nem érdekel, hogy ők ilyenek, de én nem vagyok az a típus, engem hagyjanak ki ebből. Szerencsére mindezekre a praktikákra nem volt szükségem, mert időközben szabadon engedtek. Azóta is gyakran eszembe jut ez a szörnyű idő, a bent tanult dalt még ma is sokszor dúdolgatom magamban: ...Mindig a szombatot várom, Levelet mégsem kapok, Magas a kőfal, Mindenütt őr van, Nem száll át a sóhajom. Kisfiam, ne hullasd könnyed. Anyád majd mesél neked, Mesél apádról, Ki messze távol, Hordja a bilincseket.” Laluska Éva
